Budapest – Los Angeles – Budapest

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Engel Tamás 1976-ban a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1993 óta tagja a Kaliforniai Ügyvédi Kamarának, 1996 óta a Budapesti Ügyvédi Kamara bejegyzett tagja. 2004-ben alapította saját budapesti ügyvédi irodáját. Szakterülete a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági jog, társasági jog, munkajog, külföldi vállalkozások beruházásai, beruházások finanszírozása és ingatlanügyek, telekommunikáció és az információtechnológia joga, iparjogvédelem, médiajog. Kereskedelmi mediátor, a Budapesti Ügyvédi Kamara mellett szervezett Budapesti Ügyvéd-Mediátorok Szakmai Kollégiumának volt alelnöke. Kiemelkedő jogi szolgáltatásaiért Bet Tzedek Legal Services, (Los Angeles, California) és Wiley W. Manuel Díjjal jutalmazták (Kaliforniai Ügyvédi Kamara, 1994). A magyar üzleti jogról, a magyar gazdaság, jog, és politika változásairól publikációi és tanulmányai jelentek meg, valamint számos előadást tartott Kaliforniában és Magyarországon. Egy vezető amerikai ügyvédi iroda által 2002-ben kiadott Product Liability Handbook magyar fejezetének szerzője. Autóban a Subaru a kedvence, órában az IVC. Ételben főként a tengeri halakat és a salátákat szereti. Kedvenc éttermei a Café Kör és a Café Bouchon, Budakeszin a Budai Gesztenyés, Budajenőn a Tante Kertvendéglő. Szabadidejében sportol, fut, focizik, zenét hallgat, hangversenyekre jár. Folyékonyan beszél angolul, alapszinten oroszul és franciául.

Magyar jogász létére előbb lett Kaliforniában ügyvéd, mint itthon Magyarországon.

Annak idején az ügyvédi karba történő felvétel nem igazán a szakképzettség alapján történt és nem lehetett alanyi jogon megfelelő képesítéssel ügyvéddé válni, hanem kizárólag protekcióval ment. 500-ban volt maximálva az ügyvédek száma és gyakorlatilag kihalásos alapon működött. Évente 2-3 ügyvédi státus szabadult fel és ezekre a helyekre volt 60-100 jelentkező. Irtózatos verseny volt és egyáltalán nem azon az alapon töltötték be az ügyvédi helyeket, hogy ki volt a legalkalmasabb.

Miután hatodszori jelentkezésem után sem vettek fel, jogtanácsosként dolgoztam és innen szereztem az első ismereteket a gazdasági jogról.

Mindig vállalatokkal, gazdasági ügyekkel foglalkoztam és ez most igazán hasznomra válik, mivel ez ma az egyik legfontosabb ága az ügyvédi tevékenységnek.

1991-ben úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam az Amerikai Egyesült Államokban és kiköltöztem családostul Kaliforniába. Ott a fejembe vettem, hogy ügyvédként fogok praktizálni és kérvényeztem, hogy ügyvédi szakvizsgát tehessek. Egy halom iratot kellett benyújtani, ehhez meg mindenféle háttérvizsgálatok voltak (FBI, ujjlenyomat stb.), de sikeresen letettem az ügyvédi szakvizsgát és 1993-ban bejegyzést nyertem a Kaliforniai Ügyvédi Kamarába.

1996-ba visszaköltözött Magyarországra és kérte a felvételét a Budapesti Ügyvédi Kamarába.

Miután időközben elég sok változás ment végbe az országban és a megfelelő képesítések birtokában mindenkinek jogában állt felvételt nyerni a Budapesti Ügyvédi Kamarába, tagja lettem én is a karnak és azóta megszakítás nélkül folytatom ügyvédi praxisom.

Először nagyobb nemzetközi ügyvédi irodáknál dolgoztam, majd 2004-ben magalapítottam saját ügyvédi irodámat.

Korábban ez egy 8 fős iroda volt, de miután az ingatlan beruházások és a külföldi befektetők érdeklődése a magyarországi ingatlanpiac és az egyéb befektetések iránt a válság hatására drasztikusan csökkent, ezért kénytelenek voltunk mi is kisebb létszámmal folytatni.

Köszönhetően annak, hogy kaliforniai bejegyzésű ügyvéd is vagyok, az ügyfeleinknek a többsége angolszász, amerikai, ír nemzetiségű.

Az angolszász jogrendszer egészen más, mint a kontinentális európai jog és olyan fogalmak vannak, amik a kontinentális európai jogban nem léteznek.

Gyakorlatilag nekem nemcsak lefordítanom kell dolgokat az ügyfeleimnek, hanem el is kell tudnom magyarázni, mert egészen más elképzeléseik vannak, hiszen ők egy egész más jogrendszert képzelnek el maguknak. Persze tudják, hogy Európában és ezen belül különösen Közép-Kelet-Európában egészen mások a szokások a jogrendszerrel és a jogalkalmazással kapcsolatban, de egy dolog tudni és más dolog a mindennapok ügyintézése során rendszeresen elmagyarázni, megértetni velük, türelemre inteni őket, segíteni nekik.

Magyarország barátságos hely a külföldi befektetők számára?

Érdekes módon az angolszász ügyfeleim közül elég sokan le is telepednek Magyarországon és remekül érzik itt magukat. Nagyon sokan komoly baráti kört alakítanak ki maguknak és vannak olyanok, akik a végleges letelepedés szándékával itt is maradnak.

Magyarország egy nagyon barátságos hely, de rengeteg mindent lehetne még tenni annak érdekében, hogy a különböző ügyek intézése gyorsabb legyen, kevesebb adminisztrációval járjon.

Egy befektetőnek természetesen a pénze megtérülése a legfontosabb és hogy arra mennyi garanciát lát, de egyáltalán nem mindegy, hogy egy nagyobb beruházás esetén mennyire fárasztja le az adminisztráció a külföldi ügyfelet, akinek módjában áll a térségben bármelyik másik országban ezt a pénzt elkölteni.

Azt gondolom, ha a magyar közigazgatás ennél hatékonyabban, gyorsabban és kevesebb adminisztrációval működne, akkor még sikeresebbek lehetnénk a külföldi tőke bevonásával kapcsolatban.

Az adózás most sokkal kedvezőbbnek tűnik, mint korábban.

Ha a kis-és középvállalkozásokat érezhetően támogatni fogja az új kormány, akkor elég sok pénz beáramolhat az országba.

A nagyberuházásokkal kapcsolatban a mindenkori kormányok pártállástól függetlenül elég gálánsak voltak. A munkahelyteremtést és az igazán komoly pénzek behozatalát illetően Európa összes országa versenyben van a nagy beruházókért. Nemcsak mi adunk rendkívüli adókedvezményeket, hanem a szomszédos országok is.

Az Európai Unió erre vonatkozó szabályozása pont azért van és ez ránk nézve is kötelező, hogy az egyes országok csak egy bizonyos mértékig versenyezhessenek, ne licitálhassanak túlságosan egymás fölé a kedvező beruházási klíma kialakítása érdekében.

Nyilván hogyha van egy limit, hogy meddig mehetünk el a nagy beruházások adókedvezményivel kapcsolatosan, akkor egyenlő a versenyhelyzet.

Az ország egyéb vonzereje adott, jókat lehet enni, inni, szépek a lányok, kedvesek, barátságosak az emberek, a Balaton gyönyörű. Ilyen szempontból valóban jól érzik magukat a külföldi befektetők.

A magyar üzleti jogról, a magyar gazdaság, jog és politika változásairól számos publikációja jelent meg kaliforniai folyóiratokban, valamint előadásokat tartott ebben a témakörben Kaliforniában és Magyarországon. Tapasztalatai alapján Amerikában tartanak az ügyvédektől?

Egyáltalán nem szeretik őket, mert elég sok bajt tudnak okozni. Ezzel együtt mindenki ügyvédhez rohangál, ha bármilyen problémája van. Azt szokták mondani, hogy Amerika egy „sue happy” társadalom, mindenki imád pereskedni. Ebben a tekintetben egy kicsit hasonlít Magyarországra, mert itt is sokkal több a per, mint amennyinek feltétlenül kellene lennie.

Amerikában is sokkal többen érzik úgy, hogy a békés megbeszélés helyett, ha baltával már nem lehet, akkor legalább a bíróság előtt ki kell készíteni egymást és ennek érdekében mindent meg is tesznek.

A perek ott is elhúzódnak és sokba kerülnek. Azonban alapvető különbség a két ország perjoga között, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a benyújtott kereseteknek a nagyobbik része még tárgyalás előtt vagy a tárgyalás során egyezséggel zárul.

Magyarországon mindenki elmegy a végsőkig.

Ennek mi az oka?

Különösen a gazdasági pereknél megfigyelhető, hogy Amerikában létezik egy büntető kártérítési fogalom, ami azt jelenti, hogy a pervesztes fél sok esetben nemcsak az okozott kárt köteles megtéríteni, hanem még kiszabnak rá a gazdasági helyzetétől függően egy büntetést is, amit nem az államnak ítélnek meg, hanem a károsultnak.

Lehet, hogy az én károm 10 000 dollár, de kapok 25 000 dollár kártérítést. A másik félnek háromszor is meg kell gondolnia, hogy belebocsátkozzon-e egy perbe, mert ha veszít, akkor sokkal többet fizet, mint amennyit esetleg egy egyezség következtében ki kellene fizetnie.

Ezért csak azok viszik végsőkig a pereket, akik vagy 100%-osan biztosak az igazukban – és ez gazdasági perekben ritka, mert általában mind a két félnek valamilyen mértékben igaza van –, vagy teljesen lehetetlen megegyezni a másik féllel.

Az én tapasztalatom az, hogy Amerikában a perek egészen kis százaléka jut el az ítéletig.

Mi az, ami ott kitűnően működik és Magyarországon csak próbálkoznak vele?

Amivel itt Magyarországon még csak próbálkoznak, az a különböző alternatív jogvita-rendezési módok elterjesztése. Az Amerikai Egyesült Államokban a legtöbb gazdasági perben nem is juthatnak el a tárgyalási szakaszba azok az ügyek, amelyeket előtte nem vittek el mediátorhoz vagy kötelező arbitrációra.

A bíró kötelezi a peres feleket, hogy vegyenek részt egy ilyen eljárásban, még mielőtt kitűzné a tárgyalást. Ezt nagyon komolyan veszik, mert aki nem vesz részt ezekben jóhiszeműen, az a bírónál bajba kerülhet. Nem is nagyon szokott ez előfordulni. Mindenki elmegy és megpróbál valamilyen megállapodásra jutni. Ha viszont ez nem sikerül, akkor megy tovább az ügy és még mindig van utána lehetőség arra, hogy megegyezzenek.

A mediáció során elhangzanak olyan gondolatok és érvek, amik, ha ott rögtön nem is eredményeznek megállapodást, azért dolgoznak a peres felekben és ez előbb-utóbb elvezethet a békés megegyezéshez.

Magyarországon sokkal több a végigvitt peres ügy, a fellebbezések, a rendkívüli perorvoslatok, bár kétségtelen, hogy most már történtek lépések az alternatív vitarendezési lehetőségek kialakítása irányban. A közvetítői eljárást még a büntetőügyekben is bevezették, de én személy szerint meg vagyok róla győződve, hogy ez akkor lesz hatékony, ha ezt valamilyen módon kötelezővé teszik. Addig, amíg a peres felekre van bízva, addig megy a régi beidegződés, nem is nagyon akarnak hallani róla.

Ha a közvetítői, vagy az akár nem kötelező erejű döntést hozó választottbírói eljárásban való részvételt a tárgyalások kitűzésének feltételéül tennék, akkor valószínűleg a bíróságok válláról jelentős teher kerülne le és az ügyvédi kar – legalábbis azok, aki mediátorként működnek – újabb munkalehetőséghez jutnának, ami társadalmilag hasznos lenne. Nagyon sok pénzt meg lehetne spórolni, a bírósági rendszer fenntartásával kapcsolatos terhek csökkenhetnének, csökkenhetne a hosszú évekig tartó perek száma, a jogbiztonság növekedhetne.

Kereskedelmi mediátor, a Budapesti Ügyvédi Kamara mellett szervezett Budapesti Ügyvéd-Mediátorok Szakmai Kollégiumának alelnöke volt. Kötelezővé tenné a gazdasági pereknél a közvetítői eljárás alkalmazását?

Magyarországon az alternatív, bíróságon kívüli jogvitarendezés módszerei kevéssé ismertek.

Korábban elnöke voltam a Budapesti Ügyvédi Kamara mellett szervezett Budapesti Ügyvéd-Mediátorok Szakmai Kollégiumának.

Dr. Szlávnics László kollegámmal lemondtunk az elnöki pozícióról, mert az évekig tartó erőfeszítéseink nem igazán hoztak eredményt. Jelenleg van egy új fiatal, igyekvő vezetés, talán nekik jobban fog sikerülni.

Továbbra is nagyon pártolom a mediációt, mert egyszerűen mindenkinek jó lenne. Egészen más, ha megbeszélem a másikkal a problémámat, arról nem beszélve, hogy a perek egy részében, elsősorban a családjogban és a gazdasági jogban is rengetegszer előfordul, hogy a két döntéshozó egyszerűen nem hajlandó egymással beszélni, elzárkóznak egymástól. Különösen azért lenne érdemes ezt a területet fejleszteni és kötelezővé tenni gazdasági pereknél a közvetítői eljárás alkalmazását, mert általában a peres felek üzleti kapcsolatban vannak egymással a per kialakulását megelőzően és sokszor utána is. Egészen más érzés valakivel úgy üzletelni, hogy megállapodtam vele, egymás között rendeztük a problémáinkat és esetleg egy mediátor segítségét is kértük.

A mediáció arra nagyon jó, hogy békés körülmények között a felek elmondják az érveiket.

Ez mindenféle szempontból nagyon előnyös lenne, arról nem is beszélve, hogy egy gazdasági per kényelmesen elhúzódhat 3-5 évig is, viszont a mediáció fél év alatt általában lezajlik és a felek úgy érzik, hogy részt vettek a saját ügyük megoldásában.

Sajnos nem igazán látom, hogy ez irányba olyan nagyon nagy léptekben lenne haladás. Annak ellenére, hogy peres jogásznak tartom magam és nagyon szeretek pereskedni, mégis azt vallom, hogy ami nekem jó, az nem biztos, hogy az ügyfélnek is jó. Valahányszor indul egy per, függetlenül attól, hogy úgy érzem, hogy megnyerhető lesz, én akkor is megpróbálok egyezséget kötni. Ez rövid távon számomra anyagi kár, de hosszú távon haszon. Nagyon kevesen vannak, akik hajlamosak a jogvitát megelőző hosszadalmas egyeztetésre. Ilyen szempontból az USA és Magyarország nagyon hasonló az emberek szándékait és a perindítás eufóriáját illetően, de a végkimenetele más.

Köztudottan nagy klasszikus zene rajongó. Miként került kapcsolatba a zenével?

A szüleim megpróbáltak úri gyereknek nevelni és kötelezővé tették, hogy zongorázzak. 5 évig zongoráztam, ami nem sok örömet jelentett számomra, mivel nagyon izgága gyerek voltam, nehezemre esett 10 percre is leülni a zongora mellé.

A kapcsolatom a zenével úgy indult, hogy először próbáltam menekülni a zene elől és inkább hallás után próbáltam az akkor divatos Beatles együttes dalait eljátszani. Hosszú évtizedekig a klasszikus zenétől annyira elhatárolódtam, hogy ha a rádióban hallottam, azonnal elkapcsoltam.

A zene igazán akkor kezdett el érdekelni, amikor elkezdődött a beatkorszak. A komolyzene felé akkor fordultam, amikor az Emerson, Lake & Palmer nevű banda egyik nagylemezét a Pictures At An Exhibition-t meghallottam. Amikor megtudtam, hogy igazából ez egy klasszikus zenei mű rock átirata (Muszorgszkij: Egy kiállítás képei), akkor kíváncsi voltam, hogy milyen az eredeti.

Azt mondják, hogy a komolyzene úgy 50 évvel van a kortársak előtt.

Előttem biztos. Főként az instrumentális zenét szeretem és a klasszikus zenét Mozarttól Bartókig. Ami ez után következik, az úgynevezett XX. századi zene, attól még mindig idegenkedem. A rockzene iránti vonzalmam megmaradt, 15-20 éve a jazz zenébe is belekóstoltam.

Inkább zeneélvező vagyok, mint zeneértő. Rendszeresen bérletem van a Budapesti Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikusok előadásaira.

Külföldi utazásaim során megtapasztalhattam, hogy mi itt Magyarországon el vagyunk kényeztetve. Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk zene szempontjából is. A világ túlnyomó részén a zenei világ minősége a nyomába sem járhat a magyar zenének. Amikor kint éltem Amerikában, akkor Magyarországról gyakorlatilag szinte semmit nem lehetett hallani. Az egyetlen hely, ahol rendszeresen lehetett magyarokról hallani, egy klasszikus zenei adó volt, ahol vagy az előadó, vagy a karmester vagy a zenekar magyar, vagy magyar származású volt.

Komolyzenében nagyhatalom vagyunk. Ha egy zeneértőt megkérdeznek, akkor Magyarország egészen biztos benne van az első 10-ben a hagyományait illetően is. A hét minden napján el lehet menni meghallgatni egy jó komolyzenei koncertet.

Dr. Pál Edith

---