A túrában nem csak az ég Kék

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szabálytalan négyszögben hegyek felé vezető út, kék útjelző táblával, alul piros sávban „Országos Kék-túra MTSZ” felirat: aki ezt a bolhapiacról kiguberált tucatkitűzőnek nézi, nagyobbat téved, mint egy másnapos országgyűlési képviselő. Nem plecsni ez ugyanis – ebben kőkemény mérföldek vannak, ezt akaraterőből, verejtékből és vízhólyagokból gyúrták, beletaposták a hóba, őszi avardombokon rúgtak érte keresztül, nyári napon égették, verte eső, csípte por, és, ami a legfontosabb, nevezett kitüntetésünk tulajdonosa jobban ismeri Magyarország ága-bogát még egy beturbózott Vágó Istvánnál is. Aki ilyen holmit hord, eleve nem lehet rossz ember, de hogy 1128 kilométert hegyen-völgyön legyalogolt, az teljesen bizonyos. Cikkünkben az Országos Kéktúrát sétáljuk kicsit körbe.

A Magyar Természetbarát Szövetség hozta szabályok értelmében az Országos Kéktúra többször is abszolválható. Nehéz lenne a fentiek alapján somolygás nélkül elmenni a duplázott táv kvázi teljesíthetetlensége mellett – csakhogy e sorok írója a Hármashatárhegy alatt, valahol az Oroszlán-szikla környékén összefutott egyszer egy idős úrral, kinek a hajtókáján, komoly felkiáltójelek gyanánt nemhogy egy, de két medál is ott kacsingatott. Ebből látszik, hogy a Kék komoly mánia, s hogy a Kék teljesítéséhez egy-két emberöltő minimum szükségeltetik. Az úr – egy Kéktúra-kobold: kezében fokos, fején stüszivadász-kalap, haja galamb, szeme csillog, a lábában ott toporog a millió méter – elmondta, hogy műegyetemista korában kapott rá a túrázásra, majd az első érem átvétele után a gyerekeivel indult neki a második etapnak. A gyerekek elkoptak, ám ő az ösvényen maradt – nyilván még ebben a percben is baktat valamerre.

Az Országos Kéktúrának tehát szabályai vannak, és ha valaki úgy dönt, hogy belevág, elsőként elmegy, és igazolófüzetet vásárol, melyben a távok és kilométerek, az útvonalvázlatok és az egyéb információk mellett ezek is szerepelnek. 2011-ben több mint 2000 igazolófüzet talált gazdára, 1961 óta pedig összességében negyvenötezerre becsülik az eladott példányok számát. Különösen érdekes adat ez, mert ettől az évtől számítva összesen 4820 fő érdemelte ki az Országos Kéktúra teljesítéséért járó emlékérmet – jó néhány füzet pecsételés helyett a pepecselés áldozata lett tehát, vagyis kézen-közön elkallódott. Hiszen igazolófüzetre azért van szükség, mert abba stemplizni kell, így bizonyítván, hogy a turista a pincesoron való kedélyes fröccsözés helyett (vagy után) igenis megmászta a Bujdosók Lépcsőjét a Badacsony nagylábujjánál, vagy, hogy Siroktól nem busszal szerpentinezett el a Kékes csúcsáig. A kékkel jelölt útvonalakon található pecsétek összegyűjtése a játék része – vagyis egyáltalán nem játék. Pecsétből sok van, igazi túrázóból azonban, úgy tűnik, momentán kevesebb: pedig talán a legfinomabb hobbi ez mind közül.

Kis történeti kanyargás

Még az is kapiskál valamit az Országos Kéktúráról, akit a kirándulás és a természet ellen már az őrsgyűlések, illetve az egyéb terepgyakorlatok során sikeresen beoltottak. Tudja például, hogy a Kéktúrán az ember valami jelzésen bukdácsol előre, teli torokból üvölti, hogy Indulj el egy úton, és valami homályos okból egy fél biciklit tuszkol maga előtt. A „Másfél millió lépés Magyarországon” című műsor, vagy annak minimum a főcíme a mi nagy, közös retinánkba kivakarhatatlanul beleégett: nem egy olyan túrázó van kis hazánkban, aki a készítőnek, a világcsavargó Rockenbauer Pálnak köszönheti a lábában megbúvó talpalási vágyat. Rockenbauer 1979-re, mikor egy kisebb filmes stáb élén nekivágott az Országos Kéktúrának, már megjárta a Kilimandzsárót, eljutott az Antarktiszra, és tiszteletét tette a Földközi-tenger keleti medencéjénél is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának földrajz-biológia-kémia szakát elvégezvén mondhatni a Magyar Televíziónál „doktorált”: az évek során mestere lett annak, miképp lehet az egyszeri tévéfüggő nagyszobájába belevarázsolni a vadont. A Kék teljesítésének 76 napja alatt nem csupán filmre írták a tájat és a túrát, hanem kóstolót adtak annak ízéből, szagából, bukéjából is – ehhez pedig nem elég a fej, nem elég a láb: ehhez bizony szív szükségeltetik.

Rockenbauer Pál 1987. november 26-án halt meg Katalinpuszta mellett. Hamvai a zengővárkonyi több száz éves szelídgesztenyésben nyugszanak, ahová a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség minden november utolsó szombatján emléktúrát szervez.

A kezdetek

A legendás „Kékfilmes” után mindenképp el kell kanyarodnunk a kezdetekhez is. Az Országos Kéktúra gyökerei egészen 1930-ig nyúlnak vissza, mikor is dr. Strömpl Gábor javaslatára létrejön az Országos Kék Turistaút. Érdekes, de az ösvényeket eredetileg piros jelzéssel akarták ekkor még ellátni, de mivel a tervezett nyomvonal több kisebb szakasza korábban kék színnel került jelzésre, a Magyar Turista Szövetség az átfestés helyett a kék szín mellett döntött. Az elnevezés körül is akadnak furcsaságok: eredetileg Árpád-útnak tervezték, majd addig halogatták a keresztelőt, hogy négy évtizeddel később, mikorra a teljes útvonal felfestésre került, értelmét vesztette a dolog – rögzült ugyanis a Kék.

Az első komolyabb megmérettetésre 1938-ban került sor: ez volt a Szent István-vándorlás, melynek során 45 egyesület 853 turistával képviseltette magát, s a résztvevők összesen 2751 túranapot teljesítettek.

1952-re dr. Strömpl már halott (hadifogságban hunyt el, így neki is szól a Kékes csúcsa alatt található, a háborúban elesett magyar turisták emlékére állított szobor), azonban a Kéktúra sikere töretlen: Vizkelety László javaslatára a Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztálya 1952. évi programját az országos kék útvonalra szervezett „Kéktúrákra” építette fel. A Tapolca és Tolvaj-hegy közötti 852 km-es útvonalat 25 szakaszra osztották: a 15 szakaszt teljesítőket, valamint a teljes útvonalat bejárókat ekkor már díjazták is. Az érdeklődők száma folyamatosan nő, így a mozgalom irányítása a Magyar Természetbarátok Szövetségéhez kerül át, akik 1961-ben kiírják az „Országos Kéktúra” mozgalmat. A 910 km-es túra ekkori végpontjai Sümeg és Nagy-Milic: ebből nőtte ki magát a jelenlegi, 1128 kilométer.

Csak az orrunk után

Érdemes kihangsúlyozni, hogy a Kék nem teljesítménytúra. Volt és van rá példa, hogy emberfeletti erővel hetek alatt le lehet rohanni, csakhogy ezek a „darálások” pont a lényegtől fosztják meg a túrázót. A Kéktúra célja, mint azt a kiírásban is megfogalmazták, hogy „résztvevői az útvonal végigjárásával rendszeres sporttevékenységet folytassanak, és egyúttal képet alkossanak hazánk életéről, fejlődéséről, természeti szépségeiről, betekintsenek különféle tájaink életébe, mindennapi munkájába, megismerjék hazánk nagy részének történetét, föld- és vízrajzát, évszázadok alkotásait.” Nem csupán erőnléti, hanem szellemi edzés ez tehát, lélekerősítés: bevezetés a honba. A Vas megyei Írott-kőtől a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóháza között tartó útvonal olyan rejtett kincses zugokba kalauzolja el a turistát, amelyeket egyébként sosem tapasztalhatna meg – ehhez pedig alig kell valamivel több az elhatározásnál. Nem árt persze egy jó pár bakancs, be kell szerezni az igazolófüzetet is, de ha tényleg nekivágunk a fehér alapon kék csíkkal megjelölt ösvénynek, az ország szegén-végén túl önmagunkat is legalább olyan jól megismerhetjük.

Adamik Zsolt

---

 

Segítség az Interneten

Kezdő kéktúrázók számára mindenképpen érdemes meglátogatni az alábbi oldalakat – egyrészt okulásul, másrészt kedvcsináló gyanánt

http://termeszetbarat.hu/ – A 0. kilométerkő, azaz a Magyar Természetbarát Szövetség honlapja.

http://kektura.click.hu/ – Hörpölin úr élménybeszámolói: az ember legszívesebben azonnal nekivágna egy kaptatónak. Informatív, ízes, talán a legjobb rajongói oldal a neten.

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/okt_forum – Hírt kaphatunk a pecsétek állapotáról, fórumozhatunk, kérdéseket tehetünk fel.

---