A profilalkotásról I.

A sorozatos romák elleni merényletek elkövetői ismeretlenek, ezért az Országos Rendőrfőkapitányság elhatározta, hogy a tettesek elfogásához igénybe veszi a profilalkotás módszerét. Az elmúlt években, számos esetben használták már ezt, de most az FBI-tól is segítséget kértek.

Sokan azt hiszik, hogy a profilt elkészítő szakember olyan bűvész, aki a cilinderéből nyúl helyett a tettest varázsolja elő. Pedig nem bűvészkedésről van itt szó, hanem egy komoly munkát igénylő bűnügyi alkalmazott magatartástudományról.

A profilakotás az ismeretlen elkövetők felderítése érdekében alkalmazott olyan bűnügyi elemző-értékelő tevékenység, amely a nyomozás folyamán feltárt, valamint a korábbi és hasonló bűnügyekből nyert, de kifejezetten erre a célra gyűjtött és rendszerezett adatok és az egyéb úton megszerezhető tudományos – főként pszichológiai természetű – tapasztalatok együttes értékelése azért, hogy a tettesek külső és belső tulajdonságait a felderítők megismerhessék. Az előzetesen felállított profil tipológiai képet ad a tettesről, így ennek segítségével szűkíthető a számításba vehető elkövetők köre.

Mostani cikkünkben arra keresünk választ, hogy a profil felállítása a nyomozás folyamán mennyiben jelent új kriminalisztikai módszert, hiszen a hagyományos büntetőeljárásokban feltárt tényeknek a fenti meghatározás szerinti elemzése mindig és mindenhol a nyomozás alapvető feladata közé tartozott. Az ismeretlen elkövető felderítése érdekében az eljáró nyomozó profilalkotás nélkül is, ugyanúgy körvonalazza a tettes habitusát, mint a profiling esetében. Sőt, a tradicionális kriminalisztika az ún. egyéb úton beszerezhető tudományos ismereteket sem mellőzi, mert a büntetőeljárások jelentős részében éppen a tudományok képviselői produkálják és véleményezik a nyomozóhatóság által értékelendő adatokat. Gondolunk itt az emberöléseknél folyó halottak vizsgálatára, illetve a boncolásokra, a boncjegyzőkönyvek megállapításaira. De a büntetőeljárásban a szakértőnek, szaktanácsadónak feltett kérdésekre adott válaszok is gyakran nyújtanak olyan hasznos információt az elkövető profiljára vonatkozóan, amely nemcsak keretet ad, hanem tartalommal is megtölti a további felderítést a tettes megtalálása érdekében.

Mennyiben tekinthető tehát más kriminalisztikai módszernek a profilalkotás? Egyáltalán módszerről van-e itt szó, vagy inkább csak egy sajátos rendszerről?

A profilalkotás hívei szerint nagyon fontos, hogy az elkövetők megkülönböztetésére ne merev kategóriákat használjanak – mint például pszichopata –, hanem ismerjék meg az elkövető gondolkodásmódját, mert így válik érthetővé a látszólag ok nélküli cselekedet valódi oka. A profil megalkotásánál pszichológiai szempontból a bűncselekmények elkövetőit különböző viselkedéstípusokba sorolják. A külföldi szakirodalom különbséget tesz organized és disorganized elkövetők között. (M. Edelbacher: Die Erstellung von Täterprofilen. Kriminalistik, 1993. 295–296. s.)

A rendezett elkövetői csoportba tartozó személy a bűncselekményt átgondoltan, szervezettebben követi el, mint a másik csoportban lévő. A „rendezett” elkövető mindent megtesz azért, hogy jó tervet eszeljen ki a bűncselekmény elkövetésére, de a sértett kiválasztása véletlenszerűen történik. A tettes általában valamilyen csellel elhívja áldozatát, ezt megelőzően viszont igyekszik a bizalmába férkőzni. Ezt könnyen megteheti, mert az ilyen elkövető sokszor szimpatikus, modora megnyerő. Személyiségfejlődésére, társadalmi beilleszkedésére jellemző, hogy átlagon felüli intelligenciával és megfelelő családi kapcsolattal rendelkezik.

A bűncselekmény elkövetése előtt nem alkalmaz erőszakot az áldozattal szemben. Az elkövetés folyamán viszont gyakran brutálisan viselkedik: engedelmességre kényszeríti, majd megkötözi áldozatát. A holttestet nem hagyja szem előtt, hanem vagy eltünteti a helyszínen, vagy elszállítja onnan. Jellemzően gépkocsit használ.

A nyomozást élénk figyelemmel kíséri, nagy érdeklődéssel szemléli a médiában róla megjelenteket.

A nem rendezett elkövetői csoportba tartozó személy a bűncselekményt általában nem tervezi meg, hanem azt spontánul követi el. Sokszor az első útjába kerülő személyből lesz az áldozata. Általában meglepetésszerűen támadja meg őt. Gyorsan cselekszik. Gyakran előfordul, hogy az áldozat testét megcsonkítja, és a halál beállta után a holttesttel szexuális cselekményt is végez, ezért a pszichológusok szerint ez a típusú elkövető általában szexuális szempontból éretlen személy.

Általában számos bizonyítékot hagy maga után, ezzel megkönnyítve a nyomozást.

A bűncselekmény elkövetése után nem kíséri figyelemmel a történteket.

Az elkövetői profil elkészítésénél a szakemberek abból indulnak ki, hogy az ember gondolatain keresztül irányítja a magatartását. A nyomozás kezdetén a szakemberek kritikus tényeket, ún. kulcsingereket keresnek, s ezek alapján próbálnak az elkövető személyiségstruktúrájára következtetni.

A felállított profilban sohasem a konkrét tettest nevezik meg, hanem bizonyos magatartásformákra és személyiségjegyekre utalnak.

Az USA-ban a nyomozók segítségére találták ki az ún. VICAP-ot. Ez olyan programot jelent, amely az egész országot átfogja, és meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban összegyűjtött adatok elemzését tartalmazza.

A profilt nemcsak az elkövetők vonatkozásában állítják fel, hanem az áldozatok esetében is alkalmazzák. Az áldozatokat életkoruk, foglalkozásuk, életstílusuk,

lakóhelyük, fizikai állapotuk stb. alapján különböző rizikófaktorba sorolják. Így háromféle áldozati csoport profilját tudják felállítani a szakemberek: alacsony, átlagos és magas rizikófaktorú személyeket különböztetnek meg.

A profil elkészítésekor figyelembe veszik azt az időt is, amelyre a tettesnek szüksége volt a bűncselekmény elkövetéséhez: az áldozat megöléséhez és a holttest eltüntetéséhez. Fontos információt jelent, hogy nappal vagy éjszaka történt-e az elkövetés. Ugyanis ezekből a tényekből következtetni lehet az elkövető életvitelére, foglalkozására. Következtetni lehet a tettesre abból is, hogy hol szemelte ki az áldozatát, hol követte el a bűncselekményt, továbbá, hogy a tett elkövetési, illetve a holttest megtalálási helye azonos-e.

A pszichológiai elkövetői profil mellett ma már ismerjük az empirikus elkövetői profilt is. Stephan Harbort kifejlesztett egy olyan ún. „nyomozási rács”-ot, amely a szexuálisan motivált elkövetők esetén segíti a felderítést. A nyomozási rács alapja az objektív sajátosságok gyakorisága. Az empirikus profil előnye a pszichológiaival szemben, hogy itt számszerűen kifejezhető a profillal való egyezés, illetve a gyanúsítottak személyisége egymással is összehasonlítható. Ennél a módszernél nem szükséges, hogy a profilt felállító pszichológus legyen, hanem elég az is, hogy megfelelő „emberismerettel” rendelkezzen, amely lényegében minden kriminalista számára kötelező.

Az optimális megoldást egyébként a kétféle modell, a pszichológiai és az empirikus együttes alkalmazása jelenti. Ez azt jelenti, hogy először felállítják az

empirikus profilt, majd ennek indikátorait egy pszichológus szakember kiegészíti.

A következő részben érdekes eseteknél mutatjuk be, hogyan alkalmazták a szakemberek a profilalkotást.

Addig is, amíg az érdekes bűnesetek ismertetésére sor kerül a lap következő számában, az Ügyvédvilág olvasói figyelmébe ajánljuk Brian Innes könyvét a bűnös elmékről (Bűnös elmék – Pszichológiai profilalkotás a bűntények felderítésében).

A szerző könyvében számos híres és hírhedt bűncselekmény elemzése megtalálható: például olvashatunk Hasfelmetsző Jackről, a bostoni fojtogatóról, a bolond bombagyárosról, Ted Bundyról, Andrei Chikatilo-ról, a Yorkshire-i Hasfelmetszőről stb.

Nemcsak a háttérben lévő történeteket ismerhetjük meg, hanem a felderítés módszereit, illetve ezen keresztül számos más kriminalisztikai kérdésre is választ kapunk.

Az író nem véletlenül választotta műve címének a bűnös elméket, hiszen a könyv tényleg az elkövetők gondolkodásmódját igyekszik megismertetni. A profilalkotáson kívül foglalkozik még a kézíráselemzéssel és a CGT számítógépes rendszerbe is betekintést nyerhetünk.

Kiss Anna

A cikk folytatása:

A profilalkotásról II.