Egy nobilis kereskedelmi szakjogász

Dr. Bárdos Péter
1946-ban született. 1968-ban az ELTE Jogi karán diplomázott. Karrierjét először jogtanácsosként kezdte a Magyar Külkereskedelmi Banknál, az Állami Biztosítónál, majd 1978 és 1983 között Bécsben a Magyar Nagykövetség képviselője. 1983 és 1987 között a MASPED és a COMPACK igazgatója. Pár évig Ausztriában dolgozott. 1987-től egyéni ügyvédként tevékenykedik. Szakterülete a kereskedelmi jog, külföldiek magyarországi befektetései, külkereskedelmi szerződések, biztosítási jog, kárfelelősség, szállítmányozási jog és fuvarjog, valamint európai jog. 1975 óta az ELTE Polgári Jogi Tanszékén polgári jogot és kereskedelmi jogot oktat, számos bel- és külföldi szeminárium előadója, a Wirtschaftsuniversität Wien vendégprofesszora. 1985 óta az ELTE tiszteletbeli tanára, 2003 óta az ELTE Jogi Továbbképző Intézet Kereskedelmi jog másoddiplomás képzésének szakmai vezetője. Számos szakmai publikációja jelent meg. Folyékonyan beszél németül és angolul. Autóban a Toyota Lexus a kedvence, órában a feleségétől kapott Tissot. Szabadidejét a családjával, unokáival tölti, olvas, koncertekre jár, valamint klasszikus zenét hallgat.

Ön kifejezetten nemzetközi ügyekkel foglalkozik. Számos szakmai publikációja jelent meg. Milyennek látja a magyar jogrendszert a nemzetközihez viszonyítva?

Pályafutásom a biztosítás területén kezdtem, majd a külkereskedelemben dolgozó jogászként folytattam, aztán egy kis kitérővel 1987-ben lettem ügyvéd. A társasági törvényt megelőzően ez volt az az időszak, amikor óriási volt az érdeklődés a magyarországi befektetési lehetőségek iránt.

Az első években ügyvédi tevékenységem középpontjában a külföldi részvételű társaságok alapítása állt, majd miután változott a helyzet és a piac telítődésével a Magyarországon alapított társaságok elkezdték problémás életüket élni, tevékenységem fokozatosan eltolódott a társaságalapítástól a társaságok működésével kapcsolatos jogi problémák felé.

Megbízói körömet 70%-ban német és 30%-ban angol nyelvterületű ügyfelek teszik ki, a biztosítás és a nemzetközi fuvarozás-szállítmányozás szakterületére specializálódtam. Ügyvédi irodám az alábbi jogterületeket műveli intenzíven: biztosítás és kárfelelősség (ideértve az irodában az évek során felhalmozódott, nem vagyoni kártérítésre vonatkozó adattömeg számítógépes feldolgozását is), belföldi/nemzetközi fuvarozás és szállítmányozás, nemzetközi kereskedelem, külföldiek magyarországi és magyarok külföldi befektetései, európai jog, közbeszerzés, munkajog, versenyjog, ingatlanjog, társasház-alapítás, követelések behajtása, gazdasági és közlekedési büntetőjog, sportjog.

Az ügyfelek túlnyomó része osztrák, német és svájci, kisebb hányada pedig angol nyelvterületen honos, illetve magyar. Ügyfeleink között a biztosító társaságok, valamint a fuvarozó- és speditőrcégek mellett bankok, nagy, közepes és kis ipari és kereskedelmi vállalatok, valamint a felsorolt témákban érintett magánszemélyek egyaránt megtalálhatók.

Nem készültem ügyvédnek. Abban az időben, amikor az egyetemet elvégeztem, az ember előtt sokkal jobban meghatározható karrierlehetőségek álltak, mint manapság.

Ma egy jogász kikerül az egyetemről, és gyakran fogalma sincs, hogy mihez kezdjen.

Azt gondolom, hogy az ügyvédi hivatáshoz kell egy sajátos karakter. Büntetőjoggal soha nem foglalkoztam, mert nem áll közel a habitusomhoz.

Néhány évig Ausztriában is dolgoztam. Amikor hazajöttem, akkor kezdődött a külkereskedelmi vállalatok megszüntetése vagy privatizációja, a külkereskedelem állami monopóliumának leépítése. Egy új világ kezdődött, jöttek a külföldi befektetők és a Budapesti Ügyvédi Kamara szívesen fogadta a nyelveket tudó, gazdasági tapasztalattal rendelkező jogászokat.

Mindig igyekeztem tisztességesen és felkészülten dolgozni, és világéletemben tiszteltem kollégáimat, akikben a legkeményebb véleménykülönbségek esetén sem az ellenséget láttam. Ügyfeleimnek is mindig azt javaslom, hogy üljünk le, beszéljük meg, tudunk-e valami értelmes kompromisszumot találni.

Egyébként azt tapasztalom, hogy a gazdasági ügyekben a mediáció nem igazán működik és meggyőződésem, hogy amíg valamilyen szinten nem lesz kötelező a mediáció perlés előtt, addig nem is fog működni.

Azt gondolom, hogy nem azon múlik feltétlenül, hogy van-e mediáció vagy nincs, hanem azon múlik, hogy vannak-e olyanok a szakmában, akik többre értékelnek egy jó kompromisszumot, mint egy rossz pereskedést. Hozzá kell tegyem, hogy itt részben a szükségből csinálunk erényt, mert az ügyfelek általában tudják, hogy a pereskedés nagyon rögös út, amely gyakran nem vezet sehova.

Ha össze akarom hasonlítani a magyar jogrendszert például a német jogrendszerrel, akkor ezt egyrészt a jogszabályok tartalma és minősége, másrészt a jog működése alapján tehetem.

Ami a jog tartalmát illeti, a német és a magyar jog között sok a hasonlóság. A magyar polgári jog alapvetően német gyökerű és mind a mai napig német dogmatikai meghatározottságú. Az ember magánjogi témákban egy német vagy osztrák ügyvéddel nagyon könnyen ért szót, mert ha egy szakkifejezés elhangzik, többnyire ugyanarra gondolunk. Ami a mi polgári törvénykönyvünket illeti, el lehet mondani, hogy alapvetően állja a versenyt, még ha nem is vagyunk dogmatikailag olyan mérhetetlenül kifinomultak és aprólékosak mint például a németek.

Más kérdés, hogy mindez hogyan működik, hogy érvényesül a jog. Hogyan fogadja be őt a közönség, hogyan alkalmazza a bíróság.

A bíróságokra a németek és az osztrákok is panaszkodnak, de azt gondolom, hogy e tekintetben mi lényegesebben rosszabb helyzetben vagyunk. A bíróságok munkája, szervezettsége, az eljárások gyorsasága, az ítéletek minősége tekintetében meglehetősen el vagyunk maradva Németország vagy Ausztria színvonalától.

Köztudott, hogy Magyarországon óriási jogásztúltermelés van. Amikor elmondom egy osztrák kollégának, hogy Budapesten mennyi ügyvéd van, elalél. Ez a túltermelés óhatatlanul a szakma rovására megy, csökken a hozzáértés szintje és az igényesség.

Ma egy egyetemistának sokkal céltudatosabban, komolyabban és ambiciózusabban kell saját magát fölépítenie, mint az én egyetemi éveimben és döntő fontosságú, hogy nyelveket tudjon. Ezen kívül maradjon tisztességes, empatikus és a problémák megoldását keresse, ne a kiélezésüket.

Soha nem jött be hozzám utcáról ügyfél. Mindig ajánlásra kerestek fel, amit megkönnyített, hogy bel- és külföldön az ügyek, előadások, publikációk révén széles körű kapcsolatrendszerre tettem szert.

Ebben az életkorban már megengedhetem magamnak, hogy csak olyan ügyekkel foglalkozzak, amelyeket érdekesnek találok. Az ügyek érdekessége számomra abból fakad, hogy új világot élünk: érdekes a joganyag (annak összes hiányosságával, sokféle értelmezési lehetőségével, rossz minőségű, értelmezhetetlen szabályaival együtt), és megváltoztak a körülmények is.

Ma már tisztán magyar jogi probléma lényegében nincs, mert minden jogi kérdésnél meg kell vizsgálni, hogy van-e európai jogi vetülete és fordítva: mindig meg kell vizsgálni, mond-e valamit az adott témáról az európai jog és joggyakorlat.

A feladatot még izgalmasabbá teszi, hogy egyelőre nincs koherens rendszert alkotó európai jog. Ennek a nem koherens európai jognak a nemzeti – így a magyar – jogba való integrálása vonzó jogászi feladat.

Németországban és Ausztriában több mint 100 éve van kereskedelmi törvény. Nálunk 1945 után a jogfejlődés más irányba ment. 1988-tól kezdtük újraépíteni a kereskedelmi jogot és a piac alaptörvényeit illetően (társasági jog, versenyjog) nem vagyunk elmaradásban a német vagy osztrák joghoz képest.

Németországban most folyik a törvény felülvizsgálata, Ausztriában nem olyan régen jelent meg a vállalkozásokról külön törvény. Ami a kereskedelmi jogfejlődést illeti, Magyarország annyiban nehezebb helyzetben van, hogy az előkészületben lévő új Ptk. az úgynevezett monista szemléleten alapul, azaz továbbra sincs külön polgári jogi és kereskedelmi jogi kódexünk. Ebből az következik, hogy a kereskedelmi jogi joganyag (pl. a vállalkozások státusjoga), ami nem fér bele a Ptk.-ba, továbbra is rengeteg speciális jogszabályban lesz megtalálható, ami már most óriási gondot okoz, nemcsak a joganyag terjedelme és szétszórtsága, hanem zavarossága és belső ellentmondásai miatt is. Úgy látom, hogy a németek és az osztrákok ezt a kérdést sokkal praktikusabban közelítik meg és igyekeznek speciális központi törvényekben megragadni a gazdaság lényegét.

1975 óta tanít az ELTE Állam – és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékén polgári jogot és kereskedelmi jogot. Számos bel- és külföldi szeminárium előadója, egyebek között a Wirtschaftsuniversität Wien vendégprofesszora.

Számomra az egyetemi oktatás az alap, egy szilárd pont. Munka, de nagyon hasznos kedvtelés is. Az ember sokat tanul a tanításból és mindig tesz új felfedezéseket.

Nagyon szeretem a diákokat, szeretek fiatalok között lenni. Mindig lelkiismeretesen készülök az anyagból, még akkor is, ha huszonötödször beszélek ugyanarról a témáról.

Miután elég jó a diákok részéről a visszhang, így – a vizsgáztatást nem számítva – általában pozitív élményeim vannak a tanítással kapcsolatban.

Publikációimnak két nagy területe van: az egyik kifejezetten a jogi szakmai terület (kereskedelmi jog), a másik része a szakmai nyelv.

1981-ben jelent meg első könyvem a Bevezetés a jogi kibernetikába, majd ezt követte az Angol-amerikai jogi nyelv, a Kárfelelősség a Ptk. rendszerében, a Cégalapítás, befektetés az Európai Unióban, a Német–osztrák jogi nyelv, a Kereskedelmi jog és számos szakcikk, amelyek nagy örömömre többnyire jó fogadtatásban részesültek.

Az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében folyó kereskedelmi jogi posztgraduális képzés kezdeményezője vagyok és a képzés beindulása óta szakmai vezetője is. Elsősorban ez inspirált, hogy az ELTE Polgári Jogi Tanszékének vezetőjével, dr. Menyhárd Attilával közösen a gazdaság igényeit szem előtt tartó, új szemléletű könyvben foglaljuk össze a kereskedelmi jog, mint a gazdasági, piaci folyamatok zavartalanságát biztosítani hivatott jogterület anyagát.

Ön nagy klasszikus zene rajongó. Aktívan részt vesz a klasszikus zenei élet szervezésében.

A klasszikus zene időm elég jelentős részét teszi ki. Már nem játszom aktívan hangszeren, de részt veszek a klasszikus zenei élet szervezésében. A Budapesti Vonósok Kamarazenekar abban a megtiszteltetésben részesített, hogy felkértek a kuratórium elnökségi posztra és én nagy örömmel vállaltam ezt a feladatot. Megpróbálok erőmhöz és lehetőségeimhez mérten segíteni ezeknek az általam nagyon becsült, kiváló művészeknek.

Nagy, rendezett CD-gyűjteményem van és különös örömöm telik egy-egy zenemű különböző előadásokban való meghallgatásában és az interpretációk összehasonlításában.

Dr. Pál Edith