A labdarúgás tudománya

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mára már nemcsak a futball, hanem a sportág tudománya is hatalmas üzletté vált. A stratégia kialakításától az edzésmódszereken át az étrendig, a labda formatervezésétől a rúgótechnikáig különféle szakemberek nyújtanak segítséget a játékosoknak. Az alábbiakban – a dél-afrikai világbajnokság tanulságait is leszűrve – csokorba szedtük a legfontosabb tudományos szempontokat.

A számok törvénye

Számos országban végeztek már elemzéseket arról, hogy miért a futball a világ legnépszerűbb sportága. Az eredmény egyöntetű: a játék egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan; különféle stratégiák alapján előre tervezhető, ugyanakkor a játékosoknak a legváratlanabb helyzetekben kell ösztönös döntések sorozatát hozniuk. A papírforma sok esetben meghatározza a mérkőzések kimenetelét, ám – miként a dél-afrikai világbajnokság is mutatta – szerencsére nem mindig az esélyes csapatoké a győzelem.

A futball elméletével különösen Japánban foglalkoznak sokat; ott még az is tudományos elemzés tárgya lett, hogy a FIFA világranglistája alapján mennyire lehet kiszámítani, ki játssza majd a vb-döntőt. A távol-keleti szakértők több világbajnokság vizsgálata után arra a következtetésre jutottak: mivel a korábbi vb-ken a finálét a lista első 15 helyezettjéből kikerülő csapatok vívták, a FIFA-rangsor alapú előrejelzés 62,5 százalékos pontossággal működik.

A gömbölyűség átka

Míg a közelmúltig a labdát húsz hatszögű és 12 ötszögű alakzatból varrták, illetve ragasztották össze, ma már 14 elemmel el tudják érni, hogy a játékszer majdnem teljesen gömbölyű legyen. Sajátos módon azonban a labda nem annál jobb, minél gömbölyűbb, a túl tökéletes alakzat ugyanis megbosszulja magát, s erre éppen a mostani vb mutatott példát. Miként a 2006-os németországi világbajnokságon az Adidas által kifejlesztett Teamgeist-re is sok panasz érkezett, úgy most a Jubilani ellen zúdult főként a játékosok haragja. Nem véletlenül: soha ennyi szeszélyesen pattogó, fölé lőtt labda és hosszú passz nem jellemezte még a játékot. A labda megalkotói is tisztában voltak az aerodinamikai alapszabállyal, mely szerint minél kevesebb a varrás, mélyedés és kitüremkedés egy gömbölyű tárgyon, a röpte annál kiszámíthatatlanabb lesz. Ezért is látták el a játékszert redőkkel és bemélyedésekkel – ám a jelek szerint túl kevéssel. Ráadásul ez a labda különösen érzékenynek bizonyult a különböző rúgásokra. Ha ugyanott rúgjuk meg, ugyanúgy viselkedik, de ha csak kicsit is máshol, akkor gyökeresen megváltozik a pályája. És további bonyolító tényezőnek ott van a tengerszint feletti magasság. Johannesburg például 1750 méter magasságban fekszik, ott ritkább a levegő, következésképp kisebb a légellenállás, így a labda pályája is más, mint alacsonyabb területeken, és meszszebbre tud repülni.

A labda útja

Vajon mielőtt David Beckham – már amikor sérülés miatt nem ül kispadon, mint a mostani vébén – egy szabadrúgásból vagy akcióból a kapu felső sarkába csavarja a labdát, elgondolkodik-e a fizika, illetve az aerodinamika alaptörvényein? Nem valószínű, ám attól még az így szerzett gólban jelentős szerepet játszik egy XIX. századi német fizikus, pontosabban az általa leírt jelenség, az úgynevezett Magnus-erő. Heinrich Magnus a nagy sebességű pörgő tárgyakra, így például ágyúgolyókra, illetve gránátokra – és utóbb futball-labdákra – alkalmazta tételét, mely szerint a haladási iránnyal ellentétesen pörgő golyó egyik felületén szívó hatás, a másik oldalán pedig túlnyomás keletkezik. Ennek következtében a tárgy nem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, hanem röppályája végén – az oldalirányból érkező erő hatására – elkanyarodik. Kellő rúgótechnikával így lehetséges egy, a kaput teljesen eltakaró sorfal mellett vagy fölött a hálóba ívelni a labdát, ráadásul úgy, hogy a vizsgálatok kimutatták: a kapusnak nem sok esélye van szabad szemmel pontosan bemérni, hova fog érkezni a lövés. Ezt egy kísérlet ékesen bizonyította: profi játékosoknak videón levetítettek csavart szabadrúgásokat, majd mielőtt a labda a kapu elé érkezett volna, leállították a felvételt, és meg kellett mondaniuk, szerintük gól lesz-e a rúgásból. Zavarba ejtően sokan nem tudták megjósolni a labda becsapódási helyét.

A játék szabálya

Ugyancsak a japánok vizsgálták meg, hogy mennyiben változtatták meg a játék képét, dinamikáját azok a szabályok, amelyeket a FIFA az 1990-es világbajnokság tanulságait leszűrve vezetett be több lépcsőben. Az olaszországi eseményen ugyanis azt tapasztalták, hogy a mezőnyjátékosok – a mindenek feletti biztonságra való törekvés jegyében – túl sokszor adnak haza a kapusnak, ezzel lassúvá, vontatottá, s nem utolsósorban a nézők számára kevéssé élvezhetővé téve a mérkőzést. A módosított szabályok értelmében aztán 1992 óta a bírónak közvetett szabadrúgást kell ítélnie, ha a kapus kézzel megfog egy hazaadott labdát. 1997-ben ezt a rendelkezést azzal toldották meg, hogy a hálóőr négy lépésnél nem tehet többet a labdával kezében, 1998 óta pedig időhúzásért sárga lap jár neki, ha hat másodpercnél hosszabb ideig a kezében tartja a labdát, mielőtt játékba hozná. A japán tanulmány kimutatta: a módosítások óta a világbajnokságokon nagyjából a felére esett vissza a hazaadások száma, jelentősen csökkent a kapusok által játékban töltött idő – és ezzel együtt gyorsult az iram, a nézők legnagyobb örömére.

Videót a bírónak?

A dél-afrikai világbajnokság kapitális bírói tévedései után minden korábbinál hangsúlyosabban merült fel a játékvezetők technikai kisegítésének kérdése. Miként más sportágakban már meghonosodtak az egyes találatjelző és egyéb alkalmatosságok, úgy a futballban is egyre többen szorgalmazzák az utóbbi évek technikai vívmányainak bevetését. Évek óta napirenden van a javaslat, hogy kis chipet kellene elhelyezni a labdában, és vitás helyzetekben ez jelezné perdöntő módon, ha a játékszer áthaladt a gólvonalon. A szintén sokat emlegetett „videóbíró” rendszert fejlesztette állítása szerint tökélyre egy magyar szakember, Maruzsi László. Találmányának lényege: a mérkőzést a pálya meghatározott pontjain felállított kamerák követik, az általuk készített képeket egy különleges számítógépes program elemzi, és azonnal jelet ad a játékvezetőnek, ha a labda elhagyja a pályát, áthalad a gólvonalon, vagy éppen egy játékos lesre fut. A FIFA mindezidáig ellenállt a technika bevetésének, mondván, a játéknak – a tévedésekkel együtt – szerves része az emberi tényező, és a túl gépies bíráskodás megölné a mérkőzések lelkét. Egyelőre nem tudni, mi lesz e vita kimenetele, ám annyi biztos, hogy a technikai fejlesztések folytatódnak. Maruzsi László szerint például – a minden korábbinál érzékenyebb kamerák kifejlesztésének jóvoltából – közel a nap, amikor egy verőfényes délutáni mérkőzésen a tévénézőknek nem kell amiatt bosszankodniuk, hogy a képernyőn a pálya egyik fele árnyékba borul, a másik viszont fényárban úszik.

Erre születni kell?

Vegyünk két fiút vagy férfit. Egyikük istenáldotta tehetség, a másik meg csak csetlik-botlik a futballpályán. Vajon mi okoz ekkora különbséget hasonló fizikumú emberek között? Nos, a vizsgálatok azt mutatják, hogy – bár természetesen nem elhanyagolható az eredendő képesség edzéssel, szorgalommal való javításának szerepe – a géneknek is van jelentőségük egy-egy futballista karrierjének kialakulásában. Sőt egyesek odáig merészkednek, hogy bizonyos testi jegyek alapján már gyermekkorban megállapítsák, kiből válhat jó labdarúgó. Egy nemrég végzett angliai kutatás például meglepő módon bizonyos összefüggést vélt felfedezni a gyűrűsujj hossza és a focitudás között. Eszerint azokból a férfiakból, akiknek kezén a gyűrűsujj hosszabb, mint a mutatóujj, nagyobb eséllyel lesz kiváló futballista. John Manning, a liverpooli egyetem professzora mindezt azzal magyarázza, hogy ujjaink egyébként is arról tanúskodnak, mennyi tesztoszteron kerül szervezetünkbe már a születésünk előtt. Ez, a férfiak számára legfontosabb hormon felel ugyanis olyan, a futballpályán is lényeges tulajdonságokért, mint a térlátás vagy a szív működése. Nem tudni, ebben a felismerésben mennyi a megkérdőjelezhetetlen igazság, az viszont bizonyos, hogy az elmúlt évtizedekben a játékosok egyre erősebbek és gyorsabbak lettek. Egyes vélemények szerint ugyanakkor ezzel még nem értünk el az emberi teljesítőképesség végső határához, és még vagy tíz százaléknyi tartalék benne van a focistákban. Kérdés, hogy ezt géndoppinggal vagy más, ma ugyancsak tiltott módszerekkel hívjuk-e elő, vagy létezik-e ennél természetesebb út is. Határeset például annak megítélése, hogy őssejtekkel szabad-e forradalmasítani a sérülések kezelését, ezzel gyorsabb felépüléssel kecsegtetve a jelenleg hosszú hónapokog kényszerpihenőre parancsolt sportolókat.

Szőnyi Szilárd

Éheznek a jegesmedvék

Az északi-sarki jég egyetlen év júniusában sem olvadt 1979 óta olyan nagymértékben, mint most: naponta 88 ezer négyzetkilométernyi jég tűnik el ezen a területen – közölte az amerikai hó- és jégkutató központ. Korábban a jég területe egy átlagos júniusi napon mindössze 53 ezer négyzetkilométerrel csökkent. Az északi jégtakaró idén júniusban 10,87 millió négyzetkilométernyi területével negatív rekordot döntött: a jégpáncél 190 ezer négyzetkilométerrel volt kisebb, mint a korábbi olvadási csúcsnál, 2006 júniusában. A levegő magas hőmérséklete és a gyorsan olvadó jég miatt a Természetvédelmi Világalap (WWF) az Északi-sarkvidéken élő jegesmedvékért aggódik. „Ez ördögi kör. Az állatok a körülmények hatására egyre jobban lesoványodnak és legyengülnek. Csakhogy novembernél is tovább kellene kitartaniuk, hogy a tengeri jég visszatérjen, és ismét fókavadászatra indulhassanak” – figyelmeztetett Volker Homes, a WWF fajtavédelmi vezetője. Homes szerint az állatok nincsenek felkészülve ilyen hosszan tartó éhezésre. Már az előző időszakban is a megszokotthoz képest tizennyolc nappal tovább kellett éhezniük az állatoknak.

www.inforadio.hu

A szentjánosbogarak titka

A világ mintegy kétezer szentjánosbogárfaja közül húsznál a hímek párt keresve egyszerre villognak nagy területen, így akár egész erdőrészleteket képesek ütemesen megvilágítani. A jelenség okára amerikai kutatók jöttek rá. A Connecticuti Egyetem biológusai az Appalache-hegységben a szinkronizáltan villogó Photinus carolinus szentjánosbogárfaj nőstényeiből gyűjtöttek be mintát. A laboratóriumban LED-lámpákat gyújtottak fel a rovaroknak egyesével vagy együttesen. Ha a LED-ek egy ütemben villogtak, a nőstények átlagosan a jelek 82 százalékára reagáltak, az egyenként felvillanó fényekre azonban alig figyeltek fel. A kutatók magyarázata szerint az összehangolt villogás segít a nőstényeknek, hogy különösen a rovarok által sűrűn lakott területeken felismerjék a megfelelő partnert, más fajok hímjeinek zavaró fényjeleit pedig könnyebben ki tudják küszöbölni.

www.stop.hu

Szenzációs lelet Jeruzsálemben

Az ékírásos jelekkel teleírt aprócska agyagtábla-töredék kétszer 2,8 centiméter, mégis Jeruzsálem történetének egyik legnagyobb régészeti lelete: 3400 éves, és ezzel messze a legrégebbi írásos emlék, amelyet valaha a szent városban találtak. Az egy centiméter vastag miniatűr agyagtábla valószínűleg a korabeli ékírásos királyi levéltárból származik. A kutatók akkád nyelvű feliratából megfejtették az „Ön”, a „később” és a „nekik” szavakat, de a szöveg túl kicsi ahhoz, hogy egy teljes mondatot ki tudnának betűzni. Akkoriban az akkád volt a diplomáciai levelezés nyelve a Közel-Keleten, ezért az egyik elmélet szerint a lelet egy olyan levél másolata lehet, amelyet Abdi-Heba jeruzsálemi uralkodó küldött IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraónak. Eddig egyébként egy Kr. e. VIII. századból származó írásos emlék számított a legrégebbinek Jeruzsálemben.

www.hvg.hu

---