Mi is az a Time Out Market?
Bő tíz évvel az első, lisszaboni gasztro-látványosság megjelenését követően, Budapesten is megnyílik az első, kulináris örömöket kínáló Time Out piactér.
Díjnyertes kulisszatitkok – Gravitáció
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Fantasztikus trükkök, ötletes rendezői megoldások, csavaros történetek jellemzik azokat a többnyire hollywoodi játékfilmeket, melyek az elmúlt hetekben fontos díjjelöléseket kaptak, és jelentős díjakat söpörtek be. A 2013-as filmtermésből ezúttal a legsikeresebb, legígéretesebb művek készítésének kulisszatitkaiból csemegézünk, elsőként a Gravitáció című filmet mutatjuk be.
A Gravitáció álsúlytalansága
Ha filmproducerek lennénk, és valaki azzal az ötlettel kopogtatna be hozzánk, hogy története a világűrben játszódik, hősei űrállomások között lebegnek másfél órán át, mindössze két szereplője van, közülük is az egyik meghal, nem valószínű, hogy egy centet is befektetnénk egy ilyen produkcióba. Különösen úgy, hogy tudjuk: az egész filmet itt a Földön kellene leforgatnunk, megteremtve a súlytalanság állapotát. Ám mivel nem vagyunk producerek, megvalósulhatott Alfonso Cuarón mexikói születésű direktor álma. Igaz, a Gravitáció (Gravity) rendezésén kívül ő vállalta magára a társproduceri teendőket, s részt vett a forgatókönyvírásban, a vágásban is. De a sztárok is hihettek megvalósuló álma sikerében, mert a két szerepre igent mondott Sandra Bullock és George Clooney.
Ahhoz, hogy a vásznon minden hihetőnek tűnjön, az alkotóknak – a rendező mellett a világosítóknak, a számítógépes programozóknak, a különleges effektekért felelős munkatársaknak – eddig nem használt eszközöket és vadonatúj módszereket kellett alkalmazniuk a hitelesnek tűnő látvány érdekében. Hiszen az volt a legfőbb cél, hogy a néző is úgy érezze: hősei mellett ő is ott lebeg a világűrben, alatta a szépséges, hatalmas Földdel. Ráadásul három dimenzióban…
A színészek profi játékán kívül a film gyakorlatilag számítógépes animációval készült. A rendezőnek és munkatársainak minden egyes beállítást a legapróbb részletig ki kellett dolgozniuk úgy, hogy a látványvilágnak a lehető legvalóságosabbnak kellett látszódniuk. Az animátorok először rongybaba segítségével szimulálták, miképp mozog a test, ha a súlytalanság állapotába kerül. A teljes filmet virtuális színen forgatták, digitális technikával keltették életre a hátteret, a díszletet, sőt még a jelmezt is. A NASA (az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) által adott fényképek nyújtottak segítséget a fotorealisztikus animáció készítéséhez. Végül még a két szereplő sisakja is számítógépes grafika eredménye volt. Bullock és Clooney a felvételek alkalmával ugyan sisakot viselt, de a sisakrostély a színészek leheletétől állandóan bepárásodott, így a vásznon már nem ezeket láthatjuk.
Alfonso Cuarón egy újabb trükköt magyaráz Sandra Bullocknak és George Clooneynak
A legnagyobb nehézséget a súlytalanság (mikrogravitáció) utánzása, hiteles ábrázolása jelentette. A hagyományos módszer, a kötelekre függesztés a tervezett hosszú snittek miatt nem lett volna kivitelezhető, ráadásul ennél a technikánál, bármily ügyesen mozognak is a színészek, mozgásukon mindig érzékelhető lenne a nehézségi erő. Elvileg a NASA-nak létezik egy Vomit Cometnek is nevezett repülőgépe, amely űrhajósok kiképzésére szolgál. Ebben, mivel parabolapályán halad, kevesebb mint fél percig súlytalanság-közeli állapotot lehet előidézni. Ez az idő azonban lehetetlen lett volna egy teljes film leforgatásához. Ráadásul, ahogy a repülő elnevezése is jól jelzi (a vomit szó hányást jelent), a körülmények amúgy sem lettek volna ideálisak. Így maradtak a földi módszerek. Egyes jelenetekhez hagyományos felfüggesztést használtak, de kidolgoztak egy különleges, manuálisan és digitálisan is irányítható, tizenkét kötélből álló szerkezetet. Marionett bábuként ez tartotta és mozgatta a két színészt, akik a szerkezet segítségével szinte úszhattak a levegőben. Az űrhajókon belüli forgatások alkalmával például a kötelek egy ultravékony szénszálas hámhoz kapcsolódtak, melyet Sandra Bullock testéhez igazítottak. Három-három kötelet erősítettek mindkét vállához, hármat-hármat a csípőcsontokhoz, így viszonylag kényelmesen, himbálózás nélkül függhetett a csörlőkre helyezett köteleken. A csörlőket egy-egy motor hajtotta, és ezek segítségével bármilyen irányban és szögben mozgathatták a színésznő testét, anélkül, hogy Bullock testi épsége veszélyben lett volna. A pontos koreográfia elkészítésére bábművészek tanácsát is kikérték.
A súlytalanság ábrázolása nagy kihívás elé állította a filmeseket
A felvételeket autógyárakban is használatos, számítógép vezérelte robotkarokra erősített kamerák segítségével tudták rögzíteni, a legszokatlanabb nézőpontokból. Külön e produkcióhoz fejlesztették ki az úgynevezett Light Boxot, az üreges kockához hasonlító hat méter magas, három méter széles fénydobozt, melyet egy műteremben építettek meg. A tetején kialakított tolóajtón lehetett bejutni a hatalmas tárgyba. Az egyik falára állványzatot építettek, mely a számítógéphez csatlakozó paneleket tartotta. A falak és a padló külön-külön mozgatható cellákból készültek, összesen 196-ból, s ezekre szerelték a több mint négyezer apró LED-izzót. Segítségükkel lehetett gyorsan és igény szerint változtatni a fény erejét, irányát, színét. Így a szereplőket szinte minden pörgő-forgó helyzetben megfelelően tudták megvilágítani. Hagyományos világítástechnikával ez nem sikerülhetett volna. A belső falakra vetíteni is lehetett, így a színészek ugyanazt láthatták maguk előtt, mint amit a figurájuk, és majdan a nézők. Vagyis a Földet, a nemzetközi űrállomást, a távoli csillagokat. „Nem tudtam, hogy ennyire gyönyörűségesen szép ez a bolygó” – áradozott Bullock, aki szerepére készülve több űrhajóssal is beszélt. Persze a szép képekhez ismét csak szükség volt a NASA segítőkészségére is: az űrhivataltól sok-sok űrhajósok által készített fényképet, filmfelvételt is kapott a stáb.
„Gyerekkoromban az űrhajósok ünnepelt hősök voltak, milliók által csodált szuperférfiak, akikre minden kisfiú hasonlítani szeretett volna – magyarázta George Clooney, aki nagyon élvezte a forgatást. – Ma már ritkábban hallani róluk, de én a mai napig borzasztó tisztelettel gondolok rájuk. Most pedig különösen, hogy megtudtam, micsoda veszélynek teszik ki magukat.”
Alfonso Cuarón Oscar-díjas instrukciói
„Nem azért terveztük 3D-sre a Gravitációt, hogy űrben száguldó tárgyakat küldjünk a néző arcába, hanem azért, hogy aki beül a moziba, valóban úgy érezhesse magát, mintha űrutazáson volna. Erős képi világot hoztunk létre, de nem önmagáért valót: a látvánnyal Ryan drámájának átélését támogattuk meg” – ezt már Alfonso Cuarón rendező magyarázta, akinek fantáziáját világéletében izgatta a világűr. Most kiélhette vágyait, olyannyira hogy mindez díjesőt hozott filmje, és az ő maga számára is. Több mint kilencven díjjal dicsekedhet a produkció, többek között hét Oscar-szoborral: a legjobb rendező, operatőr, vágás, vizuális effektek, hangvágás és keverés díját is besöpörte. A direktor emellett Golden Globe és BAFTA-díjas rendező lett, megkapta az amerikai filmkritikusok díját, és elnyerte az amerikai rendezők céhe elismerését.
Fotók: InterCom