A Be. reformja, avagy a jogalkotó sohasem pihen? – II. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Ügyvédvilág előző számában azt ígértük, hogy több riportalanyt (ügyészt, ügyvédet, jogtudóst) próbálunk szóra bírni a Be. reformja kapcsán, és a módosító novella mellett szóló, illetve ellene ható érvekkel, ellenérvekkel igyekszünk az olvasót megismertetni. Beszélgetőpartnereink Dr. Finszter Géza egyetemi tanár, dr. Csiky Ottó és dr. Varga Detre ügyvéd, valamint dr. Ibolya Tibor ügyész.

Dr. Finszter Géza
1968-ban végzett az ELTE jogi karán. 1984-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 2007 óta az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár. 2010-ig az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője, jelenleg a Belügyi Szemle felelős szerkesztője és az ELTE ÁJK tanára. Érdeklődési területe a rendészet és a kriminalisztika.
Emellett az ELTE ÁJK-n kriminalisztikát tanít. Hobbija a horgászás.

Dr. Varga Detre
Az ELTE ÁJK-n végzett, 2010-től a jogi szakvizsga megszerzésétől ügyvéd. Sokoldalú szemnélyiség: a szakmáján belül több terület iránt is érdeklődik, de a tudományos pálya és az oktatás is vonzza. Több nyelven beszél felsőfokon, többek között törökül, olaszul és angolul. Olasz gyökereire is tekintettel az Olasz Intézet mellett működő nemzetközi kulturális egyesület alelnöke. Hobbija a főzés és az olvasás.

Dr. Csiky Ottó
A jogi egyetemet Pécsett végezte, majd Budapesten lett ügyvédjelölt, a jogi szakvizsga megszerzése óta egyéni ügyvéd. Vértesszőlősön él, de budapesti irodát tart fenn. Hobbija a zene, ezen belül is a jazz. A zenehallgatás mellett sokat olvas.

Dr. Ibolya Tibor
1994-ben végzett Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1996-ban, a jogi szakvizsga sikeres megszerzése után lett ügyész. 2002-ben a Budapesti VI. és VII. kerületi ügyészség vezető helyettese, majd 2005-től a Budapesti IV. és XV. kerületi Ügyészség vezetője. 2010 decembere óta a Legfőbb Ügyészség Kabinetjében büntetőjogi referens. 2003-ban szerezte meg az ELTE Jogi Továbbképző Intézetben a gazdasági büntetőjogi szakjogász végzettséget, 2004-ben az ECDL Start bizonyítványt, 2007-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézetében pedig kriminalisztikai szakjogász képesítést szerzett. Felesége pedagógus, három gyerekük született. Hobbija a rock and roll és az olvasás.

A 2011. évi LXXXIX tv. jelentős szakmai vitát váltott ki. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy a jogalkotónak elment a józan esze.

Dr. Finszter Géza: Igen, tényleg így tűnt, bár én csak annyit kérdeztem a módosítás után, hogy „Hol van már a józan ész?” Aki ugyanis józanul gondolkodik, az pontosan tudja, hogy az igazságszolgáltatás korábbi kudarcaiért nem a garanciális szabályok a felelősek. Sőt, éppen ellenkezőleg: nem ezeket kellene megnyirbálni, hanem sokkal inkább tovább erősíteni.

A jogalkalmazók egy része úgy gondolja, hogy a garanciák érvényesítése következtében a büntetőeljárás akadálypályává változik.

Dr. Finszter Géza: Akadálypályává? Dehogy. A garanciális szabályok nemcsak azért fontosak, mert védik az emberi jogokat, hanem azért is, mert csökkentik a bírói tévedések számát.

Ha az őrizetbe vétel idejét növeljük, és kizárjuk a védővel való kapcsolattartást, akkor éppen azt érjük el, hogy a gyanúba keveredett ember olyan beismerő vallomást fog tenni, amely nem egyezik a valós tényekkel. Ez egyáltalán nem szolgálja az igazság kiderítését, nem beszélve arról, hogy beleütközik a tisztességes eljárás elvébe is.

De mit is jelent valójában a tisztességes eljárás elve? Ez szorosan összefügg azzal, hogy milyen az állam, ahol az adott igazságszolgáltatási rendszer működik.

Mire gondol?

Dr. Finszter Géza: Arra, hogy érvényesül-e a jogállamiság? Mert erről csak akkor beszélhetünk, ha megvan a joghoz való hozzáférés és a jogérvényesítés lehetősége, és ha garanciákkal bástyázzuk alá a büntetőeljárást. Ezen belül is kiemelkedő jelentőségűek az eljárási biztosítékok.

Sokszor halljuk, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Én ezt most megfordítom: nem elég tisztességesnek látszani, hanem annak is kell lenni. A mostani módosítás mellett szavazók gyakran azzal érvelnek, hogy Strasbourgban is megengedik a főszabályként megfogalmazott garanciális szabályok alóli kivételeket akkor, amikor az eset összes körülménye ezt kívánja. Csakhogy Bárd Károly szerint a strasbourgi bíróság azt is vizsgálja, hogy valamely jog korlátozása szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. Vagyis nemcsak a beavatkozás mértékére van figyelemmel, hanem az eljárás alapját jelentő jogszabályra is. A bíróság megnézi például, hogy megvoltak-e a szükséges eljárási garanciák.

Dr. Finszter Géza: Amikor egy jogszabály egyoldalúan a bűnüldözési érdekeket állítja előtérbe, akkor ott baj van. És hangsúlyozom, hogy nemcsak az emberi jogok csorbításáról van itt szó, hanem az igazság kiderítése is veszélybe kerül, mert a bírói tévedések száma növekedhet, nem is beszélve a törvénysértő eljárások szaporításáról. Ha a védőt kizárjuk az eljárás első részéből, akkor ez azt is jelentheti, hogy ellenőrizetlenül marad a nyomozás egyik szakasza.

Mivel a múlt megismerése, a valóság kiderítése áll minden eljárás középpontjában, és ennek legnagyobb biztosítékát én a garanciák érvényesítésében látom, ezért, amíg a jogalkotó ennél jobbat nem tud kitalálni, addig súlyos hiba a garanciákhoz nyúlni.

Egy másik szempontra is hadd hívjam fel a figyelmet: az Ügyvédvilág korábbi számában, a mostani riport bevezetőjeként megjelent cikkben utalás történt arra, hogy a törvényhozás mesterség. Ezzel nagyon egyetértek. A büntető jogalkotásnak ugyanis vannak hagyományai. Ez pedig azt jelenti, hogy jogot csak akkor kell alkotni, amikor arra társadalmi szükséglet mutatkozik. Ha ez megvan, akkor azt tudományosan meg kell alapozni. Ez most itt elmaradt, ahogy a harmadik feltétel is hiányzik: ez a szakmai felkészültség lett volna.

Mi a véleménye arról, hogy megváltozott a nyomozási bíró szerepe is.

Dr. Finszter Géza: Azzal, hogy a nyomozási bírótól ezentúl elvárják, hogy a nyomozás érdekeit támogassa, megszűnt az a szerepe, miszerint ő az alapjogok őre. Ezért mondom én, hogy hol van már a józan ész?

Finszter Géza után, Varga Detre és dr. Csiky Ottó ügyvédektől azt kérdezzük, hogy védőként hogy látják a Be. módosításának a védelem jogát korlátozó kérdéseit?

Dr. Varga Detre: A védelem jogának korlátozása körében a törvény 554/G. §-a váltotta ki a leghevesebb szakmai vitát, mivel a védelem jogának ilyen fokú kiiktatására az eljárás kulcsfontosságú első 48 órájában sem a modern jogállami büntetőjog történetében, sem a mai európai jogrendszerekben nincs példa. A védelem joga körében a „védelmezett” nem csupán a terhelt. Ez a garanciális eljárási alapjog a törvényességet, a tisztességes eljárást és az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat is védelmezi. A védelem joga az ellensúlya annak is, ha valakit ártatlanul vádolnak meg. Emiatt remélem, hogy a védelem jogának 554/G. §-ban foglalt korlátozása nem lesz hosszú életű a magyar büntetőeljárási jogban.

Dr. Csiky Ottó: Mielőtt a feltett kérdésre válaszolnék, hadd mondjam el, hogy én azzal mindenképpen egyetértek, hogy szükség van a büntetőeljárás egyszerűsítésére és gyorsítására, mert ma már olyan sokáig áll a terhelt a büntetőeljárás hatálya alatt, hogy ez tarthatatlan. Az emberi jogok közé tartozik az is, hogy ésszerű időn belül döntsenek valakinek az ártatlanságáról, illetve bűnösségéről.

A feltett kérdéssel kapcsolatban pedig annyit mondhatok, hogy a jogi képviselethez való jog korlátozása, a védővel való kapcsolattartás megszorítása, illetve 48 óráig történő kizárása ahhoz vezethet, hogy a gyanúsított a fogva tartás alatt megtörik, és beismerő vallomást tehet akkor is, ha ténylegesen nem ő követte el a bűncselekményt. Ez pedig mindenképpen gátolja az igazság kiderítését.

Sokan arra hivatkoznak, hogy 48 óra rövid idő, ezalatt lényeges sérelem nem következhet be.

Dr. Varga Detre: A bűnügyekben eljáró védő tisztában van vele, hogy az őrizetbe vételt követő első 48 óra kiemelten fontos, és meghatározó a későbbiekre nézve. A fenti korlátozást követően már csak jogalkotói mérlegelés kérdése, illetve jogtechnikai kérdés, hogy a védelem jogát az egész nyomozati szakból kizárják. Egyébként én úgy gondolom, hogy az ún. kiemelt ügyekben a védő távollétében úgymond „önként” tett terhelti vallomásokat eleve ki kellene zárni a bizonyítási eszközök köréből, és ezekben az esetekben csak a védő jelenlétében tett vallomást lehetne bizonyítékként figyelembe venni.

Van más olyan kérdés, amelyet kiemelnének a Be. módosításból?

Dr. Varga Detre: A jogalkotó a közvetítői eljárás korábbi szabályozásának egyik jelentős hibáját javította ki azzal, hogy a novella szabályozta a kár közvetítői eljáráson kívüli, azt megelőző megtérítésének közvetítői eljárásban történő elismerését. Korábban a kár megtérítése hónapokig húzódhatott a közvetítői eljárás nehézkessége miatt. A közvetítői eljárásnak éppen a sértetti jogok érvényesülése szempontjából nem szabadna nehézkesnek lennie.

Úgy gondolom, a sértetti jogok előmozdítása terén még sok a tennivaló. A tevékeny megbánás indokolatlanul és következetlenül csak a bűncselekmények egy részénél alkalmazandó, és az is megdöbbentő, hogy abban az esetben, ha a terhelt kifejezi a kár megtérítésének szándékát, a sértettnek hónapokig kell várnia az ügyész közvetítői eljárás kérdésében hozott döntésére. A közvetítői eljárásnak a jövőben – a törvényes feltételek fennállása esetén – automatikusnak, gyorsnak és feltétlennek kell lennie, és az ügyész felügyeleti, koordinatív jellegű tevékenységet gyakoroljon.

Dr. Csiky Ottó: Én nem a Be. novellából, hanem az Ügyvédvilág előző számában megjelent bevezető cikkből szeretném kiemelni azt a részt, amelyik a Kostowski-ügyre hívta fel a figyelmet. Védőként én is részt vettem ehhez hasonló büntetőügyben, ahol csak anonim tanúk kihallgatására alapították a védencem bűnösségét. Én ezt összeegyeztethetetlennek tartom a terhelti és a védői jogokkal.

Mi a véleményük arról, hogy a kiemelt ügyekben az ügyész választhat, melyik bíróság előtt emel vádat?

Dr. Varga Detre: Úgy gondolom, hogy éppen a kiemelt ügyekben kellene még a látszatát is elkerülni annak, hogy az ügyész azért emelt egy bizonyos bíróság előtt vádat, mert ott nagyobb eséllyel számíthat „eredményre”. Ez a szabály egyébként a törvényes bíróhoz való alapjogot is sérti.

Dr. Csiky Ottó: Első ránézésre valóban alkotmánysértőnek tűnik ez a szabályozás, de csak akkor, ha a módosító novellát önmagában szemléljük. Az egész büntetőeljárásról szóló hatályos törvényt nézve viszont nem az, mivel megmaradt az OIT elnökének az a joga, hogy a területi illetékességtől eltérő bíróság kijelölésére tegyen javaslatot, így a Legfelsőbb Bíróság a kijelöléssel bármikor megváltoztathatja az ügyészi döntést, vagyis a vádemelés szempontjából mégsem az ügyészségé az „utolsó szó” joga. Ez a joggyakorlás viszont lassíthatja az eljárást, mivel az ügyben keletkezett iratok ide-oda utazgatnak.

Várható még Önök szerint újabb módosítás?

Dr. Varga Detre: A jogalkotás felismerte a Be. kodifikációjának szükségességét, és szemmel láthatóan nem retten vissza attól sem, hogy jelentős változásokat vezessen be. Bízom benne, hogy hamarosan a büntetőeljárás évek óta húzódó anomáliáit érinti majd jelentős módosítás. Az előzetes letartóztatások tragikus statisztikái, indokolatlan elhúzódása a jogállami büntetőjoggal összeegyeztethetetlen, emiatt Magyarországot számos nemzetközi fórumon elmarasztalják. A sértetti jogok érvényesülése ugyancsak hatékonyabb támogatásra szorul. A tevékeny megbánás félbehagyott, következetlen szabályozását be kellene fejezni, egyszóval számos olyan terület van, ahol a teljes jogászi szakmát érintő érdemi párbeszédre, együttműködésre és új, a jogállami kereteknek megfelelő szabályozásra van szükség.

Dr. Csiky Ottó: Én továbbra is úgy gondolom, hogy szükség van az eljárás gyorsítására, de ezt semmiképpen sem úgy kellene elvégeznie a jogalkotónak, hogy közben megnyirbálja az eljárási garanciákat.

Az érem másik oldala … Most Ibolya Tibor ügyészt arról kérdezzük, hogy vajon sérti-e az új Be. novella a védelemhez való alkotmányos jogot és a fair eljárás elvét?

Dr. Ibolya Tibor: Mielőtt a kérdésre válaszolok, kiindulási alapként tisztáznunk kell, hogy nem értek egyet az Ügyvédvilág előző számában leírtakkal, miszerint az elmúlt néhány év folyamán gyengült az eljárásban a kontradikció. Én jogalkalmazóként éppen az ellenkezőjét látom, a nyomozati szakaszban mindenképpen. Az új Be. hatálybalépése óta, a módosítások itt pont a kontradikciót erősítették, és ne felejtsük el, hogy hazánkban nem az akkuzatórius, hanem a vegyes rendszerű eljárás az elfogadott, amely azt jelenti, hogy a büntetőeljárás első szakasza nyomozóelvű. Ekkor a nyomozó és az ügyész is hatóságként jár el, utóbbi csak a vádemeléstől kap ügyféli jogokat. A fegyveregyenlőség elvének ezért a vádemelés előtt nem úgy kell érvényesülnie, ahogyan a tárgyaláson. Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a nyomozás alapvetően nem kontradiktórius eljárás. Ebből pedig az következik, hogy a nyomozóhatóságnak több joga van, mint a védőnek. Az elmúlt 10 év alatt viszont éppen a kontradiktórius elemek erősödtek a nyomozati szakaszban, és ez azért rossz, mert szerintem ez az egyik oka az eljárások elhúzódásának. Hadd idézzek most a korábbi fővárosi főügyésztől, Bócz Endrétől néhány gondolatot. Azért idézem őt, mert pár hete az ÉS-ben éppen ő volt az, aki élesen kritizálta a Be. módosítását, pedig a 2010-ben megjelent könyvében (Négy évtized az ügyészségen. Pályám emlékezete.) éppen ellenkező véleményen van:

„Tapasztaltam azt is, hogy a hazai »nyomozás« kontradiktórius elemeinek szaporítása – például a védői jelenlét a nyomozati tanúkihallgatásokon, amit eleve értelmetlennek tartottam – mások szemében sem megnyerő. Egy prágai kolléga beszámolt arról, hogy az említett előírást náluk is meghonosították. Ennek hallatán az amerikai J. Palmer professzor megrökönyödésének adott hangot, érthetetlennek, értelmetlennek, feleslegesnek – majd később ismét visszatérve a témára, egyenesen veszélyesnek – nevezte ezt az előírást, és óvott attól, hogy egy rossz büntetőeljárási megoldást egy másik rosszra cseréljünk.”

Miért volt szükség Ön szerint a Be. módosítására?

Dr. Ibolya Tibor: Az igazságszolgáltatás egészében előállt egy olyan helyzet, hogy a jogalkotónak mindenképpen lépnie kellett. A módosítás előtti hatályos jogszabályok már nem voltak elégségesek arra, hogy a jogalkalmazás zavartalanul folyhasson. Nem akarok konkrét ügyeket említeni, de már a laikusok számára is világossá vált, hogy ez már tarthatatlan. Bizonyos bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban változtatni kellett az addigi szabályokon. Más európai országokban is előfordul, hogy a jogpolitika kiemel bűncselekmény-típusokat, és az ellenük való küzdelemre nagyobb hangsúlyt fektet. Nálunk is ez történt, és ehhez a jogalkotónak szerintem joga van.

Sokan viszont úgy gondolják, hogy a módosító rendelkezések sértik a tisztességes eljárás elvét.

Dr. Ibolya Tibor: Visszatérve az eredeti kérdésre: aki figyelmesen elolvassa a törvény szövegét, és nemcsak a módosító novelláét, hanem az egységes szerkezetbe foglalt Be.-ét is, akkor látni fogja, hogy a hatályos szöveg nem sérti a tisztességes eljárás elvét. Mielőtt ezt részletesen kifejteném, hadd utaljak arra is, hogy az eredeti javaslat sem sértette a terheltnek a védelemhez való jogát, hiszen nem korlátozta azt, hogy a terhelt által választott védő a teljes eljárás alatt eljárhasson. A Be.-ben ugyanis nem változtattak volna azon, hogy a gyanúsított csak a védője jelenlétében tegyen vallomást. (A Parlament által elfogadott módosító rendelkezésekből hiányzik az eredeti elképzelés, miszerint az első kihallgatáson nem lehet jelen a védő.) Hangsúlyozom, az eredeti elképzelés sem sértette volna a védelemhez való jogot, hiszen egyrészt a gyanúsított megtagadhatja a vallomást, másrészt pedig kérheti, hogy csak a védője jelenlétében kíván vallomást tenni. Ezt a jogát nem akarta a T/3522. számon elhíresült törvényjavaslat korlátozni.

A tisztességes eljárásról: Akik erről beszélnek, azok szeme előtt végig az amerikai típusú eljárás lebeg, de annak is csak a bíróság előtti bizonyítása, ez pedig az összes büntetőügy töredéke. Szerintem viszont nem említhető egy lapon a két különböző típusú rendszer, az akkuzatórius és a vegyes.

Valóban, egy nemzeti állam eljárásjoga nagymértékben függ attól, hogy a helyi igazságszolgáltatási szervezet melyik modell szerint működik. Az eljárásjogok egységesítése azért is ütközik ellenállásba az EU-ban, mert nem mindig lehetséges a különböző jogrendszerek közötti összhang megteremtése. Napjaink egyik kiemelkedő kérdése, hogy van-e egyáltalán szükség a harmonizációra az eljárásjog területén. Vajon a nemzeti büntetőeljárási jogok közelítésének várható hozadéka meghaladja-e a rendszerek különbözőségében rejlő értéket? És ha a sokszínűséggel szemben a harmonizációnak adunk elsőbbséget, akkor vajon milyen modell mintájára alakul majd az egységesülő európai büntetőeljárási jog?(Bárd Károly ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában c. művében.)

Dr. Ibolya Tibor: A mi vegyes rendszerünkben a megalapozott gyanú az USA-ban már a váddal egyenértékű. Vajon mit szólna a hazai ügyvédi kar, ha Magyarországon a büntetőeljárásokban a megalapozott gyanú megléte már vádemelést jelentene? Mit szólnának a védők ahhoz, hogy a vádlottnak, ha vallomást tesz, nincs joga hazudni? Mit szólnának ahhoz, ha úgy lenne nálunk is, mint az USA-ban, ahol minden gyanúsítottat kötelezően őrizetbe kell venni? El kellene már végre döntenünk, hogy milyen büntetőeljárást akarunk! Angolszász-típusút, vagy megmaradunk a kontinentálisnál. Úgy tűnik, hogy a jogalkotó az utóbbi mellett döntött, és ez azt is jelenti, hogy a kontradikció a tárgyaláson maradéktalanul érvényesül, de a nyomozásban természetszerűen a nyomozó hatóság a főszereplő, a nyomozás irányát, taktikáját, a bizonyítékok beszerzésének sorrendjét stb. ő dönti el, és a védelemnek kevesebb szerep jut. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy a nyomozásban nincs szükség védőre, mert igenis van.

A strasbourgi esetjog viszont azt mutatja, hogy csínján kell bánnunk a védői és a terhelti jogok korlátozásával.

Dr. Ibolya Tibor: Igen sokan utalnak arra, hogy a novella sérti az európai normákat. Akkor hadd utaljak arra, hogy Európa több országában is korlátozzák a jogi képviselőt abban, hogy a nyomozás elején találkozhasson a védencével. 5 európai uniós országot találtam, ahol az őrizetbe vétel ideje alatt korlátozható a jogi képviselet, és 2 országban pedig egyáltalán nem találkozhat ekkor a védő a gyanúsítottal.

De ne feledjük, hogy a vitatott rendelkezések csak a kiemelt jelentőségű ügyek esetében lehetségesek!

Persze az sem mindegy, hogy meddig tart az őrizetbe vétel ideje?

Dr. Ibolya Tibor: Nemcsak Magyarországon lépheti túl az őrizetbe vétel ideje a 72 órát, hanem pl. Ausztriában 96 óra lehet, és az első 48 órában itt is korlátozható a védő és a terhelt négyszemközti találkozása. Szlovákiában is megengedett, hogy különösen súlyos bűncselekmények esetében 120 óráig tarthasson az őrizetbe vétel, Franciaországban is elérheti a 96 órát, Spanyolországban pedig a 144 órát is. Hollandiában szintén nem találkozhatnak az első kihallgatásig, sőt azon nem is lehet jelen az ügyvéd. Belgiumban sem garantálja a törvény az ügyvédhez való hozzáférést, és az őrizetbe vétel ideje alatt – védői jelenlét nélkül is – ki lehet hallgatni a gyanúsítottat.

Az őrizetbe vétel idejének növelésekor – véleményem szerint – az sem utolsó szempont, hogy a 120 órai tartam lehetővé teszi azt, hogy az igazán komoly és bonyolult ügyekben a kényszerintézkedések indítványozására és elrendelésére ne a hétvégi ügyelet alatt kerüljön sor.

Tehát, amikor sokan Európára hivatkoznak, akkor nincsenek tisztában azzal, hogy az egyes országokban milyen szabályozás érvényesül. Ugyanez a helyzet fordult elő akkor is, amikor a jogvédők a Salduz kontra Törökország esetet hozták fel példaként arra, hogy a Be. novella sérti az európai normákat.

Igen, ebben az ügyben a strasbourgi bíróság kimondta, miszerint „ahhoz, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog kellően »gyakorlati és hatékony« maradjon (…), az [Egyezmény] 6. cikk (1) bekezdése megköveteli, hogy fő szabály szerint a terhelt rendelkezésére álljon az ügyvédi segítség a rendőrségi kihallgatás legelejétől fogva (…)” …

Dr. Ibolya Tibor: Igen, de a főszabály alól kivétel engedhető, mert úgy folytatódik a döntés, „ha a konkrét ügy egyedi körülményei alapján igazolható, hogy kényszerítő okok állnak fenn (…)”, akkor ez a jog korlátozható, vagyis a strasbourgi bíróság is azt mondja ki, hogy indokolt esetben korlátozható a védő és a terhelt kapcsolattartása. A módosítás gyakorlatilag ezt vette át.

Szöveg: Kiss Anna

 

A Be. reformja, avagy a jogalkotó sohasem pihen? – I. rész

A Be. reformja, avagy a jogalkotó sohasem pihen? – III. rész


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.