A bankárperek tanulságai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Korábbi számainkban Damoklész kardja címen több részből álló sorozatot indítottunk. Ezekben a cikkekben a bankárperek kapcsán felmerült perek jogi és gazdasági kérdéseit igyekeztünk főleg a védelem oldaláról megvilágítani. Ezekre az írásokra reagált az előző számban dr. Bócz Endre volt főügyész, aki az elemzett témák közül az Agrobank ellen indult büntetőeljárással kapcsolatban kívánt nyilatkozni. A nyugalmazott fővárosi főügyész cikkében természetesen a vád szempontjai kerültek előtérbe, hiszen az Agrobankkal szemben indult eljárás alatt ő volt hivatalban. Bócz Endre írásából kiderül, hogy a…

Korábbi számainkban Damoklész kardja címen több részből álló sorozatot indítottunk. Ezekben a cikkekben a bankárperek kapcsán felmerült perek jogi és gazdasági kérdéseit igyekeztünk főleg a védelem oldaláról megvilágítani. Ezekre az írásokra reagált az előző számban dr. Bócz Endre volt főügyész, aki az elemzett témák közül az Agrobank ellen indult büntetőeljárással kapcsolatban kívánt nyilatkozni. A nyugalmazott fővárosi főügyész cikkében természetesen a vád szempontjai kerültek előtérbe, hiszen az Agrobankkal szemben indult eljárás alatt ő volt hivatalban.

Bócz Endre írásából kiderül, hogy a vád akkori szempontjaival ma is egyetért, és az „Ügyvédvilágban megjelent cikkek elolvasása után is helyesnek” tartja a vád büntetőjogi megítélését. Reagálásában sajnálkozásának adott hangot, mivel a vádlottak jogerős elítélése és a büntetések letöltése után is erősen él még a „meghurcolt bankárok” mítosza, akiknek „videofelvételekkel illusztrált legendája” leginkább csak a „védelem (hézagos és kérdőjeles) verziójában” jelenik meg.

A vád érvelése ugyanakkor a formál logika szabályainak alkalmazásában merült ki, mert a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondást ezzel a formális bűncselekmény-felfogással nem oldhatjuk fel. Finszter Géza szerint „a törvénykezésnek nálunk visszatérő fogyatékossága éppen az, hogy túlságosan bezárkózik a bűncselekmény formális megközelítésébe, kerülve az alkotó jogalkalmazást. Utóbbihoz kétségtelenül jóval nagyobb szakmai felkészültség és felelősségvállalás kell, valamint az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jelenleginél sokkal aktívabb tevékenységet folytasson a jogegység megteremtésében. (…) Hamis premissza annak a hite, hogy a büntető tilalom ellentmondásmentesen alkalmazható minden élethelyzetre. (Éppen) a materiális jogellenesség (az, amely) arra figyelmezteti a jogalkalmazót, hogy ne habozzon feloldani az ellentmondást a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége között. (…) A materiális jogellenesség fogalma (…) a jogalkalmazás kezében alkotó eszköz.”

A lapban ismertetett bankárperek első fokú ítéleteinek indokolása is azt mutatja, hogy nem kell bezárkózni a cselekmény formális törvényi megközelítésébe, hanem éppen ellenkezőleg, alkotó jogalkalmazóként is lehet munkálkodni az igazság megteremtésében. Bár kétségtelen, hogy ehhez jóval több munka, szakmai felkészültség, kreativitás kell, nem beszélve a nagyobb felelősségvállalásról.

Dr. Diós Erzsébet az OKRI Nyitott Műhely elnevezésű társadalomtudományi fórum vendége volt; Bárándy Péterrel, Polgár Andrással, valamint Nehéz-Pozsony Mártonnal együtt a „Bankárperek Magyarországon” c. kerekasztal-beszélgetésen a fehérgalléros bűnözés említett területét vitatta meg.

A disputa mellett a bírónő az OKRI 50. születésnapjára megjelent ünnepi tanulmánykötetben[1] is részletesen leírja, hogy az Ybl bank ellen indult büntetőeljárás esetében milyen bizonyítékok tették lehetővé a büntetőjogi felelősség megállapítását, illetve a büntetés kiszabását, és ezt a pert milyen sajátosságok jellemezték azokkal az eljárásokkal szemben, ahol első fokon felmentő ítélet született. (Agrobank-per, Princz-ügy)

A bírónő szerint a nyolcvanas évek végén a kétszintű bankrendszer kialakulásakor új lehetőségek jelentek meg a pénzintézetek gazdálkodásában, de ezek számos veszélyt is magukban rejtettek. Bár új bankok születtek, megfelelő tőkével ugyanakkor nem rendelkeztek, s ráadásul megörökölték a korábban felhalmozott rossz hiteleket is. Ezt súlyosbította a kilencvenes évek legelején a banki szektorba is begyűrűző gazdasági válság. Ebben a helyzetben számos bank tönkrement, de bukásuk mégsem volt annyira látványos, mert a betétesek megtakarításai nem kerültek komoly veszélybe. Két pénzintézet esetében viszont (Ybl bank, Agrobank) nem volt ilyen csendes a válság, hiszen mindkettő ellen a Media által is figyelemmel kísért büntetőeljárás indult, és a lakosság pánikszerűen kivette betétjei jelentős részét.

A két eljárás egyrészről ma már jogtörténeti érdekesség az akkori korszak jogalkotásáról, másrészről viszont korrajz is a társadalomról, annak rendszerváltás körüli gazdasági állapotáról, ezért semmiképpen sem érdektelen, ha ma, évekkel később levonjuk a tanulságait.

Az Ybl bank esetében a bizonyítási eljárás egyértelműen alátámasztotta, hogy a pénzintézet összeomlását a Hepta cégcsoport felelőtlen gazdálkodása okozta. Ezért a bank felső vezetésével szemben büntetőjogi felelősséget megállapító döntés született, már első fokon is.

A Hepta cégcsoport kb. 30–40 kisebb-nagyobb céget foglalt magában, bár azok egy része, elsősorban formai hiányosságok miatt, nem került bejegyzésre a cégbíróságnál.

A néhány nagyobb cég, mint például az Autóklinik, a Gewin, a Hepta City, a Hepta Számítástechnikai és az Artemis Kft.-k mellett olyan kis társaságok alkották a Hepta cégcsoportot, ahol az ügyvezetők kezében a tulajdoni hányadnak csak kis része szerepelt, így végeredményben csak névleg töltötték be ezt a posztot. Feladatuk a cég működtetésével kapcsolatos ügyintézésre terjedt ki. A nagyobb összegű hitelfelvételeket, az ehhez szükséges okiratok elkészítését, váltóügyleteket nem ők, hanem a későbbi vádlottak intézték, akik a kisebb cégek nevében felvett nagy összegű hiteleket azonnal a cégcsoport nagyobb társaságaihoz helyezték.

Egyébként a hitelfelvevő kis cégek egy része egyáltalán nem folytatott gazdasági tevékenységet. Azok a cégek, amelyek valóban gazdálkodtak, a nevükben felvett hitelekből még annyit sem kaptak kézhez, amennyi a tevékenységük folytatásához szükséges lett volna. Bevételük nem volt, az adósságuk viszont növekedett.

A hitelek mögé a fedezetet a csoport olyan tagja biztosította, aki az adott hitelfelvételben nem vett részt. Így valójában a kisebb cégek szerepe csak az volt, hogy a nagyobb cégek számára kellő mennyiségű hitelt szerezzenek, így játszva ki a nagyhitelekre vonatkozó tiltó szabályokat, és elleplezve a szoros személyi összefonódásokat.

Az Agrobanknál ilyen visszaélésekre nem került sor. A két ügy még más területeken is különbözött egymástól. Míg az Ybl bank vezetősége a saját vállalkozásaik érdekét a bank kárára érvényesítette, addig az Agrobanknál éppen az volt a vád, hogy a pénzintézet érdekeit helyezték előtérbe az adósokkal szemben. A másik különbség pedig, hogy az Ybl bank esetében a betétesek még a büntetőeljárás megindulása előtt rohamozták meg a pénzintézetet, hogy pénzükhöz jussanak, a másik banknál viszont az eltúlzott hatósági intézkedések, a látványos megbilincselés és őrizetbe vétel láttán rendült meg a lakosság bizalma, s ez mintegy 6–7 milliárdnyi betét rapid kivételével járt együtt.

Talán a bank pénzügyi veszteségei csökkenthetők lettek volna, ha az őrizetbe vétel nem olyan látványosan történik.

Egyébként azt Bócz Endre is elismerte a cikkében, hogy „a Központi Bűnüldözési Igazgatóság nagy garral indított nyomozást (…).” Írásában saját felelősségét is hangsúlyozta, amikor utalt arra, hogy a nyomozó hatóság rutinból vette őrizetbe a gyanúsítottakat:

„A vesztegetési ügyek nyomozási módszertanában korábban evidenciának számított, hogy az érdekeltek, ha erre lehetőségük nyílik, összeegyeztetett vallomásokkal a bizonyítást nagyon megnehezíthetik, sőt, akár meg is hiúsíthatják, tehát lehetőleg le kell őket a nyomozás idejére tartóztatni. Ebben az ügyben azonban a hitelnyújtás feltételeként igényelt tulajdonátruházásról szóló okmányok már a hatóság birtokában voltak, ezt én is tudtam, hiszen ezek ismeretében állapítottam meg a minősítést. A nyomozó hatóság a rutinnak megfelelően mégis őrizetbe vette a vezérigazgatót és a 66 éves K. M.-et, kezdeményezték előzetes letartóztatásukat, és ezt a felügyeletet gyakorló ügyész is támogatta, én pedig – bár megtehettem volna – nem tiltottam meg. Ez hiba volt.” – írta az akkori főügyész.

Dr. Diós Erzsébet tanulmányából is kitűnik, hogy bíróként maga is úgy látta, hogy annak idején az őrizetbe vétel nem volt megalapozott, amely ebben az esetben ráadásul nemcsak azzal a következménnyel járt, hogy az eljárás alá vont személyek jogai sérültek, hanem azzal is, hogy a betétek gyors és nagymértékű kivonása tönkre tett egy pénzintézetet. A büntetőeljárás körültekintőbb megindításával esetleg mindez elkerülhető lett volna.

A nyomozó hatóságnak az sem tűnt fel, hogy a terheltek a tényeket illetően mindvégig „beismerés”-ben voltak, és nem titkoltak semmit. Sőt, jóval a büntetőeljárás megindítása előtt egyeztettek a felettes pénzügyi szervekkel, és még az Állami Vagyonügynökség is tudott a pénzügyi műveletekről. Pedig a korrupciós bűncselekmények sajátja, hogy a jogellenes ügyleteknél nincsenek tanúk, és azokat nem foglalják írásba.

Ha van az ügynek tanulsága, akkor éppen az, hogy a gazdálkodás körében hozott döntéseket mindig komplexen kell vizsgálnunk. A döntés meghozója előtt valamennyi fontos mikro- és makrogazdasági tényezőt is figyelembe kell vennünk, s a felmerült kérdésekre nem elég pusztán a formál logika szabályainak alkalmazásával választ adnunk. A vizsgálat tárgyát képező két ügy ugyanannak a korszaknak, a rendszerváltás első éveinek a terméke, és így természetesen magában hordozza mindazokat az anomáliákat, amelyek a korabeli jogalkotásban, vagy éppen annak hiányában, a jogalkalmazásban és a gazdasági életben egyaránt fellelhetők voltak.

Dr. Kiss Anna

 

 

[1] Diós Erzsébet: Bankcsődök és bankárperek. In: OKRI Szemle, Nyitott Műhely, Budapest, 2009. (szerk.: Virág György) 81–101. o. A kötet az OKRI alapításának 50. évfordulója alkalmából elindított – és a jövőben kétévente megjelenő – kiadvány, amely az előadóként, illetve beszélgetőpartnerekként meghívott külső szakemberek tanulmányaira épül.

 

Még cikkek ebben a témában:

Damoklész kardja I. – Bankárperek Magyarországon
Damoklész kardja II. – Bankárperek Magyarországon
Damoklész kardja III. – Bankárperek Magyarországon: A Princz-dosszié
Damoklész kardja IV. – Bankárperek Magyarországon: A Princz-dosszié
Az AGROBANK-per – más megvilágításban – Dr. Bócz Endre


Kapcsolódó cikkek

2024. május 28.

Nem csak a húszéveseké az online világ

Növekvő ütemben terjed az internethasználat az idősebbek körében, bár a szépkorúak továbbra is lemaradásban vannak a fiatalabbakhoz képest. Egyebek közt ezt állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss felmérése, amely az életkoron túl a nem, az iskolázottság, valamint a munkavégzési és a háztartásbeli körülmények internethasználatra gyakorolt hatását is vizsgálta.

2024. május 17.

A műholdas távközlés szerepe óriási mértékben nőtt

A legújabb űrtávközlési technológiák, a műholdas szolgáltatások és az űrkutatás álltak az idei Távközlés Világnapjához kapcsolódó konferencia fókuszában. A győri Széchenyi István Egyetem (SZE) eseményén kiosztották a Dr. Magyari Endre-díjakat is, amit idén Dr. Gschwindt András és Petres István hírközlési szakemberek vehettek át. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) az esemény kiemelt támogatója.