A Gutenberg-galaxis fénye


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Rendhagyó kötet látott napvilágot az elmúlt hetekben Bűntények a könyvtárszobából címen, a CompLex Kiadó gondozásában. Az Agatha Christie-t idéző cím mögött nem (csak) gyilkosság(ok)ra, de olyan könyvre bukkanhat az olvasó, amelyről már az első belelapozás pillanataiban kiderül: nem szokványos iratmintatárral találkozunk.

A mű természetesen – egy ilyen kiadványtól elvárhatóan – betölti annak elsődleges funkcióit is: mindenekelőtt a büntetőjogi komplex gyakorlatokon résztvevő joghallgatók és a szakvizsgára készülő fiatal jogászok megtalálják benne a büntető- és a büntetés-végrehajtási eljárásokban szereplő iratok mintáinak teljes készletét. Szerkezetileg az iratmintatár a Btk. Különös Részének fejezetbeosztását követi, beiktatva egy önálló részt a családon belüli erőszak külön nem nevesített kérdésköre kapcsán és egy rövid elemzést is az ún. radbruchi formuláról az emberiség elleni bűncselekmények kontextusában. Eddig semmi váratlan: az Olvasó tájékozódhat, tanulhat, felkészülhet és elsajátíthat. Az összeállítás különösségét az adja, hogy az egyes határozatok alapját nem a hétköznapi élet jogesetei képezik, hanem a magyar és a világirodalom jeles alkotásai. Az Édes Anna és Az arany ember, a Lúdas Matyi és az Egri csillagok, A velencei kalmár és az Othello, a Vörös és fekete, Az egy ifjú Don Juan emlékiratai, Zola, Ibsen és Csáth Géza „szolgáltatják a tényanyagot” az iratokhoz, amelyekben így az élet magába olvasztja a fikciót, s a fikció – sajátos formában – megelevenedik.

A kötet megjelenésének apropóján folytattunk – annak szelleméhez igazodva – némileg rendhagyó beszélgetést a közreműködők egyikével, Nagy Tamással.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS (I)

Ön szobafestő?

Nem, nem vagyok szobafestő. Egyetemi oktató vagyok, egy nagy egyetem kis tanszékének a munkatársa, aki „jog és irodalom” néven ismeretes kutatásokkal foglalkozik.

Ismertesse önéletrajzát! Figyelmeztetem: minden lényeges!

Nem lényeges. Önéletrajzomat korlátozzuk a tudományos pályafutás tényeire!

Itt én kérdezek. Melyek voltak e pályafutás kezdeti lépései? Ismertesse, mikor, hol, milyen körülmények között!

A tanszékre történő felvételemkor, 1994-ben, Győrfi Tamás kollégám (jelenleg a Law School of Aberdeen University oktatója a szélseperte és szélcsiszolta skót égbolt alatt) hívta fel a figyelmemet arra, hogy létezik ilyen iránya a kortárs jogtudományi vizsgálódásoknak. Megjegyzem: a vonatkozó szakirodalom akkoriban hazánkban hozzáférhetetlen volt.

Mit tett, hogy ezt az akadályt elhárítsa?

Ösztöndíjas éveimben fénymásolatokat készítettem a hollandiai Groningen egyetemének könyvtárában található folyóirat- és könyvállomány számos darabjáról. Továbbá: nevezett könyvtárból kölcsönöztem, a könyveket bőröndbe csomagolva Magyarországra szállítottam, fénymásoltam, és postai úton juttattam vissza származási helyükre.

Írja le a szóban forgó bőröndöt!

Szürkésbarna, zipzáras, kelet-német gyártmány, önálló márkajelzés nélkül. Édesanyám vásárolta az 1960-as években az említett demokratikus köztársaságban.

Tartalmazott-e tilalmat a könyvtári szabályzat a kötetek ilyetén kölcsönzésére nézve?

Nem tudom. 23 éves voltam, nem tanulmányoztam szabályzatokat.

Részesült-e büntetésben?

Egy alkalommal késve szolgáltattam vissza a könyveket. Az 1 holland gulden összegű késedelmi díjat a következő évben visszatértemkor megfizettem.

Mit tett még?

Személyes ismeretségeket építettem ki magyar származású, az Egyesült Államokban tanuló joghallgatókkal, akik rendelkezésemre bocsátottak olyan jelszavakat, amelyek révén hozzáférhettem az angolszász világ jogtudományi folyóiratait tartalmazó internetes adatbázisokhoz.

Elismeri, hogy ily módon illegálisan jutott hozzá kutatási anyagokhoz? Tud valamit felhozni a mentségére?

Elismerem. Mentséget nem kerestem, azóta sem.

Milyen eredményre vezetett ez irányú ténykedése?

Jog és irodalom (– valami jog, van ami irodalom –) címen védtem meg PhD-értekezésem, summa cum laude eredménnyel, 2007-ben.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS (II)

Ismertesse, mivel foglalkoznak a „jog és irodalom” kutatások!

Röviden: nehéz. 1. „Jog az irodalomban” elnevezéssel: a jogi tematika jelenlétét vizsgálják irodalmi művekben. Jog- és eszmetörténeti, jogelméleti, jogszociológiai, valamint a tételes jogtudományok körébe tartozó és irodalomtudományos vizsgálódások egymással összekapcsolódva és egymást kiegészítve próbálják bemutatni, miként jelenik meg irodalmi szövegekben a jog (jogászok, konfliktusok, eljárások, jogi és jogtudományos problémák, a társadalom tagjainak mindezekről alkotott vélekedései, ezek változásai stb.). 2. A „jog mint irodalom” címszó alatt a jog és az irodalom, a jogi és az irodalmi tevékenység, gondolkodásmód, nyelvhasználat stb. közös vonásai (és eltérései) utáni kutatásokról van szó; különös tekintettel az értelmezés problémájára, azaz arra, hogy az irodalomelmélet belátásai, amelyeket az irodalmi szövegek tanulmányozása során nyertek irodalmárok és filozófusok, hasznosíthatóak-e, s ha igen, mi módon, a jogászok számára, saját textusaik interpretációi során.

Folytassa!

3. Az ún. „narratív jogtudomány” vagy „jogi történetmondás” kísérletei általánosságban arra irányulnak, hogy a jog életében megszólaltassák a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a jogtörténet(írás) és a jogtudomány által tradicionálisan kirekesztett, marginalizált, elnyomott, „elhallgattatott” kisebbségek hangját, illetve, hogy megmutassák, a jog eljárásaiban milyen szerep jut a történetmondásnak. (Megjegyzem: a bíróságon mindig a legjobb sztori győz.)

Egyéb?

4. Léteznek olyan intertextuális (azaz különböző szövegek egymásra gyakorolt hatását felfedni kívánó) elemzések, amelyek révén megmutathatóvá válik, miként gyakorol és gyakorolt a múltban hatást egy-egy jogi szöveg valamely irodalmi mű szövegének a formálódására, például Ausztria–Magyarország 1852. évi Büntető Törvénykönyve Franz Kafka A per című regényére, hogy csak egyet nevesítsek.

Összegezze mindezen kutatások legfőbb mondandóját!

A jog intézményeinek vagy előírásainak semmilyen készlete sem létezhet azoktól a narratíváktól függetlenül, amelyek meghatározzák és jelentéssel töltik meg. Mert minden alkotmányhoz tartozik egy eposz, és minden tízparancsolathoz egy szentírás. Amint azoknak az elbeszéléseknek a kontextusában értjük meg a jogot, amelyek jelentéssel töltik meg, az már nem egyszerűen egy betartandó szabályrendszer, hanem egy világ, amelyben élünk. Ebben a normatív világban jog és narratíva szétválaszthatatlanul összefüggnek. A költőnek igaza volt (megjegyzem: a költők a világ el nem ismert törvényhozói), a törvény: szövedék. S ezúttal nem a verssor folytatása érdekes, miszerint az mindig fölfeslik valahol, hanem az, hogy „szövedék”, amelynek egyik szála – beszéljünk akár törvényhozói vagy jogalkalmazói döntésekről, rendőrségi és ügyészségi jegyzőkönyvekről, tanúvallomásokról vagy szakértői véleményekről – mindig valamilyen elbeszélés. A jog szövegének lapjain lépten-nyomon fikciókra lelhetünk.

Továbbá?

Rámutatnak arra, hogy a jogászok mindennapi ténykedésük során – mindenekelőtt – írnak, olvasnak, értelmeznek, indokolnak, fordítanak, megfejtenek, kitalálnak, konstruálnak, manipulálnak. Szövegeket, döntéseket, helyzeteket, szándékokat, érdekeket, embereket, tényeket, történeteket. Azaz: jóval többször és jóval több elemében irodalmi jellegű a tevékenységük, mint ahogy azt gondolnák, vagy hajlandóak lennének beismerni.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS (III)

Jelen vannak ezek a kutatások a mai magyar jogtudományban?

Az elmúlt évtizedben formálódott egy kisebb tudományos közösség, melynek tagjai rendszeresen publikálnak a fent nevezett témákban, szimpóziumokat rendeznek, önálló kiadványokat jelentetnek meg (legutóbb 2009 karácsonyán Iustitia kirándul címen), sőt, alakulóban a Jog és Irodalom Magyarországi Egyesülete is.

Jelen vannak ezek a kutatások a mai magyar jogászképzésben?

A hallgatói érdeklődés ellenére kevéssé: néhány fakultatív tárgy és speciális kollégium formájában. Mondhatni: a Gutenberg-galaxis fénye igen haloványan vetül a hazai jogászképzésre.

Kerülje a patetikus kifejezéseket! Nevezze meg a hiány okát!

A képzés végzetesen elhibázott és elavult koncepciója, melynek következtében az oktatás sem elméletinek, sem gyakorlatinak nem tekinthető. Alapja az a szemlélet, amely immáron több mint 150 éve bolondítja a jogászokat, nevezetesen, hogy a jogeseteket szabályok döntik el (megjegyzem: mindenki tudja, hogy ez – így, ebben a formában – nem igaz). Egyúttal azt is sugallja, mintha létezne valamilyen algoritmus, valamilyen természettudományos formula, amely kulcsot ad minden eset megoldásához, s amelynek elsajátításához a szabályok (esetleg: dogmatikai fogalmak) megismerésén keresztül vezet az út. S megfeledkezni látszik arról, hogy az eljárások meghatározó elemei a szabályok értelmezései, a valósnak tekintett vagy akként megkonstruált tények, az ezekből összeállított történetek és interpretációik, nem beszélve számos szociológiai, pszichológiai stb. tényezőről.

Mit nevezhetünk a tapasztalat keserű üledékének ebben a képzésben?

Talán azt, hogy a leendő jogászok mindvégig kénytelenek szellemileg szabályszerűen fűrészporral táplálkozni, amelyet ráadásul már ezer száj rágott meg előttük.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS (IV)

A most megjelent kötet változtathat ezen a tapasztalaton?

A kötet szerzőinek reményei szerint: igen, valamelyest, esetleg, talán, hátha.

Ismertesse a könyv pontos bibliográfiai adatait!

Bűntények a könyvtárszobából. Interaktív iratmintatár büntetőjogi komplex gyakorlathoz és szakvizsgához. Szerkesztő: Kiss Anna. CompLex Kiadó, Budapest, 2010. ISBN: 978 963 295 094 5.

Igaz ugyan, hogy az olvasók mindenfélét várnak az irodalomtól – izgalmas mesét bonyodalmakkal, tanulságos ismereteket, afféle példatárt mindenhez stb. –, de az irodalomnak nincs az előadása hogyanjától, mikéntjétől elválasztható közölnivalója. Nem tekinti-e szentségtörésnek irodalmi műveket történeteikre redukálni, s pláne azokat iratok mintáiba kényszeríteni?

Nyilvánvalóan vétünk Cervantes öröksége ellen, ám ezúttal akad mentség, a didaktikai hasznon túl is. Az elsődleges szerzői célkitűzésektől és szándékoktól függetlenedve a kötet éppen azt is megmutatja, hogy milyen nehéz – közel lehetetlen, de mindenképpen erőszakos – cselekedet az emberi sorsok történéseit jogesetekké egyszerűsítve megítélnünk. Ráébresztheti az Olvasót az önreflexió szükségességére, arra, amiről a jogászok egyetlen napi munkájuk során sem feledkezhetnek meg, hogy az eljárások tétjei: óriásiak.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS (V)

Összegezve (a fentiek ellenében): a jog mégsem irodalom!

Kétségtelen. De autonómiája illúzió, s ha valamihez, akkor sokkal közelebb áll a költészethez, mint a fizikához. Vagy akár a közgazdaságtanhoz.

Szavatol a fenti kijelentésekért?

Amennyiben egyetértek velük: igen. Ám látnunk kell azt is: a fenti szövegben szó szerinti vagy torzított formában, többek közt John Quincy Adams-, Albert Camus-, Robert Cover-, Ronald Dworkin-, Esterházy Péter-, József Attila-, Franz Kafka-, Danilo Kis-, Milan Kundera-, Karl Llewellyn-, Ottlik Géza-, Percy Bysshe Shelley-idézetek (is) vannak.

Dr. Kiss Anna


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.