Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúriának az ügyeleti díj megfizetése tárgyában született Mfv.II.10.279/2018/3. számú ítéletét.
Ha kivételesen indokolt esetben a munkaidő tervezése nem megoldható, a munkavállalók biztonságát és egészségük védelmét, akkor is a lehető legmesszebbmenőkig biztosítani kell.
A munkaidőről szóló fejezet a munka törvénykönyvének (Mt.) egyik legnehezebben érthető része. Ha csak arra az alapvető kérdésre keressük a választ, hogy legfeljebb hány órát lehet egy nap vagy egy héten dolgozni, máris értelmezési nehézségekbe ütközhetünk. A törvény ugyanis egy helyen azt írja, hogy a teljes napi munkaidő napi 8 óra, majd néhány szakasszal később azt olvashatjuk, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 12 óra lehet. Megnyugtatásképpen: az első látásra fennálló ellentmondás természetesen csak látszólagos. Azonban a helyes válasz megtalálásához nem árt némi ismeret az Mt. munkaidő mennyiségével és beosztásával kapcsolatos szabályozásának rendszeréről.
Javában dübörög a nyári szünet. Sok diák nem csak pihenéssel, hanem munkával is tölti ezeket a heteket. Jogi szempontból azonban számos olyan dolog felvetődik, amire érdemes figyelni. Az OBH dr. Kormos Jánossal, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megbízott elnökhelyettesével beszélgetett a témáról.
A munka törvénykönyve kétféle lehetőséget nyújt a munkavállaló heti pihenésének biztosítására: heti pihenőnapokat vagy heti pihenőidőt kell adni a számára. Mi a különbség a kettő között? Mikor melyiket érdemes alkalmazni?