Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
„Az ékszerek 13 éve vannak jelen a mindennapjaimban. Először barátoknak és azok barátinak készítettem nyakláncokat; egy idő után híre ment a tevékenységemnek, a címlistámon ma már több ezren vannak” – mondja Wild Judit, a Vadjutka-ékszerek tervezője.
„Mindig is tetszettek a statement ékszerek, azok, amelyek nem maradnak észrevétlenek, ugyanakkor a viselőjének világát tükrözik. Ezek egyfajta kinyilatkoztatások az önazonosságról, bevállalom ékszereknek is hívhatjuk őket” – mondja nevetve Wild Judit, a Vadjutka-ékszerek tervezője, aki mindig is arra vágyott, hogy megalkossa saját statement ékszereit. Végigjárva kisboltját, azt tapasztaltam, álma teljesült: ékszerei lágyak, határozottak, szabadok, bátrak, ugyanakkor nem vakmerőek, pozitív életérzést sugároznak, csábításra hívnak. Kedvencem a Woody-kollekció, azaz a faalapú, színes, vidám, vicces-mintás gyűrűk (gőzölgő kávésbögre, bicikli, koktélos pohár, @, szív és buddha), fülbevalók, nyakláncok, amelyekből biztosan nem jön szembe egy ugyanolyan. Fülbevalóinak, láncainak, gyűrűinek alapanyagai textil, műanyag, gyöngy és fa, a minták közül pedig a kisállatokat és a virágokat (leginkább a pozsgásokat) részesíti előnyben.
Wild Judit ékszertervező
A 39 éves ékszertervező és -készítő nem tanulta a szakmát, igaz, elvégzett egy OKJ-s ötvösképzést. S mondhatjuk, családi „előzménye” is van annak, hogy az eddig többféle szakmában tevékenykedő dizájner néhány éve már „főállásban” csak ékszerekkel foglalkozik: Wild Judit nagymamája ugyanis Rothschild Klára szalonjában tanult varrni. „Emlékszem, hogy a nagyi bugyikat és egyéb kisebb ruhadarabokat varrogatott, de sosem gondoltam, hogy valaha ilyen, kézügyességet igénylő munkám lesz. A Wesselényi utcai amerikai alapítványi gimibe jártam, és időnként, hobbiként gyöngyből fűztem láncokat az osztálytársaimnak. A szüleim közgazdasági vonal felé próbáltak terelni, de a Közgázra nem mertem felvételizni, úgyhogy nagy volt a dilemma a pályaválasztásnál.” Végül egy családi baráttól jött a „mentőötlet”: az akkoriban indult József Attila Tudományegyetem Havas Henrik-féle újságíró-iskolája. „Fotóriporteri szakra jelentkeztem, tetszett is, érdekes volt a fotózásról és az újságírás alapjairól tanulni, így aztán tízévnyi újságírás következett, a hvg online-tól a Manager és az Antenna magazinon át számos lapnál megfordultam, de dolgoztam a Magyar Rádióban is. Aztán egy idő után már nem mások, hanem inkább a magam történetét akartam elmesélni, úgyhogy amikor harmadéves voltam az újságíró-iskolában, elkezdtem az ELTE szociológia szakát is, és néhány évig párhuzamosan írtam cikkeket és végeztem piackutatási munkákat.” Judit piackutatóként a Marketing Piackutató Intézetnél tevékenykedett, szociológusként publikált például a magyarországi újságírás problémáiról és módszereiről, a gyerekes családok és az internet kapcsolatáról, valamint az egyetemisták pénzhez való viszonyáról, közben pedig a Ringier kiadónál is dolgozott.
A Vadjutka-kollekció
„Az ékszerek 13 éve vannak jelen a mindennapjaimban, és valahogy egyre erősebben és intenzívebben foglalkoztam velük. Először barátoknak és azok barátinak készítettem nyakláncokat, bedugós fülbevalókat, aztán elkezdtem hírlevelet küldözgetni nekik és ismerőseiknek, így aztán egy idő után híre ment a tevékenységemnek, a címlista pedig szépen lassan bővült, ma már több ezren vannak rajta. Aztán 2005-től már csak félállásban voltam alkalmazott, mert egyre inkább az ékszertervezés vonzott, több időt és energiát fektettem abba, hogy amiket elkészítek, el is tudjam adni.”
2007-ben hozta létre a Vadjutka nevű márkát. A nevet még iskolás korában egy barátnője édesapja adta. „Bemutatkoztam neki és egyből rávágta, hogy Vadjutka. Amikor pedig márkanevet kerestem, nem is volt kérdés, hogy ez lesz az. Több kiállításon is megfordultam, például a Wampon is, hordtam a portékáimat mások boltjaiba, aztán vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy önállósodom. Először egy kis Madách téri helyiséget béreltem a nagynénémmel közösen, az volt egyben a műhelyem és a bolt is. Fél éve pedig a patinás Paloma házba tettem át a székhelyemet” – meséli a történetet, miközben épp egy matrózcsíkos fülbevalóra vesz fel megrendelést telefonon.
Mintegy 300 ékszere fogyott karácsonykor, úgyhogy a tavaszi megújulás a kiürült készletek pótlásáról is szól, de új tervek is vannak. „2014-ben négyféle állatos, faalapú kitűzőt gyártottam: sünit, madarat, kutyát és rókát, idén viszont mindez Noé bárkája kollekciónéven bővülni fog. Lesznek unikornis formájú nyakláncok, fülbevalók, mert az egyszarvúak lemaradtak anno a bárka indulásáról, valamint bálna-, nyuszi-, ló- és cicaformájú ékszer és kitűző, de szavazásra is bocsátom a kérdést, hogy mivel bővüljön az állatkert. Növények tekintetében kedvenceim a pozsgások, ezekhez is lesz új fülbevaló-kollekció az idén. Ráadásul a szintén tavalyi Csillagnéző család-nyaklánc is tovább bővült: már kétgyerekes a család.” A textiles nyakláncok szintén évek óta állandó tagjai Wild Judit kollekciójának, mégis töretlen az érdeklődés irántuk. Ezt „továbbfejlesztve” egy új, tradicionális mintájú, afrikai (ghánai) textillel szeretne dolgozni, s abból új ékszereket létrehozni.
Praktikus és egyben ízléses ékszertartót is tervezett nyakláncoknak, fülbevalóknak a Csipkedesign segítségével. A RÉGI&ÚJ sorozatának darabjai vintage kitűzők átalakításából születnek, s éppen ezért mindenből csak egyetlenegy készül.
Az ékszereken kívül az „üzletre” is koncentrál. A Vadjutka-honlap hat éve működik, ideje már egy frissítésnek, s vele együtt a webshop is hamarosan átalakul. „A sablon már megvan, perszonalizálni kell és új pr-, valamint marketingtevékenységet kezdeni. Az a probléma, hogy szinte semelyik művészeti jellegű iskolában sem tanítják meg, hogyan kell eladni a termékeket. Mert az egy dolog, hogy van egy jó ötleted, amelyet, jó esetben, mondjuk remekül meg is tudsz valósítani, de nyilván nem a fióknak szánod sem az ékszereket, sem a ruhákat, sem a bútorokat. Viszont eladni, az egy teljes más tevékenység, más szakma, eltérő gondolkodásmódot igényel, nem is mindenki alkalmas rá. Értékesíteni nagyon nehéz itthon is, külföldön még inkább.” Ezért Judit szívesen állna össze más ipar- vagy képzőművészekkel, mert együtt, „csomagban” nagyobb eséllyel lehetne külföldön eladni a termékeket. „Ez persze nem olyan egyszerű, hogy összeállunk néhányan, aztán meghódítjuk a világot és egy éven belül mindenki a mi darabjainkat fogja viselni. Ehhez iszonyú nagy alkalmazkodóképesség, szakértelem, türelem és elszántság kell. És sajnos itthon még mindig inkább az a szemlélet dívik, hogy mindenki egyedül próbál érvényesülni, nincs meg a kellő bizalom a másik felé. Pedig egy külföldi trade show-n, amelyeket a kiskereskedők számára tartanak Berlintől New Yorkig, azért, hogy eldönthessék, melyik tervezőtől milyen árukat akarnak árulni boltjaikban, egy kiállítóhely ára 1,5 millió forintnál kezdődik. Ezt igen kevesen tudják egyedül kifizetni, ezért is lenne célszerűbb összefogni” – hangzik a magyarázat.
A Vadjutka-észereket leginkább angolszász területeken szeretik, valamint Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban. „Az amerikai honlapon, az etsy-n, ahol kézzel készített dolgokat lehet adni-venni, már régóta árulom az ékszereimet, de nagyon nehéz mindent egyedül kézben tartani, azaz egyszerre tervezni, gyártani az új ékszereket, beszerezni a szükséges alapanyagokat, a boltban lenni, reklámmal foglalkozni stb., egy ember nem is érthet mindenhez, így aztán nekem is vannak segítőim.”
S ami a legnehezebb: az árazás. Judit szerint mindenkinek ki kell számolnia, milyen árat kell kérnie a termékeiért, s nem szabad „szégyenlősködni. Ez egy vállalkozás, amiből meg is kell élni és fedezni rengeteg olyan kiadást, amelyre nem is gondolsz az elején” – teszi hozzá.
Wild Judit szabadidejében fotózik, van sorozata például Kínáról, Szicíliáról, Párizsról, Amszterdamról, Törökországról, hazai temetőkről, fodrászatokból és a VIII. kerületből. A hangja pedig ellágyul, amikor hobbijáról, a tangóról mesél. „Hetente többször is megyek órára, ahol tanuljuk és gyakoroljuk a lépéseket, valamint heti egyszer-kétszer milongára, azaz táncestekre is járok. Bő egy éve kezdtem a tangót, számomra ez a legjobb önismereti és személyiségfejlesztő módszer, miközben kikapcsolódom, mozgok és remek társaságban is vagyok. Mindez nagyon sok örömmel és olykor – az önismereti jellegéből adódóan – nehéz pillanatokkal is jár. De hát pont ezért választottam”.
