A forradalom titkos művészete

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyszerre művészeti és történelmi kiállítás az a tárlat, amely 1956 őszét mutatja be festők, fényképészek szemével, Borsos Miklóstól Fiedler Ferencen át Marc Chagallig.

Egy T34-es tank áll a Múzeumkertben, ugyanúgy, ahogy 1956 novemberében egy ugyanilyen típusú harci jármű állt 422-es számmal, s ahogy egy ismeretlen fotográfus annak idején megörökítette.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kölcsönzött harckocsi ezúttal a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállítására hívja fel a figyelmet, mely több különlegességgel is szolgál. Eddig eltitkolt, be nem mutatott vagy ritkán látott alkotásokat láthatunk, amelyek 1956 őszén születtek – vagy épp a forradalom ihlette őket.

 

A múzeum művészeti anyagából és magángyűjtőknél fellelhető művekből mintegy háromszáz tekinthető meg a sajátos tárlaton. A múzeum Történeti Fényképtára csaknem ötezer fotót is őriz az 1956-os forradalom napjaiból, melyek többségét amatőr fényképészek készítettek. Ezekből is jó néhány látható a kiállításon.

A megnyitót megelőző sajtótájékoztatón Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója azt emelte ki, hogy 1956 emléke ezúttal nem egy hagyományos történeti kiállításon jelenik meg, hanem a forradalom által inspirált műalkotások révén. A felszabadultság euforikus érzésével párosuló októberi események jó néhány művészt megihlettek, de a forradalom a bukását követően, egészen a rendszerváltásig, az alkotók közül sokan rejtve őrizték akkori rajzaikat, festményeiket, olykor még családtagjaik előtt is. Megsemmisíteni azonban nem akarták őket. Borsos Miklós ceruzavázlatai például csupán a művész halála után, véletlenül kerültek elő.

Magángyűjtő kölcsönözte a kiállítás számára Amberg József (1890–1972) alkalmazott grafikusi pályát befutott művész döbbenetes kollekcióját: az alkotó a sérült, szétlőtt pesti városrészeket, a legjelentősebb épületeken támadt sebeket igyekezett rajzoló krónikásként megörökíteni 1956 novemberében és decemberében. Előbb kisméretű ceruzarajzokat vázolt fel a helyszíneken, majd otthonában nagyobb, kidolgozottabb ceruzarajzokat, illetve akvarelleket készített. Munkái jelentős művészi, egyben történeti és dokumentumértékűek.

A múzeumnak sikerült három jelentős külföldi, 1956-hoz kapcsolódó alkotást megszereznie: egy Chagall- és két Kokoschka-litográfiát. Pontosabban a Chagall-képet eredetiben láthatja a közönség, a két Kokoschka-remekművet pedig másolatban.

A tárlat további szenzációja, hogy Fiedler Ferenc, a párizsi emigrációjában világhírűvé vált festő unokaöccse, Fiedler Péter a kiállítás hírére felajánlotta rokona három cím nélküli, 1956 ihlette olajfestményét, valamint a Baroque – A forradalom emlékére című litográfiáját. Az 1921-ben, Kassán született Fiedler Ferenc családjával Nyíregyházán telepedett le, s csodagyereknek számított: tízévesen már a Benczúr Körben felnőtt festőművészek között állították ki műveit. 1948-ban ösztöndíjat kapott Párizsba, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra. A XX. század modern művészetének legnevesebbjeivel alkotott és állított ki: Chagall, Calder, Giacometti, Miró, Picasso tartozott művészi, baráti köréhez. Fiedler Péter, a Francois Fiedler Alapítvány elnöke azért is hozta el Magyarországra nagybátyja műveit, mert – mint említette –, szeretett rokona nagyon bízott az 1956-os forradalom sikerében, abban, hogy megváltozik Magyarországon a rendszer, hazatérhet, visszakaphatja elvett állampolgárságát és viszontláthatja édesanyját.

A kiállításon emlékképek jelennek meg a kádári időszakból is: láthatjuk Kádár dolgozószobájának néhány bútorát, berendezési és személyes tárgyait, s plakátokat, melyek a szocializmus konszolidációjának időszakából származnak.

 

A tárlat 2016 június végétől november 13-ig látható.

 

Fotók: Falus Tamás

---