Bátki és Bátki

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bátki Judit Hanna 2010-ben a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. Jelenleg a Hajdu és Pázsitka Ügyvédi Irodában ügyvédjelölt. 2006 óta vezeti családi vállal­kozását, a 8 szobás hajdúszoboszlói Villa ­Rubin panziót. Étteremben az Ádám Étkezde, ételben a rántott sajt, autóban a Honda, órában a Gucci a kedvence. Szabadidejében olvas, utazik, bonsai fáit gondozza, szaxofonozik és nyáron robogózik. Tiszteletbeli tagja a Deb­receni Ifjúsági Fúvószenekarnak, amely nemrég ünnepelte 30-dik jubileumi évfordulóját, akikkel minden évben külföldi fesztiválokon vesz részt. Folyékonyan beszél angolul és németül. Dr. Bátki Pál 2003-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán Cum Laude diplomát szerzett. Szakmai gyakorlatát a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodában végezte, majd ügyvédjelölt Dr. Kéri Tamás egyéni ügyvéd irodájában. 1999-ben British Hungarian Law Association nyári ösztöndíj keretében a brit büntető igazságszolgáltatást tanulmányozhatta. 2005-től oktat a Nemzetközi Üzleti Főiskolán (IBS) magyar és angol nyelven. 2005–2006 között szakreferens az Igazságügyi Minisztérium Európai Uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár titkárságán (2006. július 1-jétől Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Európai Uniós és Büntetőjogi szakállamtitkár titkársága). 2006–2007 között tanácsos az Igazságügyi- és Rendészeti Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Főosztályán. 2008-ban alapította egyéni ügyvédi irodáját. Szakterülete a klasszikus polgári jogi peres ügyek, határon átnyúló büntető- és polgári ügyek, ingatlanügyek intézése. Az iroda az ügyvédi tevékenységen kívül szakmai érdekvédelmi szövetségek jogpolitikai lobbitevékenységében is közreműködik. 2008-tól a Jogi Szakvizsgabizottság cenzora. Szabadidejében olvas, kirándul, karatézik, informatikai képzésen vesz részt. Kedvenc étele az öhöm és a vadas marha. Autóban a Volkswagen, órában a Seiko, étteremben az Ádám Étkezde a favorit. Folyékonyan beszél angolul és középszinten franciául.

Mindketten jogászcsaládból származnak. Gyerekkoruk óta tudatosan készültek a jogi pályára. Ez afféle tradíció továbbvitele volt vagy elhivatottság a szakma iránt?

B. Pál: A jelenlegi ügyvédi irodámat a nagyapám vásárolta 1939-ben, akkor még lakás céljára, mert abban az időben még nem volt szokás, hogy az ügyvédeknek külön irodájuk legyen, hanem otthon, dolgozószobájukban fogadták az ügyfeleket. Édesapám mesélte, hogy gyakran látta, hogy az ’50-es években az ügyfelek természetben fizették ki az ügyvédi szolgáltatást. Ha az ügyfél egyszerű paraszti származású volt, akkor egy kosár tojás, élő tyúk volt a fizetség, a módosabb polgárok pedig régiségeket hoztak, de előfordult az is, hogy egy sikeres munka után a nagyapámat elhívták a lakásukra, hogy válasszon ki valamit, ami tetszik neki. Így gyakorolta a nagyapám az ügyvédség mellett a régiségkereskedést, ami később a szenvedélyévé vált és belőle a vagyonát is megalapozta.

1956-ban részt vett az akkor megalakult forradalmi Ügyvédi Kamara munkájában és ezért alakult úgy, hogy a megtorlás éveiben el kellett hagynia a pályát. Ezt nem bírta elviselni, ezért Angliába emigrált, ahol mint régiségkereskedő tevékenykedett. Sajnos, én személyesen nem ismerhettem, de a naplóján keresztül mindent megtudtam róla. Ismerem az észjárását, a gondolatait, mi volt az, ami foglalkoztatta és elég sok tárgy is fennmaradt utána, mint pl. szakmai cikkek, az indexe, az ügyvédi igazolványa, melyeket ki is állítottam egy vitrinben az irodámban. Kiváló tanuló volt, olyan neves professzorok tanították, mint Dr. Angyal Pál, Dr. Grosschmidt Béni, Dr. Szladits Károly.

Az édesapám az újságírás mellett döntött, mert akkoriban az ügyvédi pálya nem volt megbecsült hivatás, így a stafétát én vittem tovább, ugyanabban az irodában, amelyben a nagyapám lakott és tevékenykedett.

B. Hanna: A gyökerek hasonlóak, mivel az édesanyám jogász, a gyerekkorom óta hordozom magamban az elhivatottságot a szakma iránt. Emlékszem, egészen kicsik voltunk, amikor ügyvédesdit játszottunk otthon és szerződéseket írtunk. Meg is maradt máig egy kis feljegyzés, hogy „aki megvett egy házat, az köteles kifizetni”, mindez ellátva pecséttel, aláírással, két tanúval.

Édesanyámnak Hajdúszoboszlón volt ügyvédi irodája, jelenleg Berettyóújfaluban közjegyző és a nyári szünetben húgommal gyakran kimentünk a munkahelyére, hogy ellessük a szakma fortélyait, és teljesen világossá vált bennünk, hogy a jogi pálya felé fogunk orientálódni.

Én csak az idén végeztem és ügyvédjelöltként dolgozom a Hajdú és Pázsitka Irodában, ahol gazdasági joggal foglalkozom. Nagyon megtetszett ez a jogterület, az okiratszerkesztés, a társasági jog, a végrehajtási rész, azt is megtanultam, hogy precíz legyek a munkámban és minden apró részletre odafigyeljek.

Mit gondolnak az ügyvédség társadalmi szerepéről?

B. Pál: Az ügyfél először az ügyvéddel találkozik és az egész benyomása a jogrendszerről az ügyvédi munkán keresztül hat rá. Bármit kap az ügyfél az igazságszolgáltatástól, azt az ügyvéd közvetíti neki. Az ügyvédnek nagy ebben a felelőssége, hiszen benne bízik az ügyfél és az ügyvéd szemüvegén keresztül látja az ügyét.

Számtalanszor előfordul, hogy eljön valaki egy nagyon nehéz üggyel és kéri, hogy vállaljam el. Legszívesebben visszautasítanám, de tudnom kell azt, hogy az ügyfél ezt úgy fogja elkönyvelni, hogy járt ügyvédnél, aki azt mondta, hogy nem lehet az ügyet megnyerni. Az ügye így lehet, hogy nem is kerül más fórumra, így végeredményben az én személyem lesz maga az igazságszolgáltatás. Túl kell tehát lépni a saját érdekeimen és lelkiismeretesen kell a munkát végezni.

Az irodám fő profiljának a büntetőjogot és azon belül is a nemzetközi büntetőjogot tekintem. Amikor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Európai Uniós és Büntetőjogi szakállamtitkár titkárságán dolgoztam, gyakran jártam ki Brüsszelbe mint szakértő és mindig igyekeztem a legjobb tudásom szerint képviselni Magyarország érdekeit, hogy az Európai Unió jogalkotása során tiszteletben tartsa a magyar értékeket.

Magyarországon akkor fog jól működni az igazságszolgáltatás, amikor egy bírónak akkora tisztelete lesz, mint amilyen például Angliában van. Volt szerencsém egy nyári ösztöndíj keretében kint tartózkodni Angliában és bepillantást nyerni az angol jogrendszerbe és a bíróság munkájába. A legnagyobb kihívást az ügyek megismerése és maga az eljárás jelentette.

A legjobb ügyvédek és ügyészek 40 éves koruk körül válnak bíróvá és nem a megélhetésért választják ezt a hivatást, hanem mintegy megkoronázásaként a szakmai pályafutásnak.

Nem tartom túl jó dolognak, hogy Magyarországon az ítélkezésbe pályakezdő bírók kerülnek be, mert nagyon gyakran emberileg és szakmailag is éretlenek. Persze tele vannak jó szándékkal és ambícióval, de ne feledjük, hogy súlyos döntéseket kell hozniuk.

Nagyon furcsa volt azt látni, hogy Angliában a bíróság előtt csak olyan ügyvéd szólalhat föl, akinek erre külön jogosítványa van. Ha az ügyfél szólni kíván az ügyével kapcsolatban, akkor megveregeti a solicitor vállát, aki megkocogtatja a barrister vállát, aki, ha úgy ítéli meg, hogy érdemes, hogy az érveit a bíróságnak felhozza, akkor feláll és elmondja azt gyönyörű ékesszólással és nagy alázattal.

Angliában a barristereknek önkormányzatuk van, és csak azt veszik fel barristernek, akit a Bar érdemesnek ítél arra, hogy felvegyék.

Magyarországon egyre inkább téma az ügyvédi pálya telítettsége. Az ügyvéddé válást alanyi jogon biztosító alkotmánybírósági határozat szerintem korlátozta az ügyvédi önkormányzatiságot, méltatlan helyzetet teremtve az ügyvédek számára.

B. Hanna: Én jelenleg egy nagyon speciális ügyfélkörű irodában dolgozom, magánszemélyekkel szinte nem is találkozom munkám során. Sőt, az ügyfeleinket gyakran banki adatszobák mikrofilmjein vagy DVD-in keresztül ismerem meg, egy átvilágítás során. Ebben a világban az ügyvéd legfontosabb tulajdonsága a titoktartás, az ügyvédjelölté pedig a terhelhetőség.

Szót kell ejteni arról is, hogy az ügyvédség csak akkor tudja jól szolgálni a társadalmat, ha a társadalom is megbecsüli az ügyvédségét. Az ügyvédiskolában viszont azt hallottam, hogy a budapesti ügyvédek 1/3-a a létminimum körül él, nem is beszélve a jelöltekről.

Miként ismerkedtek össze és mi volt az, ami megtetszett egymásban?

B. Pál: Egy internetes társkeresőn ismerkedtünk össze és amikor szóba került, hogy hol legyen az első randevú, akkor az Egyetem téri Vén Diák éttermet választottuk és innentől kezdve már belépett a jog a kapcsolatunkba.

Miután összeházasodtunk, megnyitottam az ügyvédi irodámat és Hanna sokat segédkezett az első munkákban, meg az iroda beltéri kialakításában.

B. Hanna: Nekem Palinak a szellemessége tetszett meg. Ha majd lesznek gyerekeink, szabad választást adunk a pályaválasztásban, mert nagyon fontos, hogy mit lát a szülőktől. Ha több gyerekünk születik, akkor az egyik tovább tudja majd vinni az ügyvédi irodát.

B. Pál: Én inkább más pályára adnám a gyerekeket, mert nem jó, ha otthon a vacsoraasztal körül is csak paragrafusokat hall az ember.

Nemrég egy bíró meg egy ügyész barátommal ebédeltem és kifejezetten örültem, hogy utazásokról, a családról beszélgettünk, de természetesen az ebéd végére előkerültek a szakmai témák is. Bár a legjobb barátaim, de ügyvédként mégis azt érzem, hogy az állami szektorban nehezen fogadnak el egy ügyvédet velük egyenrangú hivatást gyakorló szakmabelinek.

Mit gondol, miért van ez így?

B. Pál: Az ügyvéd munkája semelyik szakmához nem hasonlítható. Ha egy ügyészből bíró lesz, tulajdonképpen észre sem veszi a különbséget, ugyanúgy fogja tudni végezni a munkáját, de ha ügyvéd akar lenni, akkor nehéz lesz az átállás.

Az ügyész barátaim gyakran mondják, hogy az ügyvéd a perbeszéd során felkészületlen volt, nem volt tisztában a hatályos jogszabályokkal. Szerintem ilyenkor a látszat csal, mert az ügyvédnek az ügyfelét kell képviselnie, nem az igazságot. Másrészt nem is gondolná egy más szakmabeli, hogy az ügyvéd mennyire leterhelt, hiszen az ügyvéd nemcsak jogász, hanem munkaadó, vállalatirányító, marketinges és menedzser is. Ha netán még a Magyar Közlönyt el tudja olvasni, akkor az már egy sikeres nap. Egy ügyész, ha valamit nem tud, akkor csak átkopog a szomszéd szobába és szakmai segítséget kér a kollégájától. Egy ügyvéd eléggé magára van hagyatva, hiszen a túlnyomó többség egyéni ügyvédként tevékenykedik.

Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke írta egyik cikkében, hogy „az ügyvéd a magány foglya”.

A legfontosabbnak tehát azt tartanám, hogy az ügyvédek között hozzunk létre egy olyan networkinget, ami segíti a szakmai önképzést. Itt olyan honlapok létrehozására gondolok, ahol hiteles választ kapunk a kérdéseinkre, hiszen a válaszadók már megküzdöttek ezekkel a problémákkal. Ebben például az ügyvédjelöltek egy egészen új szemléletet hoznak. Vannak olyan ügyvédjelölti blogok, ahol megvalósul ez a fajta „kollektív bölcsesség”.

A közösség rejtett hálózata révén az ügyvédjelölteknek megvan az az előnyük az egyetem miatt, hogy kapcsolatban állnak egymással és jobban bele tudják magukat ásni egy-egy jogterületbe.

B. Hanna: Nem is gondolná az ember, hogy az ügyvédjelöltek révén hogy be van hálózva a szakma. Nemrég váltunk el egymástól az egyetemen és még megvan a friss kapcsolat köztünk, még találkozgatunk, levelezünk, egy jó kommunikációs közeg alakult ki közöttünk.

A Budapesti Ügyvédi Kamarában most szerveződött egy erős ügyvédjelöltrészleg, elnököt is választottak és tőlük várjuk, hogy esetleg különböző programokat szervezzenek és jobb aktivitást mutassanak a Kamarán belül.

B. Pál: Minden héten jár hozzám egy számítástechnikai tanár, ami kifejezetten az ügyvédkedés miatt van, mert úgy érzem, hogy le vagyok maradva a honlapszerkesztés és a vállalatirányító szoftverek terén. Nagyon hasznos dolognak tartom, hogy minden kedden 8–15 óráig adó- és társadalombiztosítási szakértő áll a Kamara tagjainak rendelkezésére, de jó lenne, ha informatikai téren is elindítanának valamilyen képzést.

Szakmai közös tervek?

B. Pál: Szeretnénk megalapítani a Bátki és Bátki Ügyvédi Irodát és ezáltal meg tudnánk valósítani azt, hogy egy általános szolgáltatást nyújtó iroda lennénk. Én vinném a büntetőjogi részt és a feleségem a polgári jog, társasági jog, gazdasági jog vonalat.

Nagyobb szabású családi terv egy felszámolócég alapítása.

Dr. Pál Edith

---