Egy fényféltő jogász


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Szánthó Őrsike jogi tanulmányait Budapesten az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán folytatta, ahol harmad-és negyedéven évfolyamelső a mintegy négyszáz tagú évfolyamon. 1999-ben doktorált „summa cum laude” eredménnyel. Szintén 1999-ben felvételt nyert az ELTE Állam -és Jogtudományi Kar Doktori Iskola PhD képzésébe, amelyet 2002-ben abszolvált. A jogász doktoranduszok országos publikációs versenyén 2002-ben II. díjat ért el tudományos munkájával. Évekig a Magyar Tudományos Akadémia kutató jogásza, jelenleg ügyvédjelölt. A Jogi Továbbképzőt (JOTOKI) polgári jogi szakirányon végezte el. Számos publikáció szerzője, az egyetemen…

Dr. Szánthó Őrsike jogi tanulmányait Budapesten az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán folytatta, ahol harmad-és negyedéven évfolyamelső a mintegy négyszáz tagú évfolyamon. 1999-ben doktorált „summa cum laude” eredménnyel. Szintén 1999-ben felvételt nyert az ELTE Állam -és Jogtudományi Kar Doktori Iskola PhD képzésébe, amelyet 2002-ben abszolvált. A jogász doktoranduszok országos publikációs versenyén 2002-ben II. díjat ért el tudományos munkájával. Évekig a Magyar Tudományos Akadémia kutató jogásza, jelenleg ügyvédjelölt. A Jogi Továbbképzőt (JOTOKI) polgári jogi szakirányon végezte el. Számos publikáció szerzője, az egyetemen sikeres szemináriumokat, előadásokat tartott. Könyvei jelentek meg társszerzővel. Első saját könyve a közelmúltban Parlamenti beszédjogok címmel.

Miért választotta a beszédjogokat kutatási témának?

Életbeli dimenzióinkat általában a nagyszülőktől a magunk személyiségéig engedi bemérni a sors. Gyermekkorunkban az első maradandó benyomásokat a nagyszülőktől és szülőktől kapjuk meg.

Áldott emlékű nagyapám, aki 1902-ben született, gépészmérnök volt és a Műegyetemen tanított, arra nevelte édesanyámat, hogy az emberek többsége jó, tehát szép. Az ókori görög kalokagathia szerint is.

Szüleim engem is erre tanítottak és igyekszem megtalálni embertársaimban e két erényt.

Édesapám vegyészmérnök és közgazdász doktor, a magyar kőolajipar alapító tagja. Édesanyám jeles zongorista, komolyzenész, aki egy skandináv jótékonysági koncertkörút óta, ahol már megbetegedve teljesített, állandó szívbeteg. Anya korai betegsége engem igen komoly kislánnyá tett, nagyon hamar megismertem az élet öröm és bánat oldalát.

Engem mindig is az igazságigény érdekelt. „Fényféltő” jogász szeretnék lenni. A mélystruktúrák érintenek meg. Kisgyerekkorom óta kifejezetten éreztem, hogy ez a pálya illik hozzám, noha a tanáraim operaénekesnek szántak.

Az egyetemen számomra a jeles sohasem csak egy szám volt, hanem fejhajtás minden tanszék előtt. Soha semmit nem vettem félvállról. Mindig érdekelt az elmélet és a joggyakorlat kapcsolata, ezért évekig a Magyar Tudományos Akadémia kutatójogásza voltam.

Az elmélet, a kutatásaim a Parlamenthez kötnek, a napi munkám pedig az ügyvédi irodához és azon keresztül a bíróságokhoz. Nagy bázist ad nekem, hogy van egy kutatói, publikációs hátterem és most erre tudom ráépíteni a gyakorlatot. Hálás vagyok principálisomnak, Molnár Doktor Úrnak, hogy támogatott a tanulásomban, hogy minél szebb és tisztább jogdogmatikai megoldásokat találjak és alkalmazzak.

A jogászi hivatásban egyébként különös hangsúlyt kap az érvelés-eszköztár, a diskurzus-etika. Ezért az „ékesszólás” két nagy területét emelném ki: az egyik a parlamentek, a másik a ügyvédek, ügyészek, bíróságok szférája. Mindkettőben a beszédjog „stratégiai üzemág”.

Érdekli Önt az ékesszólás történelmi háttere?

Tudjuk, hogy az ékesszólású ember már az ókorban is felmentést kapott az élet kioltásával járó áldozat bemutatása alól és zengő, bölcs szavakkal is áldozhatott az isteneknek. Ezért, úgy gondolom, az ékesszólású emberek mind a mai napig felelősek mindenféle öldöklés, háborúskodás elkerüléséért. Apollón Isten is az ékesszólású Pindarosz áldozatát fogadta a legszívesebben. Amikor a világhódító Nagy Sándor felégette Thébát, meghagyta a katonáinak, hogy Pindarosz házára, mint a szemük fényére, úgy vigyázzanak.

A magyar Parlamentben az 1999. év őszi ülésszakától ülésnaponkénti rendszerességgel vizsgálom a Parlament ellenőrző funkciójához tartozó nevesített felszólalási jogokat. Ebben a könyvben sok évi rendszeres kutatómunkám van benne.

A XX. századtól az alkotmányfejlődések két markáns tendenciája érzékelhető: az egyik az, hogy erősödik a végrehajtó hatalom, amelynek egysége és stabilitása a legfőbb szempont (lásd: a „benehezített” konstruktív bizalmatlanság intézménye), a másik pedig az, hogy cizelláltan sokszínűvé válik a parlamenti ellenőrzés, számtalan függetlenség-biztosíték szolgálja a hatalmi ágak „széttartását”.

Így alakult ki, hogy a parlamenti jogban is folyamatosan gazdagodik az ellenőrzési eszköztár, amelyben, mint sajátos közegben, nevesített képviselői „beszédjogosítványok” születnek. Kutatásra érdemesek.

Már az egyetemi tanulmányaim idején elgondolkodtam azon, hogy a parlamenti beszédformák közül szinte csak az interpellációkra figyelnek, a többi beszédformát még nem dolgozták fel tudományosan. Még senki sem vállalta, hogy kora reggeltől késő estig végigjegyzeteli az összes felszólalást és alkotmányjogi relevanciákkal ellátva helyezi méltó tudományos rendszerbe azokat. Szeretem ezt a kutatómunkát, mert bele tudok fűzni jogpszichológiai, politológiai elemeket, parlamenti szokásjogot, hallom a folyóson a gyakorlatot. Ez az eleven kutatómunka.

Ma az úgynevezett 2 perces felszólalás jelenti a szakmai vita legjavát. Ennek első, részletes forrása vagyok.

Megfigyeltem, hogy a Parlament funkciói (amelyeket az Alkotmány ad meg: törvényhozás/ellenőrzés/kormányzati-szervezetrendszeri/külügyi-hadügyi/direkt politikai/egyéb) nemcsak történetileg különülnek el, hanem kitermelik a hozzájuk tartozó, adekvát felszólalástípusukat is, és fordítva is igaz: az egyes felszólalástípusok – mint a szólásjog önállósult intézményei – felkeresik a dialógusállományuknak leginkább megfelelő parlamenti funkciókat. Ez azért logikus, mert teljesen más a szövegszerkezete egy szakmai felszólalásnak, egy politikai felszólalásnak, egy szakmaival vegyes politikai felszólalásnak és a képviselők személyiségétől, a frakciófegyelemtől is függ, hogy miben szólalnak fel.

Kutatásaim során a bíróságok és parlamentek két közeledési aspektusát fedeztem fel.

Létezik egy érdekes képviselői felszólalásforma: ez a mentelmi jogában felfüggesztett képviselő napirend előtti felszólalása. A konkrét szabályozás így szól: a képviselő, akinek mentelmi jogát az Országgyűlés felfüggesztette, jogosult kétperces időkeretben az ülésnap napirendi pontjainak tárgyalása előtt az eljárás jogerős befejezéséről az Országgyűlést tájékoztatni. Az egész Házszabályban ez egy olyan szabályozáshely, ahol dominánsan felismerhető, hogy a parlamentek bizonyos funkciói a bírói eljárás intézményes logikájának engedelmeskednek.

A diskurzus és a döntés parlamenteken belüli cselekvésmenete a bírósági eljárás szerkezetével analóg. A felszólalás elején alkalmazott „Tisztelt Ház!”-megszólítás helyett akár „Tisztelt Bíróság!” is megfelelne. Nyilvánvaló, hogy az erkölcs őrei (custos mores) a bíróságok is és a parlamentek is.

A bíróságok szinte usurpálják (eltulajdonítják) a parlamentek törvényalkotó jogkörét, amikor bírói gyakorlattal életre keltik az addig élettelen jogszabályt. Sokszor „sikoltozik” is emiatt a primer jogalkotásra szorított Országgyűlés.

Mit lát a gyakorlatban?

Az ügyvédi, bírói szférában is nagyon fontos a szép felszólalás, az úgynevezett „ékes szólás”.

Azt gondolom, hogy nagyon nagy felelősség van azokon az embereken, akik tudnak ékesen szólni a társadalomhoz. Az ügyvédnél is nagyon fontos, hogy milyen érvkészlettel dolgozik.

Egyébként a bíróságokon szintén nagy hátteret ad az érvkészlet minden „formabiztos” jogásznak, hiszen mindig lehet még árnyaltabb és árnyaltabb replikákat alkalmazni. Például: elismert és szeretett ügyvéd tanárnőnk megkérdezte egy perben a bírót, hogy az adott Tisztelt Bíróság jogcímhez kötött bíróságnak érzi-e magát vagy jogcímen túlterjeszkedőnek fogja fel hivatását (mert mindkettő lehetséges), mert aszerint védekezne, nyilván a retorikai eszköztár is ehhez igazodna. Állítólag az a válasz érkezett a bírótól, hogy jogcímhez kötöttnek érzi magát.

Szintén elismert, közkedvelt ügyvéd tanárunk pedig arra hívta fel a figyelmüket, hogy ha 25 jogcímünk van és első fokon egy jogcím alapján nyertünk, akkor is fellebbeznünk kell (ha a másik fél is fellebbezett), hogy a másodfokú bíróságnak lehetőséget adjunk arra, hogy a javunkra döntsön: ugyanis, ha másodfokon megdől az az egy jogcím, akkor fellebbezés hiányában a többi 24 jogcímet a másodfok nem alkalmazhatná. Itt is látszik mennyire verziópárti a jogtudomány.

Kiemelném még, hogy az ügyészi hivatás rendszerszintjeihez is jól elkülöníthető érvállományok tartoznak: a nyomozás felügyeleti, a tárgyalótermi és a büntetés-végrehajtási (BV) ügyész teljesen más érvkészlettel dolgozik.

Ez hasznos is, hiszen az izolációs mechanizmusok identitást biztosítanak.

A parlamenti vitákban is „ékesen” szólalnak fel a képviselők?

Valóban sok a vita, erre utalva használatos is a „vitaparlament” kontra „munkaparlament” kifejezés, azonban a parlamentek mindenkori vitafórumként is funkcionálnak.

Ez van olyan jelentős, mint a törvényhozó munka. A viták legnagyobb része konstruktív. Hegel nevelő szerepet tulajdonít ennek.

Végül is hol kellene vitázni, ha nem itt? Sokkal rosszabb lenne, ha ez a feszültség az utcára kerülne ki például tüntetés formájában.

Változtatna a 2 perces felszólalásokon?

Nem változtatnék, inkább azt mondanám, hogy árnyaltabb technikákat alkalmaznék. Arra gondolok, hogy az Alkotmány szerint jelenleg a kérdés, az interpelláció nem intézhető képviselőtárshoz, pedig elképzelhető, hogy a nem kormánytag képviselő pártbeli szerepe olyan jelentős, hogy befolyással bír a kormánytagokra. Ilyenkor deklaráltan is „magára vehetné” a 2 perces felszólalás a „képviselő kérdezi képviselőkollégáját” funkciót.

Egyébként a gyorsíró, a fotóriporter vagy az újságíró munkáját nagyban megkönnyítené, ha kivonatos formában megkapnák a felszólalási formák – számukra releváns – lényegét. Így biztosan nem mennének el pont a viszontválasz előtt.

Úgyszintén az első ciklusos képviselő is kis füzetekben megkaphatná a lehetséges felszólalási formák felsorolását és célszerű alkalmazási területét.

A komolyság és a lelkesedés mindig is erőforrás.

Számos publikáció szerzője, szemináriumok, előadások sikeres előadója. A közelmúltban jelent meg első saját könyve Parlamenti beszédjogok címmel.

Mottóm:
„Vajon mi nagyszerű s nem nehéz egyszersmind?”
„Quid autem praeclarum non idem arduum?” (Cicero)

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.