Az alapjogok és jogvédelem


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi vitt rá, és mikor döntötted el, hogy bekapcsolódj a jogvédő tevékenységbe?

A jogvédő tevékenység nagyon sokrétű fogalom. Én azokat tekintem jogvédőnek, akik egyrészt az aszimmetrikus helyzetben lévők közül – a hatalommal szemben, legyen az akár az állam, akár üzleti szféra –, a kisebb érdekérvényesítő képességű félnek segítenek, jogaik védelme érdekében. Másrészt a jogvédelem fogalmilag ingyenes segítségnyújtás, ilyen szempontból egy pro bono tevékenységet végző ügyvéd is végez jogvédelmet, a nép ügyvédje is, vagy a civil szervezetek egy része. Van azonban egy harmadik kritérium is, ez pedig az, hogy a jogvédelem csak úgy képzelhető el, ha minden embert egyenlő méltóságúnak tekintünk, tehát a diszkriminatív, kirekesztő, rasszista jogvédelem szerintem fogalmilag kizárt.

A fenti kritériumoknak megfelelő klaszszikus jogvédő tevékenységet 2008-ban kezdtem a TASZ-nál. Előtte a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) voltam a jogásza 5 évig, és amellett főleg internetes jogi kérdésekkel kapcsolatos tanácsadással foglalkoztam. Az MTE-nél az állammal szembeni a piaci szereplők érdekeinek képviselete, illetve az önszabályozási etikai eljárásokon keresztül az MTE tagjai, például index, origo és a felhasználók viszonyának rendezése és a fogyasztóvédelem is a munkám része volt.

A jogvédelem melyik területén kezdted a munkát?

A politikai szabadságjogok, ezen belül a szólásszabadság és a gyülekezési jog tartozik hozzám a TASZ-nál. Természetesen ezek egymással is összefüggnek és szoros kapcsolatban állnak más alapjogokkal. A szólásszabadság, az adatvédelem, az információszabadság klasszikusan összetartozik, ahogyan a szólásszabadság más véleménynyilvánítási alapjogokkal. Ezért a kollegákkal szorosan együttműködünk munkánk során.

Mit szólsz azokhoz a kritikákhoz, hogy egyes jogvédő szervezetek csak a nagy horderejű ügyeket vállalják fel, hogy sajtóviszhangot kapjanak?

A civil szervezetek különböző módon működnek. Vagy kiválasztanak egy szűk területet, és azon belül próbálnak az érintetteknek segíteni, vagy stratégiai pereskedést folytatnak. Stratégiai pereskedést folytat például a TASZ is. Ez azt jelenti, hogy csak olyan ügyeket vállalunk el, ami beleillik a profilunkba, tehát bizonyos alapjogsérelem fennáll, és ami jelentősen befolyásolhatja a bírói jogalkalmazást és ezen keresztül egyes intézmények működését. A TASZ például – egy-egy nagyon speciális helyzettől eltekintve – nem vállal kártérítési vagy kártalanítási pereket. A célunk ugyanis nem az, hogy egy-egy ember anyagilag kompenzálva legyen, hanem hogy az alapjogok védelmi szintjét növeljük, aminek egyik legfontosabb eszköze a bírói gyakorlat formálása. Ennek pedig része az is, hogy a sajtón keresztül eljuttassuk az üzeneteket, tájékoztassuk vagy akár formáljuk a közvéleményt.

Mi alapján szelektálnak az ügyek között, milyen eséllyel kap segítséget mondjuk egy baranyai roma család, ha alkotmányba ütköző jogsérelem éri őket? Hogy lehet a TASZ-hoz fordulni? Ki dönti el, milyen ügyet támogattok?

Egy baranyai roma család elvileg ugyanakkora eséllyel kap segítséget, mint egy budapesti nem roma család. A gyakorlat az, hogy egyes TASZ-os programokhoz kötődő jogsérelmek esetén nagyobb valószínűséggel járunk el. Roma programunk például van. Ennek a programnak a felállítása sok fejtörést okozott, hiszen a TASZ alapjogok védelmére jött létre, ezen belül van információszabadság és adatvédelmi program, szólásszabadság program, betegjogi program, stb. Sokáig úgy működtünk, hogy mindig az egyes ügy, és ne az érintett személyek vélt származása legyen a fókuszban. Ha valakinek a betegjogai sérültek, akkor segítettünk, teljesen mindegy ugyanis, hogy a beteg roma vagy nem roma. Ahogy azonban teltek az évek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a roma betegeket az általános jogsérelmek mellett további extra sérelmek is érik, tipikusan hátrányos megkülönböztetés. A romák elleni sorozatgyilkosság alatt pedig már egyértelmű volt, hogy nem tekinthetünk úgy a magyar társadalom állapotára, mintha teljesen mindegy lenne, hogy valakiről a környezete azt gondolja, hogy roma vagy nem roma. Ha egy országban rendőrkapitány, ombudsman és politikusok cigánybűnözésről beszélnek, ott nagyon súlyos baj van; intézményes diszkrimináció sújtja a romákat. Ezért az OSI támogatásával elindítottunk egy 6 hónapos próbaidőszakra speciális roma programot, ami terepmunkából, jogsegélyből, stratégiai pereskedésből áll, amit most egy évre meghosszabbítottunk. Ezért, visszatérve a kérdéshez, egy baranyai roma családnak nagy esélye van, hogy tudunk segíteni, ha a TASZ profiljába tartozó jogsérelem éri. Természetesen arra nincs kapacitásunk, hogy minden jogterülettel foglalkozzunk. Sokszor azzal segítünk, hogy a minket megkeresőkkel ismertetjük jogaikat és a megfelelő szervezethez irányítjuk az érintetteket. Minden ügyet sajnos nem tudunk elvállalni.

Mi a véleményed a nemzetközi bírói fórumokról, mennyire képesek megérteni a speciálisabb magyar vonatkozású ügyeket?

Az alapjogok olyan univerzális jogok, amelyek esetében a speciális magyar vonatkozás nem igazán értelmezhető. Különbséget kell persze tenni az egyes nemzetközi fórumok között. A TASZ az Emberi Jogok Európai Bíróságához szokott fordulni, hiszen az általunk képviselt ügyfeleket emberi jogaikban éri sérelem. Tipikusan ilyenek a szólásszabadságügyek. A magyar bírói gyakorlat néhány ponton a strasbourgi gyakorlat által megkövetelt szint alatt van. Ilyen például a közszereplők, vagy a közhatalom-gyakorlók bírálhatóságának kérdése, ahol a magyar gyakorlat akár büntetőjogi felelősséget is megállapít olyan kérdésekben, amikor valaki kritizál egy közpénzen működő állami vállalatot. Ugyancsak általános gyakorlat Magyarországon, hogy ha egy intézkedő rendőr arcképe képi anyagban nem kerül kitakarásra, akkor sok tízezer forintot ítél meg a bíróság a rendőrnek azon az alapon, hogy a személyhez fűződő jogai sérültek, hiszen nem járult hozzá a képmása közzétételéhez. A TASZ álláspontja ezzel szemben az, hogy a közhatalom-gyakorló rendőrtől semmiféle hozzájárulás nem szükséges, mert intézkedése közben ő a közhatalmat testesíti meg. Az, hogy hogyan intézkedik, hogyan bilincsel, állít elő, az a számonkérhetőség miatt is fontos. Indokolatlan, hogy egy bírót, egy ügyészt lehet mutatni, egy rendőrt pedig munkavégzése közben nem. Nagyon szeretnénk egy ilyen ügyet elvinni Strasbourgba. Kíváncsi vagyok az Emberi Jogok Európai Bíróságának véleményére.

Mi a véleményed a jelenlegi törvényalkotási folyamatról, menyire szolgálják a mindennapi jogbiztonságot?

Sajnos, azt kell mondanom, hogy a jogalkotási folyamatok ellentétesek a jogbiztonság es a demokratikus, átlátható jogalkotás követelményével Egyrészt zárt ajtók mögött folyik a munka. Ma már tipikus, hogy egyéni képviselői indítvánnyal benyújtott törvényjavaslatokkal a kormánypártok megkerülik a társadalmi és szakmai vitákat. Nem készülnek hatásvizsgálatok, és az előterjesztések indokolásai is rendkívül elnagyoltak. Az Országgyűlés folyamatosan megsérti a jogalkotásra vonatkozó szabályokat. A mindennapi jogbiztonság része, hogy a jogalkotás kiszámítható, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere működik. Ha az Alkotmánybíróság valamiről azt mondja, hogy alkotmányellenes, akkor nem az Alkotmány a rossz, pláne nem az Alkotmánybíróság, hanem a szabály. Lehetnek rossz döntései egy Alkotmánybíróságnak, de törvényalkotó akkor sem írhatja felül az állam működési rendszerét, ha nem ért egyet az egyik, korlátozására létrehozott jogállami szervezettel. Az Alkotmány folyamatos módosítgatása, és az új Alaptörvény megalkotása is súlyos problémákat vet fel. Az alkotmány a politikai rendszer alapja, annak módosítása vagy új alkotmány meghozatala csak indokolt esetben szükséges és lehetséges. Az alkotmánymódosítás technikai feltétele a képviselők kétharmadának egybehangzó szavazata. De emellett meg kell felelnie egy szükségességi kritériumnak is, hisz az Alkotmány az egész politikai közösség működésének alapja. A céltalan alkotmányozás csorbítja a jogállam tekintélyét. Azt üzeni, hogy nem az Alkotmány a plurális demokrácia jogi alapja, hanem 257 országgyűlési képviselő szándéka.

Ugyanezt láttuk az Alaptörvény előkészítésénél is, amely súlyos legitimációs problémákat vet fel. A TASZ többször, már az előkészítés kezdeti szakaszában kritizálta az Alaptörvény előkészítését, az ellenzék, a társadalmi szervezetek bevonásának hiányát. Ilyen előkészítés mellett nem csoda, hogy az a legfontosabb alapkérdés nem került megválaszolásra, hogy miért van szükség új alkotmányra. Az Alkotmány megfelelt a jogállami kritériumoknak, az alapjogvédő szintje is megfelelő volt.

Az új alkotmányt hogy értékeled, a jövőben mennyire könnyíti, illetve nehezíti meg az alapjogok érvényesítését?

Az Alaptörvény nagyon súlyos problémákat fog okozni, nemcsak az alapjogok érvényesítése, hanem a jogállam működése terén is. Az Alaptörvény alkotmányos szintre emelte a jobboldali kormány konzervatív világnézetét, így sok ember nem is tud azonosulni a Magyar Köztársaság legfontosabb törvényével. Az Alaptörvény szerint az alapvető jogok korlátozásának alapjául szolgálhat például a „hűség, a hit és a szeretet”. A másik nagyon súlyos probléma, hogy az Alkotmánybíróság hatásköre szűkül, és megszűnik annak a lehetősége, hogy a jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát bárki kezdeményezze. A TASZ egyik tevékenysége, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, ha úgy ítéli meg, hogy egy-egy jogszabály az Alkotmányba ütközik. Legutóbb például a médiatörvény több szakaszának megsemmisítését kértük az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontunk szerint az új médiaszabályok nagyon súlyosan sértik a sajtószabadságot. Ez a lehetőség jövő januártól megszűnik, ezzel pedig az alapjogok kikényszeríthetősége nagyon súlyos csorbát szenved.

Dr. Bodolai László


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.