35. Magyar Sajtófotó Kiállítás: öt és fél milliárd minőségi pixel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az idei tárlat nem szenzációkról, hanem sorsokról, emberségről szól. A képek alkotói a világban az emberit keresték, a fotókról nem a vér ömlik, azok olyan emberi pillanatokat ábrázolnak, amelyek a nézőhöz közel hozzák és átélhetővé teszik a történéseket.

Csaknem 370 kép látható 5,5 milliárd pixelen, 170 négyzetméternyi papírnyomaton 63 alkotótól a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, a 35. Magyar Sajtófotó Kiállításon. A világon kevés pályázat és kiállítás büszkélkedhet ekkora múlttal – említette büszkén a szervezők nevében Bánkuti András, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztályának elnöke a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón.

(A kiállításról a fotókat a szerző, Falus Tamás készítette)

Az elmúlt év munkáiból mintegy 2300 nevezés érkezett, s több mint 5500 fényképet nézett át az öttagú zsűri – összegzett Szlukovényi Tamás zsűrielnök, akinek az elbírálásban segítőtársai voltak Szergej Makszimisin orosz fotográfus, Stefano De Luigi Párizsban élő olasz fotós, Kai Pfaffenbach, a Reuters munkatársa és Hajdú D. András fotóriporter. Az elnök megjegyezte: a képek alkotói a világban az emberit keresték, a fotókról nem a vér ömlik, azok olyan emberi pillanatokat ábrázolnak, amelyek a nézőhöz közel hozzák és átélhetővé teszik a történéseket. Kiemelte, hogy a profi fotózás manapság keresi a helyét. A fényképek ugyanis „özönvízszerűen” árasztanak el bennünket, elsősorban az interneten.

Eközben továbbra is szükség van nyomtatásban megjelenő fotókra – ezt már Szigeti Tamás, a kiállítás kurátora, a szakosztály titkára hangsúlyozta. Ezért is örömteli, hogy a tárlaton papírtekercsekre nyomtatott képek láthatók, idén először pedig tónusok is kerültek a fényképek mögé.

A hétköznapok valósága tükröződik a képeken, és ha nem tetszik a kép, nem a tükör a hibás. Az idei kiállítás nem a szenzációkról, hanem sorsokról, emberségről szól – fogalmaz a tárlat bevezető tablóján a kurátor.

Ennek ékes bizonyítéka Szekeres Máté munkája, aki az André Kertész-nagydíjat kapta Vesebeteg című emberközpontú dokumentarista fotográfiáiért. A fotósorozat a vesebetegségben szenvedő Abigél életének meghatározó eseményét dolgozza fel: édesanyjától májusban új vesét, egyben új reményt kapott, hogy férjével felnevelhessék két örökbefogadott gyermeküket.

Stiller Ákos, a HVG fotóriportere A magyar választó című sorozatával nyert az emberábrázolás, portré kategóriában. Ő egy közvéleménykutatás eredményeként igyekezett képben megjeleníteni, kik a tagjai a jellegzetes választói csoportoknak, kik az egyes pártok tipikus szavazói.

A társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfiasorozat első díjasa Sivák Zsófia szabadfoglalkozású fotóriporter, aki Józsiék című munkájában egy átlagos, öt gyermeket nevelő roma család hétköznapjait dokumentálta.

Madácsi Zoltán, szintén szabadfoglalkozású fotós a 91 éves Fahidi Éva mindennapjait jelenítette meg. Hőse 18 évesen Birkenauban élte át a háború borzalmait, és életét a magyar holokauszt megismertetésének szenteli. Kifejezési eszközei az írás, az előadás, a tánc.

Mártonfai Dénes, a Tolnai Népújság munkatársa lett a Sport-sorozat első díjasa. Vidéki foci című érzékletes munkájában azt láttatja, hogy a kistelepüléseken alapvetően más a mérkőzések hangulata, ott a helyi focicsapat találkozója társadalmi esemény.

A Természet és tudomány-kategória első helyezettje Törkölyi Csaba szabadfoglalkozású fotós lett, aki Várakozás címmel a jegesmedvék egyre nehezebb életébe enged bepillantást. Október végén, a Hudson-öbölnél sok állat gyűlik össze, hogy befagyjon a tenger. De a globális felmelegedés miatt egyre később alakul ki ősszel a jégréteg, ínséges várakozásra késztetve az állatokat, melyek egyre később tudnak a tengeri jégmezőkön eledelükhöz, a fókákhoz jutni.

A tárlaton láthatunk izgalmas portrékat, képriportot a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság magyar szerepléséről, egy drámai, 1956-ról szóló film forgatásáról, a magyar Elvis-imitátor életéről, bányabezárásról, sőt sírásóversenyről is.

A szervezők az idei eseményt Szalay Zoltán fotóművész emlékének ajánlják. A Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas neves fotográfus, a pályázat és kiállítás alapítója 2017 februárjában, 81 éves korában hunyt el. Ezentúl tiszteletére a legjobb teljesítményt nyújtó harminc év alatti fotóriporter díja az ő nevét viseli majd.

A kiváló tárlat, mely egyszerre a magyar fotóriporterek és a fotográfia ünnepe, 2017. március 28-tól május 28-ig tart nyitva.

A 35. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjainak listája itt található: http://www.sajto-foto.hu/hu/2015/dijazottak

---