Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

Az úgy kezdődött, hogy Bálint András és Jordán Tamás egy közös előadóest reményében leültek egy budai kiskocsmában, és elkezdtek emlékezni a múltra, együtt és külön töltött éveikre, pályafutásuk ívére – és közös pontjaikra. Volt mire visszaemlékezni, már csak életkoruk miatt is. Hiszen mindketten 2023-ban töltik be 80. évüket. Pontosabban Jordán Tamás január 15-én már ünnepelhetett is, míg Bálint Andrásnak sem kell sokat várnia, csak április 26-áig. A tervezett est címe így hamar megszülethetett: Bálint + Jordán = 160. Már csak tartalommal kellett megtölteni.

Bálint + Jordán = 160 című közös előadóest a Rózsavölgyi Szalonban

Bálint + Jordán = 160 (Fotók: Molnár Miklós)

A beszélgetést Jordán Tamás gépelte le, majd később további szorgos munka következett, mi maradjon ki, mely gondolatok kerüljenek be, milyen sorrendben, és hogyan. Ám mindketten úgy érezték, hogy az ő közvetlen hangú csevegéseikbe remek lenne beilleszteni Molnár Ferenc gondolataiból is, aki oly tökéletesen ismerte az egy évszázaddal ezelőtti Budapest világát, az itt élő emberek gondjait, bajait, érzéseit, vágyait, hozzáállását a világ történéseihez. Így párbeszédük közé beillesztettek néhány Molnár-monológot is, tárcáiból, publicisztikáiból. Olyanokat, amelyek valamilyen módon rímelnek az ő világlátásukra, és a mai magyar valóságra. Olyannyira jól sikerültek e beillesztések, hogy olykor a néző nem is tudja, hogy azok még a színészek saját szavai, vagy már Molnárt halljuk.

Bálint + Jordán = 160 című közös előadóest a Rózsavölgyi Szalonban

Így készült…

Ez az érzés többször is elbizonytalanít minket az előadás során. Mert a sajátos darab elkészült, és 2023 január közepétől a Rózsavölgyi Szalonban már láthatjuk is. Ám egyáltalán nem bánjuk, hogy a színészek néha így megtévesztik agyunkat. Persze, érezzük, tudjuk, hogy már Molnár szavait idézik, de mintha az ő gondolataik folytatódnának. A színházról, a művészetről, a kisemberről, a megkapaszkodni igyekvő polgárságról, a szeretetről.

De Molnár Ferenc ezúttal, kivételesen, csak egyfajta kiegészítő elem, mert a fő hangsúly Bálint András és Jordán Tamás mondatain van. Ahogy őszintén, saját szavaikkal visszaemlékeznek az elmúlt hosszú évtizedekre, a nézőben is felvillannak filmes emlékeik, színházi élményeik, melyek a két kiváló művészhez fűződnek. Miközben számos újdonsággal is meglepnek minket. Ki tudta például, hogy már nyolcéves koruk óta jól ismerik egymást, sőt, barátok? Hogy egymás közelében laktak Budán? Hogy együtt gombfociztak, futballoztak, hogy egy iskolába, egy színjátszókörbe jártak. Egymás ellen nemcsak gombfociban, hanem szavalóversenyeken mérettették meg tudásukat, és hol az egyikük győzött, hol a másikuk.

Mindketten színészek akartak lenni, de ehhez különböző utat jártak be. Míg Bálint Andrást felvették a színművészetire, addig Jordán Tamást nem. Ő geodétának tanult a műszaki egyetemen, és mérnökként végzett, s nemcsak a szavak, a számok embere is lett. Éppen Bálint András hívta az Egyetemi Színpadra, ott haladt előre színészi pályáján, míg Bálintot beszippantotta a film. Irigyelte is Jordán, ahogy a húszas éveiben járó barátját megismerte, megszerette az ország Szabó István filmjeiből (Álmodozások kora, 1964; Apa, 1966; Szerelmesfilm, 1970) Az élet színpadán aztán úgy hozta a sors, hogy mindketten színházigazgatók lettek. Egyikük a nemlétező, Deák térre tervezett Nemzeti Színház ügyeit intézte vezetőként, egy éven keresztül, másikuk már a Duna partján felépült Nemzetit igazgathatta öt éven át. Bálint András aztán a Radnótit vezette. Jordán Tamás igazi színházcsinálóként korábban a Merlin Színházat alapította, később a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító igazgatójaként tette hozzá tudását a magyar kultúrához.

Bálint + Jordán = 160 című közös előadóest a Rózsavölgyi Szalonban

Mintha mi is ott ülnénk a kávéházi asztaluknál

Bár az előadás alatt többször is hangsúlyozzák, nem akarnak politizálni, egyértelmű, hogy két szabadon gondolkodó ember párbeszédét hallgatjuk élvezettel, akiknek az eltelt hosszú évtizedek alatt végigkísérhettük a pályáját. Együtt éltük meg az általuk előadott, szervezett, igazgatott előadásokat, a médiumokban láthattuk cselekedeteiket, s olvashattunk is a világról alkotott felfogásukról.

A Rózsavölgyiben úgy repül el másfél óra, mintha csak épp belekezdtek volna párbeszédükbe. Hallgatnánk, néznénk még őket kávéházi asztaluknál, így a végén hiányérzetünk támad, miért fejezik be oly hirtelen a beszélgetésüket.

Jordán Tamás rutinos előadó a Szalon intim színpadán: a bemutató idején már 846-szor lépett itt fel, mellyel csúcstartónak számít. Amikor 2012-ben Zimányi Zsófia megalapította a Belvárosban piciny színházát, a színész egyből felajánlotta az akkor készült, Széllel szembe – poénok és poémák című önálló standup-estjét. Emellett Alföldi Róberttel már kereken 300 alkalommal játszotta el Mark St. Germain Az utolsó óra című művét, melyben Sigmund Freudot alakítja. Mind a mai napig, hiszen a darab még most is műsoron van. Bálint András nem büszkélkedhet ilyen számokkal a Rózsavölgyiben. Korábban mindössze egyetlenegy felolvasóestet tartott itt, de mostantól ez a szám minden bizonnyal jelentősen megugrik.

Bálint + Jordán = 160 című közös előadóest a Rózsavölgyi Szalonban

A két jóbarát – immáron 72 éve

Mert a Bálint + Jordán = 160 sikerre ítéltetett. Rendhagyó tartalmával és stílusával, közvetlenségével, színpadról áradó energiájával, az előadás és a szereplők szabadságával – és elsősorban: az előadók szerethetőségével.

A darab videoajánlója itt tekinthető meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 1.

Élmény + Utazás + Kiállítás

A magyarok körében középpontban áll az utazás, az élményszerzés, s kialakulóban vannak új trendek is.