Csak ügyvéd voltam és vagyok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Kajtár Géza 1975-ben az ELTE Állam és Jogtudományi Karán diplomázott. 1978-ban szakvizsgázott. Szakterülete a társasági jog, kereskedelmi jog, privatizációs jog, vállalati pénzügyek, távközlés, bankszektor, nemzetközi öröklési jog és ingatlanjog. Alapítója a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie ügyvédi irodának. Angolul, franciául és németül beszél. Szabadidejében olvas, komoly zenét és jazzt hallgat, operába jár, síel, teniszezik és utazik.

A szakma számos elismerésben részesítette a legjobb 10 ügyvéd kategóriában, a „Kiváló ügyvédi munkáért” kitüntetést a Magyar Ügyvédi Kamarától kapta, az Osztrák Köztársaságért Érdemrend Arany Fokozatát, ami szintén évtizedes ügyvédi munkát és kimagasló tevékenységet honorált, az osztrák államtól. Ez még a rendszerváltozás idejét megelőző időkre nyúlik vissza, amikor osztrák ügyfelek képviseletét látta el, kisebb mértékben cégekét, mert akkoriban a kereskedelmi jog – amennyiben létezett – ügyvédek számára nem vagy nagyon ritkán volt hozzáférhető.

Az édesapám ügyvéd volt, aki a felvételi napján is próbált lebeszélni erről a pályáról, mert azt szerette volna, hogy orvos legyek. Ezzel együtt ő nagyon fontos szakmai és szellemi támpont volt az egyetemi évek alatt és utána is. Sajnos korán meghalt és én abban a Budapesti 3-as számú Munkaközösségben kezdtem el ügyvédként dolgozni, ahonnan ő nyugdíjba ment.

Ami a szakma iránti kíváncsiságon túl az ügyvédkedés mellett szólt, az az volt, hogy szabad, független és önálló hivatás volt és volt benne kihívás: mindig, mindennap új ügyekkel kellett szembesülni és megoldani azokat. Az ügyvédség abban az időben ritkán foglalkozott cégekkel, minden ügy más volt az emberi tényező miatt. Akkori praxisom alapvetőn polgári jogi orientáltságú volt, de természetesen, mint minden ügyvéd, büntető védő is voltam. A polgári jog mint jogág megtartott egyfajta szellemi függetlenséget, ami nagyon fontos volt számomra abban az időben. Az 1959-es Ptk. mint kódex – mai szemmel nézve – kész csoda, hogy létezett.

20 évesen három idegen nyelvet beszéltem, ami a 80’-as évek végétől kezdődően a külföldi klientúra kiépítésével, a külföldi cégek megjelenésével nagy értéknek bizonyult és elősegítette azokat a szakmai sikereket, amiket a későbbiek folyamán elértem.

Minden olyan ügy, amiben volt külföldi elem, érdekessé tette a munkámat a jogválasztástól kezdve az ügy lezárásáig. Úgy gondolom, hogy a polgári jog, a civilisztika és az ezáltal képviselt szakmai-kulturális háttér mélyreható ismerte nélkül nem lehet sikeresen kereskedelmi-gazdasági jogi praxist folytatni ma sem.

1990-ben meghívást kapott a kanadai kormánytól és a Canadian Bar Associationtől egy tanulmányútra, a McCarthyThétrault Ügyvédi Irodában, Torontoban töltött hosszabb időt. Innen Chicagóba invitálták egy ügyvédi irodába, a Kirkland and Ellishez előadást tartani a magyar jogrendszer átalakulásáról. Így került kapcsolatba a Baker and McKenzie-vel.

A magyar ügyvéd számára korábban csak egy lehetőség volt: ügyvédi munkaközösségben dolgozni és szakmailag ott szocializálódni. Alapvetően meghatározta az ügyvédi létet a kerületi, nemegyszer külső kerületi bíróságok és a rendőrségi fogdák és börtönbeszélők levegője. Így az észak-amerikai tanulmányút. alapvetően befolyásolta az addigi jogi gondolkodást. A kontraszt-ügyfelek felkeresése a keleti parttól a nyugati partig, a gazdasági élet számos területén, a média, a film, az olaj, az ipari termékek és fogyasztási javak, a pharma, a Midwest agribusinessén keresztül – óriási volt. Az ottani ügyvédi irodák, amelyek többek között kereskedelmi jogi ügyletekre, tőzsdei bevezetésékre, felvásárlásokra, határokon átnyúló ingatlanfejlesztésekre specializálódtak, egy olyan más világot jelentettek, ami mindenképpen hozzásegített ahhoz, hogy jobban tudjak itthon helytállni azoknak a szakmai kihívásoknak, ami a magyar piacgazdaság kialakítását jelentette a 90’-es évek elején.

Amerikában és Kanadában nagyon stimulálónak éreztem az ottani légkört. Elő tudott hívni olyan dolgokat, amikről addig tudomása sem volt az embernek. Nagyon proaktív gazdasági és jogi környezet volt, számos ügyfelet látogathattam meg saját környezetében, ami számított az ügyfelek mentalitásának és elvárásainak a megértésében.

Az elismertséget és a szakmai színvonalat tekintve a Kajtár, Takács, Hegymegi–Barakonyi, Baker&McKenzie Ügyvédi Iroda Magyarország első öt piacvezető nemzetközi ügyvédi irodája közé tartozik.

1998-ban alapítottuk az irodát Martonyi Jánossal. Jelenleg két magyar meg egy amerikai társammal együtt vezetjük az irodát.

35 körül van azoknak az ügyvédeknek, ügyvédjelölteknek a száma, akikkel együtt dolgozunk és lefedjük a gazdasági életnek a teljes területét (ingatlanjog, adójog, kereskedelmi jog, vállalatfelvásárlások, fúziók, versenyjog, bank- és értékpapírjog, szellemi tulajdon, munkajog stb.), ami az egyik legnagyobb előny a versenytársainkkal szemben. A munkanyelvünk a magyar és az angol, de sok kollégám más idegen nyelveket is beszél.

Ami fontos érték az ügyfél–ügyvédi kapcsolatban, az a minőségi munka. Abban hiszek, hogy az ügyfeleket mindig magas szakmai színvonalon, tisztességesen és a körülményekhez képest a lehető legnagyobb jogbiztonságot nyújtva kell szolgálni és ennek a része az idegen nyelvek ismerete is.

Az európai és amerikai befektetők mellett egyre több kínai üzletember keresi fel Magyarországot.

Magunk is tapasztaljuk, hogy egyre több kínai befektető jelenik meg a hazai piacon. A Baker & McKenzie nemzetközi irodalánc évtizedes prezenciával rendelkezik Kínában.

Kevesen emlékeznek, hogy a 70’-es évek elején volt Magyarországon egy külföldi befektetésekről szóló kormányrendelet, ami jelentős dolog volt abban a gazdasági, ideológiai és politikai környezetben. Annak ellenére, hogy a külföldi ügyféllel való kapcsolat létesítéséhez ún. tárgyalási engedélyre volt szükség.

Miután kapcsolatban volt Magyarországgal egy Schmidt Lajos nevű úr, aki a Baker & McKenzie-t 1987–ben Magyarországra hozta, ez a jogszabály angol nyelvű fordítás formájában utat talált Chicagóba, amit az ottani kínai kollégáink lefordítottak kínai nyelvre, és ez lett az első kínai jogszabály alapja a külföldi befektetésekről.

Az utazást tartja az élet egyik legnagyobb örömének.

Egy gondosan eltervezett, előkészített utazás nagyban hozzájárul az ember szellemi fejlődéséhez. Nagyon fontos megismerni más emberek és népek életét, kultúráját, szokásait. Azt gondolom, hogy ha minél többen utaznának, akkor talán békésebb viszonyok lennének a világban, jobban megértenénk egymást szokásokban, mentalitásban, nyelvileg és talán egyébként is. Steinbeck írja, hogy minden utazás előbb kezdődik és végződik, mint maga az utazás.

Viszonylag sok helyen jártam, de ha ki kellene a sok ország közül emelni egyet, akkor Argentínát említeném. Buenos Aires egy olyan város, melyet mintha 100 évvel ezelőtt Budapestből, Rómából és Párizsból gyúrtak volna össze.

Sokáig kíván még dolgozni és aktívan kivenni a részét egy szakmailag kiművelt generációnak a felépítésében.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az ügyvédkedés ne vesszen el a különféle szolgáltatók süllyesztőjében. Sokszor azt érzem, hogy kezdenek összemosódni a határok a többi hasonló szolgáltatást nyújtóval. Nagyon remélem, hogy olyan ügyvédgenerációk nőnek majd fel, akik ugyancsak azt vallják majd, hogy az ügyvédi pálya olyan hivatás, amelynek meghatározó része az integritás.

A szakmai elkötelezettség mellett ez a függetlenség az egyik legnagyobb vonzóerő és érték. Függetlenség minden értelemben, szakmailag és szellemileg, amit meg kell őrizni.

A másik fontos kérdés az ügyvédi titoktartás. Ez egy bizalmi viszony, amit mostanság mintha nem vennének elég komolyan, kibeszélik az ügyfeleket a taxiban, étteremben, társaságban. Nehéz az ügyfelek bizalmát megszerezni, és nagyon könnyű elveszíteni.

Végül minden ügynek megvan a maga tanulsága, amit nem árt az ügy befejeztével átgondolni.

Dr. Pál Edith

---