Az Élet kulturális Menete

Színházi előadás, kiállítás és egy történelmi kötet révén is lehet emlékezni a holokauszt 80. évfordulójára. 

A magyar társadalom súlyos történelmi bűne és morális kudarca, hogy az emberek döntő többsége néma közönnyel figyelte, nem kevesen pedig tevékenyen támogatták a zsidó polgártársak jogfosztását, haláltáborokba juttatását. E ténnyel, e szégyennel ma is szembe kell nézni. E gondolatok is elhangzottak 2024. május első vasárnapján, amikor az Élet Menete vonulásán és rendezvényén, a magyar holokauszt 80. évfordulóján több ezren emlékeztek az áldozatokra. Budapesten immár huszadik éve gyűltek össze fiatalok és idősek, zsidó és nem zsidó emberek, hogy jelenlétükkel demonstráljanak a kirekesztés és az előítélet minden formája ellen. A gyűlöletkeltés és a gyűlölet ellen, melyekre nem lehet demokratikus országot alapozni.

Közvetve vagy közvetlenül, a magyar kulturális életben is jelen van a holokauszt témaköre, s a Holokauszt80 emlékévben, 2024 tavaszán színházban, tárlaton vagy otthon, könyvvel a kézben emlékezhetünk a történelem e tragikus időszakára, máig ható következményeire.

Spiró György: Szappanopera

Vitadráma – áll a színlapon, és valóban egyszerre vitairat és színmű. S dráma a javából.

Spiró az ezredforduló táján írta meg akkor játszódó darabját, mely néhány epizódszereplő mellett két ember egyre feszültebb párbeszéde. Egy kárpótlási ügynök keres fel egy röntgenorvosnőt azzal, hogy a zsidó kárpótlásról akar beszélni vele. Mint mondja, a cégétől kapott egy listát, és az azon szereplőket keresi fel. Ha ők meghatalmazzák, jutalékért cserébe vállalja, hogy megszerzi azt a pénzt, melyet ama zsidó emberek számára ítéltek meg, akik a holokauszt áldozatai voltak, illetve akiknek felmenői elpusztultak a vészkorszak idején. A gyanakvó orvosnő hitetlenkedve néz az idegenre. Mi az, hogy őt zsidóként tartják számon? Egyáltalán, mi az, hogy zsidó? És milyen lista alapján keresik őt fel? Hogy-hogy létezik lista? Újra léteznek ilyesfajta listák? Vagy soha nem is tűntek el? Megannyi tabut döntögető kérdés, mely megválaszolásra vár.

„Én magyar állampolgárnak születtem, nekem vallásom nem volt soha, a lánykori nevem magyar, a volt férjem neve magyar, a gyerekeim magyarok, az unokáim is magyarok lesznek feltehetőleg… Ha nem is maga, de a lista készítői mégis úgy gondolják, én zsidó vagyok… Milyen alapon?” – kérdezi a főhősnő a darabban.

Záporoznak a kérdések, és a lehetséges válaszok, melyeket egy társadalom évtizedeken át fojtott el magában. Az a társadalom, melynek egy része máig traumaként éli meg saját, illetve transzgenerációs traumaként felmenői tragédiáját, elvesztését. Egy társadalom, melynek egyes tagjai nagyon is aktív szerepet vállaltak honfitársaik százezreinek jogfosztásában, elpusztításában.

Kenderes Csaba és Járó Zsuzsa párbeszéde máig lappangó, tabunak számító kérdéseket vet fel a Szappanopera című darabban (Fotó: Fórum Színház)

A Fórum Színház és a Szentendrei Teátrum közös, érzékeny előadását A Fórum Színház alapítója, Németh Kristóf rendezte. Járó Zsuzsa és Kenderes Csaba meggyőző alakítást nyújt, Faragó András humoros társasházi képviselőként valamelyest oldani tudja a feszültséget.

Németh Kristóf magánvállalkozása nem véletlenül viseli ezt a nevet. Hitvallása szerint a Fórum a polgárság fő gyülekezőhelye, a szabad véleménynyilvánítás helyszíne.

Így történt. A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain

E címmel nyílt a Magyar Nemzeti Galériában megrendítő erejű, különleges tárlat, melyen a szemtanúk által készített rajzok, grafikák, albumok mutatják be a vészkorszak történéseit. A munkaszolgálat, a gettó, a koncentrációs táborok hétköznapjait, olykor képregényszerű formában is.

A holokauszt borzalmainak képzőművészeti ábrázolásával ritkán lehet találkozni gyűjteményes kiállításon. Ezúttal csaknem harminc alkotó, eddig szinte ismeretlen művei láthatók, egyebek mellett Kádár Béla, Bálint Endre, Lukács Ilona, Gedő Ilka munkái. Az alkotások jó része a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből érkezett, ezeket egészítik ki más magyar intézményekből és külföldről kapott képek. Érdekesség, hogy a tárlat főleg 1944 és 1947 között készült műalkotásokat mutat be. A művészek a háború szenvedéseit nyíltan ábrázolják saját konkrét tapasztalataik, közeli emlékeik alapján.

Személyes vallomások, történelmi dokumentumok (Fotó: Magyar Nemzeti Galéria)

A képzőművészeti alkotások egyszerre történelmi dokumentumok, személyes vallomások, s talán a traumafeldolgozást is szolgálják. Egyben belekiáltanak a világba: arra figyelmeztetnek, hogy a megtörténteket ezekkel az emlékbizonyítékokkal soha nem lehet elfelejteni, letagadni. Egyúttal mementóként is szolgálnak.

A tárlat kurátora, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár művészettörténésze, Farkas Zsófia tematikus szekciókra bontva, történelmi időrendben vezeti a látogatókat. A zsidóság jogfosztottságától jutunk el a német megszállásig. Majd következik a zsidóság felszabadítása, és a háborút követő évek időszaka, melyben már megjelennek a népbírósági perek rajzolóinak munkái is.

A ritkaságnak számító, döbbenetes kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria C épületének második emeletén található, 2024. július 21-éig látogatható.

Veszprémy László Bernát: Piszkos munka – A munkaszolgálat és a keretlegények történetei a Népbíróságon

A munkaszolgálatot vizsgáló holokausztkutató már bevezetőjében leszögezi: a kötet nem a munkaszolgálat (musz) története, annak átfogó feldolgozása továbbra is a történészekre vár. Az írás e sajátos szolgálat históriájának tömör bemutatására vállalkozik, hogy képbe helyezze a második világháborús musz során történt atrocitásokat, gyilkosságokat, melyek a későbbi népbírósági perek tárgyai voltak. E perek és tanulságai állnak a könyv fókuszában, mely a bevezetőt követően öt fejezetben tárgyalja a volt keretlegények, századparancsnokok és századparancsnok-helyettesek felelősségre vonását.

A szerző már a bevezetőben tisztázza a keretlegény, illetve a munkaszolgálat fogalmát: a világháború idején a fegyvertelen munkaszolgálatos alakulatoknál a sorozott állomány felügyeletét a tisztek és tiszthelyettesek mellett a szintén besorozottakból álló keretek, azaz fegyveres honvédek, „keretek” alkották. Őket nevezték el 1945 után keretlegényeknek.

A1940 őszétől a 18 és 42 év közötti, hadköteles zsidó férfiak rendes katonai szolgálat helyett honvédségi kisegítő munkaszolgálatra voltak kötelesek bevonulni. 1942 tavaszától már egyenruha sem járt nekik. Bár a szakirodalom szerint nem a népirtás elkövetésére vezették be, s hivatalosan nem volt a szisztematikus tömeggyilkosságok része, azonban igenis lehetett annak eszköze. Annak ellenére, hogy ez nem minden századra volt igaz. De az is tény, hogy tagjainak a tűzvonalban nehéz fizikai feladatokat kellett elvégezniük, „piszkos munkákat”. Például lövészárkot ástak, akadályokat emeltek, aknásítottak vagy aknákat szedtek. Mindezt hiányos felszerelés, élelmezés és büntetések sora mellett, kitéve a parancsnokok és keretlegények kénye kedvének.

A munkaszolgálatosok teljes állománya elérte a 150 ezer főt, s az állomány harmada elpusztult. A 2. magyar hadsereg mellett, az orosz frontra kivezényelt mintegy 25 ezer főnyi muszosok vesztesége meghaladta a 90 százalékot.

A világháborút követően csak a keretlegények és parancsnokok töredékét állították népbíróság elé vagy ítélték el. A megvizsgált ügyek több mint felét a budapesti népbíróság tárgyalta. A 292 megvádolt közül 247-et ítéltek börtönbüntetésre vagy kényszermunka-büntetésre. A népbírósági ítéletek tényállásaiban gyilkosnak nevezett keretlegények az összes 0,8 százalékát tették ki, a kivégzettek aránya pedig mindössze 0,1 százalék volt.

A szerző a kötetben a muszhoz köthető erőszakra is magyarázatot akar adni. Egy fejezetben az azzal összefüggő sorozatgyilkosságok és tömeggyilkosságok történetét mutatja be, s a keretlegények abban játszott szerepét. A zárófejezet arról szól, miként játszott szerepet a politika a népbírósági perekben és a meghozott ítéletekben.

A mű a Jaffa Kiadó gondozásában az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg 2024 júniusában.

A történész szerző Tanácstalanság – A zsidó vezetés Magyarországon és a holokauszt, 1944–1945 című korábbi kötetéről itt írtunk.

A könyv borítója

---