Beszélgetés Dr. Udvaros Judit ügyvéddel, Európa jogi szakjogásszal, mediátorral

Dr. Udvaros Judit
1958-ban született Kalocsán. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott, majd 2005-ben posztgraduális képzés keretében Európa jogi szakjogászi oklevelet szerzett. Pályafutását jogtanácsosként kezdte a Posta Beruházó- és Tervező Intézetben, majd ügyészként folytatta először kerületi ügyészségen, majd a Fővárosi Ügyészségen. 1993-tól a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége Magánjogi és Közigazgatási Jogi Főosztályán ügyész, 1998–2000. között osztályvezető ügyész. 2000-től ügyvéd, 2001-ben alapította meg saját egyéni ügyvédi praxisát. Szakterülete a gazdasági jog, vagyonjog, csődjog, ingatlanjog, közigazgatási jog, családjog, orvosi műhibák, EU-jog, követelésbehajtás, jogvitás, peres eljárások. Kiképzett mediátor. Folyékonyan beszél németül és angolul. Számos belföldi és külföldi (Németország, Svájc, Franciaország) szakmai konferencián, tanulmányúton vett részt, előadásokat tart, több mint 25 tanulmány és publikáció szerzője. Tagja a Magyar–Német Jogász Egyesületnek és az Országos Mediációs Egyesületnek. Nagy operarajongó. Szeret utazni, kirándulni. Golfozik és step aerobikra jár. Imádja az űrhajós filmeket. Kedvence a Star Trek. 20 éve vegetariánus. Kedvenc étele a töltött paprika paradicsomszósszal. Budapesten a Bel Canto, a Kaltenberg Söröző és a Govinda indiai étterem a kedvence. Nem vezet autót. A tömegközlekedést veszi igénybe. Fia utolsó éves szociológus hallgató. Németországot a második hazájának tekinti. Szívesen utazik a nagyvilágban.

13 év sikeres ügyészi munka után lett ügyvéd.

Az ügyészi létem a rendszerváltást megelőző időben, 1987-ben kezdődött. Először három évig a XI–XII. Kerületi Ügyészségen dolgoztam, ahol a gazdasági bűncselekmények elődeit képező „társadalmi tulajdon elleni” bűncselekmények volt a szakterületem. Ezt újabb három év követte a Fővárosi Főügyészségen, ahol gazdasági büntetőjoggal foglalkoztam, majd 1993-ban a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége Magánjogi és Közigazgatási Jogi Főosztályán pályáztam meg és nyertem el egy lehetőséget. Mivel a német nyelvet már akkor is kiválóan beszéltem, hamar bevontak az ügyészség nemzetközi szakmai kapcsolatainak ápolásába is. 1998-tól már osztályvezető ügyészként irányítottam a gazdasági ügyek osztályát, azt a szakmai közösséget, ahol beosztottként kezdtem.

Az a 13 év, amit az ügyészségen eltöltöttem, nagyon szép, komoly és meghatározó korszaka volt az életemnek.

Ha jól tudom, annak idején nem ügyésznek készült.

Az egyetem befejezése után Szegeden a JATE Állam- és Jogtudományi Karán ösztöndíjas gyakornok lettem. Akkoriban az egyetemi oktatói státus lett volna a célom, de egy magánéleti esemény okán Budapestre költöztem, és mint jogtanácsos kezdtem el dolgozni. Az ügyészség nagy váltásnak bizonyult. A polgári jogi–közigazgatási szakterületre szerettem volna kerülni, de úgy alakult, hogy a büntetőjogi szakágba osztottak be. A gazdasági büntetőjog, és háttere: a gazdasági jog mindig is nagyon fontos szerepet játszott a „büntetős” életemben.

A személyiségemhez is nagyon közel állt az ügyészi pálya, különösen a magánjogi–közigazgatási szakterület. Kicsit rezerváltabb, távolságtartóbb vagyok és e miatt jól illett hozzám ez a fajta munka, ahol kristálytiszta jogi értékelésekkel, törvényességi kérdésekkel kellett foglalkoznom.

Ehhez képest az ügyvédi pálya egy óriási váltást jelentett. Miért döntött úgy, hogy lemond az ügyészi osztályvezetői posztról?

Egy ügyvéd barátnőm beszélt rá arra, hogy kipróbáljam az ügyvédi szakmát.

Először az ő ügyvédi irodájába csatlakoztam be, majd pár hónap múlva megalapítottam a saját egyéni ügyvédi praxisomat, amit 2000-től a mai napig vezetek. Fogalmam sem volt, milyen ügyvédnek lenni, hiszen az ügyészségen nem kellett naponta ügyfelekkel szembesülnöm, ügyvéd kollégákkal is alig találkoztam. Szinte légüres térben kezdtem el mozogni egy olyan világban, amiről addig fogalmam sem volt és még fölmérni sem tudtam, hogy mennyire nincs fogalmam.

Nem hiányzott az ügyészség?

Hihetetlenül hiányzott. Kilépve innen, az ügyvédi világba, talajtalanná váltam.

Nem is találtam meg magamat még sokáig, de azért elkezdtem keresni az utat, ahol hasonlóan fajsúlyos feladatokhoz tudnék jutni. A német nyelvtudásomat is szerettem volna megőrizni, továbbfejleszteni, ezért az ügyvédi munka ilyen lehetőségét kerestem. 2001-ben rá is találtam egy nemzetközi ügyvédi iroda magyar partner-irodájára, amellyel együttműködési szerződést kötöttem. Ez a mai napig is fennáll, kapacitásomat mintegy egyharmad részben lekötve. Mellette gyakorlom a magánpraxisomat is.

Kikből tevődik ki az ügyfélköre?

Főként korábbi ügyfelek, barátok ajánlásai alapján engem felkereső személyekből tevődik ki az ügyfélköröm. Azt vettem észre magamon, hogy nem a „klasszikus” ügyvédekhez tartozom, aki képes és hajlandó az ügyféli érdek tűzön-vízen át való érvényesítésével próbálkozni. Ez nehézséget jelentett az ügyvédi pályára való átállásra.

Az ügyfelekkel való kapcsolattartás bizalmi kérdés. Az ügyfél érdekét magam is maximálisan szem előtt tartom, hiszen ezt követeli meg a törvény és az ügyvédi etikai szabályok is. Magamat azonban olyan jogi tanácsadónak tekintem, aki elég objektív ahhoz, hogy az ügyet a kívülálló szemével is tudja tekinteni. Az ügyfelet adott esetben inkább eltanácsolom egy, meglátásom szerint célszerűtlen vagy az ő oldaláról nem egészen jogos procedúrától, vagy pedig attól, hogy szerződéses érdekeinek megjelenítésére feltétlenül az ő eredeti elképzelése alapján törekedjünk. Éppen ezért már a kapcsolatfelvételkor nem csak azt mérem fel, hogy mik az ügyfél esélyei, és korrektül tájékoztatom arról a véleményemről, hogy elképzelései nem felelnek meg a jogszabályoknak, vagy nem tartom azokat reálisnak. Nekem már a kapcsolatfelvételkor látnom kell azt is, hogy vajon tudok-e azonosulni az ügyfelem céljaival, és – függetlenül attól, hogy milyen esélyei vannak – tudok-e majd küzdeni az ő szempontjainak érvényesítéséért, ha kell. Ha úgy tűnik, hogy nem, akkor az ügyet el sem vállalom.

Objektivitásom miatt nehéz volt az ügyfélképviseletre való átállás. Megtapasztaltam, hogy az ügyvédi munka egészen más feladatkör, mint az ügyészi munka.

Szakmailag soha nem voltak gondjaim, de sok évembe telt, amíg a lelki átállás is megvalósult. Azt, hogy most más oldalról, az ügyféli érdekek képviseletének oldaláról kell nézni az ügyet, össze kellett egyeztetnem azzal, hogy a személyiségem elméleti, törvényességi szempontú személyiség, amelyet az ügyészségen jól tudtam érvényre juttatni, azonban az ügyvédi hivatás gyakorlatiasabb, empatikusabb hozzáállást követel. Úgy vélem, hogy törekvésem sikerrel járt: ez a két megközelítés ma már nagyon jó ötvözetet alkot hivatásom gyakorlásában. Ügyfeleim elfogadják, hogy a gondolkodásom objektívebb, merevebb, feszesebb. Hamar megértik és értékelik, hogy ez is az ő érdeküket szolgálja.

Azt vallom: bármilyen hivatást gyakorol is az ember, elsősorban saját magával kell tisztában lennie, hogy mire képes, mit tud kínálni azon a pályán, ahol működik. Amit nyújtani tud, ahhoz kell megtalálnia a megfelelő ügyfelet, partnert.

Az ügyvéd–ügyfél kapcsolatot olyan bizalmi viszonynak tekintem, amely nem barátság, de nem is egyszerűen szolgáltatás nyújtása és annak igénybe vétele, hanem egy bizonyos cél érdekében létrejövő együttműködés, sőt, szintézisben való munkálkodás. Nekem eddig szerencsém volt abban, hogy soha nem kellett olyan ügyet és ügyfelet elvállalnom, ahol úgy éreztem, hogy hiányzik az összhang a személyiségemmel, a jogi hozzáállásommal, az erkölcsi elképzeléseimmel. Nem azért vagyok ilyen, mert ügyész voltam, hanem azért voltam ügyész, mert ilyen vagyok. Természetesen bizonyos mértékig meg kellett tanulnom rugalmasnak lenni, meg kellett találnom a személyiségemnek azokat a szegmenseit, ahol a merevségemből tudok egy kicsit engedni.

Nem sztárügyvéd vagyok, hanem afféle szürke eminenciás. Célom az, hogy továbbra is minőségi munkát végezhessek, személyiségemmel összhangban álló ügyekben és ilyen ügyfelekkel együtt dolgozhassak – és persze, hogy mindebből továbbra is meg tudjak élni. Amivel ugyanis még mindig nem tudtam teljesen megbarátkozni, az a szabad foglalkozással együtt járó bizonytalanság. Azt szoktam mondani: a biztonság nélküli lendület visz előre.

A büntetőjog maradt a szakterülete?

A büntetőjoggal felhagytam, mert az ügyvédi munkámban a büntetőjognak a védői része teljesen távol áll az egyéniségemtől, a büntetőeljárásbani sértetti képviseletre pedig alig-alig van felkérés.

A nemzetközi ügyvédi irodával való együttműködésem keretében főként gazdasági ügyek fordulnak elő, ezeken belül is elsősorban peres ügyeket viszek, illetve általában a jogvitás ügyekkel foglalkozom.

A saját praxisomban a gazdasági jogon kívül foglalkozom olyasfajta jogágakkal is, amelyektől korábban idegenkedtem, de mára már felfedeztem a szépségüket. Ilyen pl. a családjog, öröklési jog, orvosi műhibák. A jogi munka nagyszerűsége nem feltétlenül abban rejlik, hogy hány nullát tartalmaz a vitás összeg.

Azokat az ügyeket szeretem, ahol az ellenérdekű felek felül tudnak emelkedni az ügy tárgyához valójában nem is tartozó sérelmeiken, és olyan megoldást próbálnak keresni, ami előreviszi a kettejük viszonyát, az ügy megoldását, és korrekt végeredményt hoz mindkettőjük számára. Személyiségemmel nem egyeztethető össze az egymás teljes megsemmisítésére irányuló hozzáállás.

Ön képzett mediátor. Mi a véleménye a mediációról?

Be kell vallanom: még egyetlen ügyben sem kértek fel kifejezetten mediátorként. Mivel azonban mediáció nélkül is mediatív képességekkel rendelkező jogi képviselő vagyok, önként adódott, hogy 2009-ben megszerezzem a képesítést is.

A mediációnak már Magyarországon is komoly jogszabályi háttere van, de az igazi helyzete, feladata a mai napig vitatott. Magam sem voltam tisztában a lényegével addig, ameddig el nem végeztem a mediátori képzést. Ott értettem és tanultam meg azt: mediátorként el kell felejteni, hogy jogászok vagyunk. A mediátor nem jogi képviselő, hanem közvetítő, aki nem maga ad tanácsot, hanem a feleket segíti abban, hogy saját maguk jöjjenek rá azokra a megoldási javaslatokra, amelyek a komplex problémájukat előre viszi és olyan végeredményt hoz létre, ami a további kapcsolataikat működőképessé teszi.

Azt látom, hogy a jogalkotó szeretné erőltetni a mediációt, kötelezővé tenni, ezzel is tehermentesítve a bíróságokat. Ezt én nem tartom jó ötletnek. A mediáció alapvető lényege az önkéntesség: az, hogy a mediációban résztvevő felekben meglegyen a belső motiváció viszonyaik rendezésére. Ha ez a belső motiváció megvan, akkor a mediáció sikeres. Attól a perctől azonban, amikor a mediációt kötelezővé teszik, a felek belső meggyőződésének hiányában az egész tartalmatlanná válik. Ki lehet pipálni, hogy megjelentek a mediátornál, de az, sajnos, eredménytelen marad. Félő, hogy a jogintézmény így nem fogja betölteni a célját.

Számos tanulmányúton, konferencián vesz részt, előadásokat tart, publikál.

Tanulmányútjaimat még az ügyészi létemnek köszönhetem. 1992-ben ügyész és bíró kollégákkal együtt egy kéthónapos tanulmányúton vettem részt Németországban a Rheinland-Pfalz-i igazságügyi minisztérium meghívására, ahol a koblenzi ügyészség gazdasági bűnügyek osztályán hospitáltam. Az ott tanultakat hazahoztam a magyar ügyészségre és a publikációimban meg is jelenítettem. 1994-ben, Svájcban, a berni vizsgálóbírói hivatalban gyakorlatoztam. Ezt követően, Soros-ösztöndíj keretében Németországban a Koblenzi Tartományi Felsőbíróság egy, gazdasági versenyjoggal és kereskedelmi joggal foglalkozó bírói tanácsa munkájában vettem részt, hasonló feladatkörrel, mint egy bírósági fogalmazó. Fél évet jártam ott fogalmazóképzésre is. Nagyon hasznos időszaka volt ez az életemnek, nemcsak azért, mert csodálatos dolog volt egy külország igazságügyi szerve mellett tanulmányokat folytatni, hanem igazi barátságaim is kötődtek ott.

Az ügyészi létem alatt 1992-től folyamatosan minden évben, a publikációimhoz kötődően részt vettem valamilyen konferencián, ahol előadásokat is tartottam magyar és német nyelven. Ilyen szép lehetőségeim utóbb, ügyvédként is adódtak.

Első komoly megmérettetésként 1993-ban a gazdasági bűncselekmények körében rendezett konferencián vettem részt Magyarországon, ahol a magyar Btk.-ban akkor még nagyon új csődbűntettről tartottam előadást német nyelven. Az ezt követő években is rendszeresen közvetítettem a magyar és német jogi megoldások tapasztalatait az ügyészség és a külföld között. Németországban a freiburgi Max-Plank Intézetben két komoly kutatóprogramban én készítettem Magyarországról az országismertetőt.

2001-ben már ügyvédként tartottam előadást a Magyar–Német Jogász Egyesület és német partneregyesülete által Regensburgban szervezett találkozón a gazdasági jogsértések büntetést érdemlőségéről. Együttműködő ügyvédi irodám jóvoltából vettem részt 2004-ben Párizsban egy konferencián. ahol olasz és norvég kollégámmal párhuzamos előadásban mutattuk be, hogy országainkban milyen jogi lehetőségek vannak a büntető- és polgári eljárásjog keretében arra, hogy a károkozó által illegálisan szerzett javakat, hasznot a károsult visszanyerje.

Publikációim főként büntetőjoggal kapcsolatosak, azonban pályám előrehaladtával más területekre is kiterjeszkedtem. 1993-tól több mint 25 tanulmányom, ismertetőm jelent meg magyar és német nyelven. Ezeket itt nem sorolnám fel, de talán megemlíthetem, hogy a német büntetőjogban szabályozott csődbűntettről és a hitelező jogtalan előnyben részesítéséről, valamint a német kft.-kről szóló törvényben szabályozott bűncselekményekről itthon, a hasonló magyar jogintézményekről, a fogyasztóvédelmi büntetőjogról pedig külföldön publikáltam. Ügyvédként írtam a mediációról, a cégjegyzés és felelősség kapcsolatáról, a cégvagyonról, a gazdasági társaságok és a termőföld tulajdonjoga megszerzésének problémaköréről, és „Modern uzsorások” címmel is jelent meg cikkem. Ugyancsak az együttműködő ügyvédi irodám tette lehetővé, hogy Ausztriában ismertetőt írhassak az ügyvédek jogállásáról, felelősségéről.

Európa jogi szakjogász is.

Az Európa jogi szakjogász képzés előzménye is az ügyészségi múltamra nyúlik vissza: részt vettem a külföldi igazságügyi szervek segítségével megvalósított képzésben. Az ELTE Európa jogi szakjogászi tanfolyamát 2005-ben végeztem el és szereztem posztgraduális oklevelet. Amit ma magyar jogként alkalmazunk, az egyfelől a közvetlenül alkalmazandó EU-joganyag, másfelől egy, az EU-s joganyaghoz harmonizált jogszabályrendszer, így szinte észrevétlenül élünk együtt egy nagy gazdasági egység jogával.

Több mint 25 éves jogi tapasztalat áll Ön mögött. Hogyan éli meg a jog változását?

A múltban sokkal egyszerűbb, könnyebben érthetőbb volt a joganyag, hiszen a gazdasági-társadalmi viszonyok is jóval egyszerűbbek voltak. A mai, állandóan változó jogszabályi környezetben nagyon nehéz eligazodni még jogászként is.

Egyfajta szemléletváltozás is bekövetkezett, aminek van jó meg rossz oldala is.

A jó oldala: azáltal, hogy kitágult a világ, sokkal többféle jelenséget, problémát és megoldást ismerünk meg, sokkal több, Magyarországon azelőtt nem honos jelenséggel tudunk együttélni. Ami azelőtt komoly fejtörést okozott, ma már nem nehézség.

A szemléletváltozás rossz oldala ugyanakkor az, hogy erodálódik a jog, a határok elmosódnak a jó és rossz között, ami a kiszámíthatatlanságnak kedvez. A jogállam fontos eleme a jogbiztonság. Mégis: igen gyakran és átgondolatlanul születnek jogszabályok, mivel a jogalkotó azt hiszi, hogy az élet kitermelte gyors változásokra így kell reagálni. A hatályos jog megállapítása szinte lehetetlen, a jogalkotás rövid, legfeljebb is középtávú lobbyérdekek mentén folyik. Az a benyomásom, hogy hosszú távú össztársadalmi-gazdasági érdekek alig kapnak szerepet. Az igen bonyolult, többlépcsős ügyleti konstrukciók szolgálhatják a jogszabály megkerülését is, netán a vagyonkimentést, amelyben, bár elemenként talán minden jogszerűnek tűnik, a kiindulást és a végeredményt összevetve talán mégsem az.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Továbbra is célom a folyamatos megújulás, a tudásom fejlesztése, a változásokkal való együttélési képességem megerősítése.

Az interjúból bizonyára kiderült, hogy örömmel és szeretettel gyakorlom a hivatásomat, ami egyben a megélhetésemet is szolgálja. Azonban mégis szeretném, ha eljönne az idő, amikor visszavonulhatnék és csak hobbyból ügyvédkedhetnék.

Amíg azonban ez az idő el nem jön, arra törekszem továbbra is, hogy megőrizhessem azt, amiért eddig is dolgoztam: hogy valóban olyan feladatokat és olyan munkát vállalhassak, ami a személyiségemhez közel áll, valamint szellemi és szakmai kihívás ugyan, de meg tudom találni azt a megoldást, amellyel nemcsak az agyam, hanem a szívem is elégedett, továbbá – igen, ki merem mondani – biztosítja a megélhetésemet és azok támogatásának lehetőségét, akikért szülőként és gyermekként felelős vagyok.

Mivel tölti a szabadidejét?

Nagy operarajongó vagyok. Csaknem minden előadást láttam a budapesti Operaházban, és külföldön is igyekszem eljutni operaelőadásokra, ha csak tehetem. A könnyedebb szórakozás keretében imádom a Star Trek-filmeket, és James Bondot. Az ügyészi létem alatt inkább a szakmai tanulmányutak voltak hangsúlyosak, de amióta ügyvéd vagyok, inkább magánúton utazom szép helyekre. Vagy harminc országban jártam, voltam többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Skandináviában, Kínában, Dél-Afrikában, Németország pedig a második otthonom.

Az önképzésre is áldozok a szabadidőmből. Szakmai előadásokon veszek részt, mint például a CompLex Kiadó Kft. által szervezett CompLex Reggeli Ügyvédeknek.

Szeretek sportolni. Kedvencem a step aerobik. Időnként golfozom is, de csak tanuló szinten. 20 éve vegetáriánus vagyok – viszont gyenge pontom, hogy nem vezetek autót.

Dr. Pál Edith