A marslakók bölcsessége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Öt világhírű, Magyarországról elszármazott tudós fordulatokban gazdag életét és világot előbbre vivő gondolatait ismerhetjük meg egy új, kiváló kötetben.

A második világháború idején az Amerikai Egyesült Államokban, a Manhattannek elnevezett titkos terv célja az volt, hogy a hadsereg, szakértők hathatós közreműködésével megalkossa az első atombombát, megelőzve a náci Németországot. A legjelentősebb tudósokat gyűjtötték egybe a megvalósítás érdekében, akik között meghatározó személyiségeknek számítottak a Magyarországról elszármazottak. Ők egymás között gyakorta magyarul beszéltek. Egy idő után „marslakóknak” kezdték nevezni őket, mondván, bizonyára a Marsról érkeztek, azért ilyen okosak, és azért beszélnek mások számára érthetetlen nyelven… Az öt „marslakó” Kármán Tódor fizikus, alkalmazott-matematikus, Szilárd Leó fizikus, Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, Neumann János matematikus, és Teller Ede atomfizikus voltak.

Olvasmányainkból már sokat tudhatunk a Magyarországon született világhírű tudósokról, ám mégsem eleget. Ennek bizonysága a két kémikus, apa és fia, Hargittai István és Hargittai Miklós legújabb, A marslakók bölcsessége című, immáron ötödik közös kötete, mely az angol publikációt követően 2016 közepén magyarul is megjelent. A könyvből ugyanis nemcsak új életrajzi elemeket tudhatunk meg, hanem a főszereplőktől származó idézetek révén e különleges elmék gondolkodásáról is véleményt formálhatunk: bölcs, olykor korukat megelőző mondataik, gondolataik hat-nyolc évtized távlatából is tanulságosak lehetnek.

Ám a mű nemcsak idézetekből áll. Megismerhetjük az amerikaivá vált zsidó származású magyar tudósok vázlatos életrajzát, melyben a szerzők bevallása szerint szándékosan kap nagyobb hangsúlyt életük első két évtizede: magyarországi családi hátterük, neveltetésük, taníttatásuk, szűkebb és távolabbi környezetük. Már csak azért is, mert a nemzetközi életrajzok meglehetősen nagyvonalúan kezelik ezt az időszakot, amely pedig meghatározó volt jellemük, ambícióik kialakulására, életük döntő változásaira. A szerzők olykor megjegyzéseikkel is ellátják az idézeteket, hogy keresztutalásokkal hívják fel a figyelmet a tudósok nézetazonosságára, vagy épp nézetkülönbségeikre. Arra is utalnak, hogy napjaink kiadványai hol, mikor tartották fontosnak kiemelni, újra megjelentetni egykori kijelentéseiket, múltból érkező, máig ható üzeneteiket. A gazdag képanyag pedig még inkább emberközelivé teszi e kiválóságok alakját.

A kiváló kötet borítója

Mindannyian a 19. század végén, a 20. század elején születtek Budapesten, élvezték a középosztálybeli, jómódú családok életét, a részben feudális berendezkedésű Magyarország liberálisnak tekinthető fővárosának akkori intellektuális légkörét, a kiváló gimnáziumok előnyeit. Ahol jól megbecsült, kutatással is foglalkozó, kiváló tanárok oktatták a diákokat. Amikor azonban 1920-ban Magyarországon megszületett a világháború utáni Európa első antiszemita törvénye – mely korlátozta a felsőoktatásban részt vehető zsidó származású fiatalok számát –, gyökeresen megváltozott a helyzet. Ekkor a későbbi „marslakók” és sorstársaik szülei már arra biztatták gyermekeiket, hogy nyugati nyelveket tanuljanak, olyan hivatást válasszanak maguknak, amellyel külföldön is boldogulnak, sőt pártolták, hogy külföldi egyetemen folytassák tanulmányaikat. Jól tudjuk, az élet őket igazolta. A szülőföldjükön maradt, hozzájuk hasonló helyzetben lévők élete döntő többségében tragédiával végződött. Akik Nyugat-Európát, majd 1933-at követően az Egyesült Államokat választották, kibontakoztathatták tehetségüket, s a tudományban az emberiség számára hatalmas eredményeket érhettek el (és nem elsősorban az atombomba megteremtésével). Felismerték a tudomány jelentőségét a politika számára is, és azon dolgoztak, hogy a tudományos kísérleteket, majd eredményeket a demokratikus elveket valló politika szolgálatába állítsák.

„A demokrácia és az emberi szabadság híveként fontos szerepet vállaltak az ezekért az eszmékért folyó globális küzdelemben” – fogalmaz a „marslakókról” Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Oláh György, kémiai Nobel-díjas tudós azt emeli ki az öt géniuszról szólva, hogy mindannyiuknak fontos szerepe volt életünk alapvető megváltozásában, az atomenergia hasznosításától a számítógép korszakának megjelenéséig.

Változásfigyeltetés
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >>

Egyszerre tudományos, ismeretterjesztő, politikus, történelmi, meseszerűen izgalmas, elgondolkodtató kiadványt tarthatunk a kezünkben, az Akadémia Kiadó jóvoltából.

Tudósidézetek

Neumann János az 1940-es évek közepén: „Mostanában még a bombánál is sokkal fontosabb dolog foglalkoztat: a komputeren gondolkodom.” „… (a számítógépek) olyan feladatokat is meg tudnak majd oldani, amelyek jelenleg még szóba se jöhetnek.” Wigner Jenő: „A demokrácia varázslata abban van, hogy sohasem egyetlen embertől függ.” Kármán Tódor: „A matematikai gondolkodás fontosabb…, mint valamilyen konkrét matematikai művelet ismerete.” Teller Ede: „Szerintem nem a tudás a veszélyes a világunkban, hanem az, amit a butaság fogalmával fejezhetünk ki.” Szilárd Leó: „Ha már felismerek egy problémát, nincs hiány azokban, akik szívesen dolgoznak rajta. A tudományt azonban nem »a felismert problémák« megoldása, inkább »a még fel nem ismert problémák felismerése« viszi előre.”

---