A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételének főbb előírásai a tervezett új hulladéktörvény alapján

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A lap 2011. július–augusztusi számában megjelent, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás egyes kérdéseivel foglalkozó cikk azzal zárult, hogy folyamatban van az új hulladékgazdálkodási törvény (a továbbiakban: új Hgt.) kidolgozása és elfogadása, mely tervezet tartalma nyilvánvalóan további egyeztetéseken fog átmenni.

Előrevetítettük, hogy az érintett helyi önkormányzatok erőteljes lobbitevékenységet fognak kifejteni a közszolgáltatás feltételeinek és kötelező igénybevételének nekik kedvező szabályozása mellett.

Nos, a folyamat tekintetében csak részben valósultak meg az előrejelzések. Az igaznak bizonyult, hogy a tervezet további egyeztetéseken megy át, az önkormányzatok igényei és elvárásai azonban csak részben teljesültek.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szabályai ugyan változtak, de talán a legjelentősebb változásnak az tekinthető, hogy 2013. január 1-jétől a közszolgáltatás biztosítása állami kézbe és állami szervezésbe kerül.

A jelen írás célja bemutatni az új Hgt. közszolgáltatásra vonatkozó tervezett új szabályozásának néhány lényeges elemét.

Az új Hgt. fogalomrendszerében a közszolgáltatás a települési hulladék ingatlantulajdonostól történő átvételét, elszállítását és kezelését biztosító, kötelező jelleggel igénybe veendő szolgáltatás. Mint a definícióból kitűnik, a közszolgáltatás a települési hulladékra terjed ki, így meg kell azt is vizsgálni, hogy mit kell érteni települési hulladékon.

A települési hulladék a háztartási hulladék és a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék. Ezen belül a háztartási hulladék a háztartásokban képződő hulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, valamint a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladékot, a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék pedig a jellegében és összetételében a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék, ide nem értve a gyártási hulladékot, valamint a mezőgazdasági és az erdészeti hulladékot.

Mint azt a bevezetőben már említettük, 2012. december 31-ig a települési önkormányzat, 2013. január 1-től pedig az állam szervezi és tartja fenn a közszolgáltatást. Az állam közszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeit az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (a továbbiakban: OHÜ) szervezi.

Fő szabály szerint az, akinek tevékenysége során hulladék képződik, illetve a hulladék birtokosa a hulladék hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról az alábbiak szerint gondoskodik:

1. saját maga, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés vagy létesítmény alkalmazásával,
2. a hulladék hasznosító vagy ártalmatlanító eljárással, berendezéssel vagy létesítménnyel rendelkező hulladékkezelőnek történő átadásával,
3. a hulladék kereskedőnek történő tulajdonba adásával,
4. a hulladék közszolgáltatónak történő átadásával.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás az alábbiakra terjed ki:

(i) a közterületről vagy az ingatlanról a közszolgáltató szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben vagy hulladékgyűjtő zsákban gyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott települési hulladék hulladékkezelés céljából történő rendszeres elszállítására,
(ii) a települési hulladék biológiailag lebomló összetevőinek elkülönített kezelésére,
(iii) a nagydarabos települési hulladék (lom) elszállítására,
(iv) gyűjtőhelyek létesítésére és működtetésére,
(v) a települési hulladékot kezelő hulladékkezelő létesítmény létesítésére és működtetésére,

2013. január 1-től pedig

(vi) a települési papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék elkülönített gyűjtésére és elszállítására,
(vii) a települési hulladék részeként képződött biohulladék elkülönített gyűjtésére és kezelésére, valamint
(viii) a települési hulladék részeként képződött veszélyes hulladék elkülönített gyűjtésére és kezelésére is.

A közszolgáltatással kapcsolatos részletszabályokat 2012. december 31-ig a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben, 2013. január 1-jétől pedig a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

A települési önkormányzat, majd az állam a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására a közszolgáltatóval írásbeli szerződést köt. A közszolgáltatási szerződést a közszolgáltatóval legfeljebb 8 évre lehet megkötni. A szerződésben meg kell határozni a közszolgáltatót.

Ha közbeszerzési eljárást kell lefolytatni, és az eljárás eredménytelen, akkor az eljárás befejezését követő 6 hónapon belül azt ismételten le kell folytatni. A települési önkormányzat a közszolgáltatási szerződés megkötéséig is köteles gondoskodni a közszolgáltatás ellátásáról.

A közszolgáltatási szerződés abban az esetben mondható fel, ha a közszolgáltató

(i) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátása során a környezet védelmére vonatkozó jogszabályok vagy a rávonatkozó hatósági döntés előírásait súlyosan megsértette, és ennek tényét a bíróság vagy a hatóság jogerősen megállapította; vagy
(ii) a szerződésben megállapított kötelezettségét neki felróható módon súlyosan megsértette.

A felmondási idő 2012. december 31-ig legalább, 2013. január 1-től legfeljebb 6 hónap.

A közszolgáltató a közszolgáltatási szerződéstől kizárólag a teljesítés megkezdését megelőzően állhat el.

A teljesítés megkezdését követően a közszolgáltató a közszolgáltatási szerződést akkor mondhatja fel, ha

(i) az önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésben meghatározott kötelezettségét – a közszolgáltató felszólítása ellenére – súlyosan megsérti, és ezzel a közszolgáltatónak kárt okoz, vagy akadályozza a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás teljesítését; vagy
(ii) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötését követően hatályba lépett jogszabály a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés tartalmi elemeit úgy változtatja meg, hogy az a közszolgáltatónak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás szerződésszerű teljesítése körébe tartozó lényeges és jogos érdekeit jelentős mértékben sérti.

A felmondási idő ebben az esetben legalább 6 hónap.

A koncepció szerint módosulnak az ingatlantulajdonosra háruló kötelezettségek is, különös figyelemmel arra, hogy jelentős cél a hulladékgazdálkodásban az elkülönített gyűjtés körének szélesítése, és így a keletkező hulladékok minél nagyobb arányban történő újrahasználata.

Az ingatlantulajdonosok tehát az érintett ingatlan területén lévő települési hulladékot kötelesek gyűjteni, és a közszolgáltatónak átadni.

A hulladékgyűjtő edényzetbe, eszközbe helyezett hulladék a hulladéktermelő tulajdonát képezi addig, amíg az a közszolgáltató birtokába kerül. Ebből következik, hogy a közszolgáltató a közszolgáltatás során elszállításra kerülő hulladék birtokbavételével a hulladék tulajdonosává válik.

Az ingatlantulajdonos a települési hulladékot az önkormányzat rendeletében, 2013. január 1-jétől pedig a környezetért felelős miniszter rendeletében megjelölt gyűjtőhelyre vagy hulladékgazdálkodási létesítménybe engedély nélkül elszállíthatja.

Az új Hgt. tervezete a gazdálkodó szervezetekre megfogalmaz egy kivételszabályt, melynek helyes és végleges értelmezését vélhetően a majdani gyakorlat fogja megadni. Eszerint a gazdálkodó szervezetek azt a háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot adják át a közszolgáltatónak, amely a telephelyi elkülönített gyűjtésből visszamarad.

Az idézett jogszabályhelyből az alábbi következtetések vonhatók le:

1. A gazdálkodó szervezetek az elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot nem kötelesek a közszolgáltatónak átadni.
2. A gazdálkodó szervezetek a telephelyi elkülönített gyűjtésből visszamaradt, de nem a háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot – amennyiben ilyen keletkezhet – ugyancsak nem kötelesek a közszolgáltatónak átadni.

Úgy vélem, hogy az új Hgt. elfogadása esetén ezen rendelkezés értelmezése és alkalmazása még sok megválaszolatlan kérdést fog felvetni, melyekre a közszolgáltatásra vonatkozó önkormányzati, valamint majdan miniszteri rendelet(ek) sem feltétlenül fognak megnyugtató választ adni. Feltehető, hogy az Alkotmánybíróság, illetve a rendes bíróságok ismételten szerepet kapnak a helyes joggyakorlat kialakítása terén.

A közszolgáltató köteles a települési hulladék ingatlantulajdonostól történő átvételén felül azt a települési hulladékkezelő telepre szállítani, ezenfelül a települési hulladékot kezeli, a települési hulladékkezelő létesítményt üzemelteti, valamint a szolgáltatás folyamatosságát biztosítja.

Hulladékgazdálkodási közszolgáltatást az végezhet, aki

(i) biztosítani tudja a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás azon személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rendszeres és a környezetvédelmi előírásoknak maradéktalanul megfelelő ellátását,
(ii) az ellátandó hulladékgazdálkodási tevékenységnek megfelelő környezetvédelmi hatósági engedéllyel rendelkezik,
(iii) megfelelő mértékű biztosíték meglétét igazolja, és
(iv) a települési önkormányzattal, illetve 2013. január 1. után az állammal hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést kötött.

A közszolgáltató hulladékgazdálkodási közszolgáltatáson kívül egyéb engedélyköteles, illetve nyilvántartásba vételhez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet – a hulladékártalmatlanító létesítmények üzemeltetésén kívül – nem végezhet.

2013. január 1-jétől a közszolgáltatóra vonatkozó előírások egy újabb feltétellel egészülnek ki. Eszerint a közszolgáltatónak ún. meghatározó befolyással rendelkező gazdálkodó szervezetnek kell lennie. Az új Hgt. törvény értelmezésében meghatározó befolyással az a gazdálkodó szervezet bír, amelyben az állam, illetve a települési önkormányzat (i) a tulajdonosok szavazatának többségével tulajdoni hányada alapján közvetlenül vagy közvetve rendelkezik, és (ii) a társaság tulajdonosaként jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja.

Olyan gazdálkodó szervezetek tehát, melyekben nincs többségi önkormányzati vagy állami tulajdon, közszolgáltatóként 2013. január 1-jétől akkor sem léphetnek fel, ha minden egyéb személyi és tárgyi feltételnek megfelelnek.

A 2013. január 1-jén hatályba lépő új szabályokkal összhangban a közszolgáltatás ellátására vonatkozó valamennyi szerződés érvényét veszti a törvény erejénél fogva 2012. december 31-i hatállyal.

A közszolgáltatás igénybevételéért közszolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni.

A díjat a nem elkülönítetten gyűjtött települési hulladék mennyiségével arányosan a következő tényezők figyelembevételével kell meghatározni:

1. a közszolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordítások, ezen belül az ingatlantulajdonos által összegyűjtött és a közterületen elhagyott hulladék szállításának, előkezelésének, hasznosításának és ártalmatlanításának költsége,
2. a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás fejleszthető fenntartásához szükséges költségek, ennek keretében különösen
a) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő beruházások költsége,
b) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költsége, valamint
c) ártalmatlanítás esetében a hulladékkezelő létesítmény bezárásának, rekultivációjának vagy rehabilitációjának, továbbá az utógondozásnak és a monitoring költsége,
3. a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás tartós működéséhez szükséges fedezet.

A fentiek szerint meghatározott díjalapot csökkenteni kell a közszolgáltatás ellátásához biztosított költségvetési támogatással és a hulladék hasznosításából vagy hasznosítás céljára történő értékesítéséből származó bevétellel.

A díjat legalább egyéves díjfizetési időszakra, áfa nélkül számított egységnyi díjtételek szerint kell meghatározni. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj egytényezős vagy kéttényezős díjként állapítható meg. A kéttényezős díj rendelkezésre állási díjból és ürítési díjból áll. A rendelkezésre állási díj a kezelt hulladék mennyiségétől függetlenül felmerülő üzemeltetési költségek, az ürítési díj a kezelt hulladék mennyiségétől függő költségek fedezetére szolgál.

Az üdülő-, valamint az időlegesen használt ingatlannal rendelkező tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan – a település és az ingatlan jellegére, valamint a használat rendszerességére és az időlegességre tekintettel – kell majd megállapítani, de a megállapított díj nem lehet kevesebb az éves díj 50%-ánál.

A közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.

A díjhátralék érvényesítése akként történik, hogy annak keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására és felszólítja annak teljesítésére.

A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. nap elteltével a közszolgáltató – a felszólítás megtörténtének igazolása mellett – a díjhátralék adók módjára történő behajtását a települési önkormányzat jegyzőjénél, majd 2013. január 1-jétől az állami adóhatóságnál kezdeményezi.

A települési önkormányzat jegyzője, majd 2013. január 1-jétől az állami adóhatóság – a kezdeményezés kézhezvételétől számított 8 napon belül – intézkedik a díjhátralék, a késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében.

Ha a közszolgáltatást igénybe vevő díjhátralékos nem tulajdonosa az ingatlannak és a vele szemben lefolytatott behajtás eredménytelen, a díjhátralékot, késedelmi kamatot és a felmerült költségeket az ingatlan tulajdonosától vagy vagyonkezelőjétől kell behajtani. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonosok felelőssége egyetemleges.

Természetesen nem zárható ki, mi több, valószínű, hogy a jelenlegi tervezet nem a végleges, a majdan az Országgyűlés által elfogadott normaszöveg több módosításon fog átmenni. Az alapelvek és az alapvető célok azonban várhatóan változatlanok maradnak.

Dr. Bihary Ákos
az ECOVIS Budapest Ügyvédi Iroda együttműködő partnere

---

 

Dr. Bihary Ákos

TANULMÁNYOK
→ ELTE Jogi Továbbképző Környezetvédelmi Szakjogász képzés [2004–2006] → Miskolci Egyetem ÁJTK [1994]

MUNKAHELYEK
→ BIHARY Ügyvédi Iroda 2008–
→ partner ügyvéd 2000–2008
→ egyéni ügyvéd 1997–2000
→ 1995–1997 ügyvédjelölt

Szakterületek: környezetvédelmi jog, társasági jog, gazdasági jog, szerződések joga, felszámolás, peres képviselet.

Családi állapot: nős, két fiúgyermek édesapja

Hobbi: túrázás, kerékpározás, síelés, utazás

A BIHARY Ügyvédi Iroda az ECOVIS^® Budapest Balog • B. Szabó • Jean és Társai Ügyvédi Iroda együttműködő partnere.

A nemzetközi ügyfélkörrel is rendelkező ECOVIS^® Budapest Ügyvédi Iroda közel 30 munkatárssal áll ügyfelei rendelkezésére. Az Ügyvédi Iroda teljes körű jogi-, és adótanácsadási, valamint partnerei révén könyvvizsgálati és üzletviteli tanácsadói szolgáltatást nyújt megbízói részére magyar, német és angol nyelven. Valamennyi munkatársa széles körű tapasztalattal rendelkezik az általános polgári jog, a társasági jog és a perbeli képviselet ellátása terén. Ezen túlmenően kollégái szakterülete a verseny- és kereskedelmi jog, a munka- és biztosítási jog, a bankjog, a reklám- és az Internet-jog, a szerzői jog, az EU- és a nemzetközi magánjog, a környezetvédelmi és a bányajog, valamint a családi jog. Az Ügyvédi Iroda munkacsoportokban gondoskodik a vállalkozások összefonódása [M&A] és a cégátvilágítás, a vállalati outsourcing, valamint az ingatlan beruházások terén a megbízók ez irányú igényeinek kielégítéséről.

---