Díjeső George Clooney-nak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A pályája csúcsán álló hollywoodi sztárnak, az 51 éves George Clooney-nak egyszerre két igényes mozifilmjét is vetítik napjainkban a világ filmszínházai, köztük a magyar multiplexek is. Az egyikben egy esendõ hawaii ügyvédet alakít, a másikban pedig egy kormányzót, aki az amerikai elnökjelöltségért száll ringbe, miközben a háttérben gátlástalan kampány- és sajtófõnökök, valamint a média munkásai vívják ádáz csatájukat.

Utódok

Mindenki azt hiszi, hogy Hawaiin élni örök nyaralás. Itt mindenki csak koktélt iszogat, meg szörföl. Hülyék ezek? – Matt King ügyvéd szavai ezek az Utódok (The Descendants) címû játékfilmben, és ez meg is adja a mû alaphangulatát. Mert igaz ugyan, hogy a történet helyszíne a szépséges Hawaii, ezúttal nem egy turistacsalogató, tengerparti vígjátékot láthatunk, hanem egy fordulatokban igencsak bõvelkedõ családi drámát. George Clooney alakítja a középkorú ügyvéd fõhõst, aki – részben hivatásából adódóan is – népes családja legfõbb képviselõjévé és döntéshozójává válik. A kérdés: vajon túladjon-e a hatalmas családi birtokon, Kauai-sziget egyik legértékesebb, tengerparti erdõségén, az érintetlen meseszép vidéken. A kétgyermekes családapának a csendesen, fõleg munkával zajló életében ez tûnik a legfontosabb eseménynek, amikor szeretett felesége váratlanul motorcsónak-balesetet szenved és kómába esik. Hirtelen magára marad két lányával, a koraérett, ám még csak tízéves Scottie-val és a tizenhét éves, lázadó Alexandrával. A szerencsétlen férj nehezen tudja kezelni az új helyzetet: kiderül, hogy munkája mellett korábban igencsak elhanyagolta gyermekeit, így nem véletlenül viselkednek lányai vele szemben csökönyösen, olykor ellenségesen. Ráadásul villámcsapásként éri egyiküktõl a hír: kómában fekvõ felesége korábban megcsalta. És a családi drámák kellõs közepén az unokatestvérektõl népes rokonság tõle várja, hogy nyélbe üsse a család évszázados nagy üzletét, melytõl egy csapásra valamennyien gazdag emberek lesznek.

Egyszerre sok-sok utat kell bejárnia a George Clooney által megszemélyesített fõhõsnek: férjként kibogozni a kórházban eszméletlenül fekvõ felesége által összegabalyított szálakat, mindent megtenni házastársa egészségének javulásáért, és elindulni a szeretõ felkutatására. Közben pedig apaként szorosabb és emberibb kapcsolatot kellene kiépíteni lányaival, akik bármelyik pillanatban elveszthetik anyjukat, és a tetejében még ügyvédként is képviselni, érvényesíteni kell a birtok iránt érdeklõdõk elõtt a családtagok akaratát, hiszen az adásvétel dollárszázmilliókról szólhat. Egy határozatlan, tépelõdõ, önérzetében megsértett, tragédia küszöbén álló, átlagos, hétköznapinak tûnõ figura bõrében találjuk Clooney-t, akinek érzelmeiben, tetteiben fel kell nõnie családi, üzleti feladataihoz, különben végleg kicsúszik lába alól a talaj, legyen az épp a mesés Hawaiin, ahol élni talán mégsem örök nyaralás.

Alexander Payne producer–rendezõ–forgatókönyvíró (a Kerülõutak és a Schmidt története direktora) Kaui Hart Hemmings hasonló címû sikerkönyvét dolgozta át játékfilmmé. Magával ragadta a könyv hétköznapi ügyvéd hõse, aki szinte egyszerre kerül mulatságos és szívbemarkoló helyzetekbe. Ráadásul az érzelemgazdag történet nem a celluloidokról unalomig visszaköszönõ „filmes” városok egyikében, New Yorkban vagy Los Angelesben játszódik, hanem Hawaiin, amely nem sok drámának adott még hátteret.

A regényírónál kevesebben ismerhetik jobban a szigeteket, ott nõtt fel és mai napig ott él. Könyve fõhõsében Hawaii lakosságának jellegzetes képviselõjét mintázta meg, azt a szigetlakót, akinek õsei a misszionáriusok és az õslakók házasságából születtek. A családi vagyont is a gyarmati idõk erdõültetési rendszere alapozta meg. A filmbõl is kiderül, hogy Matt King dédanyja Kamehameha király egyik közvetlen leszármazottja, egy hercegnõ volt. (1810-ben Kamehameha király egyesítette egyetlen királyságba a szigeteket.) A hercegnõ szeretett bele aztán egy fehér – helyi nyelven „haole” – bankárba, Edward Kingbe, és az õ kései leszármazottjuk Matt, a honolului jogász. Sok más hawaiihoz hasonlóan õ is „hapa-haole”, vagyis félvér. „A legizgalmasabb felfedezésünk az volt, hogy a hawaiiak számára milyen fontosak a családi gyökerek – mesélte Jim Burke, a már sokszoros díjnyertes film társproducere. – Mindenki tudja, hogy az õsei mikor érkeztek a szigetre, és sokan hat-hét generációra visszamenõleg név szerint is fel tudják sorolni minden felmenõjüket. A régiek szinte ott élnek velük.” Hawaiin maga az író volt a filmes stáb kalauza. „Mindenkit ismert, és a szigetet járva mi magunk is meggyõzõdhettünk róla, hogy milyen hiteles a történet, amit papírra vetett” – áradozott a társproducer.

Amikor Kaui Hart Hemmings megalkotta Matt King alakját, álmában sem gondolta, hogy regénye filmváltozatában George Clooney testesíti meg jogász hõsét. A színészt vonzotta az összetett, komoly szerep, a megcsalt családapa, a kétbalkezes szülõ, a tanácstalan ügyvéd figurája. George Parra társproducer szerint üdítõen hatott a munkára a rendezõ és a színész eltérõ jelleme: „Alexander Payne profi alkotó, végtelenül kedves, udvarias, munka közben azonban halálosan komoly. George viszont csupa tûz, mozgékonyság, és imád viccelõdni. A két ellentétes személyiség nagyon termékenyítõen hatott egymásra.”

A megannyi kiváló epizódszereplõ közül kiemelkedik az egyik unokatestvért, Hugh-t alakító Beau Bridges, aki nemcsak imádja, hanem jól is ismeri Hawaiit, hisz ott töltötte egyetemi éveit. „Hawaii megõrzött valamit az élet egyszerûségébõl, amit a világ más tájain már hiába keres az ember – meséli, szerepérõl pedig ezt mondja: – Matthez hasonlóan Hugh is misszionáriusok és hawaii õslakosok gyermeke, de Matt-tel ellentétben nem ragaszkodik a családi birtokhoz. Azzal gyõzködi az unokatestvérét, hogy még mindig jobb, ha egy helyi vállalkozó veszi meg a földet, mint ha egy idegen, aki bevásárlóközpontot épít rajta. De ez csak duma, valójában a pénzre hajt.”

Hihetõ, emberi történetet látunk e moziban, melyhez érett játékával sokat tesz hozzá George Clooney. Értékeli is mind a szakma, mind a közönség.

 

Díjak, jelölések

Utódok

Oscar-díj: a legjobb adaptált forgatókönyv (Jim Rush, Alexander Payne, Nat Faxon)

Oscar-jelölések 2012: a legjobb film, rendezés, férfi fõszereplõ (George Clooney), vágás (Kevin Tent)

Golden Gobe-díj 2012: a legjobb férfi fõszereplõ (George Clooney), jelölés: a legjobb rendezés (Alexander Payne), nõi mellékszereplõ (Shailene Woodley), forgatókönyv

Brit Filmakadémia (BAFTA)-díj jelölések 2012: a legjobb film, a legjobb férfi fõszereplõ (George Clooney), a legjobb adaptált forgatókönyv

Az alkotás lapzártánkig, 2012. február végéig 38 díjat söpört be és 65 jelölést kapott.

Elnyerte többek között az AFI (Amerikai Filmintézet) az év filmje díját, az amerikai filmkritikusok elismerését (George Clooney mint legjobb színész).

---

 

Clooney, az ügyvéd

Az amerikai filmszínész már korábban is formált meg ügyvédet mozifilmben, a 2008-ban bemutatott Michael Clayton címû alkotásban. New York egyik legnagyobb, tekintélyes jogi irodájának nélkülözhetetlen emberét játszotta, akinek az a fõ feladata, hogy a befolyásos kliensek piszkos ügyeit diszkréten oldja meg. Az ex-ügyész egyre bonyolultabb ügyekbe keveredik, a nézõ pedig képet kap arról, mik is zajlanak a színfalak mögött.

(Bõvebben lásd: ÜgyvédVilág, 2008/4. szám)

---

 

Clooney, a médiamunkás

2005-ben, a Jó estét, jó szerencsét! (Good Night and Good Luck) címû Golden Globe-díjas, hatszoros Oscar-jelölt drámában George Clooney egy bátor televíziós producert alakított. A színész az általa rendezett és – Grant Heslovval közösen írt – filmben megtörtént eseményeket dolgozott fel: az ötvenes évek Amerikájában, amikor a televíziós hírmûsor mûfaja még csak születõben volt, Fred Friendly producer Edward R. Murrow mûsorvezetõvel együtt irányította a CBS országos csatornán a napi híreseményekrõl beszámoló mûsort, mely a tévéhíradó úttörõjének volt tekinthetõ. Õk ketten szálltak szembe a hazugságokkal, rémhírekkel, egyben Joseph McCarthy szenátorral, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló kongresszusi bizottság hírhedt vezetõjével. Clooney Fred Friendlyt alakította, társát, Murrow-t Ben Kingsley.

---

 

A hatalom árnyékában

Izgalmas vállalkozás az amerikai elnökválasztás közeledtével filmet forgatni egy választási hadjárat hátterérõl, kulisszatitkairól. George Clooney erre vállalkozott, amikor nem csupán színészként, hanem rendezõként, társproducerként és társ-forgatókönyvíróként is szerepet vállalt A hatalom árnyékában (The Ides of March) címû alkotás elkészítésével.

Clooney a Demokrata Párt színeiben amerikai elnökjelöltként induló Morris kormányzót alakítja. Segítõtársai – a háttérben meghúzódva – egyedi praktikákat bevetve küzdenek a nagy cél érdekében, élükön a fiatal, tehetséges és leleményes sajtófõnökkel, Stephen Meyersszel. (Õt az ügyeletes hollywoodi sztár, Ryan Gosling alakítja.) A szövevényes történet rávilágít a politika és a média kapcsolatára, de nem maradhat ki belõle a hûség, az árulás, a manipuláció, a politikai alku, a csapdahelyzet – és a szex sem. Talán a legfontosabb, amit a film sugall: a politika, a hatalom megragadásának vágya meg tudja változtatni az ember jellemét.

A forgatókönyvet George Clooney Grant Heslov oldalán írta Beau Willimonnal, aki Farragut North címû saját, 2008-ban New Yorkben bemutatott színmûve alapján dolgozott át. A darab szerzõje több választási kampányban is részt vett, így saját tapasztalataiból gyúrta össze a fiktív karaktereket sok-sok valódi figura jellemvonásaiból, igaz történetekbõl. „Ijesztõ, hogy a politikusok mi mindenre hajlandóak, hogy elnyerjék az áhított posztot, hivatalt. Aki a szabályok szerint játszik, annak nem sok esélye marad, hogy elnöknek válasszák” – fogalmaz keményen az író. Érdekesség, hogy az eredeti mûben nem szerepelt Morris kormányzó alakja. „Hogy kerek legyen a történet, kialakítottuk a figurát, akiben Stephen hinni tud, akiben mindenki hisz, hogy aztán lerántsuk róla a leplet – mondja Clooney. – A film elején a kormányzó ártatlannak és tiszteletre méltónak látszik, aztán rájövünk, hogy mind közül õ érdemli a legkevesebb tiszteletet.”

Paul Giamatti a rivális kampánymenedzsert jeleníti meg, aki „teljesen nyíltan vállalja, hogy õ egy machiavellista, megtévesztõ baromarc. Nem akar teljesen másnak látszani, mint ami” – mondja róla a színész, majd röviden jellemzi a többi hõst is: „Ebben a filmben senki sem teljesen tiszta. Mindegyik tag szuperokos, megnyerõ és karizmatikus. Nagyon jól kell tudniuk manipulálni az embereket.”

Marisa Tomei játssza a New York Times rámenõs riporterét, aki „jóban van ezekkel a srácokkal, jól ismeri õket. Van az intimitásnak egy szintje, ami azáltal jön létre, hogy folyamatosan úton vannak és minden este együtt vacsoráznak – magyarázza. – Ugyanakkor mindenkinek megvan a maga munkája, úgyhogy tudniuk kell, hol a határ és résen kell lenniük.” A szerep megformálásakor alakult ki a képe a kampány újságíróinak világáról, mely éppen olyan veszélyes és felelõsségteljes tud lenni, mint maga a kampány: „Ida küldetése, hogy tényeket szállítson a nyilvánosságnak, és mindenki másnál elõbb tegye meg. Ez állandó információkereskedelmet jelent. Folyamatosan keresi a lehetõséget, hogy több információt szerezzen meg, hamarabb kapja meg a füleseket, mint mások.”

És hogy Clooney miért játszotta el a produkcióban a kormányzó szerepét? Mert senki más nem akarta elvállalni ezt a karaktert – nyilatkozza tréfálkozva, de aztán kifejti: „Nem a legviccesebb szerep. Én viszont tudtam, milyen figurát akarok. Korban is megfeleltem a szerepnek. Nem akarok a való életben ilyen szerepet magamnak, ám a film kedvéért elvállaltam.”

A színész rendezõ-producerként nem bízott semmit a véletlenre: a színészekkel és a stábbal kampányokról szóló dokumentumfilmeket nézetett meg a Kennedy-érától Barack Obama megválasztásáig. Stuart Stevens személyében média-konzultánsként még egy egykori – republikánus – kampánystratégát, egyben politikai tanácsadót is bevont, aki számos elnöki kampányban dolgozott.

Bár Clooney mindhárom korábbi rendezõi filmjében (Egy veszedelmes elme vallomásai, Jó estét, jó szerencsét!, Bõrfejek) rendezte már saját magát, a kettõs szerep nem mindig jár elõnyökkel: „Magamat rendezni nem olyan jó móka. Például Morris egyik beszéde alatt azon kaptam magam, hogy miközben beszélek, azon gondolkodom, hogy a kamera miként mozog, és látom, hogy túl gyorsan mozog, ezért az jár a fejemben, hogy ezt majd újra kell vennünk…”

Philip Seymour Hoffman viszont nagyon is elégedett volt a direktorral: „Nem hiszem, hogy minden színésznek rendeznie kellene. De George az a fajta srác, akinek igen, úgyhogy folytassa csak tovább!”

 

Díjak, jelölések

A hatalom árnyékában

Oscar-jelölés 2012: a legjobb adaptált forgatókönyv (George Clooney, Grant Heslov, Beau Willimon)

Golden Globe-jelölés 2012: a legjobb rendezés (George Clooney), férfi fõszereplõ (Ryan Gosling), a legjobb forgatókönyv

Brit Filmakadémia (BAFTA)-díj, jelölések 2012: a legjobb férfi epizodista (Philip Seymour Hoffman), adaptált forgatókönyv

Velencei Filmfesztivál 2011: Brian-díj: George Clooney, Arany Oroszlán-jelölés

Az alkotás lapzártánkig három díjat (köztük National Board of Review Top Film-díj) kapott és 15 jelölést gyûjtött be.

---

 

Politikus film

George Clooney: „Ez a filmem politikai thriller, de nem feltétlenül politikai filmként gondolok rá. Inkább a folyamatokra összpontosít, mint magára a gépezetre. Azt hiszem, a demokratáknak inkább az eleje, a republikánusoknak a vége fog jobban tetszeni.

A történet minden tábor jellemzõiben talál hibát. Politikus film, anélkül, hogy állást foglalna – ez volt igazán fontos a számunkra.”

---

 

Ryan Gosling dicsérete

George Clooney Ryan Goslingról, aki a sajtófõnököt alakítja: „A film Gosling karakterérõl szól. Vele kezdõdik a film és vele végzõdik, ott van minden jelenetben. Kezdetben õ az okos srác, a legjobb abban, amit csinál, õt akarja mindenki. A film végére aztán, miután kihúzták alóla a szõnyeget, még jobb lesz a munkájában – és nem is kerül sokba, csupán a lelkét adja el érte. Nagy kihívás ez a szerep. Ryan kiváló színész és tökéletes erre a szerepre.”

Ryan Gosling: „Nem kell érteni a politikához, hogy követni tudjuk a karaktereket és a történetet. De bevisz a kulisszák mögé, és olyasmit mutat, amit eddig nem láthattunk… A film végére Stephen kompromisszumot köt, és olyan belsõ környezetet teremt magának, amelyben megszûnik létezni a lelke… Karaktereink azért vannak itt, mert hisznek Morrisban, és a kampányában. Mi pedig, színészek azért vagyunk itt, mert hiszünk George-ban és a kampányában, ami ez a film.”

 

Falus Tamás

---