Apokalipszis – most?

Az ősi maja naptárból kiindulva ábrázolja a küszöbön álló apokalipszist a 2012 című amerikai film. Az állítólagos jövendölés nemcsak a tudománytalan babonák és a science-fiction iránt fogékony emberek fantáziáját mozgatta meg. Az ítéletnapi várakozás olyan erősnek mutatkozik, hogy tavaly ősszel a NASA kénytelen volt közölni: a tudomány mai állása szerint két év múlva nem lesz vége a világnak.

Az utóbbi kétezer évben több tucat alkalmat jegyeztek fel a krónikák, amikor – ha a jövendölések igaznak bizonyulnak – be kellett volna következnie a világvégének. Kezdetben főként vallási spekulációkról volt szó, az utóbbi néhány évszázadban viszont teret nyertek a tudományos, vagy legalábbis annak kikiáltott elméletek. Bár a sokféle jóslat különféle gyökerekből táplálkozik, van egy nem elhanyagolható közös vonásuk. Nevezetesen: jelen írás nyomdába adásáig egyik sem valósult meg.

Eszement ötletek

Az emberiség történelme folyamán a kerek évfordulók és a válságos időszakok mindig is kedveztek az apokalipszisről szóló jóslatoknak. A Krisztus utáni első ezredforduló előtti években valóságos végítéletvárás lett úrrá a keresztény világon, a 2000. év előtt pedig a vallási eredetű jóslatok mellett sokan digitális összeomlás formájában képzelték el a végítéletet. (A számítógépeket és egyéb, az 1990-as évek dátumaira alapozott technikai berendezéseket végül – mert a szakemberek jó előre gondoskodtak a zökkenőmentes átállás előkészítéséről – nem viselte meg a XXI. századba való belépés.)

A két időpont között megannyi jövendölés kapott lábra. Volt, aki külön vallási közösséget hozott létre az ítéletnapról szóló tanításainak hirdetésére: az amerikai William Miller, a millerita egyház alapítója például a XIX. század harmincas éveiben arra a következtetésre jutott, hogy a világvége 1843-ban jön el. Mások, így a Jehova Tanúi saját felekezetükön belül maradva tettek közzé újabb és újabb – utóbb értelemszerűen – téves riasztásnak minősülő jóslatokat.

A tudományos igényűnek kikiáltott jövendölések kezdetben a számmisztikával összefüggésben jelentek meg. Többen addig-addig méricskélték Kheopsz fáraó síremlékét, a gizai nagy piramist, míg meg nem állapították: a világvége 1881-ben érkezik majd el. Amikor szavuk vaklármának bizonyult, többször kénytelen voltak módosítani a dátumon; intésük alapján legutóbb 1953-ban kellett volna bekövetkeznie a világvégének.

A számmisztika áll az 1996-os világvégét jósolók spekulációi mögött is. A Bibliára alapozott elmélet közreadói azt állították: Isten egy napja ezer emberi napnak felel meg, a teremtő pedig a világot hat munkanap alatt alkotta, hogy utána megpihenjen. Szükségszerű tehát, hogy az ember is hatezer évig tevékenykedjen, utána viszont tartson „szünetet” – ez a pillanat pedig, más bibliai számokkal összefüggésben, 1996-ban érkezik el. Akik viszont a hatos számnak mágikus jelentést tulajdonítottak – merthogy a sátán száma a 666 –, 2006. június 6-ára, vagyis a második ezredforduló utáni hatodik év hatodik hónapjának hatodik napjára várták az apokalipszist.

A különféle eszementnél eszementebb ötletek közül a legkomolyabban még azokat vehetjük, amelyek valamely földi, illetve űrbéli eredetű katasztrófának tulajdonítják a jövőbeli világvégét. A XX. század elején kapott lábra a nézet, hogy a Halley-üstökös – 1910-ben várható – megjelenése a Föld közelében azért lesz végzetes az emberiségre, mert csóvájából veszélyes anyagok párolognak majd bolygónk légterébe. Ez, a maga nemében első tudományos alapú jóslat is alaptalannak bizonyult – bár a krónikák feljegyezték, hogy a Halley 1835-ös megjelenésekor született amerikai Mark Twain helyesen jövendölte meg, hogy az égitest 1910-es visszatérésekor fog véget érni az ő élete. Ördöge volt: az író 1910. április 21-én halt meg.

Ugyancsak csillagászati eredetűek azok a feltevések, amelyek szerint bizonyos bolygók mozgása lesz fatális az emberiségre. A múlt század hetvenes éveiben lábra kapó elmélet kiötlői – egy korábbi arab jövendöléshez hasonlóan – azt tartották, hogy a világot a Jupiter és a Szaturnusz együttállása nyomán bekövetkező természeti jelenségek pusztítják el. Az együttállás a jelzett időpontban be is következett, ám különösebb következmények nélkül.

Vissza a jövőbe

És ezzel meg is érkeztünk a legújabb keletű elmélethez, mely nem csupán arra alkalmas, hogy éveken keresztül lázban tartsa az emberiség fatális események iránt fogékony részét, de kasszasikerhez is segíti a témát mozifilmben feldolgozó amerikai filmeseket. Merthogy a 2012 című hollywoodi alkotás népszerűsége együtt jár azzal a világszerte tapasztalható várakozással, mely egy ősi maja naptár sajátos értelmezéséből fakad. A spanyol hódítás után kihalt legendás dél-amerikai civilizáció letéteményesei ugyanis úgy gondolták, hogy a világon minden folyamat – így a keletkezés és a pusztulás is – ciklusokban történik. Naptárukat ennek megfelelően öt, egyenként 5200 évet felölő időszakra osztották, melyek fordulóján – hitük szerint – az addigi világ elpusztul, s helyette új keletkezik. Mármost a jelenlegi ciklus két év múlva, a téli napéjegyenlőség idején, 2012. december 21-én ér véget, ezért sok hiszékeny lélek erre a napra várja a világvégét.

Világszerte honlapok sora és könyvek tucatjai foglalkoznak a kérdéssel; és míg a küszöbön álló apokalipszistől rettegők sajátos virtuális társaságot alkotnak, a józan ész nevében szerveződő ellenoldal a Facebook nevű közösségi oldalon Fogd be, nem lesz világvége 2012-ben! címmel önálló csoportot hozott létre. A 2012-es dátum azért lényeges, mert a maja naptárhoz kötődő várakozások szerint ekkor fog naprendszerünkbe érkezni egy Nibiru nevű bolygó, és olyan közel halad el a Földhöz, hogy megállíthatja annak forgását, illetve felcserélheti az északi és déli mágneses pólusokat. Ezzel pedig – ahogy a film is mutatja – világszerte pusztító viharokat, szökőárakat, földrengéseket, földkéreg-csuszamlásokat és vulkánkitöréseket okoz; tűz hullik majd az égből, összerogynak az épületek, áradás törli el Washingtont a föld színéről, Los Angeles pedig belecsúszik a Csendes-óceánba.

A majákról sokan úgy tartják: az elsüllyed földrész, Atlantisz örököseiként a mienkénél magasabb szintű tudás birtokában voltak, sőt kapcsolatban álltak más létsíkokkal is, ezért végtelenül pontos matematikai számításokat tudtak végezni, és azokból precíz következtetéseket vontak le a jövőről. Nos, naptáruk kétségtelenül pontos volt, és bizonyos értelemben meg is haladta az akkori emberiség civilizációs fokát – ám helyes értelmezése elejét veheti mindenféle rémisztő jóslatoknak.

Annak ugyanis, hogy a ciklusokban gondolkodó maják naptára kétségtelenül véget ér 2012. december 21-én, az az oka, hogy az ókori nép különös jelentőséget tulajdonított a 13-as számnak; mivel pedig mitológiájuk szerint a világ teremtése, vagyis a 0.0.0.0.0. – a mi Gergely-naptárunk szerint – időszámításunk előtt 3114. augusztus 11-ére esett, ebből az következik, hogy 2012. december 21-én 13.0.0.0.0. lesz. Ezzel pedig nem a világ ér véget, hanem csupán az erre a ciklusra készített naptár – hogy másnap induljon a következő.

A NASA megszólal

Mindez a maja kultúrával és misztikával foglalkozó kutatók számára közhely – a világszerte szép számmal létező összeesküvés-gyártók azonban nem hisznek a hivatalos magyarázatoknak, helyette sajátos elméletek felállításával vásárolnak maguknak hírnevet. Egyikük, a tudását állítása szerint földönkívüliektől szerző amerikai Nancy Lieder azt hirdeti, hogy a földet állítólag 2012-ben elpusztító Nibiru nevű bolygót még a régi sumérok fedezték fel, de az Egyesült Államok űrkutatási hivatala, a NASA titkolja létezését, hogy elkerülje a pánikot. Az asszony először 2003-ra jósolta az ütközést, majd az időpontot 2012-re módosította, így szép számú hívei akkorra várják a világvégét.

A két év múlva esedékes apokalipszisnek mára akkora lett az irodalma, és olyan sokan tekintenek legalább bizonytalansággal a közeljövőbe, hogy a NASA szükségesnek érezte honlapján kérdés-felelek formájában hadat üzenni a tudománytalan rémhíreknek. A hivatal munkatársai leszögezik: ahogy a 2000. évhez kötődő félelmeknek sem volt alapjuk, úgy 2012-től sincs okunk tartani. „És ahogy a konyhánk falán lévő naptár sem azt jelzi, december 31. után megáll az élet, a maja naptár sem a világvégét vetíti előre 2012. december 21. után” – utal a hivatal az ősi időszámítás ciklikus voltára.

A NASA továbbá leszögezi: a következő évtizedekben bolygók együttállása sem várható, ami bármilyen hatást gyakorolhatna a Földre, és a Nibiru nevű, a Földre állítólag veszélyt jelentő égitest sem létezik. Ha létezne és végzetes ütközéssel fenyegetne 2012-ben, akkor egyrészt az űrkutatók már tudomást szereztek volna róla, sőt mára már szabad szemmel is látható volna az égbolton. Meteorok viszont kétségtelenül be szoktak csapódni a Földbe, de általában mindenféle nagyobb következmény nélkül. (A legutóbbi érdemi meteoriteső 65 millió évvel ezelőtt történt – az viszont a kutatók szerint rögtön ki is pusztította a dinoszauruszokat.) Ami pedig a Föld forgásirányának megfordulását, valamint a pólusváltást illeti, arról a kutatók közlik, hogy előbbi elképzelhetetlen, utóbbi viszont elméletileg lehetséges, de a Földre ártalmatlan jelenség – ráadásul néhány évezreden belül nem várható.

Szőnyi Szilárd

Egy kis kosz nem árt a gyereknek!

Egy kis sározással vagy padlóra pottyant étellel lenyelt baktérium még nem árt meg a gyerekeknek, sőt segíthet megvédeni őket a felnőttkori betegségektől – állítja egy amerikai tanulmány. „Az egészen fiatal korban ultratiszta, ultrahigiénikus környezetben nevelt gyerekek később felnőttként sokkal hajlamosabbak a gyulladásokra, ami egy egész sor betegség kialakulásának kockázatát hordja magában, köztük a szív- és érrendszeri betegségekét” – mutatott rá Thomas McDade. Az amerikai kutatók egy Fülöp-szigeteken készült tanulmány adatait használták, amely születésüktől 22 éves korukig követte a vizsgálatban résztvevők egészségügyi állapotát. A felnőtt korukban elvégzett vérvizsgálat megállapította, hogy bár a filippínó gyerekek több fertőzésen estek át, mint az amerikaiak, vérükben a gyulladásra utaló C-reaktív protein(CRP)-szint 80 százalékkal alacsonyabb volt, mint az amerikaiakéban. McDade és csoportja arra a következtetésre jutott: az alacsony CPR-szint annak köszönhető, hogy a filippínók sokkal több fertőzéses betegségnek voltak kitéve.

168 óra

A genetika döntött a zsidó–szamaritánus vitában

Közismert bibliai történet, hogy az út mentén fekszik egy sebesült, de a pap és a lévita (templomszolga) mennek tovább, miközben az irgalmas szamaritánus segít a rászorulón. Zsidók és szamaritánusok évezredeken át vitatkoztak, hogy a szamáriaiak mennyire tekinthetők zsidónak. A szamaritánusok is Izrael fiainak (Bené Jiszróel) hívják magukat, de a zsidók évezredeken át nem ismerték el őket hithűnek. Most a genetika, úgy tűnik, salamoni döntést hozott. A kutatások szerint ugyanis a ma élő pár száz szamaritánus férfi ágon kohanita, tehát a legelőkelőbb zsidó papi réteghez tartozik genetikailag, női ágon viszont nem zsidókról van szó.

Népszabadság

Mélyhűtőre kénytelenek spórolni az eszkimók

A Grönlandon, Kanadában, Alaszkában és Oroszországban honos inuit népcsoport tagjai sarkvidéki állatok vadászatából tartják fenn magukat. A melegedéssel rövidülő vadászidény miatt az éves készletek raktározásához óriási, közösségi hűtőkre van szükség – mondta Violet Ford, az Inuit Sarkköri Tanács elnöke a decemberi koppenhágai klímacsúcson. (Igaz, hűtőszekrényük eddig is volt – de azt arra használták, hogy abban tartsák melegen az ételeket.) A 78 éves eszkimó férfi személyes példát hozott fel a globális felmelegedésre: egyik rokona halálát a beszakadt jég okozta egy olyan helyen, ahol normális esetben vastag és biztonságos jégtakarónak kellett volna lennie. Szavaiból az is kiderült: miközben az inuitoknak az élelem tárolására új módszereket kell keresniük, településeik az erózió hatására szó szerint a tengerbe zuhannak.

MTI