Bécsi múzeumok: szépségek és lelkiismeretfurdalások

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy dokumentumfilm és egy játékfilm hozza hozzánk közelebb a fantasztikus bécsi múzeumokat: A nagy múzeum és a Hölgy aranyban más-más szempontból gondolkodtatja el nézőjét…

Johannes Holzhausen osztrák rendező új dokumentumfilmjében úgy tárja elénk a bécsi Szépművészeti Múzeumot (Kunsthistorisches Museum), ahogy egy egyszerű, művészetbarát földi halandó sohasem láthatja, akárhányszor barangolná is végig összes épületszárnyát, termét. A nagy múzeum (The Great Museum) című, másfélórás alkotás megszületéséhez ugyanis a rendező és stábja a világhírű, százhuszonnégy éves intézmény színfalai mögé vihette kameráit, és két éven át rögzíthette az itt dolgozók munkáját. Megörökíthette a munkafolyamatokat, például azt is, miként lehet és kell megtalálni a legtökéletesebb helyszínt egy műtárgy bemutatására. Izgalmas, ahogy egy restaurátor rájön, hogy az éppen vizsgált Rubens-festményt többször átfestette alkotója, vagy egy másikuk erőfeszítéseket tesz, hogy néhány pótelemmel helyreállíthasson egy antik csatahajó-modellt. A direktor munkájával elárulja, miként lehet a műtárgyakat megóvni tároláskor, és mikor, hogyan kerül egy alkotás a nyilvánosság elé.

A nagy múzeum – jelenet a filmből (Fotók: Magyarhangya, Fórum Film)

Az ötvenöt éves rendező a nyolcvanas évek elején a Bécsi Egyetemen tanult művészettörténetet. „Még mindig megvan bennem az affinitás a szépművészet és a régi mesterek iránt. Az egyik jó barátom pedig a bécsi Szépművészeti Múzeumban dolgozott restaurátorként, a kilencvenes években gyakran bejártam a workshopjaira, úgyhogy már akkor bekukkanthattam a színfalak mögé” – magyarázza indíttatását, hozzátéve, hogy akkor még nem állt készen arra, hogy dokumentumfilmet forgasson.

2011-ben viszont már igen. Csapatával el is kezdték a munkát, és végigforgatták az egész 2012-es esztendőt. A múzeum vezetői a Habsburg-család legféltettebb, legértékesebb műtárgyait bemutató Kunstkammer (Kincstár) megnyitását eredetileg 2012 végére tervezték, de amikor azt elhalasztották, a stáb is átütemezte az utolsó forgatási napokat 2013 márciusára. A filmesek szeme előtt zajlott a Kincstár új brandjének kialakítása, és megfigyelhették a napi politika és a múzeum összekapcsolódását. Ahogy az osztrák szövetségi elnököt és hivatalos vendégét végigvezették a Kincstáron, jól látszódott, miként használják a művészetet reprezentációs eszközként.

A rendező filmje elkészítéséhez szabályokat állított fel a maga és csapata számára: „A legfontosabb szabály az volt, hogy a műtárgyakat csakis a munka kontextusában mutatjuk meg, soha nem csak magukban… Azt is kikötöttem, hogy interjút sem készítünk, mivel sokkal érdekesebb megmutatni egy intézmény munkáját működés közben, mint ha beszélnek róla.”

A végeredmény egy érdekes, színvonalas, egész estés dokumentumfilm lett, mely 2015 júliusában a hazai művész mozikba is elkerült, a közösség alapú filmforgalmazást képviselő Magyarhangya gondozásában. (A film előzetese itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=-hlSLkXqtII)

*

Míg A nagy múzeum című művet egyöntetű elismerés fogadta Ausztriában, a Hölgy aranyban (Woman in Gold) című amerikai produkció igencsak megosztotta az osztrák közvéleményt. Simon Curtis rendezése 2015 tavaszán került az észak-amerikai mozikba, május végén a magyar filmszínházakba, Ausztriába viszont néhány héttel később, így ott csak június derekán kavarta fel az állóvizet. A megtörtént eseményeket feldolgozó film ugyanis az osztrákok számára igencsak kényes témát tár a nézők elé. A Helen Mirren, Ryan Reynolds, Daniel Brühl, Katie Holmes főszereplésével játszódó igaz történet ráadásul nem éppen kedvező színben tünteti fel Ausztriát és politikusait.

Az osztrákok 2006-ig féltve őrzött kincsükként – a nemzet Mona Lisájaként – őrizték és állították ki 1938-tól a Belvedere múzeumegyüttesben Gustav Klimt „Adele Bloch-Bauer I.”, ismertebb nevén Hölgy aranyban című festményét, valamint további négy képet, melyek egy hosszadalmas persorozatot követően az Egyesült Államokba kerültek, a művek jogos örököséhez.

A múlt század elején Klimt, a szecessziós stílus jeles képviselője Ferdinand Bloch-Bauertől, a gazdag cukorgyárostól megbízást kapott, hogy fesse meg feleségét, Adele-t. A művet 1907-ben fejezte be, majd még további alkotásokat is készített a mágnás megrendelésére. Hubertus Czernin osztrák újságíró a kilencvenes években nyomozni kezdett a Klimt-képek eredetéről, és arról, miként kerültek azok állami múzeumokba. Kapcsolatba lépett az 1916-ban született Mariann Altmann-nal, a festményen látható Adele unokahúgával, aki 1940 óta Kaliforniában élt. Az ő édesanyja volt a képen látható Adele testvére, Maria, aki ráadásul Gustav Bloch-Bauerhez ment nőül, Ferdinand testvéréhez. Miután 1938-ban a náci Németország elfoglalta Ausztriát, a zsidó származású emberektől elkobozták ingatlanjaikat, ingóságaikat, túlélésükért el kellett menekülniük hazájukból. Maria Altman idős koráig azt hitte, hogy nagynénje végrendeletben adományozta a család öt Klimt-képét az osztrák államnak. Ám az újságíró kiderítette: Adele csak kérte a férjét, hogy halála után adományozza a múzeumnak a festményeket. Azonban származása miatt a férj műtárgyait az osztrák állam 1938-at követően még életében, erőszakkal elvette. Mrs. Altmann felajánlotta Ausztria kulturális irányítóinak, hogy a sajátjának tekintett képei továbbra is a Belvedere falain lóghatnak, ellenben fizessék ki őt, mint jogos örököst. Mivel ez elmaradt, éppen hatvan évvel a történtek után Ausztriát beperelte az idős amerikai hölgy, aki Randol Schönberg ügyvédet bízta meg képviseletével (Arnold Schönberg neves bécsi születésű zeneszerző unokáját, aki már az Egyesült Államokban nőtt fel; a nagyapa is származása miatt emigrált a tengerentúlra.).

Hölgy aranyban – a szereplők mögött háttérben Klimt festménye

Miután az ügy az amerikai bíróság valamennyi fórumát megjárta, az ügyvéd kockázatot vállalva belement, hogy osztrák választottbíróság döntse el, ki az alkotások jogos tulajdonosa. Az Ausztriában ítélkező háromtagú bírói testület – sokak meglepetésére – úgy döntött, Mrs. Altmannt illetik a képek.

Ezt követően az ügyvéd és a képek bíróság által is kimondott tulajdonosa még egy gesztust tett az osztrák államnak. Felajánlották, hogy a képek a helyükön maradhatnak, ha több százmillió dollár értékben kárpótolják az örököst. A kormányzatot képviselő politikusok azonban – pénzhiányra hivatkozva – az ajánlatot visszautasították, így 2006-ban a festmények, köztük a Hölgy aranyban az Egyesült Államokba került.

Ausztria számára azért is kényes e példaértékű ügy, mert 1938-tól sok tízezer osztrák állampolgárt üldöztek el otthonaikból, és az emberi tragédiákkal összefüggésben vagy százezer műtárgy tűnt el, illetve sok ezer ma ismert – múzeumokban is kiállított – alkotás eredeti tulajdonosa ismeretlen. Az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatása pedig ma is élő kérdés az országban.

Az amerikai játékfilm a maga eszközeivel – a főszereplők remek játékával, a múlt század polgári világa, majd a teret nyerő fasizmus hiteles megjelenítésével, ugyanakkor a történet értelemszerű leegyszerűsítésével – élethűen jeleníti meg a történteket, és hívja fel a figyelmet a történelem máig elvarratlan szálaira. Ausztria régmúlt és közelmúlt felelősségére, melynek politikusait, lakóit, ismét gyötörhet a lelkiismeretfurdalás: a film világpremierje óta, 2006 óta, 1938 óta…

*

Ami pedig a nagy múzeumokat illeti: miközben a Belvedere máig a világ legjelentősebb Klimt-gyűjteményével büszkélkedhet, onnan 2006 óta fájóan hiányzik néhány alkotás… Bécsben járva kihagyhatatlan a Szépművészeti Múzeum is, melyről immáron szép dokumentumfilm is látható.

A XXI. század első évtizedében váratlanul világhírnévre tett szert New Yorkban a Neue Galerie, Fifth Avenue és a 86th Street sarkán. Ronald S. Lauder alapító a huszadik századi német és osztrák művészetet állította 1996-ban megnyílt galériájának középpontjába. Az üzletember 2006-ban 135 millió dolláros, akkori rekordösszegért vette meg Klimt leghíresebbnek számító, Hölgy aranyban című festményét, melyet amerikai tulajdonosa árverésre bocsátott. Simon Curtis játékfilmje pedig a galériának kapóra jött: 2015 tavaszától szeptember 7-éig tart nyitva a Gustav Klimt and Adele Bloch-Bauer: „The Woman in Gold” című időszaki kiállítása, középpontban a híres festménnyel.

(A Fórum Film által forgalmazott Hölgy aranyban című film előzetese itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=AaxvDv6H50U)

---