Czóbel Béla ismét Szentendrén

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Újragondolt Czóbel címmel nyílt kiváló állandó kiállítás a csaknem egy évszázadot megélt festőművész műveiből.

Ritka az a művész, akinek már életében múzeumot alapítanak. Márpedig a nemzetközi hírű, nagy hatású avantgárd alkotó még megérhette 1975-ben, hogy a szentendrei Templomdomb önálló épületében megnézhesse saját tárlatát. Igaz, ekkor már kilencvenkét éves volt, és már csak pár hónapon át élvezhette ezt a különleges elismertséget.

Néhány esztendeje bezárt e kiállítás, hogy az épületet átalakíthassák, felújíthassák. 2016 februárjában nyílt meg az új tárlat, mely megújult mind formájában, mind tartalmában. A cím is erre utal. Aki belép a plébániatemplom tőszomszédságában lévő épületbe s elkezdi szemlélni a híres Nyolcak csoport alapítójának műveit, máris világutazónak érezheti magát. Hiszen a képek segítségével együtt repülhet téren és időn át a festővel, aki szinte végigbolyongta Európát: rajzolt, festett tájakat, embereket, ami, és aki csak megihlette. Az öreg kontinens azon tájain járt, alkotott és telepedett le hosszabb-rövidebb időszakokra, amelyek az európai modernizmus fellegvárainak számítottak, ahol kortársaival és sorstársaival megújíthatta a festészet irányzatait.

Hat egymásba nyíló belső tér fogadja a látogatót, és íves átjárókkal juthatunk el Czóbel egy-egy korszakához: kronológiai sorrendben haladhatunk, és ölelhetünk fel egy kis sétával alkotói évtizedeket. Nyomon követhetjük nagybányai indulását, párizsi fauve korszakát, a Nyolcakhoz csatlakozásának idejét, a német expresszionisták között eltöltött időszakát, többszöri visszatérést Párizsba, s Szentendrén töltött negyedszázadát 1940-től.

Nagybánya – München – Belgium – Nyergesújfalu – Párizs: a vándorló művész első állomásai 1902-től 1914-ig, vagyis 19-től 31 éves koráig. Párizsban a legradikálisabb újítók között szerezhetett tapasztalatokat. Műteremszomszédja volt Modigliani, találkozott Picassóval, Matisse-szal. 1903-tól 1905-ig Párizsban, a Julian Akadémián folytatta festészeti tanulmányait.

A korábbi kiállításokhoz képest ezúttal nagyobb hangsúlyt kapnak grafikái. Szénnel, ceruzával, tussal, krétával, filctollal egyaránt készített munkákat, melyek közül sok elveszett. Például

Párizsban, amikor 1914-ben lefoglalták műtermét, majd később elárverezték alkotásait. Egy évvel korábban Kernstok Károly szőlőbirtokán ásta el sok rajzát, melyek máig nem kerültek elő. De életéből több mint ezer grafikája így is fennmaradt, melyek közül néhányat e tárlaton is láthatunk.

Az első világháborút Hollandiában vészelte át. Czóbel alkalmanként a vászon két oldalára is festett, így egy-egy alkotása sokáig rejtve maradt. Egy ilyen vászon két oldala is elénk tárul 1917/18-ból: a Váza széken című, Bergenben festett olajkép hátoldala a Férfiportré című képet őrzi. Csak 2014 óta látható, mióta a vörös festékréteget eltávolították róla.

Hollandia után következett Berlin, ahol Czóbelre az expresszionista csoport volt nagy hatással, élükön Die Brückével. Önálló kiállítása is volt, képei keresettekké váltak. Ebből az időszakából is kevés képe maradt fenn, mivel 1933-tól képei Németországban nem kívánatossá váltak.

1925-től 1939-ig Párizsban élt, a nyarakat viszont Hatvany Ferenc meghívására a Hatvany-család hatvani kastélyában és parkjában tölthette, s felszabadult alkotókedvvel festhetett portrékat, tájképeket, rögzíthette ecsetével a cigánysor valóságát.

Modok Mária festőművésszel, második feleségével Szentendrén ismerkedett meg, ahol 1940-ben le is telepedett. Elbűvölte őt is a kisváros hangulata, a festők baráti közössége. „Festészete egyre oldottabbá vált, a korábban használt erős kontúrok fokozatosan elhalványodtak…” – olvasható a kiállítás e korszakot ismertető tablóján. A festmények mellett kifüggesztett tablók szövegei színvonalasak, jól eligazítanak a festmények, élet- és alkotói korszakok között.

Czóbel művészetét riport- és dokumentumfilmek is bemutatják a tárlaton, és interaktív információs pult is segíti az eligazodást a hatalmas életműben.

A mostani tárlat a ma már Ferenczy Múzeumi Centrum részének tekinthető volt Czóbel Múzeum 160 festményére és ezernél több grafikájára épül. de emellett a Magyar Nemzeti

Galéria, a kecskeméti Katona József Múzeum és a párizsi Julian Akadémia is kölcsönzött műveket a kiállításra. Az állandó tárlat az ígéretek szerint alkalmanként megújul majd. A raktárakban még további meglepetések várnak a közönségre. Akad még olyan vászon is, melynek mindkét oldalán festmény rejtőzködik.

(Fotók: Falus Tamás)

---