A digitális háború kora

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Évek óta zajlik a harmadik világháború, ám sokan még mindig nincsenek tudatában a legújabb kori hadviselés új fegyvernemei okozta károknak – figyelmeztetnek mind többen. A cégek, kormányok ellen indított, egyre szervezettebb számítógépes támadások alapjaiban határozzák meg a XXI. század haditechnikáját.

A XXI. századi digitális hadszíntér, digitális hadsereg; kozmikus eszközök alkalmazása a felderítés és elektronikai hadviselés érdekében; idegen hadseregek informatikai rendszerei elleni elektronikai hadviselés eszközei és eljárásai. Az iménti fogalmakat nem valami tudományos-fantasztikus filmből vettük, hanem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem honlapjáról. Az intézmény Információs Műveletek és Elektronikai Hadviselés Tanszékének – merthogy ott ilyen is van – kutatási témáiból idéztünk, jelezve: napjainkra a digitális hadviselés felsőoktatási intézményekben is oktatandó harcászati tudományággá vált.

Rejtőzködő ellenfél

Az évek óta felismert jelenség legújabb jelentősebb fejleménye az volt, hogy a kanadai hatóságok február végén bejelentették: az utóbbi hónapokban cybertámadások sorozatát észlelték kormányuk számítógépes rendszere ellen, s a hackerek sikeresen behatoltak a pénzügyi tárca és a kincstári hivatal rendszerébe. Amint az észak-amerikaiak tudomást szereztek a támadásról, azonnal leállították az internet-hozzáférést az érintett intézményekben; a tettesek felgöngyölítésekor pedig – mint meggyőződéssel állították – kiderült, hogy az attak Kínából érkezett. A pekingi kormány azonban határozottan cáfolta, hogy ő állna a támadás mögött.

Ezzel el is érkeztünk témánk egyik meghatározó tényezőjéhez: az anonimitáshoz. Míg ugyanis a korábbi évszázadokban vívott háborúkban egyértelműen tudni lehetett, ki visel hadat ki ellen, most, a dolog természetéből adódóan, tág tér nyílik a támadók rejtőzködésére. Lehet ugyanis, hogy a kanadai célpontot célba vevő kínai gépek valójában orosz vagy mondjuk iráni érdekeltségben állnak. Sőt egyes merész fantáziájú szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az akció mögött alkalmasint a (digitális) fegyverkezésben érdekelt amerikai cégeket érdemes keresni.

A kiberhadviselés mindenesetre olyan önálló tárgykörré nőtte ki magát, hogy nemrég az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon hivatalosan is elismerte létezését mint a harcászat modern formáját, amely ugyanolyan veszélyes lehet, mint a szárazföldi, tengeri, légi vagy űrhadviselés. Ennek megfelelően az egyesek által ötödik hadoszlopnak is nevezett „fegyvernem” ellen a kormányok egyre inkább kezdik kidolgozni a lehetséges védekezés stratégiáit. Ennek jegyében ma már nemigen kelt meghökkenést az olyan híradás, mint a tavaly novemberi, mely szerint a NATO cyberháborús hadgyakorlatot tartott – 2008 óta immár a harmadikat. Az akció során a katonai szövetség szakemberei a számítógépes rendszerek elleni támadás elhárítására végeztek feladatokat egy többnapos szimulációs gyakorlaton. A Cyber Coalition 2010 fedőnevű „játékban” a megoldandó feltételezett alaphelyzet az volt, hogy öszszehangolt támadás indul több NATO-tagállamnak, illetve magának az észak-atlanti szervezetnek a számítógépes rendszerei ellen. Ezt kellett elhárítania a nemzeti, illetve szövetségi hatóságoknak és intézményeknek.

Kiterjedt cyberhadseregek

Mi sem természetesebb, mint hogy az Egyesült Államokban is volt már hasonló kezdeményezés, nem is akármilyen tanulságokkal. A Cyber Shock Wave fedőnevű, mintegy négyórás háborús játék során azt modellezték, milyen károkkal járna egy masszív, összehangolt informatikai támadás az ország ellen. Nos, nem kevesebb, mint negyvenmillió háztartás maradna áram nélkül, akár hatvanmillió mobiltelefon némulna el, és legalább egy hétre megbénulna a Wall Street – vonták meg a résztvevők a válságszimuláció mérlegét.

Az óvatosság annál is inkább indokolt, mert az internetes szakértő McAfee cég 2007-ben kiadott jelentése szerint a világban legalább 120 ország ráállt már a világhálón indított internetes hadviselés módozatainak kidolgozására. A brit The Economist minapi írása szerint pedig minden jel arra mutat, hogy Kína a XXI. század közepére meg akarja nyerni az információs háborút. Az ázsiai nagyhatalom mellett ugyanakkor olyan országok is állami szinten űzik ezt a fajta „hadiipart” mint Oroszország, Izrael, Észak-Korea, vagy az az Irán, mely mostanában azzal büszkélkedik, hogy – Kína után – a világ második legnagyobb „cyberhadseregét” tartja fenn.

A jelenségnek ma már az egyes államok akkora jelentőséget tulajdonítanak, hogy megfogalmazódott az az igény is, mely szerint a „hadviselő” országoknak – a nukleáris leszereléshez hasonlóan – le kellene ülniük és megállapodniuk az internetes „fegyvernem” bizonyos, kölcsönösen megállapított mértékű korlátozásáról. Ez a felvetés ma még nyilvánvalóan komolytalan – de messze nem az az okozott kár nagyságrendje. A cyberhadműveleteket ugyanis jellemzően két okból szokták indítani a támadók: bizalmas adatok megszerzése – vagyis kémkedés – céljából, illetve azért, hogy anyagi vagy más kárt okozzanak a célba vett állam, cég, intézmény vagy egyéb szervezet rendszerének meghackelésével. Ebből a szempontból több mint beszédes, hogy 2009-ben a Pentagon bejelentette: abban az évben százmillió dollárt költöttek arra, hogy elhárítsák a támadók által okozott károkat a számítógépes hálózatban, illetve méltó és arányos választ adjanak az ellenséges akcióra.

„Ezt a rosszindulatú programot nem arra tervezték, hogy pénzt lopjon, kéretlen leveleket küldjön vagy személyes adatainkkal lépjen meg. Ennek célja a létesítmények szabotázsa, az ipari rendszerek rongálása volt. Attól félek, ez egy új világ kezdete, és a cyberháborúk és a cyberterrorizmus korszaka köszöntött ránk” – ezt pedig Eugene Kaspersky, egy orosz biztonsági cég vezetője mondta a nemrég elterjedt Stuxnet nevű számítógépes féregvírusról, mely a szakemberek szerint nem más, mint egy ipari káosz kirobbantására kifejlesztett program. Kaspersky szerint ez a féreg egy új támadási forma megjelenését jelzi, melynek célpontja az eddigieknél nagyságrendekkel nagyobb: nevezetesen egy nemzet egész gazdasága.

Az internet ellenőrzése

De nemcsak államok lehetnek a digitális alvilág célpontjai. Friss példával szolgálnak erre a Wikileaks nevű honlap vezetőjének letartóztatása után történtek. Egy időre ugyanis megbénult a Visa és a MasterCard bankkártyacégek internetes oldala, amikor hackerek bosszút álltak a WikiLeakstől szolgáltatásokat megvonó cégek ellen Julian Assange őrizetbe vételéért. Az internetes aktivisták annyi kereséssel bombázták meg az oldalakat, hogy azok rögvest lefagytak. (Az amerikai kormány nyomására a Visa és a MasterCard leállította a Wikileaks rajtuk áthaladó pénzügyi tranzakcióit, s ezzel jelentős anyagi forrásoktól fosztotta meg a bizalmas iratokat kiszivárogtató oldalt. Korábban a PayPal elektronikus fizetési rendszer és a honlapot tároló Amazon.com is megszakította az együttműködést a Wikileaksszel.) A számítógépes kalózok megbénították annak a svéd ügyvédnek a honlapját is, aki az Assange-ot nemi erőszakkal vádoló két nőt képviseli, de galibát okoztak a svájci posta takarékrészlegének, a Postfinance-nak is, mely zárolta Assange számláját.

Mindez persze messzire vezet – méghozzá a személyiségi jogok állami korlátozásának széles körben vitatott problémájához. „Az amerikaiaknak tudniuk kell: krízis idején nem számíthatnak rá, hogy mobiltelefonjaik és kommunikációs eszközeik privát eszközök maradnak – abban az esetben semmiképp, ha a kormánynak határozott lépéseket kell tenni a fenyegetés elhárítása érdekében” – jelentette ki erről a közelmúltban Jamie S. Gorelick. Bill Clinton egykori kormányának helyettes főügyésze ezzel arra utalt, hogy szerinte a kongresszusnak olyan törvényeket kellene elfogadni, amelyekkel szükség esetén korlátozni lehet a magánszférát – például telefonokat blokkolhatnak. Ez a kérdés legalább akkora vitát váltott ki, mint a 2001. szeptember 11-i New York-i repülőgépes támadás utáni, nagyrészt megvalósult törekvések a személyiségi jogok korlátozására egy fontosnak minősített közérdek, a terrorizmus üldözése érdekében. Ennek jegyében az Egyesült Államokban került már a kongresszus elé olyan törvényjavaslat, mely – jól körülhatárolt nemzetbiztonsági okokból – feljogosította volna az elnököt az internet részbeni és átmeneti ellenőrzésére. A kérdés egyelőre lekerült a napirendről. A hangsúly az egyelőre kifejezésen van…

Szőnyi Szilárd

 

Világcsúcsot döntött a magyar nyomtató

Felkerült a címkenyomtató-ipar térképére Magyarország. Nem is akármilyen termékkel: az ősz óta Esztergomban gyártott Speedstar 3000 több paraméterét tekintve is világcsúcstartó a főként a csomagolóiparban és a logisztikában használt címkék nyomtatásában. A gép egy óra alatt tízezer darab címkét nyomtat, ami egy kilométer hosszú csíkot jelent. Ezzel háromszor gyorsabb, mint a piacon jelenleg kapható leggyorsabb nyomtató. A Speedstar 3000 kifejlesztésében a kaliforniai Memjet kutatói, a veszprémi Pannon Egyetem műszaki informatikai karának munkatársai, valamint a készüléket gyártó magyar Own X Kft. szakemberei vettek részt. Az amerikaiak gyártják a nyomtatófejet, melyhez a Pannon Egyetem mérnökei fejlesztették ki az elektronikát, a vezérlést és a szoftvereket, a termék összeszerelését és forgalmazását pedig az Own X Kft. végzi.

Népszabadság

Nincs menekvés a húsevő növény elől

A gyökér nélküli húsevő rence (Utricularia) nem egészen egy milliszekundum (a másodperc ezredrésze) alatt ejti csapdába zsákmányát, vagyis százszor gyorsabban, mint a Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) – derítették ki francia kutatók. A gyökér nélküli vízinövény, hogy megéljen, foglyul ejti és megemészti az apró organizmusokat, beleértve az állati eredetű egysejtűeket vagy a néhány milliméteres rákocskákat. A rence levelein tojás alakú, állatfogásra szolgáló tömlők sorakoznak, melyek „száját” egy, csupán befelé nyíló csappantyú zár le. A csapdaként működő tömlők oly villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető. A grenoble-i egyetem kutatói ezért olyan kamerát készítettek, amely másodpercenként tízezer felvételt képes készíteni. Így a filmet eléggé le lehetett lassítani ahhoz, hogy a tudósok megismerjék a vadászat mikéntjét.

MTI

Gyomorműtét operáció nélkül

A reflux néven emlegetett betegség kezelése mindeddig még műtéti úton sem mindig vezetett sikerre. Amerikai orvoskutatók a közelmúltban olyan technikát mutattak be, amely hasi bemetszés nélkül segíthet a refluxosok panaszain. Az angol rövidítéséből GERD-nek (gastro-esophageal reflux disease) nevezett állapotot a gyomorszáj záróizmának elégtelen működése okozza. A Surgical Innovation című folyóirat legújabb kiadásában Kevin Hoddinott számol be arról az eljárásról, mely bemetszés nélküli műtéttel oldja meg a bonyolult panaszcsoportot. A módszer lényege, hogy a nyelőcsövön keresztül levezetett cső segítségével a nyelőcső-gyomor átmenetbe olyan billentyűt ültetnek be, mely akadálytalanul beengedi az ételt a nyelőcsőből a gyomorba, de a savas gyomortartalmat nem hagyja visszaáramlani a nyelőcsőbe.

www.stop.hu

---