„A kaució lehet pletyka, de az nem, hogy sok jelölt ingyen dolgozik”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyvédjelölti lét örömeiről és bosszúságairól szóló „Bojtárok” blog egyebek mellett könnyedebb, kicsit bulvárosabb hangvételben szemezget az érdekesebb jogesetek közül, illetve igyekszik olyan, tévhitekkel terhelt vagy tabunak számító témákról vitát nyitni, mint az ügyvédi reklám vagy az internet szerepe az ügyvédség jövőjében. Az ügyvédjelöltek, bojtárok egységes kategóriája ma már nem létezik, sok tényezőtől függően tagolódik a szakma. Nem mindegy, hogy a fővárosban vagy vidéken, illetve milyen ügyvédi irodában dolgozik a jelölt; egyéni, közepes – pesti, 3–4 ügyvéddel és két jelölttel…

Az ügyvédjelölti lét örömeiről és bosszúságairól szóló „Bojtárok” blog egyebek mellett könnyedebb, kicsit bulvárosabb hangvételben szemezget az érdekesebb jogesetek közül, illetve igyekszik olyan, tévhitekkel terhelt vagy tabunak számító témákról vitát nyitni,
mint az ügyvédi reklám vagy az internet szerepe az ügyvédség jövőjében.

Az ügyvédjelöltek, bojtárok egységes kategóriája ma már nem létezik, sok tényezőtől függően tagolódik a szakma. Nem mindegy, hogy a fővárosban vagy vidéken, illetve milyen ügyvédi irodában dolgozik a jelölt; egyéni, közepes – pesti, 3–4 ügyvéddel és két jelölttel dolgozó – vagy nemzetközi (illetve nemzetközi ügyfelekkel rendelkező) irodában. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya, és mindegyik más típusú embereket foglalkoztat – mondta lapunknak az ügyvédjelöltek apró örömeit és bosszúságait taglaló bojtarok.blog.hu egyik, anonimitást kérő szerzője.

A klasszikus ügyvédjelölti feladatok – mint amilyen a földhivatali ügyintézés, a tárgyalásra járás vagy az ügyfelekkel való kapcsolattartás – már nem tekinthetők általánosnak, mert egyre több iroda szakosodik. A nemzetközi irodákban például a bojtári munka alapvetően az idegen nyelvekhez kötődik, nem a klasszikus feladatokhoz. Itt olyan tevékenységek fordulnak elő, mint céges átvilágítás, jogvélemények írása vagy dokumentumok fordítása.

Vidéken kifejezetten rossz a jelöltek helyzete, Pécsett például katasztrofális. Ott körülbelül 350 ügyvéd és 50 jelölt van a kamarában, az egyetem miatt félévente legalább 200–300 jogász végez, sokan szeretnének helyben maradni, ami lenyomja az árakat. Itt lehet horror-történeteket hallani a nulla fizetésről, állandó túlórázásról, arról, hogy a jelöltet adminisztratív teendőkre tartják, bár erről már Budapesten is hallottam. „Egyik kollégámat próbaidő után mondvacsinált indokokkal elbocsátották, majd véletlenül megtudta, hogy őt valójában egy projektre vették fel, és egész nap változás-bejegyzési kérelmeket és fizetési meghagyásokat írattak vele. Majd megköszönték a munkáját és felmondtak neki.”

Mondják, hogy egyes sztárügyvédek tandíjat, kauciót kérnek a jelölttől a belépésért. Ez lehet, hogy pletyka, de az már nem, hogy sok jelölt ingyen dolgozik, esetleg minimálbért kap csupán, vagy azt a zsebbe adott pénzekkel egészítik ki, havonta ez sem több 100–120 ezer forintnál. A minimálbér feletti, bejelentett fizetés általában sajnos csak a nemzetközi irodákra jellemző, én is ilyen helyen dolgozom, nálunk a jelöltek fizetésként a minimálbér dupláját-négyszeresét is megkaphatják, akár nettó 140–180 ezer forintot, ennek fejében esetenként irtózatos mennyiségű túlmunkát vállaltatnak a jelöltekkel. A magasabb fizetésért cserébe viszont a jelölt hosszú távra elkötelezi magát az alkalmazotti státus mellett, és sok dolgot, ami szükséges az ügyvéddé váláshoz, nincs alkalma elsajátítani, például nagyon ritkák vagy egyáltalán nincsenek peres ügyek. A nemzetközi irodák ugyanis mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a tárgyalótermeket és alternatív utakon kezeljék a konfliktusokat. Az ügyfelekkel való kommunikációra is csak a későbbiekben van lehetőség, ami nagy hátrány. Érdemes az elején végiggondolni, hogy mik a jelölt hosszú távú tervei. Azt fontos mindenesetre leszögezni, hogy aki tehetséges és talpraesett, az igenis ki tud alakítani magának praxist.

Az a modell sem működik már, hogy a három év leteltével a jelölt a szakvizsga után átvesz néhány ügyfelet az ügyvédtől, hiszen rengeteg ügyvéd van, nehéz ügyfelet szerezni és a klasszikus területeken nagyon nyomottak az árak, van, aki már húszezer forintért vállal cégalapítást vagy harmincezer forintért adásvételi szerződést. A legtöbb bojtár, ha szeretne, sem maradhatna a három év után a munkahelyén, mivel az irodának nem érdeke, hogy az ügyvédjelölti teendőket egy ügyvéd lássa el arányaiban több pénzért. Ha letelik a jelölt három éve, választania kell: egyéni praxisba fog, másik irodához szegődik vagy más jogi területen (például a közigazgatásban, vállalati jogtanácsosként) helyezkedik el.

Az ügyvédjelöltek oktatásának meglétét hasznosnak tartom, főleg a tananyag azon részét, amely az ügyvédekre és jelöltekre vonatkozó joganyagokkal és protokollokkal foglalkozik, de a jelenlegi formájában ez a képzés nem szerencsés. Az anyag túlzottan elméleti, ami az előadássorozatokon elhangzik, az könyvből is megtanulható volna, ráadásul, aki orvosi igazolás nélkül hiányzik, annak félévet kell ismételnie és ezért csúszhat a szakvizsgája.

A helyzet a gazdasági válság miatt vélhetően romlani fog, még kevesebb lesz a munka, a jogásztúltermelés pedig változatlan formában folyik tovább. Közhelyes a megállapítás már, de igaz, hogy minden baj forrása az egyetemi fejkvóta, ami túlképzést eredményez, ezért alacsony a jelölti fizetés, és alacsony a szakmai presztízs. Tény, hogy a többség valahogyan el tud helyezkedni, kérdés, hogy ennek mekkora ára van. Már az egyetem alatt érdemes karrierépítésbe fogni – nyelveket tanulni, külföldi képzések, ösztöndíjak (Erasmus, LMM) – rájuk vadászni fognak az állásközvetítő cégek.

„Mi páran, akik Pécsen végeztünk, próbáljuk fenntartani a magunk hálózatát, a nyári cégeljárás-átállás kapcsán például gyakran hívtuk egymást, és rendszeresen eljárunk konferenciákra, vagy sörözés közben megosztjuk egymással a tapasztalatainkat.” A blogon gyakran közlünk beküldött történeteket is, „de ezeket óvatosan kell megfogalmazni, mert az ügyvédek zárt közösségében a kritikák még idegenül hatnak”. A közölt történeteket is úgy írjuk meg, hogy azzal tiszteletben tartsuk az ügyvédi titoktartást. Némileg könnyedebb, kicsit bulvárosabb hangvételben szemezgetnek érdekesebb jogesetek közül vagy BH-kat elemeznek. „Foglalkozunk olyan témákkal is, amelyekben sok a tévhit vagy tabunak számítanak, például az ügyvédreklám, amelyet hivatalosan mindenki elutasít, de volna jogosultsága. Az ügyvédi irodák gazdasági társaságokként való átalakulásának a kérdése is elkerülhetetlen, ez Európai tendencia. Szívesen meghallgatnánk mások véleményét ebben a kérdésben is, erre is jó a blog.

A blogíró szerint az internet az ügyvédi szakmát is alapvetően fogja átalakítani. A legtöbb szakmabeli inkább középkorú, és idegenkedik az elektronikus eljárásoktól. „A mi generációnk már nem a papíralapú kommunikációhoz van szokva, ez pedig rengeteg felesleges adminisztrációs teendőt, valamint ügyvéd–ügyfél találkozók egy részét is feleslegessé fogja tenni, de legalábbis jelentősen átalakítani.” A blogon időnként bemutatjuk és értékeljük egyes ügyvédi irodák honlapjait, amelyek között sajnos sok az elrettentő példa. Amerikában ma már az ügyvédek blogjai az ügyfélszerzés fontos eszközei; az ügyvéd ott nem engedheti meg magának, hogy ne legyen rendszeresen frissülő honlapja vagy blogja.

dr. Schmidt Gábor


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.