Az ikonikus ironikus – Füles, a fotóművész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kevés fotós mondhatja el magáról, hogy egyszerre két kiállítást is rendeznek tiszteletére. Márpedig Füles, azaz Tóth József különleges alkotásait egy időben két helyen is láthatjuk Budapesten, 2020 őszén.

„1939. szeptember elsején a feltüzelt németek kalandvágyból lerohanták az ártatlan Lengyelországot, Molotov elvtárs csöndes asszisztálása mellett. Imádott szüleim, Tóth József vendéglős és Banai Mariska háztartásbeli megfelelőnek találták az időt egy csinos kis fiúgyermek legyártására. Az akciót siker koronázta. 1940. május 25-én, hangos óbégatások közepette jelentettem: Halló! Itt vagyok!”

Portré Fülesről (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

Önéletírásában a 80 éves fotóművész, karikaturista, grafikus, reklámfotós, fotóriporter így summázza megszületésének körülményeit. Humoros visszaemlékezése, ahogy pályafutása is, tele van váratlan fordulatokkal, kalandokkal. Pedig az alkotó ki nem tette a lábát Magyarországról. Legfeljebb körülötte változott a világ, és neki kellett folyamatosan alkalmazkodni a történelmi-társadalmi viszonyokhoz.

S ha e viszonyokat nem is tudta megváltoztatni, munkája mégis úgy hozta, hogy műveivel, plakátjaival, grafikáival, fényképeivel, sok-sok címlapfotójával, megannyi könyvével milliók életére volt hatással, még ha olykor csak egy-egy pillanatra is. Ötletességével, vizuális, verbális, iróniába hajló humorával az embereket egyszerre tudta megnevettetni és elgondolkodtatni. Aki személyesen is ismeri, jól tudja, hogy vidámsága, humora, életszeretete, életbölcsessége most is a régi. Rejtő Jenő-i színes figuraként jár-kel közöttünk. Ma már talán az jelenti számára a legnagyobb örömöt, ha azt látja, munkásságának tárgyi bizonyítékai nem a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában vagy a könyvespolcokon porosodnak, hanem újra és újra megelevenednek, élővé válnak. Így azokon a kiállításokon, ahol boldogan tapasztalhatja, hogy egy-egy műve máig hat, újra és újra mosolyt csal a látogatók arcára.

Egyik leghíresebb plakátja 1974-ből: Tehéntúró

„1950-ben Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére szemet vetett apám Zöld lugas vendéglőjére, és csupán emberbaráti szeretetből, megszabadította az üzletvezetés gondjától-bajától.” Majd az általános iskolájába látogató Rákosi pajtás, véletlenül éppen a cseperedő Józsi nyakába kötötte az úttörőnyakkendőt. Érettségi után, „egyéb” származása miatt nem illett bele a munkásosztály harcos csapatába, ezért a sikertelen egyetemi felvételiket követően „gyárról gyárra kamatoztattam segédmunkási adottságaimat”. Azonban nem lelkesítette a biztató jövő, hogy jó munkája eredményeként idővel akár még betanított munkás is lehet. Így aztán váltott, és az MTI Fotónál landolt fényképész ipari tanulóként. Szerencséjére épp a reklámfotó bölcsőjénél: „Egy sanszom volt, hiszen gyakorlatilag semmit sem tudtam a szakmából: a karikaturista múltamból átmentett asszociációs és humorérzék kamatoztatása.” Erre a friss szemléletre figyeltek fel aztán a magyar külkereskedelmi vállalatok propagandistái, akiktől sorra kapta a megbízásokat. Közben pedig még fényképezni is megtanult. „Ars poetikám hamar megszületett: fényképezés közben a legjobban a fényképezőgép zavar…”

Víziló a Széchenyiben – e montázsa is látható Óbudán, egyik új kiállításán

Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, több száz kereskedelmi plakát, naptár és prospektus született éleslátásával – eltorzított tükrén keresztül. Olyan cégek, termékek is szerepelnek munkáiban, melyek már rég eltűntek a rendszerváltás süllyesztőjében. Aki ifjúként vagy felnőttfejjel élt a hetvenes–nyolcvanas években, nosztalgikusan pillanthat korabeli népszerű plakátjaira, ám aki nem élte át a korabeli mindennapokat, az is átérezheti az akkor lepergett évtizedek hangulatát.

Fülest idővel rabul ejtette a könyvkészítés művészete is, így olyan kötetek jelzik pályafutását, mint a Magyar fényképészek arcképcsarnoka, a Középkori magyar templomos könyv, a Zsinagógák Magyarországon, a Füles mester képeskönyve vagy a 100 vers 100 kép.

Nagyvizit: Füles asszociációja két festmény alapján…

Az Óbudán található, színvonalas kiállításaival mindig meglepetést okozó Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum különösen nagy tisztelettel adózik Füles gazdag életútja előtt, hiszen az elmúlt években számos tárlaton mutatta be különböző korszakait. Így 2015 őszén például egyedi portréit láthattuk harminchét, Szentendrén élő festőről, akiket egy-egy rájuk jellemző festményükbe helyezett bele. A hetvenes évektől készített plakát- és naptárfotói is egymás mellett sorakoztak a múzeum falain 2017 februárjában. Címlapfotóiból 2018 tavaszán nyílt bemutató.

Fülesnek áll a világ – ez már a legújabb múzeumi összeállítás gyűjtőcíme, mely gazdag válogatás Tóth József humoros rajzaiból, plakátjaiból, montázsaiból, képsorozataiból. Először szerepel kiállításon néhány korabeli pikáns karikatúrája, de láthatjuk a 12 szék és a Variációk egy tyúktojásra című sorozatait is. A tárlat 2020. szeptember 18-ától 2021. január 10-éig tart nyitva.

Keleti Éva a Magyar fényképészek arcképcsarnokában

Füles sokoldalú pályafutása és művészete előtt a Magyar Nemzeti Múzeum is időszaki kiállítással tiszteleg, 80. születésnapja alkalmából PÉLDA-képeim címmel, szeptember 24-ike és október 25-ike között, a World Press Photo 2020 kísérőrendezvényeként. A fotográfus 1988-ban jelentette meg a Magyar fényképészek arcképcsarnoka című egyedülálló kötetét, melyben alázattal, tisztelettel és hatalmas szeretettel örökítette meg kortárs fotóművész kollégáit. A 2001-ben publikált második, bővített kiadásban a szereplők száma már nyolcvanra bővült. Egyéb műveivel együtt többek között e kollekciót is a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának ajándékozta, s e gyűjteményből született meg ez az újabb tárlat. Egyebek mellett Keleti Éva, Féner Tamás, Hemző Károly alakjai elevenednek meg a fekete-fehér fotókon. Emberközeli, humorral teli alkotásokat láthatunk, melyek ma már egyben dokumentumértékűek is.

Füles Színes-tv reklámja 1984-ből – önarcképpel

Ha adhatunk egy fülest, érdemes ellátogatni legalább az egyik kiállításra, hogy jobban megismerjük Tóth Józsefet, és ikonikussá vált ironikus, gunyoros látásmódját, szemléletét – talán saját okulásunkra is.

---