A „körülbelüli” jogászkodást el kell felejteni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ügyvéddinasztiából származik, édesapja ügyvéd, választott bíró, a szakma elit képviselője. Fel sem merült benne, hogy más hivatást válasszon. Mindig is a saját útját járta és a dolgok nehezebbik oldalát választotta. Nemrég vált el a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodától, ahol szakmai tapasztalatokban gazdag ügyvédjelölti időszakát töltötte. Jelenleg alapítja saját ügyvédi irodáját.

Ifj. Dr. Burai-Kovács János
1981-ben született Budapesten. Tanulmányait a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában, majd a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte. 1999-ben jelentkezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol 2004-ben summa cum laude minősítéssel lediplomázott. Tanulmányait Atlantában folytatta az Emory University School of Law egyetem Nemzetközi Jogi Karán. 2005-ben az atlantai Smith, Gambrell & Russell Ügyvédi Irodánál dolgozott. 2006-tól ügyvédjelölt a Nagy és Trócsányi Ügyvédi irodában. Jelenleg saját egyéni ügyvédi irodáját nyitja meg.
Klasszikus ügyvédkedéssel foglalkozik, főbb szakterülete gazdasági jog, jogi tanácsadás, magyar és nemzetközi peres képviselet. Édesapja id. Dr. Burai-Kovács János, a Burai-Kovács és Partnerei Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje, az MKIK mellett szervezett választottbíróság elnökségének tagja. Testvére Burai-Kovács Anikó, musicalszínésznő.
Ételben a magyaros ételeket kedveli. Sok kedvenc étterme van. Autómárkája a Jaguár. Az angol kényelmes, visszafogott eleganciát kedveli. Folyékonyan beszél angolul és németül.

Mi volt az indoka, hogy idegen ügyvédi irodát válasszon és szándékosan ne az édesapja ügyvédi irodájában helyezkedjen el?

Az édesapám soha nem kötelezett, vagy késztetett arra, hogy jogász legyek. Rám bízta ezt a döntést. Amikor jogász lettem, akkor azonban ezt a maga módján támogatta. Amíg a barátaim különböző ajándékokat kaptak Karácsonyra a szüleiktől, addig én Szladits Károly által szerkesztett „kommentárt” (ún. „Nagy Szladits”) kaptam antik kivitelben, valamint a születésnapomra Werbőczy István (kétnyelvű) Tripartitumát (ami akkor még hiányzott a gyűjteményemből).

Csak szűk családi körön belül 5 ügyvéd van, de távolabbi felmenőim közt is voltak ügyvédek, illetve más jogászok és ez számomra egy különleges helyzetet teremtett: egyszerre volt segítség és nehézség.

Édesapám valóban a szakma és általam is elismert elit jogász és titkos vágya volt mindig, hogy az ő ügyvédi irodájában dolgozzak, de szándékosan nem akartam az ő árnyékéban, védelmében maradni, inkább a saját utamat akartam/akarom járni.

Óhatatlanul, ha az ember egy családtaggal dolgozik együtt, akkor a családtagok nem tudnak úgy viszonyulni egymáshoz, mint egy klasszikus főnök-alkalmazott viszonyban, és ez nem feltétlenül tesz jót az irodai légkörnek sem. Legfontosabb azonban az volt számomra, hogy ugyanazt az utat járhassam be, mint bárki más, és mindenért ugyanúgy meg kelljen küzdenem, mint bárki másnak.

Mindenesetre, ha úgy hozza a sors, hogy majd egyszer együtt dolgozunk, akkor azt mindenképpen egy kialakult ügyfélkörrel rendelkező, egyenlő partnerként akarom tenni.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi a célunk, mit szeretnénk elérni. Teljesen mindegy, hogy mivel akarunk foglalkozni, a lényeg, hogy azt lehetőleg tökéletesen tegyük.

Számos jogi egyetem van az országban és rengeteg fiatal szeretne ügyvéd lenni, ami nem feltétlenül gond. Nagy a verseny, és ez arra kell, hogy késztessen minden fiatal jogászt, hogy a lehető legjobban akarja végezni a munkáját.

Az ügyvédjelölti időszak egy befektetés.

Az ügyvédjelölteknek el kell dönteniük, hogy milyen jogászok kívánnak a jövőben lenni. Ez a hivatás nagyon komoly alázatot igényel, el kell fogadni, hogy a szükséges tudást és tapasztalatot nem lehet egy éjszaka alatt megszerezni. Áldozatot kell hozni, amely az addigi életünk, ezen belül sajnos a magánélet rovására is mehet, de semmi sincs ingyen és a precizitásért, illetve a professzionalizmus megszerzéséért meg kell küzdeni. A körülbelüli jogászkodást el kell felejteni, annak nincs jövője.

A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában az ország ügyvédeinek krémjétől tanulhattam. Arra neveltek, hogy a lehető legkeményebben, legalaposabban dolgozzunk, és a tökéletességre törekedjünk. Azért is választottam őket, mert úgy éreztem, hogy ezt az ambíciót, ezt a küzdeni tudást egy olyan irodában sajátíthatom csak el, ahol nagyon komoly elvárások vannak, és ahol senkivel sem kivételeznek.

Amikor hazajöttem az Amerikai Egyesült Államokból és keresgéltem, hogy melyik ügyvédi irodában helyezkedjek el, az volt a feltételem, hogy olyan irodába kerülhessek, ahol nincs specializalódás. Annak ellenére, hogy a nagyobb ügyvédi irodák a specializálódást követik, és úgy tűnik, működik is náluk, én mégsem vagyok a kezdetektől történő specializálódás híve.

A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában minden jogterülettel foglalkoztunk (tranzakciók, egyszerű jogi tanácsadás, reklámjog, társasági jog, ingatlanjog, versenyjog, közbeszerzés, polgári jog stb.). Az iroda legismertebb és egyik legjelentősebb profilja a pereskedés, mind hazai, mind nemzetközi színtéren.

Tapasztaltam, hogy ahhoz, hogy egy ügyfélnek teljes körű szakmai segítséget, vagy tanácsot lehessen nyújtani, egy ügyvédnek ismernie kell az összes kapcsolódó jogterületet, legalább „red flag” szerűen.

Korábbi munkahelyén kiemelten foglalkozott a nemzetközi befektetésvédelemmel. Ismerik ma Magyarországon, hogy mi az a befektetés-védelem?

Nyilván vannak néhányan a szakmában, akik találkoztak és foglalkoztak is már vele. A nemzetközi befektetésvédelem, nagyon röviden, azon kettő- vagy többoldalú nemzetközi egyezmények alapján fennálló jogszabályok összessége, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a szerződő államok egymás befektetőit diszkriminációmentes, méltányos elbánásban részesítsék; megfelelő, a befektetésükre vonatkozóan átlátható jogi környezetet teremtsenek; és legfőképpen tartózkodjanak minden olyan az államnak, illetve állami szerveknek „betudható” aktív, vagy passzív tevékenységtől, amely közvetlenül, vagy közvetve a befektetés elveszéséhez, vagy ellehetetlenítéséhez (ún. kisajátításához) vezet. Az írott jogot, jelesül az egyezményeket, kiterjedt esetjog és jogtudományi értekezések töltik meg tartalommal.

Magyarország számos országgal áll kétoldalú befektetésvédelmi egyezmény hatálya alatt, és jelenleg is kiemelkedő fontosságú számunkra a befektetésvédelem.

Az állami, vagy a nemzetközi jog szempontjából államként megjelenő szerveknél dolgozók, illetve döntéshozók nagy többsége még nem ismeri ezt a területet és annak veszélyeit, így könnyen elfordulhat, hogy olyan döntések születnek, amelyek a befektetésvédelmi egyezmény hatálya alatt álló külfödi befektető befektetésének ellehetetlenítéséhez vezetnek.

A befektetés ellehetetlenítése alatt nemcsak azt kell érteni, hogy a tulajdon 100%-ig elvész, hanem azt is, hogy az használhatatlanná válik, a profit eltűnik stb.

Nyilván, ez nem jelenti azt, hogy egy külföldi befektetővel szemben nem lehet ugyanazt megkövetelni, mint bármely hazai befektetőtől, de ha az állam külföldi befektetésre kiterjedő befektetéseket érintő intézkedéseket hoz, ezeket úgy kell megtenni, hogy figyelembe kell venni a befektetésvédelem szabályait. Máskülönben könnyen előfordulhat, hogy az állami (államnak betudható) intézkedések befektetésvédelmi szabályokba ütköznek, amelyek végső soron egy rendkívül költséges nemzetközi választottbírósági eljáráshoz és az állam sok millió eurós kártérítési kötelezettségének megállapításához (elmaradt haszon megítéléséhez) vezethetnek.

Túl azon, hogy a magyar államnak mennyit kell fizetnie, ennek nyilván van egy presztízsjellege is, hiszen ezek az ítéletek nyilvánosak, bárki számára hozzáférhetőek, és ha egy nemzetközi befektető azt látja, hogy Magyarországot többször is elmarasztalták, akkor kétszer is meggondolja, hogy nálunk fektesse be a pénzét. Nem beszélve arról, hogy ha egyszerre több befektetésvédelmi per is indulna Magyarország ellen – amely valamilyen szinten mindenképpen összehangolt lenne –, és az egyiknél a választottbíróság megállapítja a jogsértést, akkor az a dominó elv szerint végigsöpörhet az összes többin és nagyon komoly fizetési kötelezettséget jelenthet a Magyar Állam számára.

Megjegyzem, a befektetésvédelem nem csak kötelezettséget teremt (a Magyar Állam szempontjából), hanem egyúttal védelmet nyújt a küldöldi magyar befektetéseknek, a magyar befektetők tehát alappal léphetnek fel egy külföldi állammal szemben, amennyiben a befektetéseiket érintően jogellenességet észlelnek.

Édesapja kiváló szakember, a magyar választottbíráskodás egyik legfelkapottabb bírója. Szokott tanácsokat kérni tőle?

Nagyon ritkán beszélünk az édesapámmal ügyekről. Amikor elkezdtem praktizálni ügyvédjelöltként, akkor természetesen ellátott tanácsokkal, többször ismertetett ügyeket (név nélkül), hiszen kíváncsi volt rá, hogy ezeket én hogy oldanám meg.

Meg kellett tanulnom, hogy hogyan lehet úgy elvégezni egyedül a munkát, hogy mindenre megtaláljuk a megoldást. Persze, ha tanácsra van szükségem, akkor bármikor fordulhatok hozzá.

Előfordult olyan eset, amikor az édesapja kért Öntől tanácsot?

Igen, előfordult; épp a befektetésvédelem kapcsán.

Többször esett szó Amerikáról, nem véletlenül, hiszen az egyetem befejeztével kint tanult és dolgozott pár évig. Milyennek találta az ottani mentalitást?

2004-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem befejeztével kimentem Atlantába az Emory University-re, ahol a elvégeztem az Emory LLM programját.

Utána kint maradtam néhány hónapot a Smith, Gambrell & Russell ügyvédi irodánál dolgozni.

Amerika számomra nagy élmény volt, számos barátság kötődött, a mai napig tartom a volt csoporttársaimmal a kapcsolatot. Kitágult a látóköröm, lehetőségem volt számos nemzet tagjával, kultúrájával, világnézetével megismerkedni. Rejtő könyvbe illő jelenet volt például, amikor egy koreai étteremben egy asztalnál ültem orosz, kazah, indiai, bangladesi, román, izraeli, amerikai, kínai és szerb diákokkal.

Valóban, egy európai ember számára sekélyesebbnek tűnhet az ottani mentalitás, másképp gondolkodnak, máshogy viszonyulnak a dolgokhoz, de ami az oktatást illeti, azt nagyon komolyan veszik. Az egyetem nagyon nehéz volt, mivel ott már az egyetem kezdetétől a kemény munkához szoktatják a diákokat. Ők az elmélet helyett a gyakorlatra próbálják a jogászokat nevelni, viszont az a fajta oktatás, ami náluk van, jelesül a kötelező részvétel az órákon, komoly és alapos tanulásra serkent mindenkit.

Magyarországon nem ismerjük igazán, hogy milyen diáknak lenni. Atlantában szinte kötelező volt például sportolni, amelynek a feltételeit természetesen biztosították, de ezen túl is példaszerű, ahogy megszervezik az iskolai közösségi életet.

Az a mentalitás, hogy ha valamiért fizetünk, akkor annak az értékét vissza is kapjuk, végig nagyon érezhető volt.

Az amerikai tanulmányok természetesen adtak egy olyan típusú tudást is, nevezetesen az angolszász és nemzetközi jognak az alapjait, ill. a nyelvtudást, amelyet a későbbiekben hasznosítani tudtam. Angolul szerződéseket írni, nemzetközi perekben képviselni az ügyfelet, már nem jelent akadályt.

Nagyon nehéz döntés volt hazajönni Amerikából, mert indulásom előtt lett volna egy álláslehetőség, de úgy éreztem, hogy haza kell jönnöm, mert itthon akartam élni és dolgozni.

Ami viszont szomorúsággal töltött el, amikor hazajöttem, hogy az USA-ban a jog sokkal fontosabbnak tűnik, mint Magyarországon.

Ott a perlés szónak van ereje. Ha itt valakinek azt mondom, hogy beperelem, akkor mosolyog és azt mondja, hogy találkozunk 3 év múlva.

Amerikában viszont, ha azt mondom, hogy valamit nem végzett el és én ezért beperelem, akkor ők ezt komolyan veszik és teljesítenek, de mindenképpen igyekeznek betartani a jogszabályokat. Egy alkalommal, Karácsonykor, repülővel jöttem haza az Államokból, és a reptéri információs szolgálatnál dolgozó hölgy rossz információt adott meg nekem az elektronikus jeggyel kapcsolatban és nem akartak felengedni a gépre háromnegyed órával az indulás előtt. Közöltem vele, hogy ha nem szállhatok fel a gépre, akkor ebből akkora per lesz, amekkorát még nem látott.

Másfél órát váratták miattam a gépet, mert el kellet ugranom valamilyen papírért, de megvártak és így hazarepülhettem.

Ez Magyarországon elképzelhetetlen, Amerikában pedig egyértelmű.

Mostanában alapítja saját irodáját. Megfordult a fejében, hogy a későbbiekben egy nemzetközi ügyvédi irodát alakítson ki?

Nyilván az egy hosszú távú cél, hogy külföld felé orientálódjak. Több amerikai és más nemzetközi csoport is jelezte, hogy szívesen venné igénybe a szolgáltatásaimat, valamint van egy nagyobb hazai megbízóm is, nevezetesen egy budapesti önkormányzat.

Az önkormányzatokra ráfér, hogy szakmai szinten rendbe hozzuk őket. Ha felkérnek és megbíznak bennem, akkor mindenféleképpen segíteni fogok.

Az irodámban olyan partnereket szeretnék, akik szívesen jönnek be dolgozni, de minimum ugyanazt a szintű professzionalizmust szeretnék, mint én. Az angol nyelvtudásunkra építve szeretném, ha jövőbeni társaimmal nemzetközileg ismert és elismert irodaként dolgozhatnánk. Mi mindig az ügyfél érdekét fogjuk nézni és nem feltételnül rohanunk a bíróságra, ha nem muszály. Az ügyfél nem azért keresi fel az ügyvédet, hogy az a saját szórakoztatására pereskedjen, hanem azért, mert úgy érzi, hogy segítségre szorul. Természetesen, ha egy ügyet csak bíróságon lehet megoldani, akkor örömmel harcolunk érte minden fórum előtt.

Nem kapcsolatokból, hanem elsősorban munkából szeretnénk megélni.

A munka mellett jut idő szabadidőre, sportra is? Mivel tölti a szabadidejét?

A szabadidő nagyon fontos, és nagyon megbecsülöm.

8 évig teniszeztem a Vasasban, de mára a versenyszerű játékra nincs mód. Amint azonban lehetőségem adódik, régi versenyzőkkel összejövünk és játszunk néhány tét nélküli meccset. A tenisz mellett néhány éve a küzdősportokkal, ezen belül is a kung fu-val ismerkedem.

Általános iskolai éveimet a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskolában töltöttem, amely a zene szeretét örökre megadta nekem. Bár zenélni (zongorázni, gitározni) nagyon ritkán tudok már, de a zenehallgatásra kerítek időt.

Egy férfi számára talán nem megszokott, de autodidakta módon tanulgatom a növénynevelés egyes praktikáit, és az egyszerűbbnek mondható növények mellett már a bonsai neveléssel ismeredem.

Ezentúl, imádom a Balatont, ha tehetném, az egész nyarat lent tölteném, de gyakran ülök le olvasni, vagy éppen – ha többen is vagyunk – kirándulni is elmegyünk.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.