Az igazságszolgáltatás reformja

Budapesten a fizetési meghagyások és a végrehajtási lapok tízezrével porosodnak a bíróságokon, elsősorban a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A magam részéről „porosnak” tekintek minden olyan fizetési meghagyásos vagy végrehajtási ügyet, ahol a bíróság 15 napon belül képtelen a fizetési meghagyást kipostázni az adósnak illetve a végrehajtási lapot megküldeni a végrehajtónak.

Lassan ugyanez mondható el a perekről is, a törvényi határidők itt is már csak elméletiek. A kereset/fellebbezés/felülvizsgálati kérelem benyújtásától számított 1 éven túli tárgyalási időpont kitűzése lassan mindennapos, de hétköznapinak számít már a 6–9 hónapos tárgyalási időköz is.

Az okok többrétűek, cikkemben csak néhánnyal kívánok foglalkozni. Köztudomású, hogy a budapesti bíróságok túlterheltek, míg a vidéki bíróságokról ez nem mondható el. Nem látom be, hogy pl. miért ne kérelmezhetném fizetési meghagyás kibocsátását bármely vidéki bíróságon egy budapesti vagy bárhol másutt lakó kötelezett ellen? Miért ne tudná például a Mátészalkai Városi Bíróság megvizsgálni és kipostázni a fizetési meghagyást a budapesti vagy bárhol másutt lakó adós ellen? Ha az adós a fizetési meghagyásnak ellentmondana, akkor a Mátészalkai Városi Bíróság miért ne tudná a peresedett ügyet megküldeni az illetékes budapesti vagy bármely más illetékes bíróságnak? Semmi okát nem látom, hogy fizetési meghagyás kibocsátását miért nem lehet kérni az ország bármelyik bíróságától. Ha ez így lenne, akkor a fizetési meghagyások kibocsátásának terhe sokkal egyenletesebben oszlana el az ország bíróságai között, miután az ügyvédek is szeretnének mielőbb jogerős fizetési meghagyással vagy első tárgyalási időponttal „kedveskedni” az ügyfélnek, így messze elkerülnék fizetési meghagyással a budapesti bíróságokat. Ha a fizetési meghagyás jogerőre emelkedne, akkor a végrehajtás elrendelését is lehetne kérni a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságtól, mert ugyan mi az akadálya annak, hogy a fizetési meghagyást kibocsátó bíróság postázza el a végrehajtást kezdeményező iratot is az illetékes végrehajtónak? Ha a fizetési meghagyásnak ellentmondanak, akkor pedig a kibocsátó bíróság megküldené az iratokat a peres eljárásra illetékes bíróságnak. Célszerű lenne ezen elgondolkodni és a polgári perrendtartást sürgősen módosítani ezen a téren, mert a budapesti helyzet immár tarthatatlan.

Ugyancsak felvetem azt, hogy közműszolgáltatók (telefon, mobiltelefon, gáz, áram, víz, kábeltévé, stb.) által kibocsátandó fizetési meghagyásokat ne lehessen pl. a mindenkori minimálbér kétszerese (jelenleg 2×71 500 Ft = 143 000 Ft ) alatti összegre, vagy 1 éven túl keletkezett követelésre kibocsátani. Ezek az ügyek teljesen feleslegesen túlterhelik a bíróságokat, az érdemi, az emberi sorsokat erőteljesen befolyásoló ügyeket a bíróságok nem tudják ésszerű határidőben, alapos ítélettel lezárni. A szolgáltatóknak megvan a lehetőségük a szolgáltatás korlátozására, kártyás, előrefizetett mérőórák alkalmazására, akár heti rendszerességű számlafizetési határidő alkalmazására is. Magyarán: igyekezzenek kinnlévőségeiket technikai eszközök alkalmazásával kordában tartani és behajtani, aki fűteni, világítani vagy telefonálni akar, az úgyis rendezi a hátralékot egy kikapcsolás után. Ez a szolgáltatókat feszesebb hátralékkezelésre kényszerítené, mert a jelenlegi helyzetben a szolgáltatók sok esetben saját elhanyagolt hátralékkezelésük megoldását várják az állam bíróságaitól. Ugyanez a rendelkezés nyugodtan alkalmazható lenne a parkolási díjak beszedésével foglalkozó cégekre is.

Miután a felsőbb bíróságok képtelenek voltak a rendkívüli tömeget jelentő parkolási ügyek megfelelő kezelésére és az összes ilyen ügyet Budapesten tartották, ezért azt is a polgári perrendtartásban kellene kimondani, hogy a parkolási díj ügyekre kizárólag a perrendtartás általános illetékességi szabályai (adós lakóhelye, székhelye) vonatkoznak. Ezzel is több ezer ügyet lehetne vidékre „téríteni”.

Célszerűnek tartanám, ha közműtartozások és parkolási díjak ügyében bírósági titkárok vagy akár fogalmazók is tarthassanak bírósági tárgyalásokat, mert ezzel felkészült bírókat tehermentesíthetünk az érdemi ügyek tárgyalására, a titkárok és fogalmazók pedig erre a feladatra képesek, illetve ezeken az ügyeken a jövő bírái gyakorolhatnák az emberekkel való bánásmódot, a tárgyalásvezetést.

Peres területen is nyilvánvalóan az összeomlás szélén áll a budapesti igazságszolgáltatás. Tarthatatlan az ügyek elhúzódása, a kapkodásban összecsapott és másodfokon hatályon kívül helyezett ítéletek miatt kialakuló „szakállas” ügyek szaporodása.

Teljesen nyilvánvaló, hogyha vidéken megürül egy bírói állás, arra új bírót már szabad kinevezni, új bírót Budapesten kell kinevezni.

Anyagilag ösztönözni kellene a budapesti tárgyalások tartását vállaló vidéki bírók budapesti munkavállalását, mert az ügyhátralék ezzel is csökkenthető lenne. Ha egy bíró akár csak heti egy napra is felutazna Budapestre bárhonnan az országból, már javulhatna a helyzet.

Az illetékességi szabályokat is célszerű lenne felülvizsgálni a tényleges közlekedési viszonyok és távolságok figyelembevételével. Például a XVI–XVII. kerületeket át lehetne sorolni a Gödöllői Városi Bíróság illetékessége alá, vagy a XI. és XXII. kerületeket pl. a Budaörsi Városi Bíróság illetékessége alá. Ezekből a kerületekből egyszerűbb és gyorsabb az eljutás Gödöllőre vagy Budaörsre, mint az V. kerület Markó utcába (PKKB) vagy a Budakeszi útra (BKKB). Ezzel a módosítással egyrészt több százezer állampolgár jogérvényesítési lehetőségei is javulnának, másrészt tehermentesítenénk a túlterhelt budapesti bíróságokat is.

Ugyancsak célszerűnek látnám azt is, hogy pl. a peres felek közös megegyezése esetén akár a per előtt, akár a per alatt lehessen kérni az ügy áttételét egy másik azonos hatáskörű bíróságra, mely bíróság köteles lenne az ügyet tárgyalni. Ha a felek vállalják a nagyobb távolság miatt kissé nehezebb pervitelt, mert szeretnék az ügyet ésszerű időn belül lezárni, úgy ezzel is jelentős számú ügyet lehetne elterelni Budapestről.

Bízom abban, hogy elképzeléseim közül néhányat meglát olyan személy is, akinek a törvényalkotáshoz akárcsak minimális köze is van, mert a problémát most már haladéktalanul kezelni kellene, a helyzet tarthatatlan.

Dr. Telek Zoltán ügyvéd