A Bermuda máig élő rejtélye

A Brazíliából Franciaországba tartó utasszállító repülőgép júniusi lezuhanása, az esemény azóta is tulajdonképpen megmagyarázatlan volta kísértetiesen emlékeztet a XX. század második felének egyik legnagyobb rejtélyére. A Bermuda-háromszögben az utóbbi évtizedekben több száz hajónak és repülőgépnek veszett nyoma, mindmáig homályos körülmények között.

Mexikó visszakerülhet a térképre
Mexikó megállapodást kötött a Google-lel, hogy segítsen a sertésinfluenza-járvány után a turizmust feléleszteni a történelmi weboldalaik által. Alfonso de Maria y Campos, az Antropológiai és Történelmi Nemzeti Intézet igazgatója azt mondta, hogy a terv tartalmazza a régészeti és egyéb történelmi weboldalak elhelyezését a Google Earthön. Mexikó híres gazdag kulturális örökségéről, történelmi emlékműveiről és az ősi azték civilizációjáról. A nemzet harmadik legnagyobb gazdasági bevétele pedig a külföldi turizmusból tevődik össze. Az ipar az influenza kitörésekor rákényszerített több száz régészeti weboldalt és múzeumot, hogy ideiglenesen zárjon be. Az együttműködéssel viszont Mexikó azt reméli, hogy történelmi gazdagsága által vissza fog kerülni a térképre.
Duna Televízió

Stonehenge-nél idősebb temető Angliában
Légifelderítés során észlelt gabonaköröknek köszönhetően akadtak rá brit régészek egy történelem előtti szertartáshelyre a Stonehenge közelében fekvő Damerhamben. A Stonehenge romjainál ezer évvel idősebb területen nem csupán fatemplomok maradványait találták, hanem többek között két masszív, hatezer éves síremléket. A gabonakörök nem „hagyományosak”, mintájuk a növényzet és a növekedésüket gátló építmények miatt alakult ki. A leletek arról árulkodnak, hogy a területet már az időszámításunk szerinti első században is művelték – a kezdeti régészeti vizsgálatok szerint a terület fontos pontja a bronzkori mezőgazdasági közösségeknek. A kérdésre, hogy a damerhami sírleletek miért maradtak meg érintetlenül, a válasz egyszerű. Az 1890-es években egy megyehatár-változtatásnak köszönhetően Damerham nem a Stonehenge-hez tartozó Wiltshire megyében maradt, hanem hozzákötötték Hampshire megyéhez, az ottani lakosok viszont vélhetően úgy gondolták, hogy a damerhami leletekkel Wiltshire-nek kell foglalkoznia.
National Geographic News

Az ördög elveszett tornácaként, titokzatos félhomályként, varázslatos tengeri zónaként is emlegették, de legközkeletűbb nevén Bermuda-háromszögként ismerjük azt a térséget, mely az utóbbi fél évszázad egyik legnagyobb rejtélyeként vonult be a történelembe. Arról, a Florida keleti partjai, a Bermuda-szigetek és Puerto Rico által határolt területről van szó, melyen az utóbbi évtizedekben több száz hajó és repülőgép nyolcezernél is több utasa és személyzete tűnt el megmagyarázatlan körülmények között. Persze korábban is lehettek titokzatos esetek – egyesek szerint a Kolombusz útinaplójában szereplő iránytű-megzavarodás is ide sorolható –, de csak alig több mint fél évszázada figyeltek fel az események esetleges jelenség-voltára.

A témával foglalkozó egyik első újságcikk 1950-ben jelent meg Amerikában, majd hamarosan egyre szélesebb körben kezdték találgatni az okokat. Nagy vihart keltett a sokszor és sokféle módon – például Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjében – megénekelt legendás 19-es járat korábbi esete. A kötelékben szálló öt katonai bombázó-repülőgépnek ugyanis 1945 decemberében az óceán felett hirtelen nyoma veszett, s azokat, a földönkívüliekkel kapcsolatos magyarázatokat, melyek az amerikai rendezőnél csupán science-fiction elemként jelentek meg, sokan készpénznek vették. „Valami baj van, nem tudjuk, hol vagyunk, a víz nem fehér, hanem zöld” – állítólag ez volt az egyik pilóta utolsó üzenete, mely aztán bejárta az egész világot.

A Bermuda-háromszög kifejezés aztán a hatvanas évek közepén terjedt el, amikor világszerte egyre többen kapcsolták össze a térségben tapasztalt titokzatos eltűnéseket. A csupán a Loch Ness-i szörny legendájához mérhető hisztéria hamarosan oda vezetett, hogy mind többen kezdték megkérdőjelezni, hogy egyáltalán jelenségről van-e szó, mondván: a titokzatosság emlegetése nem más, mint jó üzlet a témával foglalkozó könyvszerzőknek, újságíróknak. „Az egész ügyben az az egyetlen rejtély, hogy az úgynevezett Bermuda-háromszögből hogyan válhatott rejtély” – fogalmazott egy „Bermudaszkeptikus” kutató, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyébként hajózási útvonalakkal keresztül-kasul behálózott térségben arányaiban egyáltalán nem több a titokzatos eltűnés, mint más helyeken. A Bermuda-háromszög rejtély: megoldva címet viselte például Lawrence David Kusche 1975-ös könyve, melyben az amerikai kutató tételesen igyekszik cáfolni a korábbi rejtélyes esetekkel kapcsolatos spekulációkat, mások pedig kimutatták: korábban több olyan eltűnést is a háromszögnek tulajdonítottak, ami nem is az adott térségben történt.

A cáfolatok azonban nem bizonyultak perdöntőnek, így a mai napig nincs elfogadott magyarázat a kétségtelenül nagyszámú eltűnésre. Az egyik legelfogadottabb, s még bőven a tudományosság határain belül maradó érvelés szerint ebben a térségben a tengerfenéken olyan vulkanikus folyamatok, illetve mélytengeri hátságokhoz kötődő magmatikus tevékenységek jelentkeznek, melyek során szokatlanul nagy mennyiségű metángáz képződik. A felfelé áramló gáz hatására pedig a víz sűrűsége hirtelen csökkenni kezd, amitől az arra tévedő hajók elsüllyednek. Az elmélet másik vonulata a metán-feláramlást a tengerfenékre lerakódott szilárd, metántartalmú üledékek gáztermelésével hozza összefüggésbe; ilyenkor a vízfelszínre törő gázbuborékok megemelik a hajót, hogy kisvártatva hatalmas erővel a mélybe szippantsák.

Ez persze nem magyarázat a repülőgépekkel kapcsolatos homályos esetekre. A témával foglalkozóknak erre is van válaszuk: a gázbuborék egyúttal mágneses hatást is kiválthat, ettől pedig a felettük szálló légi járművek műszerei megzavarodnak, és a pilóták ennek következtében veszítik el uralmukat a gép felett. Ugyanezen magyarázat másik változata szerint a térségben időről időre komoly elektrosztatikus töltés keletkezik, mely úgy megzavarhatja a pilóták agyát és központi idegrendszerét, hogy könnyen eszméletüket veszítik, és gépük ezért zuhan a tengerbe. Az utóbbi évtizedekben többen kétségtelenül az iránytűk megbolondulásáról beszéltek – miközben azonban a tájolószerkezet egyik úgymond rendellenessége éppen a normális működés jele. Nevezetesen: a mágneses és a földrajzi északpont a világon csak kevés helyen esik egybe. Ezek közé tartozik a Bermuda-háromszög, s itt – szól az érvelés – ez a körülmény megnehezíti az iránytű helyes értelmezését, és növeli a hajótörés esélyét.

Sokan abban látják a megoldást, hogy itt húzódik a világ egyik legmélyebb (átlagosan öt kilométer mélyen húzódó) tengeri árka, a térség a szárazföld közelében tele van alattomos zátonyokkal, és az erős tengeri áramlatok gyakran navigációs problémák elé állítják a hajósokat. Különösen a Golf-áramlattal kell számolni, mely voltaképpen egy 64–80 kilométer széles folyó az óceán közepén, a környezeténél jóval melegebb levegővel, minek következtében itt a hullámok akár háromszor magasabbra is felcsaphatnak, mint egyéb helyeken. Mindent egybevetve azonban felettébb valószínű, hogy az eddig megmagyarázatlan jelenség nem egyetlen oknak tudható be, hanem akár több körülmény együttes hatásának, vagy egymástól függetlenül létező körülményeknek.

Szőnyi Szilárd

A fekete doboz szerepe

A fekete doboz nem is fekete, hanem – a minél jobb észlelhetőség érdekében – általában narancssárga vagy piros. Ilyen néven nevezik azt, az először 1957-ben használt, rendkívül erős anyagba (általában titánvázba) rejtett szerkezetet, mely a repülőgépeken, illetve újabban már hajókon és vonatokon is rögzíti az út során keletkező legfontosabb adatokat. Erre azért van szükség, hogy katasztrófa esetén a benne tárolt adatok alapján meg lehessen vizsgálni a baleset körülményeit és lehetséges okait. A repülőszakmában repülési-adatrögzítőnek (Flight Data Recorder) nevezett eszköz képes rögzíteni a pilótafülkében elhangzottakat, a repülés magasságát, sebességét, a hajtóművek és egyéb rendszerek állapotát, illetve több tucat más tényezőt.

Az első prototípust az Ausztrál Repüléstani Kutató Intézet munkatársa, David Warren tervezte és építette. A szerkezet alkalmazását az tette indokolttá, hogy 1953-ban és 1954-ben számos katasztrófa érte a De Havilland DH106 Comet típusú repülőgépet, és mivel több esetben sem szemtanú, sem túlélő nem volt, aki beszámolhatott volna a történtekről, kézenfekvőnek bizonyult az igény egy adatrögzítő szerkezetre. A műszert – alakja és színe nyomán – kezdetben vörös tojásként emlegették, s a fekete doboz kifejezést állítólag egy újságírónak köszönheti a világ, aki egy összejövetelen úgy nyilatkozott Warren-nek, hogy: „Ez egy csodálatos fekete doboz.”

A készülék általában negyedmásodperces rendszerességgel rögzíti az adatokat, de akár gyorsabb mintavételre is alkalmas. A legtöbb ma használatos fekete doboz 25 órányi adatot tud rögzíteni – így az adatok elemzésével gazdaságosabbá lehet tenni egy gép üzemeltetését, sőt fény derülhet a személyzet hibáira is, melyek esetleg katasztrófához vezethettek volna. A fekete dobozt jellemzően a gép farkában helyezik el, mert zuhanás esetén így az egész géptest tompítja az ütközést. A modern fekete dobozok általában a rendkívül erős titánból készülnek, ám még így is előfordulhat, hogy összetörnek, vagy éppen – mint a minap eltűnt francia repülőgép esete mutatja – nem találják meg az óceán fenekén. Ezért a legújabb típusok rádiójelekkel vagy víz alatti úgynevezett szonárjelek segítségével hívják fel magukra a keresőcsapatok figyelmét.

Ő a halak zsenije: tanul mások hibáiból

Az egyszerű tüskés pikó képes rá, hogy tanuljon mások hibájából – derítették ki kutatók. Ezt a képességet idáig csak a nagyobb aggyal rendelkező állatok esetében sikerült azonosítani. A kilenctüskés pikó fel tudja térképezni a legjobb táplálékforrásokat annak révén, hogy csupán megfigyeli a többi halat. A kutatók úgy vélik, hogy a hét centiméteres halacskának azért kellett megokosodnia az evolúció során, mert a ragadozók első számú célpontja, ami veszélyessé teszi számukra a táplálék felkutatását. A vizsgálatból az is kiderül, hogy nemcsak utánozza a többi halat, hanem az alkalmazott taktikával bőséges táplálékhoz is sikerül jutnia. A kísérletben több száz tüskés pikót vizsgáltak meg. A halakat egy tartályba helyezték, melynek mindkét végén volt egy etető – az egyikbe sok férget raktak, a másikba keveset. Ezután a tüskés pikóknak kívülről végig kellett nézniük, amint más halakat tesznek a tartályba, és azok elkezdenek enni – ám előzőleg a két etetőt felcserélték. Majd amikor az eredeti tüskés pikókat visszaengedték a tartályba, háromnegyedük elég „okos” volt ahhoz, hogy tudja, a tartály melyik végében talál több táplálékot.

MTI

Csuklószámítógéppel indul bevetésre a jövő katonája

A HP Labs és az amerikai hadsereg egyik új közös fejlesztése az a csuklóra hajtható képernyő, amely felválthatja a mai harctéri felszerelés jó részét. Az új készülék egyszerre válthatja fel a csapattársakat érzékelő GPS-t, az alaprajzok vagy infravörös érzékelők küldte jelek megfigyelésére használt laptopot, illetve a harctéri rádiót. A napelemes, csuklóra felhajtható képernyő nemcsak adat-, hanem rádiókommunikációra is jó, és nem nehezebb fél kilónál. A képernyő vékony tranzisztorrétege a beérkező jeleket egy olyan e-ink képernyőre küldi, ami a jeleket szürkeárnyalatos képekké alakítja. A képernyő ráhajtható a csukló felületére – a működéshez szükséges optikai komponensek és az elektronika hajlékony műanyagra lettek nyomtatva. Emiatt akár kalapáccsal is rá lehet csapni többször, a képernyő ettől függetlenül is működni fog.

hvg.hu