Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Van-e élet a Marson? – firtatta sokáig az emberiség. Ma már nem ez a nagy kérdés, hanem az, hogy miként lehetne lakhatóvá tenni a vörös bolygót a Földről érkező kutatók, űrturisták, sőt akár letelepedni szándékozó kolóniák számára. Az augusztusban Marsot ért Curiosity amerikai űrszondán a világ szeme.
„Ma hajnalban először szállt le a Marsra földi űrhajó emberrel a fedélzetén. A világszenzáción túl az eseménynek óriási a tudományos jelentősége, hiszen először sikerült a Naprendszer egyik bolygóját meglátogatnunk. Ezzel az űrhajózás történetében – és talán az emberiség életében – is új fejezet kezdődött. Az űrhajó legénysége ép és egészséges, a vörös bolygó a Földre küldött első videófelvételen barátságosnak tűnik.” Az iménti közlemény természetesen hírlapi kacsa; pontosabban egy olyan honlap vezető anyaga, mely bevallottan egy, a távoli jövőben „esedékes” eseményt vetít előre, hogy annak bekövetkezte esetén az internetes keresőprogramok erre az oldalra irányítsák a látogatót.
A Mars látképe
Az a jövő pedig nem is biztos, hogy olyannyira távoli. Míg az emberiség évezredekig csak álmodozott arról, hogy bárki eljusson egy másik égitestre, az idén nyáron elhunyt Neil Armstrong 1969-ben kitűzte az amerikai lobogót a Holdon, most pedig már világszerte arról beszélnek, hogy hány éven belül utazhat ember a Marsra. Korábban a 2014-es esztendő volt forgalomban – a két bolygó akkor lesz olyan közel egymáshoz, hogy megérje az utazás –, ám az irreálisan közeli dátum után ma már az egyik legilletékesebb, Barack Obama amerikai elnök a 2030-as éveket jelölte meg.
Az élet jelei
Mindennek előfutára az Egyesült Államok űrkutatási hivatala, a NASA Curiosity nevű Mars-szondája, mely idén augusztusban landolt a felszínét meghatározó vasoxid miatt vörösnek nevezett bolygón, hogy ott új felfedezéseket tegyen. Ezek közül a legfontosabb, hogy felfedezi-e valamilyen Földön kívüli életforma szerves anyagának fosszilizálódott maradványait. Korábban ugyanis a kutatók fő célja az volt, hogy bebizonyítsák: van, illetve volt víz a Marson. Ez ma már nem kérdés, hiszen a Mars Global Surveyor nevű keringőegység felvételein a bolygó felszínén található kiszáradt csatornák mellett tisztán látszanak a földtani mércével fiatal, néhány ezer–néhány millió éves vízmosások, sőt napjainkban is található vízjég a felszín közeli rétegekben. Sik András, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének munkatársa szerint ez arra utal, hogy „nemcsak a Mars-történet múltbeli, nedves időszakában alakíthatta folyékony víz a tájak formakincsét, hanem speciális körülmények esetén akár az égitest jelenlegi, fagyos-sivatagos felszíni környezetében is előfordulhat.”
Bár a sci-fi irodalom kedvelt témája a vörös bolygó, a legtöbb kutató úgy gondolja, hogy nincs földi értelemben vett élet a Mars felszínén, hiszen ott rendkívül alacsony, mínusz 50 fok körüli a hőmérséklet, folyamatosan finom szemcsés por hullik a légkörből, és számottevő az emberre ártalmas kozmikus sugárzás. (És, hogy még véletlenül se csapjuk be magunkat, minden expedíció indításának előfeltétele a fertőtlenítés: hogy az űrhajósok ne csak a Földre ne hozzanak magukkal esetleges idegen életformákat, de ők se vigyenek földi szervezeteket más égitestekre – azokat ugyanis később tévesen ottani életformaként lehetne azonosítani.) A felszín alatti, kedvezőbb feltételek közepette, vagy mélyebben, az eltemetett jéglencsék belsejében azonban már volna keresnivaló. A következő években a Curiosoty feladata lesz, hogy a szó szoros értelmében minden követ megmozgasson ennek bizonyítására.
Ma már az a nagy kérdés, hogy meg lehet-e teremteni a legalább átmeneti emberi létezés számára alkalmas életfeltételeket a Marson. Ez olyannyira nem Földtől elrugaszkodott ötlet, hogy élelmes vállalkozók mára felparcellázták a Holdat és a Marsot, hogy néhány hektárnyi földterületet pár tízezer forintnyi összegért áruba bocsássanak az űrutazás szerelmeseinek. Ez eddig persze merő hóbort – az viszont már komolyabb vállalkozás, melynek kezdeményezői azt tűzték ki célul, hogy 2023-tól kolóniákat hozzanak létre a vörös bolygón. A Mars One nevű hollandiai cég – mely 2011-ben alakult repüléssel és űrkutatással foglalkozó vállalatok közreműködésével – szabályos valóságshow keretében képzeli el a hatmilliárd dollárosra becsült expedíciót, és már az asztronauták válogatását is a nyilvánosság bevonásával tartaná. A kétévenként gyarapodó előőrs a tervek szerint fokozatosan válna önfenntartóvá. Eleinte csak oxigént és vizet állítanának elő helyben, de már az első négyes visz magával egy hordozható üvegházat, hogy növényeket termeszthessenek.
Csak odaút
Az akció egyedisége, hogy a résztvevők nem retúrjegyet váltanának az űrhajóra, hanem olyan vállalkozókat akarnak toborozni, akik végérvényesen a Marson képzelik el az életüket, ezzel megtakarítva a visszaút költségeit. (Az elliptikus pálya miatt nehéz meghatározni a Föld–Mars távolságot: az 55 és 100 millió kilométer között váltakozik.) És még mielőtt bárki etikai kérdéseket vetne fel: azokhoz az egykori európaiakhoz hasonlítják magukat, akik annak idején úgy indultak útnak az Újvilágba, vagyis Amerikába, hogy nem számolhattak a visszaút reményével.
Akármennyire tartjuk reálisnak ezt a tervet, az bizonyos, hogy a kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, miként lehetne lakhatóvá tenni a – Földhöz képest feleakkora átmérőjű – vörös bolygót. Robert Zubrin, az amerikai Mars Társaság elnöke például úgy véli, megvan a technológia ahhoz, hogy a Mars légkörét hosszú távon fel lehessen fűteni. Mint mondja, ehhez az üvegházhatást kell megnövelni, például úgy, hogy olyan fluorocarbonokat – például tetrafluormetánt – juttatunk a légkörbe, melyek az ózonréteg károsítása nélkül visszatartják és átveszik a napsugarak melegét. A Mars melegedésével aztán megolvadna a bolygó fagyos földje, és szén-dioxidot bocsátana a levegőbe; ez tovább gyorsítaná az üvegházhatást, ami hosszú távon az átlaghőmérséklet nulla fokra való emelkedését eredményezné.
Ez Zubrin szerint lélegzetállító láncreakciót indítana el. Ha a Mars földalatti, fagyott vízkészlete megolvadna, a folyók visszatérnének ősi medrükbe, s amikor a víz elérné a bolygó talaját, kioldaná a benne rejlő peroxidokat, ezzel oxigént eresztve a légkörbe. „Ez egyelőre még nem lenne elég az emberi életforma számára, de ahhoz igen, hogy a növények megtelepedjenek, ami szintén tovább növelné az oxigénmennyiséget” – magyarázza a kutató. És ezzel még nincs vége a világra szóló terveknek: a Mars-kolonisták ahhoz, hogy oxigénhez jussanak, algát és hínárt ültetnének, ami további táplálékot biztosítana. Sőt Zubrin egyenesen halfarmokat hozna létre a Marson, mert, mint mondja, a víz lenne az első környezet, amely mesterséges beavatkozás nélkül is nagyobb állatok lakhelyévé válhatna. Ha ez, a ma még tudományos-fantasztikus filmekbe illő terv megvalósul, Zubrin szerint ezer éven belül az emberek extra oxigénellátás nélkül is képesek lennének létezni a Marson. Ám, mint hozzáteszi, ez idő alatt az emberiség olyan módszereket találna fel, amelyek gyorsítják a Mars meghódítását – a megfelelően génmódosított növények például gyorsabb fotoszintézisre képesek.
Fellendülő űrturizmus
A Mars benépesítésének tervei a legkomolyabb szinten is megfogalmazódtak. „A Holdon és a Marson a jövő civilizációját szeretnénk felépíteni” – jelentette ki nemrég egy tanácskozáson Michael Griffin, a NASA korábbi igazgatója. A szakember utalt George W. Bush amerikai elnök néhány éve bejelentett szándékára, mely szerint az Egyesült Államok 2020-ig újra embert küld a Holdra, mely vállalkozást ugródeszkaként használnák a jövőbeni Mars-misszióhoz. „Jelenleg azonban egyedül az űrturizmus az egyetlen eszköz, amely hosszú távon gazdaságossá teheti az űrutazást” – fejtette ki a volt NASA-vezér. Nem véletlenül fogalmazott így: az egyre jobb minőségű, sőt térhatású felvételek azt mutatják, hogy „külső szomszédunk” felszíne lenyűgöző természeti csodákban gazdag, így egyes pontjai – legalábbis a tehetős és kiváltságos keveseknek – kiemelt turisztikai „desztinációk” lehetnek.
A Mars izgalmas felszíne
„Az emberi civilizáció minden alapvető technológiával rendelkezik egy emberes Mars-utazás megvalósításához, ám arra most még biztosan nem lennénk képesek, hogy nagyobb népességet költöztessünk át a bolygóra” – hűtötte le a kedélyeket nemrég az Origónak nyilatkozva Sik András. Hozzátette azonban: „Ha valamilyen okból – akár kisbolygó-becsapódás veszélye, akár túlnépesedés vagy atomháború miatt – tömegesen kellene elhagynunk a Földet, akkor az emberi fajnak minden bizonnyal a Marson lenne a legjobb esélye a túlélésre, s ebben az esetben valószínűleg sokat gyorsulna az ottani tartózkodáshoz szükséges berendezések és használati eszközök fejlesztése, illetve gyártása.”
