Amikor a zálogba adott szív véresen komoly – Drámai jogesetek 1.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban Shakespeare A velencei kalmár című darabjának drámai konfliktusát elemezzük jogi szemmel.

A történet középpontjában egy keresztény kalmár és egy zsidó uzsorás között fellángoló, tragikussá fajuló jogvita áll. Ez a jogvita messze túlmutat a reneszánsz kori jogelvek összeütközésén. Megrázó képet ad a napjainkig húzódó, vallási és faji gyűlölködésből fakadó gyilkos konfliktusok jogi orvoslásának lehetőségéről, illetve lehetetlenségéről.

A velencei kalmárt Antóniónak hívják. Kiváló, sikeres, keresztény férfiú. Közmegbecsülésnek örvend a reneszánsz Velencében. Modern figura, kereskedéssel foglalkozik. Áruit messzi földre küldi hajóival, ahonnan azok busás haszonnal térnek vissza.

A velencei uzsorást Shylock-nak hívják. Sikeres pénzkölcsönző. A zsidó közösség megbecsült tagja, hithű ortodox. Abból él, hogy hitelt ad a keresztény kereskedőknek, ami után magas kamatot szed. Komoly vagyona van. A Gettóban él, lányával.

A drámai alaphelyzet az, hogy Antonio legjobb barátjának, Bassaniónak életbevágóan pénzre van szüksége. Antonio határtalanul szereti Bassaniót. Feltétlenül segíteni akar – de minden pénze kintlévőségeibe van fektetve. Egyetlen lehetőség kínálkozik:

ANTONIO (Bassanionak) Tudod, hogy mindenem a tengeren van
És  nincsen pénzem, sem árúm, amiből
Kézpénzt szerezzek. Menj hát és kutasd ki,
Velencében mit ér a hitelem,
Melyet vésőkig kimerítenék…
Menj rögtön, s kérdezősködj pénz után…

Miután igen komoly összegről van szó, a nagy vagyonnal rendelkező hitelezőhöz, Shylock-hoz fordulnak:

SHYLOCK Háromezer dukát, ugye?
BASSANIO Igen uram és három hónapra.
SHYLOCK Három hónapra, ugye?
BASSANIO Amely összegért, ahogy már mondtam, Antonio vállal kezességet
SHYLOCK Antonio vállal kezességet, ugye?

Antonio, a velencei kalmár tehát kezességet vállal. A kezesség a polgári jogban a szerződést biztosító járulékos mellékkötelezettség, amely egy másik kötelem teljesítését biztosítja. Kezdetben a kezest túszul adták a hitelezőnek, s nem-teljesítés esetén a hitelező szolgája lett. Később a kezes már nem személyével, hanem vagyonával kezeskedett a hitelezőnek az adós nem-teljesítése esetén.

SHYLOCK (töpreng-kombinál) Háromezer dukát három hónapra és Antonio vállal kezességet.
BASSANIO Ki tudsz segíteni?
SHYLOCK Antonio jó ember …– úgy értem, hogy jó arra az összegre. De a vagyonát kockára tette: egyik gályáját Tripolisba küldte, másikat Indiába, egy harmadikat Mexikóban, egy negyediket pedig Angliában kockáztatott, és egyéb áruit is külföldre küldte. De a hajók csak deszkák, a matrózok is csak emberek – aztán ott vannak a kalózok, meg az örvények, a viharok, a zátonyok veszélyei. Az ember azonban mégiscsak jó. 3000 dukát – azt hiszem, elfogadhatom a kezességet.

A dráma idején a zsidó közösség tagjainak kényszerlakhelyen kell élniük, megkülönböztető süveget és kabátjukon sárga jelet kell viselniük. Ráadásul kamatra adnak kölcsönt, amit a keresztény vallás tilt. Paradox módon azonban a felvirágzó, de tőkeszegény kereskedelemnek, tehát a keresztény kereskedőknek szükségük volt tőkére, amit hitel formájában csakis zsidó hitelezőktől vehettek fel.

A velencei kalmár (színpadi jelenet)

A hitelezők persze gyűlölték a keresztény kalmárokat, akik nemcsak vallási, de pénzügyi értelemben is ellenérdekeltek voltak. A tőkeszegény kereskedőknek az volt az előnyös, ha alacsony a kamatláb – ez volt Antonio, a kereskedő érdeke –, az uzsorásnak pedig az, ha magas.

Az uzsora szó eredete a latin usura, mely kamatot jelent. A kamatlábat azonban már az ókori Rómában is szabályozta a jog, a Biblia pedig kifejezetten tiltja a mértéktelen kamatszedést. A keresztények tehát szentül vallották, hogy aki uzsorát szed, az Isten ellen vét, olyannyira, hogy I. Edward Angliában 1275-ben megtiltotta az uzsorát. A zsidók viszont nem voltak kötelezve hitük által a kamat szabályozására, és érdekük is az volt, hogy minél magasabb legyen a kamatláb, ezzel azonban csak tovább fokozódott az ellenérzés, amit a keresztények éreztek ellenük.

Érdemes tisztázni, mi az uzsora a mai jogban? Az új Ptk. 6:97. paragrafusa szerint: Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis, ezt uzsorás szerződésnek nevezi, és visszatérítéssel szankcionálja. De vajon a mi esetünkben megvalósul-e a feltűnően aránytalan előny?

SHYLOCK
(álságos jósággal) De mondd, mért viharzol?
A barátod szeretnék lenni és
Elfelejteni, ahogy megaláztál;
Megadni, ami kell neked, a nélkül,
Hogy kamatot szednék – s te meg se hallgatsz.
(sértődötten) Nem kedves az ajánlatom?
ANTONIO (türtőzteti magát) De kedves.
SHYLOCK E kedvességet megteszem neked.
Gyerünk egy jegyzőhöz és írj alá
Kezességet s tréfából írd be azt is,
Hogy ha nem fizetnél ekkor meg ekkor, itt meg itt, ennyit meg ennyit, ahogy
Megegyeztünk, bánatpénz az legyen,
Hogy (szünet) kivághatok egy fontot belőled,
Szép húsodból, testednek ama részén,
Ahol nekem majd épp kedvem telik.

Ez aztán a szokatlan bánatpénz!

Shylock tehát nem uzsorakamatot kér, hiszen azt keresztény partnere ki nem állhatja. Egy darab húst kér António testéből bánatpénzként.

A felek a szerződéstől való elállást bánatpénz fizetéséhez köthetik. Ez az elállási jogosultság megszerzésének, illetve gyakorlásának ellenértéke, vagyis a jogszerű elállás ára (záloga). A bánatpénz az egyik fél által a másik félnek azért adott vagy ígért vagyoni érték – egyébként általában ma már inkább pénzösszeg –, hogy ennek elvesztése, illetve megfizetése fejében a bánatpénzt szolgáltató a szerződéstől indoklás nélkül elállhasson. Ma ez a kötelezettet megillető vagylagos felhatalmazottság, mert a kötelezett megválthatja teljesítési kötelezettségét, és nem kötelezhető a teljesítésre.

Ha ez a szerződés Shylock és Antonio között létrejön, kétségtelenül törvényes, hiszen mindkét fél beleegyezett az üzletbe és ezt a közjegyző előtt írásba is foglalják.

Ma már az ilyen típusú szerződések egyértelműen a polgári jog szabályaiba ütköznének és a szerződés érvénytelenségét vonnák maga után. Egyrészt mondhatjuk, hogy az ilyen szerződési kikötések egyrészt jó erkölcsbe ütköző szerződésnek minősülnének (új Ptk. 6:96. §: Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik). Már korábban a Legfelsőbb Bíróság is kifejtette, és ezek a megállapítások az új Ptk. vonatkozásában is helytállóak: a szerződéses szabadság nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Egy ilyen kikötést talán nem kell hosszan magyarázni, hogy ebbe a körbe tartozik. A mai jogrenddel szemben azonban a régi jog számára az ilyen megoldás nem volt szokatlan és jó erkölcsbe ütköző. A római jog ismerte még a nem teljesítő adós testének feldarabolását (Legis actio per manus iniectionem). Ennek alapján a felperes így szólt az adóshoz: „Mivel téged a javamra elítéltek tízezer sestertius erejéig, és mivel nem teljesítettél, emiatt én terád, a tízezer sestertius erejéig elítéltre, kezemet teszem”. Rátette az adósra a kezét, aki azt nem lökhette le magáról, helyette kezes (videx) léphetett fel védelmében. Ha ilyen nem jelentkezett, a hitelező az adóst hazavitte, megkötözte, és 60 napig fogva tartotta. Három egymást követő vásárnapon kivitte a fórumra, tartozását kihirdette, hátha akad kezes. Ha nem akadt, eladhatta a Tiberisen túlra rabszolgának, vagy megölhette. Több hitelező esetén a testét annyi darabra vágták, ahány hitelező volt, vagy eladás esetén osztoztak a vételáron. Ez a szabály persze enyhült az idők során és fogságban maradt az adós, amíg le nem dolgozta tartozását. Kétségtelen viszont, hogy az ilyen „véres” polgári jogi dolgok nem mindig voltak a jó erkölcsbe ütközők.

Mindezeken túl a szerződés tilos szerződésnek is minősíthető (új Ptk. 6:95. §: Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik…). Márpedig ez a kikötés egyértelműen emberölésre, vagyis bűncselekmény elkövetésére irányulna, ami nem lehetséges.

Történetünk idején azonban az egy font húsról szóló szerződés nem ütközött törvénybe, így Antonio kezességet vállal az üzlet felett, könnyelműen leköti zálogul egy font (azaz körülbelül fél kilónyi, mint az emberi szív) húsát. Ha nem tud fizetni, Shylock bánatpénzként kivághat belőle fél kiló húst. Veszedelmes, gyilkos bánatpénz. De Antonio biztos benne, hogy hajói sokkal hamarabb – a határidő lejárta előtt – visszatérnek, és vissza tudja fizetni a kölcsönt:

ANTONIO Szavamra! e kötést aláírom
És azt mondom, hogy kedves a zsidó.
Két hónap múlva, tehát hamarabb,
Mint ahogy majd kezességem lejár,
Értékét tízszer kifizethetem.
SHYLOCK A jegyzőnél találkozunk hamar.
Rendeld meg e játékos kötést.
Megyek s felhajtom a dukátokat, és aztán én is jövök.

Szegény Antonio, ekkor még nem sejti, hogy Shylock a saját halálos ítéletét íratja alá vele. Shylock ugyanis a szívét akarja majd kivágni… De ne siessünk ennyire előre. Egyelőre még csak egy tréfás, zavarba ejtően szokatlan kezességről és bánatpénzről van szó.

De vajon mi lappanghat e mögött a zavarba ejtően furcsa kezesség mögött? Minden bizonnyal a bosszú lehetősége vezérli Shylock-ot. Így szeretne törvényesen elégtételt venni az állandó megaláztatásokért és az igazságtalanságokért. Hiszen semmilyen törvény nem védi őt a keresztényekkel szemben. Ebben a korban nem érvényesültek még azok az emberi és politikai jogok, melyeket majd a felvilágosodás korszaka honosít meg a jogrendszerekben.

De vajon érvényesítheti-e Shylock emberi jogait abban a korban, amikor a jog még szentesítette az előítéleteket? És vajon komolyan gondolja, hogy korlátozott jogképességével alkalom adtán érvényesíteni fogja jogos, vérengző követelését? Ehhez meg kell értenünk, mi történik Shylock imádott lányával.

A lány beleszeret Antonio egyik barátjába, aki megszökteti őt az apai házból, a gettóból. A lány, hogy férjhez mehessen a keresztény fiúhoz – és, hogy kiszabaduljon a számára nyomasztó ortodox világból – áttér a keresztény hitre. Ráadásul, hogy új életet kezdjen, hatalmas vagyont, Shylock vagyonának tekintélyes részét, ékszereket és aranyat visz magával az apai házból.

Sorscsapás ez Shylock számára. Fájdalma határtalan; valósággal őrjöng dühében.

Ráadásul António hajóiról végzetes hírek érkeznek – sorra süllyednek el a megrakott gályák, azaz egyre nagyobb a valószínűsége, hogy António nem tudja visszafizetni Shylock-nak a nagy összegű kölcsönt.

SHYLOCK Igen, ez egy újabb csapás nekem – egy csődbement ember – egy koldus… – na, csak vigyázzon a zálogjára; uzsorásnak nevezett és megrúgott – na, csak vigyázzon a zálogjára – pénzt kölcsönzött keresztény nyájasságból – na, csak vigyázzon a zálogjára!  
Amikor pedig Antonio egyik barátja rosszat sejtve kérdezi:
„ Azért biztos vagyok benne, hogyha elveszti, nem akarod majd a húsát: mire jó az?”
SHYLOCK Halat fogni vele… – ha mást nem hizlal, hizlalja a bosszúmat. Lepocskondiázott és elütött egy fél milliótól. Nevetett, ha vesztettem; csúfolt, ha nyertem; gyalázta a népemet, megakadályozta az üzleteimet, hűtötte a barátaimat, fűtötte az ellenségeimet – és miért?
Mert zsidó vagyok.
Hát a zsidónak nincs szeme? A zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi… nem ugyanaz a gyógyszer gyógyítja, mint a keresztényt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek nem halunk-e meg? És ha meggyaláztok ne álljunk-e bosszút? Ha mindenben hasonlítunk rátok, ebben is hasonlítani fogunk.
Ha egy zsidó megsért egy keresztényt, hol az alázatossága? A bosszúban. Ha egy keresztény megsért egy zsidót, hogyan tűrje keresztény példa szerint? Csak bosszúval. Azt az aljasságot művelem, amire ti tanítottatok, és alighanem még hozzá is teszek ahhoz, amit tanultam.

Shylocknak sok szempontból igaza van. Olyan korban élt, amikor a hivatalos jog semmibe vette emberi jogait. Shylock megpróbálja bosszúját az érvényben lévő jogszabályok alapján érvényesíteni. Jogszerű, érvényes szerződése van arra, hogy bosszút állhasson.

SHYLOCK A szívét akarom, ha nem fizet. A zálogom kell. Esküszöm, hogy zálogomat behajtom. Az állam adja meg jussomat! Senki sem gátolhatja a törvény folyását! Ha megsérül a teljes jog, melyet egy zsidó itt, Velencében élvez, megsértheti államunk igaz hírét, hisz a város haszna, üzlete függ attól, hogy államunk minden lakójára egyaránt vonatkozik a jog!

Az adóslevélben kikötött határidő közben lejár. Antonio minden hajója és teljes vagyona odavész a tengeren. Nem tudja kiegyenlíteni a tartozást Shylock felé. Shylock pedig a zálogot követeli, és perre viszi az ügyet.

Velencében nagy port kavar Antonio és Shylock jogvitája. A város az uzsorás ellen van, de mégsem tehetnek semmit, hiszen köti őket a törvény. Shylock minden követelése jog szerint való. Bassanio, aki időközben komoly vagyonra tett szert, a békés megegyezés és a méltányosság nevében próbálkozik a nyilvános tárgyaláson, a bíróság előtt:

BASSANIO Shylock! Felajánlok hatezer dukátot a háromezer tartozásért, ha eltépjük az adóslevelet!
SHYLOCK Ha a hatezerből minden dukát meghatszorozódna – akkor sem venném el: nekem zálogom kell!

A keresztényi irgalom nevében is nyomást gyakorolnak rá, de Shylock nem ijed meg:

SHYLOCK  Mitől féljek, ha törvényt nem szegek? A font húst, amelyet Antonióból kérek, drágán vettem meg: enyém, AKAROM!

A gyűlölet a bosszúvágy és az igazságérzet vezéreli Shylockot: a meggyőződés ereje és szilárdsága, hogy a jognak minden körülmények között érvényesülnie kell:

SHYLOCK A törvényt akarom! Emberi nyelvnek nincs ereje, hogy megmásítson! Törvényt akarok! És a font húst, zálogomat! Ha nem adjátok, megsérül a törvényetek! Akkor nem ér Velence joga semmit. Ítéletet várok: megkaphatom?

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

A helyzet tragikus. Kétségtelen, hogy a Shylock követelése jogszerű – s ha él a jogával, márpedig élni fog –, a keresztény bíróság szeme láttára vágja ki Antonio szívét – és még jogsegélyt is kap… Váratlanul feltűnik azonban egy ifjú jogtudós – a darab mellékszálának egy ragyogó alakja –, egy férfiruhába bújt asszony. Lekötelezettje Antoniónak és ravasz, mint a róka. Álneve: Balthasar. A bíróság átadja neki az ítélkezés jogát.

BALTHASAR …Nincs oly velencei
Hatalom, mely megmásítsa a törvényt:
Ezt a kivételt számon tartanák
S e joggyakorlatból sok tévedés
Fakadna az államban! Velence joga nem sérülhet. A jog szilárd. A zsidónak joga egy font húsra, melyet kivághat a kalmár szíve tájáról. Megengedi a bíróság és a törvény.
SHYLOCK Ó, igaz bíró! Egy Dániel ítél – egy Dániel!
BALTHASAR Kérlek, hadd nézzek zálogleveledbe!
SHYLOCK Itt van, parancsolj tisztelt doktorom! (Shylock átadja az okmányt, Balthasar átfutja)
BALTHASAR Shylock, kétszer ennyi pénzt kínálnak!
SHYLOCK Az eskü – eskü! A törvény – törvény! Esküm szállt az égbe – hamis eskü terhelje lelkemet? Nem ér annyit Velence!
BALTHASAR (visszaadja a papírt) Oda hát a zálog – a zsidónak joga van egy font húsra, melyet kivághat a kalmár szíve tájáról. (bizalmasan) Shylock, irgalmazz, fogadd el kétszeresét és eltépjük a kötvényt!
SHYLOCK Csak ha tartalma kifizettetett! Esküszöm, emberi nyelvnek nincs ereje, hogy megmásítson. Zálogomra várok! Mondj végre ítéletet!
BALTHASAR (Antonionak) Antonio! Készítsd elő szívedet a késre!
SHYLOCK Bölcs bíró! Ez aztán ítélet!
BALTHASAR Mert a törvény értelme és betűje érvényes arra a bírságra, ami a kötvényben leköttetett! (Antoniohoz) Takard fel hát szívedet!
SHYLOCK Igen, a szíve táját, így szól az írás… „a szíve táján” Egy font hús, amit kivághatok a melléből! Megengedi a bíróság és a törvény!

Megtörténnek az előkészületek – Antonióról leveszik az ingét, hogy szabad legyen a mellkasa. Odaszíjazzák egy székhez, hogy ne rándulhasson el ösztönösen a teste, ha Shylock belevág. Shylock elindul Antonio felé – felemeli a megélezett kést, megcélozza Antonio szívét. Döfni akar, amikor:

BALTHASAR Állj! Várj még kicsit, zsidó! Csak egyre kell ügyelned. A kötvény egy csöpp vért sem ad neked. „Egy font hús” – éppen ezek a szavak. De – ha míg vágod, (lassan) csak egy csöpp keresztény vért ontasz, minden birtokod, javad elkoboztatik velencei törvény szerint s Velence államára száll. (szünet – Shylock bután tartja a kést és áll zavartan –) A zsidó mire vár? Vedd zálogod!
SHYLOCK Ez a törvény?
BALTHASAR Ez! Elfeledett – de érvényben lévő velencei törvény.
SHYLOCK (riadtan-zavartan) Ha ez a törvény, kétszeres tőkémet add meg, s hadd menjen a keresztény.
BALTHASAR A tárgyaláson nem fogadtad el: csak igazság jár neked, s a zálogod.
SHYLOCK Hát puszta tőkémet sem kaphatom meg?
BALTHASAR Nem kapsz mást, csupán a zálogod. S felelősségedre veszed, zsidó.
SHYLOCK Akkor hát legyen csak az ördögé. Tovább nem pörlök érte. (indulna sompolyogva)
BALTHASAR Várj, zsidó: A törvénynek még dolga van veled. Velence írott törvénye szerint, ha rábizonyul egy idegenre az, hogy közvetett, avagy közvetlen úton bármelyik polgár életére tör – az, kit próbálkozása fenyeget, megkapja minden javának felét, másik fele a közkincstárra száll, s a bűnös élete csupán annak kegyelmétől függ, akit fenyegetett. Azt mondom, most e vád illik terád. Hát térdre, tán irgalmat ad Antonio.
SHYLOCK Ölj meg inkább, de ne irgalmazz így!
ANTONIO Hogy lásd, milyen más a mi szellemünk, életedet kérés nélkül visszaadjuk. Ha a törvényszék elengedi javainak a felét, én megelégszem, ha csak kezelésre kapom másik felét, melyet halála után annak az úrnak adok át, ki nemrégiben elszöktette a lányát. Egy feltételem van: hogy e kegyért azonnal a keresztény hitre térjen!
SHYLOCK (szünet) Elveszitek mind, amiből élhetek – öljetek meg inkább.

Antonio és Shylock jogvitája túlmutat a jogszabályok érvényesítésén. Rajtuk keresztül elevenedik meg az a több évszázados gyilkos konfliktus, mely máig sem csitult el. A kalmár más embert a vallása meggyőződése miatt támadó magatartása ma már persze a nemzetközi, európai uniós és a magyar jog szerint is jogellenes lenne. Az Emberi Jogok Egyetemes Egyezménye – mely összefoglalja az egyetemes emberi alapjogokat, amelyek a világ legtöbb alkotmányában szerepelnek, így alapvető védelem alá esnek – előírja a megkülönböztetés tilalmát, s azt, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, ennek védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. Az állam az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés nélkül biztosítja.

Shakespeare korában a „vén Shylock”, még borzas, vörös hajú, komikusan ágáló, pénzéhes, bosszúszomjas pojáca, nevetséges vígjátéki figura volt. De a történelem átformálta őt. A Holocaust megváltoztatta az emberiség gondolkodását – és ellentmondásos, tragikus hőssé alakította Shylockot. S bár már jó ideje nem engedi a jog, hogy civilizált világunkban ember embert megalázzon – a konfliktus, ami Shylock és Antonio között feszül, halhatatlan.

(A drámai részleteket Vas István fordításában idéztük.)

 

 

A szerző, Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, színházi rendező, a Miskolci Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaház korábbi igazgatója, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a  Jog és dráma című kurzus vezetője.

 

 

Fotók:

http://galeria.fidelio.hu/szinhaz/2013/04/24/a_velencei_kalmar_-_nemzeti_szinhaz_foto_puskel_zsolt/7

www.centralszinhaz.hu

---