Bizalom és tradíció

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

Pál Árpád 1969-ben született, 1993-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát, majd 1995-ben az ELTE jogi szakokleveles közgazdász képzésén vett részt. 1992–1996 között üzletágvezető a Bankár Tőkebefektetési és Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nél. 1996–2001-ig a Budapest Bank Rt./GE Capital leányvállatat, majd a Croesus-csoport ügyvezető igazgatója. 2002–2004 között a Postabank és Takarékpénztár Rt. és az Erste Bank Hungary Rt. vezérigazgatói tanácsadója. 2006-tól 2008-ig a Budapesti Értéktőzsde Zrt. Vezérigazgatója. 1993-tól tanít a Budapesti Corvinus Egyetemen, 2005-től egyetemi adjunktus, 2008-tól címzetes egyetemi docens. Autókban a SUV-k, a Volvo és az Audi, étteremben az Arcade Bistro a kedvence. Folyékonyan beszél angolul. Kedvtelése az oktatás, túrázás, úszás és olvasás minden mennyiségben.

Miért érdemes magánbakot választani partnerként befektetéseinek kezeléséhez?

Manapság, amikor a világpiacon komoly válság van, egy magánbank kuriózumnak számít. Ha megnézzük az elmúlt hetek történéseit, 80–100 éves bankok mentek tönkre – megmentőként vagy felvásárolta az állam, vagy valamelyik piaci konkurens.

Ezzel szemben a privát bankok olyan bankok, amelyek szűk, zárt, családi tulajdonban lévő vállalkozások. A tulajdonosok nem csak egy szűk banki kört alkotnak, hanem aktív vezetői is a banknak, és a bank kötelezettségeiért korlátlan felelősséget vállalnak. Nem véletlen, hogy nem is nagyon hallunk olyan magánbankról, amely komoly veszteséget szenvedett volna el az elmúlt hónapokban.

Valószínűleg másképp kezelik azok a partnerek a bank és ügyfeleinek pénzét, akik egy ilyen rendszerben tevékenykednek. Ennek következménye, hogy bankunk kimaradt e pénzpiaci világválságból.

Miben más a privátbanki szolgáltatás?

A privát bank gyakorlatilag tehetősebb, gazdagabb magánszemélyeknek, családoknak vagy családi alapítványoknak nyújt hosszú távú, személyes vagyonkezelési szolgáltatást.

Egy privát bank esetében jól látható, hogy a hosszú távot nem is években, hanem generációkban lehet mérni. A fő cél a vagyon, a megtakarítások következő generációkra való örökítése, azaz elsősorban az értékmegőrzés és emellett természetesen az értéknövelés. Fontos, hogy ezen megközelítés miatt maga a magánbank és a magánbanki szolgáltatás elég konzervatív felfogást követel meg. Ez nem egy kaszinó, nem hazárdjáték, nem valami extra kockázatot vállaló ügynökség, hanem konzervatív és hosszú távú szemlélet.

Mindamellett, hogy nagyon sok magyar bank nyújt úgynevezett privátbanki szolgáltatást, azt gondolom, hogy a klasszikus magánbankok mást értenek e tevékenységen, mint egy nagy kereskedelmi bank: egyedi, speciális, testre szabott szolgáltatást. A nagy kereskedelmi bank egy nagyüzem, amely tömegek kiszolgálására, tömegtermékek értékesítésére rendezkedik be. Egy kereskedelmi banknál nem divat az, hogy egy ott dolgozó fiatal bankár szombaton vagy vasárnap találkozzon az ügyféllel, vagy esetleg az ügyfél éjfélkor hívja fel telefonon. Nagyon remélem, hogy a magánbanki szolgáltatásnak helye van a magyar bankrendszerben.

A tradíció és a bizalom mellett nagyon nagy jelentősége van a diszkréciónak is, ugyanúgy, mint az ügyvédi hivatásban. Egészen más bemenni egy olyan bankba, ahol az ügyfelek nem találkoznak egymással, a diszkréció ugyanis ezt is jelenti. Nem azért alakult ki a diszkréció ezen formája, mert bárkinek rejtegetni valója van, hanem mert nagyon sokan szeretik, vagy igénylik az ilyen típusú szolgáltatásoknál.

Mi nem egy olyan országban élünk, mint az Egyesült Államok, ahol ha valaki egy jó ötlettel vagy sokévi munkával komoly vagyont szerzett, akkor arra büszke lehet és kiállhat a média elé. Nálunk az a szokás (egy-két kivételt leszámítva), hogy sokan rejtegetik azt, amit sikerült létrehozniuk, elérniük, mert olyan társadalomban élünk, ahol sok a probléma, sok a szegény ember. Ezért mondjuk azt, hogy Magyarországon nem divat sikeresnek és gazdagnak lenni.

A rövid vagy a hosszú távú befektetéseké a jövő?

A kettőt oly módon kell elválasztani egymástól, hogy amikor egy vagyon kezeléséről beszélünk, annak mindig kell legyen egy része, ami rövid távon mobilizálható. Ha például egy család megtakarításáról, vagyonáról beszélünk, kell, hogy legyenek bármikor felszabadítható pozíciók.

A hosszú távú befektetéseknél, amelyekben a mi bankunk is próbál közreműködni, segíteni, az ügyfelek a vagyon ezen részét kifejezetten hosszú távra fektetik be. Itt nem az a lényeg, hogy egy-két hónap, év alatt mi történik, hanem hogy egy sokkal hosszabb időtáv alatt mi lesz a pénzünkkel.

Igazából nem lehet igazságot tenni a hosszú és rövid távú befektetések között. Érdemes a vagyont vagy egy megtakarítást a célnak megfelelően felosztani e két időtáv között.

A rövid távú befektetéseket főként likvid dolgokban tanácsos tartani (például bankbetét, állampapír), a hosszabb távú befektetéseknél jöhetnek szóba a kockázatosabb befektetések, mint például a részvénybefektetések, vagy az úgynevezett strukturált termékek vásárlása.

Ma Magyarországon kevés embernek van részvénybefektetése, értékpapírszámlája. Ebben is el vagyunk maradva a nyugat-európai átlagtól, ezért muszáj valamit tenni, megértetni az emberekkel, megtanítani nekik, hogy mi a tőkepiac, hogyan lehet hosszú távon befektetni, hiszen a jövő az öngondoskodás irányába mutat.

Ma az látszódik Magyarországon, hogy az állami nyugdíjrendszerre egyre kevesebben és egyre kevésbé számíthatnak nyugdíjas korukra. Muszáj a nyugdíjat kiegészíteni magán és önkéntes megtakarításokkal, hosszú távon gondolkodni. Gondolni arra, hogy mi lesz, amikor az ember nyugdíjassá válik, meg tud-e élni a megtakarított pénzéből és a nyugdíjából, megfelelő körülmények között tud-e megélni?

A magánnyugdíjpénztár egy olyan intézményi befektető, aki alapvetően hosszú távra fektet be. Egy 30-40 év körüli pénztártagnak még 20–30 év van hátra a nyugdíjkorhatárig. Ezen idő alatt hosszú távon azt gondolom, hogy a tőkepiaci lehetőségek és a részvénybefektetések azok, amik nagyobb hozammal tudnak kecsegtetni – még akkor is, ha ma a részvényárak zuhanását, összeomlását tapasztaljuk. Pár év múlva azonban sokkal magasabb árfolyamokat fogunk látni.

A magasabb elvárt hozamhoz azonban magasabb kockázat is társul, ami viszont változóbb, hektikusabb árfolyamokat is jelent. A lényeg azonban a hosszú távú trend, ami az elmúlt kétszáz évben egyértelmű növekedést mutatott.

Akinek már csak pár éve van a nyugdíjkorhatárig, az nagyon rosszul is járhat egy ilyen komoly pénzügyi válság idején. Épp ezért konzervatívnak, óvatosabbnak kell lenni, a három közül a legkevésbé kockázatos kategóriát kell választani a választható portfóliós rendszerből. Valószínűleg a mostani válság arra is rávílágít, hogy a rendszer kidolgozói nem a legjobb megoldást válaszották: alsó limitek helyett célszerűbb lett volna felsőket meghatározni. Ahelyett mondjuk, hogy minimum 40% részvénytartást ír elő a jogszabály, lehetett volna mondjuk maximum 90%-ot előírni.

A kevésbé kockázatos befektetési politika hosszú távon nem biztos, hogy jó, mert nem lehet vele komoly hozamot realizálni. Egy 20 éves futamidő alatt a pénzt állampapírokba fektetve még annak vásárlóértékét sem lehet megőrizni, márpedig senki sem azért rak félre nyugdíjra, hogy a mostani vásárlóértékénél kevesebbet érjen a pénze 20 év múlva.

A mostani válság azt mutatja, hogy érdemi kockázatot igazán azok vállalhatnak, akiknek van akkora vagyonuk vagy megtakarításuk, aminek egy részét, ha esetleg elveszítik, akkor sem fog érdemben megváltozni az életvitelük.

Akinek nem nagyon van megtakarítása és attól a kevéstől függ a jövője, annak azt javaslom, kerülje a kockázatot. Nekik a legkevésbé kockázatos befektetéseket célszerű megcélozni, mint például az állampapír. Igaz ez egy ördögi kör: így komoly hozamokat sem fognak tudni realizálni.

Válsághelyzetekre milyen befektetési megoldások vannak az átlagos kisbefektetőknek? Mit gondol az év elején meghírdetett Új Tulajdonosi Programról?

A miniszterelnök év elején meghirdetett Új Tulajdonosi Program kezdeményezése azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb körben elterjedjenek a részvénybefektetések, ami szerintem nagyon jó dolog. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a konstrukciónak vannak vitatható pontjai.

Én ilyennek tartom például azt, hogy az állam egy évre legarantálja az értékpapírok vételárát, amennyiért megveszik az ügyfelek.

A tőkepiac és a befektetések alapmechanizmusa és lényege a kockázat és a hozam közötti alapvető összefüggés. Pont azt nem nevelik bele az emberekbe, hogy a tőkepiac olyan, ahol bukni is lehet. Nagyon fontos, hogy tőkepiacban gondolkodjunk, megismerjük, és a hosszú távú befektetéseknél gondoljunk arra, hogy vannak részvények és egyéb más befektetési termékek, amik szóba jöhetnek. Nem látom az értelmét annak, hogy árfolyamgaranciával védjük a befektetőket, mert pont azt nem tanulják meg, hogy egy adott befektetési lehetőség azért kecsegtet nagyobb hozammal, mert magasabb a kockázat is. Mindenesetre az élet e terveket is felülírta: a miniszterelnök úr a minap jelentette be a program leállítását a világméretű pénzügyi válságra hivatkozva.

Ön, mint a Budapesti Értéktőzsde korábbi vezérigazgatója milyennek látja a mai tőzsdét?

Jelenleg nagy válság van. Az elmúlt egy évben a BÉT-en is 40–50%-al visszaesett szinte valamennyi papír ára. Akad olyan is, amelynél ez az arány még rosszabb, és legalább ekkora probléma, hogy a kereskedés volumene, vagyis a forgalom is visszaesett. Nem csak kevesebbet érnek a papírok, hanem kevesebben, kevesebbet is kereskednek velük.

Reményeim szerint, amikor megkezdődik a kilábalás ebből a válságból, ez érezhető lesz a Budapesti Értéktőzsdén is. Egyrészt nagyobb forgalomra számítok, másrészt emelkedő árfolyamokra, ami visszahozhatja a magyar emberek tőzsdézési kedvét.

A tőzsdén kb. 40 részvény forog, ami az ország és a gazdaság méretéhez képest kevés. Sajnos ma Magyarországon az adó- és járulékfizetési rendszer olyan amilyen, és ezért sok szektorban nem divat tőzsdére menni, mert a tőzsde nagyon transzparens dolog, negyedévente riportolni kell, 8–10 cég elemzi a vállalatokat, a legkisebb „simli” is hamar kiderülhet.

A döntéshozóknak is el kell gondolkodniuk azon, hogy egész Közép-Kelet-Európában hazánkban találják szembe magukat az egyik legrosszabb adó- és járulékfizetési környezettel a vállalkozások, ami nem a versenyképes jövő titka. Én hiszek abban, hogy mérsékelni kell az adó- és járulékterheket, hiszem, hogy a rendszer tud fehéredni, de ezt nem ölbe tett kézzel kell várni, hanem nagyon szigorú intézkedéseket kell hozni. Lehet csökkenteni a terhet, viszont sokkal szigorúbbnak kell lenni az adó- és járulékbeszedés terén, és meg kellene húzni a nulla szintet mindenhol, minden szinten. Kiinduló pont lehet például egy középtávú program keretében minél több embert és vállalkozást beleszorítani az adófizetők körébe.

Az nem állapot, hogy Magyarországon állampolgárok milliói és több tízezer vállalkozás igazából a szürke- és a feketegazdaságban mozog, kerüli az adófizetést!

Az igaz, hogy a válság ezt a kérdést is egy kicsit felülírja: nehéz egyszerre konszolidálni és adót is csökkenteni. Ezért azt gondolom, hogy első lépésben adóegyszerűsítő és adókört szélesítő döntések várhatók és majd csak ezt követően adócsökkentések.

Ön szerint mikorra várható Magyarországon az euró bevezetése?

Az euró bevezetésének a kérdése is túldimenzionált. Ha az euróövezethez való csatlakozás feltételét egy ország, egy gazdaság, egy ország döntéshozói, politikusai, a pénzügypolitika (és nem csak a Magyar Nemzeti Bank) is komolyan veszi, akkor pár éven belül elérhetők és teljesíthetők lesznek ezek a kritériumok, és bevezetésre kerülhet az euró. Ellentétes esetben azonban 20 év múlva sem lesz eurónk.

Tény, hogy a költségvetési deficit terén hatalmas eredményeket értünk el, de még mindig nem érjük el a maastrichti szerződés 3%-os kritériumát, sőt, ahogy olvasom a jövő évi költségvetési tervezetet, ez még jövőre sem sikerül. Ezt azonban a kialakult válság kedvezően befolyásolhaja: még nagyobb költségvetési szigorra és ennek eredményeképp alacsonyabb államháztartási hiányra kényszerít.

16 éve tanít vállalati pénzügyi témakörben a Budapesti Corvinus Egyetemen. Egyetemi adjunktus, nemrég kapta meg a címzetes egyetemi docens kinevezést. Szeret tanítani?

A tanítás számomra egy nagy szerelem, hobbi. Nagyon kevés időm van sajnos, de amíg össze tudom egyeztetni a munkámmal, addig csinálom.

dr. Pál Edith

---