Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Lezárása után online kiállításon ismerkedhetünk meg az ország egyik szimbólumának számító impozáns híd izgalmas történetével.
Amikor egy-egy hétvégén Pestről Budára végigsétáltunk a Lánchídon, mindig elvarázsolt minket a talapzaton fekvő kőoroszlánok félelmetes látványa, a Budai Vár megkapó látképe, az alattunk hömpölygő Duna, és nemigen jutott eszünkbe az átkelő gazdag múltja. Pedig Magyarország egyik legfontosabb kulturális öröksége sok mindent átélt az átadása utáni eddigi százhetvenkét évben, nemegyszer volt a történelem szemtanúja.
A Lánchíd járdáin legközelebb 2023-ban sétálhatunk újra ((A szerző felvétele)
Azonban jó ideig nem tudunk átgyalogolni a hídon, mert 2021. március derekán megkezdődött a rekonstrukciója, és elsőként épp a járdákat zárták le. Itt építik ki a darupályákat, s állítják fel az állványzatokat. A kétszer egysávos úttesten is csak júniusig közlekedhetnek a járművek. A teljes lezárás után a közúti forgalom várhatóan 2022 decemberében veheti ismét birtokba a hídpályát, a gyalogjárdákat csak 2023-ban használhatjuk ismét, miután azokat teljesen elbontják és újjáépítik. A műemléki korlátokat restaurálják, gyalogátkelőhelyet létesítenek a pesti hídfő északi és déli járdája között. A híd új, LED-technológiás közvilágítást és változtatható színképű díszvilágítást kap. Megújulnak az átkelőn lévő közművek is.
Miközben máris türelmetlenül várjuk, hogy elkészüljön a felújított műtárgy, Az örökké élő Lánchíd címmel online tárlaton eleveníthetjük fel tudásunkat az emblematikus épület történetéről, mely egészen 1838-ig nyúlik vissza.
Vajon ki tudta, hogy a mai Lánchíd helyén 1766-tól egy ideiglenesnek szánt hajóhíd jelentette az egyedüli, nem katonai céllal épített szárazföldi összeköttetést Pest és Buda között? 43 hajótesten nyugvó, fából épített hídpálya volt a hajóhíd, melyen gyalogjárók mellett a szekereknek is jutott hely. Egy 1819-es festményen csodálhatjuk meg a különleges átkelőt.
S vajon ki tudta, hogy Széchenyi István későbbi munkatársa, Vásárhelyi Pál olyan hidat tervezett a Dunára, melynek három pilonja van? A parton álló kettő mellett a folyó közepére álmodott egy ikerpilont, s közötte, egy csapóhídon haladhatott volna a forgalom. Hasonlóan, ahogy az a londoni Tower Bridge-nél a XIX. század végén megvalósult. A tervet egy 1838-as rajzon láthatjuk is a virtuális kiállításon.
József Nádor helyezte el a pesti oldalon a híd alapkövét (Forrás: Budapest Brand Zrt. online tárlat, fotó: MTI – Mikó László reprodukciója)
Azt már jól tudjuk, gróf Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlotta fel, hogy megépüljön a két település között az első állandó folyami híd. További támogatásokért pedig megalapította a Hídegyletet. A pesti pillér alapkövét 1842-ben helyezték el.
Azt már kevésbé tudjuk, hogy 1849-ben Clark Ádám építésvezetőnek csak fondorlatos módon sikerült elérnie, hogy a hidat ne robbantsák fel. Viszont szintén tudjuk, hogy 1867-ben, a kiegyezés évében, amikor Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, a koronázási menet a Mátyás-templomtól a Lánchídon át haladt Pestre.
Hídvám a Lánchíd pesti oldalán (Forrás: Budapest Brand Zrt. online tárlat, fotó: BTM – Kiscelli Múzeum)
De vajon tudtuk-e, hogy 1918-ig csak hídvám fejében lehetett áthaladni az építményen? S hogy 1937-re, az olasz királyi pár látogatására készült el a híd első díszkivilágítása 4400 darab 40 Wattos lámpával?
A háború után négy éven át tartott a híd újjáépítése (Forrás: Budapest Brand Zrt. online tárlat, fotó: MTI reprodukció)
Megtanultuk, sőt szüleink, nagyszüleink visszaemlékezéseiből is hallhattuk, hogy 1945 januárjában a németek felrobbantották a Lánchidat (is), hogy így akadályozzák meg a szovjet csapatok előrenyomulását. A robbanótölteteket a budai és a pesti oldal lánckamrájában helyezték el, de csak a pesti oldal töltetei robbantak fel. Újjáépítésekor a jó állapotban megmaradt láncok jelentős részét sikerült felhasználni. A feljárókat kiszélesítették, a vámszedőházakat elbontották. Az újjászületett hidat megnyitásának századik évfordulóján, 1949. november 20-án adták át.
1990-ben, a taxisblokád idején (Forrás: Budapest Brand Zrt. online kiállítása, fotó: MTI – Cser István)
A történelem további kisebb-nagyobb viharainak is szereplője maradt a Lánchíd. 1956. október 23-án délután a tüntető tömeg Budáról a Lánchídon át jutott el a pesti oldalra, 1988-ban a tüntetők élőláncot alkotva tiltakoztak a Bős–Nagymaros Vízlépcsőrendszer ellen, 1990-ben a taxisok és a magánfuvarozók vették blokád alá a város több pontját, köztük a Lánchíd pesti hídfőjét, a tervezett jelentős benzináremelés elleni tiltakozásul. A híd a rendszerváltás utáni későbbi évtizedekben is a tiltakozók, tüntetők kedvelt átvonulási színhelyének bizonyult.
A virtuális kiállítás az énbudapestem.hu oldalon látható. A tizenhét fényképes tablóra kattintva azokat felnagyíthatjuk, a szövegek könnyen olvashatóvá válnak, s tanulmányozhatjuk a festmények, fényképek részletgazdagságát.
A híd történetét a Budapest Brand Zrt. a BTM – Kiscelli Múzeum és az MTI archívumának segítségével készítette el.
A tárlat online megvalósítását természetesen a kényszer szülte, hiszen a szervezők célja, hogy a tablók élő plakátokká váljanak, és amint lehetőség nyílik rá, az óriástablók kikerülhessenek a közterekre.
Addig marad a digitális séta, melynek bónuszaként az online tárlat oldalán az érdeklődőknek egy video is jár.
