Alkotmányjogi ügyvédkedés

Dr. Cservák Csaba
1978-ban született. 2001-ben az ELTE Jogi Karán summa cum laude minősítéssel diplomázott, majd az ELTE Doktori Iskoláját végezte el. 2007 óta egyéni ügyvéd. Leginkább alkotmányjogi, öröklési jogi ügyekkel foglalkozik. 2002 és 2005 között az Országos Választási Bizottság tagja. 2002-től a Független Jogász Fórum választmányi tagja, 2007-től a szervezet elnöke. A Szegedi Tudományegyetemen tanít, egyetemi adjunktus. A Comitatus című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Autóban az ezüstszürke Volvo a kedvence, órában a Saphir. Kedvenc étterme a Balatonföldvári Platán étterem, az olasz tésztákat kedveli. Hobbija a történelem, sport és a közéleti témák. Szabadidejében regényt ír, korábban régi pénzérmeket gyűjtött.

Alkotmányjogi panasszal mely esetekben fordulhatunk az Alkotmánybírósághoz?

Az alkotmányjog általában úgy él az emberek képzetében, mint egyfajta elvont tudományos terület, vagy olyan jogterület, amely a politikával szomszédos leginkább közéleti, közjogi kérdések vonatkozásában merül föl, azonban minden gazdasági, polgári, vagy akár büntetőügynek is van, illetve lehet alkotmányjogi vonatkozása. Az alsóbb színtű jogszabályok (törvények, kormányrendeletek, stb.) az alaptörvénynek meg kell feleljenek. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint bármelyik állampolgár alkotmányjogi panasszal fordulhat a jogerős döntéstől számított 60 napon belül az Alkotmánybírósághoz, abban az esetben, ha egyéb jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, bizonyos alapjogaiban sérelem érte és kifejezetten akkor, ha az alkalmazott jogszabály maga alkotmányellenes. A német vagy a litván jogrendszerben például az Alkotmánybíróság magának a bíróságnak a jogértelmezését is alkotmányellenesnek nyilváníthatja.

Ott egyfajta szuperbíróság, szuperhatalom az Alkotmánybíróság, amit a szakemberek elég nagy kritikával illetnek, mert ha nem is mondjuk azt, hogy az alkotmányos alapjogok átpolitizáltak, de az erkölcs és a jog között eléggé szűk az átmenet, dogmatikailag nem annyira kidolgozottak, nem annyira egyértelműek ezek a kategóriák, mint a több évezredes fejlődésen keresztülment polgári, büntetőjogi kategóriák. 1920-ban Ausztriában létesítették az első alkotmánybíróságot, aztán a II. világháború után rendre Közép- és Nyugat-Európában is létrejöttek. A szakemberek véleménye szerint az egyik megoldás az, ha van egy erős jogkörű alkotmánybíróság, amelyik a törvényeket kontrollálhatja, a másik megoldás szerint az egyedi bírósági ítéletekbe nem szól bele az alkotmánybíróság, csak kizárólag akkor, ha a jogszabály alkotmányellenes. A gyakorlatban viszont az alkotmányjog dogmatikája nem elég kiforrott. Tudomásom szerint az Alkotmánybíróság most fog arról belső határozattal dönteni, pontosan mely esetekben engedhető meg az alkotmányjogi panasz. Az sem egyértelmű, hogy mikortól számítandó ez a 60 nap. Ha az utolsó jogerős döntéstől számít, kérdés, hogy a második fellebbezés utántól, vagy akár büntetőügyben a felülvizsgálati eljárás már ideszámít vagy nem, valamint a felülvizsgálati eljárást megelőzően jogerős lett-e a döntés vagy nem. A jogtudomány különbséget tesz az alaki és az anyagi jogerő között. Nem teljesen egyértelmű a kérdéskör, hiszen a perújítás során is születhetnek döntések. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy ha a perújítási eljárás folyamán vetődik fel olyan jogszabály, aminek az alkotmányellenessége a kérdés, akkor még a perújítás során hozott határozat is támadható. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés esetén, amelynek megállapítására van jogköre az Alkotmánybíróságnak, kötelezheti a Parlamentet a jogszabály megalkotására.

Ebben az esetben is adható be alkotmányjogi panasz?

Korábbi alkotmánybírák álláspontja szerint, mivel úgy fogalmaz a törvény, hogy alkotmányellenes jogszabály esetén is alkalmazható az előbbi feltételek mellett az alkotmányjogi panasz, a mulasztás esetén erre nincs lehetőség. Ebben az esetben nem lehet megtámadni az utolsó bírói döntést.

Én magam az erős és széleskörű alkotmánybíráskodás híve vagyok. Érdemben nincs nagy különbség az állampolgár szempontjából, ha valami mulasztásos alkotmánysértés, vagy pedig egyszerűen alkotmányellenes a jogszabály.

Például, hogyha kimondja egy jogszabály, hogy levegőt venni mindenkinek szabad, de kimondja egy másik jogszabály, hogy a levegővétel módjához a Levegővételi Testület adhat engedélyt és ezt a testületet nem szabályozza semmilyen jogszabály, ez ugyanúgy alkotmányellenes módon tiltaná meg a levegőhöz jutást. A jogállamiság szempontjából nem szabad különbséget tenni. Az Alkotmánybíróság hatásköre szempontjából sincs különbség, hogy normakontrollról van-e szó, vagy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapításáról. Az állampolgár szempontjából nem jobb az sem, ha csak mulasztás áll fenn. Az Alkotmánybíróság hatásköre még szélesebb abban az esetben, ha mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapít meg. Az amerikai rendszerű alkotmánybíráskodásban a hagyományos bíróságok bírálhatják el magát az alkotmányellenességet olyan módon, hogy nem semmisítik meg a jogszabályt, hanem mellőzik az alkalmazását. Erről az amerikai Legfelsőbb Bíróság dönt végső fokon, de már alsóbb színtű bíróságok is így dönthetnek, ha az előttük fennálló ügyben úgy adódik, erre hivatottak és hatáskörük van.

Az európai alkotmánybíráskodásnak az a lényege, hogy külön testület foglalkozik ezzel, amely főszabály szerint csak a jogszabályok alkotmányellenességét vizsgálhatja, magát a jogalkalmazást, és az alsó szintű bíróságok nem tekinthetnek el autonóm módon az alkotmányellenesnek tűnő norma alkalmazásától. Magyarországon azon modell érvényesül, ha az eljáró bíró úgy látja, hogy az általa alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességet sejtet, akkor felfüggesztheti az eljárást és kérheti, hogy közben az Alkotmánybíróság vizsgálja meg a vonatkozó normát. A skandináv országokban ugyanakkor viszont kifejezetten tilalmazott az alkotmánybíráskodási normakontroll.

Hogyan látja Magyarországon a jogbiztonságot?

A rendszerváltás után alapvetően hatályban maradtak a korábbi normák. Attól, hogy alkotmányrevízió történt, bevezették az alkotmánybíráskodást, automatikusan nem minősítettek minden korábbi jogszabályt alkotmányellenesnek, hanem konkrét indítvány esetén kell megvizsgálni egy korábbi jogszabály alkalmazásánál, hogy megfelel-e a hatályos Alkotmánynak.

A jogállamiság tekintetében az Alkotmány 2. § (2) bekezdése deklarálja a jogállamiság elvét és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata ebből bontotta ki a jogbiztonság követelményét. Alapvető követelmény minden demokratikus jogállamban, hogy a jogalanyok a jogszabályokat valójában kellőképpen megismerhessék és még időben úgy alakíthassák életviszonyaikat, hogy ezek megfeleljenek a jogszabályoknak.

Sűrűn változtatják a jogszabályokat és érdemben így nincs lehetőségük az állampolgároknak a megismerésre.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 20. §-a előírja, hogy az alkalmazásban később érintett társadalmi szervezetek, egyesületek, jogalkalmazó szervek előzetesen véleményezni jogosultak az előkészítés alatt álló jogszabályt.

A rendszerváltás óta a joggyakorlat a törvény-előkészítés során ezt a jogszabályi helyet igazából nem alkalmazza, nem kérik ki a társadalmi szervezetek, érintett szakmai kamarák véleményét. A modern demokráciában a politikusok alkotják a jogszabályt. A törvény-előkészítés során mindenféleképpen kellene hogy a szakmaiság érvényesüljön.

Az Alkotmánybíróság 2009. január 20-án egyhangú döntéssel határozatot hozott a parkolási díjak érvényesítésének feltételeit módosító törvény alkotmányellenességéről. Alkotmányos-e a meghozott törvénymódosítás?

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, amely kimondta, hogy az egy évnél régebbi követelések nem behajthatók bírósági úton. Korábban a Parlament felszólította ezeket a parkolási társaságokat, ha egy bizonyos határidőig nem érvényesítik bírósági úton a parkolási követeléseiket, akkor utána az már nem érvényes. Az Alkotmánybíróság úgy látta, hogy a jogbiztonság, a jogállamiság, a tulajdonhoz való jog sérül ezáltal.

A főszabály a jogban az, hogy a jogszabály hatályba lépését nem lehet a megalkotása előttre ütemezni. Az Alkotmánybíróság mércéje szerint az sem helytálló, ha a hatálybalépés későbbi, mint a jogszabály kihirdetése, de olyan jogviszonyokra is vonatkozik, amelyek korábbiak, mint maga a jogszabályok megalkotása. Szakmai véleményem, hogy a parkolási díjak ügyében nem korrekt és egyúttal rosszhiszemű azon joggyakorlás, ha valaki nem szólítja fel időben az adósát teljesítésre, hogy majd később kamatos kamattal növelt összeggel terhelten követelhesse a jussát. Azt tartom aggályosnak, ha egy társaság, egy polgári jogalany hatóságként viselkedik (például BKV Zrt.). Sokszor egyoldalúan állapítja meg a cég a bírságot, illetőleg a bizonyítás sem kellően stabil, nem objektív kritériumok alapján döntenek, nem egy megfelelő külső szerv dönt a teljesítésről, illetve a nem teljesítésről. Általában nincs külső tanú, csak egy jegyzőkönyv.

Sokszor felvetik, hogy a kerékbilincs is súlyos szankció. Például ha valaki nem fizetett be valamilyen parkolási díjat – akár a legcsekélyebb összegűt, – ugyanakkor fontos tárgyalásra kell menjen és emiatt késedelembe esik, akár aránytalan sérelem is érheti, hiszen nagyon súlyosan korlátozzák a mozgásszabadságát és a tulajdonhoz való jogát. Túlzott biztosítási intézkedés a kerékbilincs és fölvetődik a kérdés, hogy nem aránytalan-e. Nyilván ezt eseti mérlegeléssel kell eldönteni a szükségesség és az arányosság mércéjét tekintetbe véve.

Ha a Parlament új törvényt akar a parkolási társaságok ügyében, akkor figyelembe kell vennie az Alkotmánybíróság instrukcióit, indoklásait.

Amerikában is voltak ilyen jogesetek, és ott például több jogesetben az vetődött föl, hogy az esetleges kimentő körülmények nem olyan gyakoriak, hogy minden esetben egy előttes eljárást iktassanak közbe annak megállapítására, hogy korlátozható-e a tulajdonhoz való jog.

Maga az Alkotmány alkalmazható közvetlenül vagy nem?

Sokszor az eljáró bíróságok azt mondják, hogy az Alkotmányt csak a Parlamentnek és a kormánynak kell figyelembe vennie a jogszabályok megalkotásakor. Az Alkotmánybíróság az egyedi ügyeket nem bírálja felül, illetőleg a normakontrollt külön szervezet végzi.

Magyarországon az Alkotmány, az 1949. évi XX. törvény természetesen bizonyos értelemben több, mint egy „egyszerű” törvény, de voltaképp semmi nem mondja ki, hogy valamilyen szempontból pedig nem csak egy a többi törvény közül, már ami a konkrét ügyben való alkalmazhatóságát illeti. Először az alacsonyabb színtű normát kell megkeresni és alkalmazni egy tényállásra, de ha ilyen nincs, és az alaptörvény valamilyen rendelkezése konkrétan vonatkoztatható egy esetre, akkor álláspontom szerint alkalmazandó az a rendelkezés. Nagyon sokszor előjön a gyakorlatban, hogy a bíróságok vajon jó szemmel nézik-e, engedik-e hogy az Alkotmányra hivatkozzanak.

Ügyvéd, alkotmányjogász, a Szegedi Tudományegyetem Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszékének adjunktusa, a Független Jogász Fórum elnöke. Rendszeresen publikál, tanulmányokat ír, társszerzője mintegy 2000 régi magyar, archaikus-választékos kifejezést összefoglaló értelmező szótárnak. Melyik hivatását szereti a legjobban?

Kiskoromban vetődött fel, hogy ügyvéd legyek. Sokáig történésznek készültem, de a jogi szakmában találtam meg igazán önmagam, mert így összeköthetem a kettőt. Szakmai gyakorlatomat az Alkotmánybíróságon végeztem, a szakvizsga letétele után ügyvédként szerettem volna dolgozni, ez a vágyam végül teljesült. Ez a szakma teljes embert kíván, munkámban összekötöm az elméletet a gyakorlattal. Amikor ügyvédkedem, az ott felmerülő dolgokat tudományosan is földolgozom, ha a tudományos területen kutatok valamit, rögtön megfordul a fejemben, hogy ezt a gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni.

Azt szokták mondani, hogy egy elméleti jogász gyakorlati tapasztalat nélkül kockafejű szobatudós, viszont egy olyan ügyvéd, akinek nincs mély szakmai tudása, egyszerűen ügyeskedő. Van, akinél a gyakorlat hangsúlyosabb, van, akinél az elmélet. Egyszerre nem lehet teljesen egyenrangúan művelni a kettőt, de ki kell hogy egészítsék egymást. Ezért van az, hogy ügyvédként olyan ügyeket szeretek vállalni, ami szakmailag érdekes, valamilyen mélyebb szakmai, dogmatikai kérdés vetődik föl, nem pedig sablonos munka.

A Független Jogász Fórum elnökeként főként alkotmányozással, választójoggal, a jogalkotás problémáival – most különösen az új Ptk.-val – és fogyasztóvédelmi ügyekkel – így a BKV Zrt. részéről történő visszaélésekkel – foglalkozom. A Fórum nem jogvédő szervezet, hanem általánosabb jellegű, főként jogalkotási és globális jogalkalmazási kérdésekkel foglalkozik.

Szeretek úgy tanítani, hogy érdekes legyen a diákok számára. Vannak száraz témák, amiket nehéz érdekesen előadni, azt viszont szeretik a diákok, ha életszerű példákkal illusztrál a tanár. A jognak vannak olyan egyszerű összefüggései, amelyek szinte a matematika egzaktságát veszik alapul és ezeket semmilyen személyes érdek, politika, vagy bármilyen más hatásgyakorlás nem degradálhatja. Ezt a legfontosabb a diákok fejébe vésni.

dr. Pál Edith