Empátia és precizitás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Littner Zsolt 1994-ben diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1994 és 1996 között ösztöndíjjal a Bécsi Közgazdasági Egyetemen tanult, majd különböző osztrák bíróságokon szakmai gyakorlatot folytatott. Ügyvédjelöltként először egy osztrák, majd egy német nemzetközi ügyvédi irodában dolgozott. A szakvizsgát 1998-ban tette le és rögtön önálló ügyvédi tevékenységbe kezdett. Szakterülete az ingatlanjog, cégjog és szerzői jog. Angolul, németül és franciául beszél és szerződést, okiratot szerkeszt. Autóban az E12-es BMW, étteremben a Momotaro Ramen, órában az Universal Geneve a kedvence. Szabadidejét a családjával tölti, fut a Margitszigeten, olvas. A régi autók nagy kedvelője.

Alapvető fontosságúnak tartja az empátiát, az ügyfél problémájának lehető legmélyebb megértését, az „ügyfél fejével” való gondolkodást. Emellett természetesen nem hiányozhat a magas szakmai színvonal és a precizitás sem.

1999. január 1-jén nyílt meg a Littner Ügyvédi Iroda Budapest 2. kerületében és már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektettünk az ingatlanjogra és a cégek képviseletére, de foglalkozunk munkajoggal, szerzői joggal, gazdasági büntetőjoggal is. Egyszemélyes ügyvédi iroda vagyunk, bár sokáig gondolkodtam a társas formában, de mivel szinte kizárólag rossz példát láttam ezzel kapcsolatban, ezért inkább a munkatársaimat alkalmazottakként foglalkoztatom, illetve bizonyos ügyekben szorosan együttműködöm tapasztalt belföldi és külföldi kollégákkal is.

Ügyfélkörünket vegyesen alkotják magyar cégek és magánszemélyek, valamint külföldiek. Elsősorban osztrák, német, angol, francia és olasz ügyekben dolgozunk, de segítettünk már angolai, indonéz és koreai ügyfeleknek is jogi ügyeikben.

Tudatos választás volt az ügyvédi pálya?

Nem. A Szent István (akkor még I. István) Gimnáziumban az a szólás járta, hogy „aki hülye a matekhoz, de nem akar bölcsész lenni, az menjen jogásznak.” Nem voltam teljesen hülye az iskolában emelt óraszámban oktatott reál tárgyakhoz, de tény, hogy nem ilyen irányban akartam továbbtanulni. Azután az egyetemi jelentkezések beadása előtt a folyosón mellbe bökött egy kedves tanárom, és azt mondta: „Littner, te jogász leszel!”. A kérdés tehát gyorsan eldőlt, így én lettem az első jogász a családunkban.

Az egyetem alatt és főleg a későbbi munka során találtam meg azokat a területeket, illetve azokat a munkákat, amiket igazán szeretek. Egy bonyolult és nagy jelentőségű szerződés letárgyalása, előkészítése, megszövegezése – főleg idegen nyelven – kimondottan a kedvenceim közé tartozik. Hogy másik példát is mondjak: pereskedni nem szeretek, az ilyen ügyeket is elvállaljuk persze, de a bíróságra az a kolléganőm jár, aki kifejezetten erre specializálódott. Nem törekszem arra, hogy minden jogterülethez értsek, az évek során összegyűjtöttem azokat az okos és megbízható kollégákat, akiket speciális vagy általam nem kellő mélységben ismert jogterületekkel kapcsolatos ügyekbe be tudok vonni.

Már ügyvédjelölt koromban az ingatlanjog foglalkoztatott, de mivel egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgoztam, ahol nem vittünk ingatlanos ügyeket, így nem volt lehetőségem ezen a területen fejlődni. Az első ingatlan-adásvételi szerződésemet már szakvizsgázott ügyvédként készítettem el.

A 90’-es évek vége, 2000-es évek eleje nagyon intenzív volt az ingatlanpiacot illetően és én mindent elvállaltam, ami ingatlannal kapcsolatos, a legbonyolultabb ügyektől kezdve a legapróbbakig.

Beleásva magam az ingatlanjogba azt vettem észre, hogy az ügyfelek már nemcsak jogi munkával bíztak meg, hanem aziránt is érdeklődtek, hogy nem tudok-e eladó lakásokat, egyéb ingatlanokat. Ebben az irányban is elindultam és ma már az irodámban van két ingatlanszakértő kolleganő, akik kimondottan csak lakások, házak adásvételével és bérbeadásával foglalkoznak. Nyelvtudásuknak köszönhetően gyakran hoznak össze magyar tulajdonosokat külföldi érdeklődőkkel.

Jelenleg az ingatlanpiacra a legjobb szó, hogy befagyott. Sokkal kevesebb a vevő, de jó néhány eladó is visszavonta a piacról az ingatlanát, mert nem tudta elérni az általa megcélzott árat. Nagyon eltávolodott az eladók által elfogadható ár attól, amit a vevők hajlandóak kifizetni – így sokkal kevesebb az adásvételi szerződés is. Az ingatlan persze nemcsak befektetési forma, hanem használati tárgy is, ezért akinek mindenképpen kell, az vásárol vagy bérel, mert lakni kell valahol. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a luxusingatlanok piacát kevéssé befolyásolta a válság, az idén meglepően sok értékesítésben tudtunk részt venni.

Amit én látok, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat nagyon mélyen érintette a válság. Szinte sírnivaló, ahogy egy-egy hosszú évek óta képviselt, sikeres magyar cég vergődik és megy tönkre a szemem előtt. Több ilyen vállalkozás mellett is ott voltam a kezdetektől, a 2000-es évek elejétől, végigkísértem a felemelkedésüket és aki most nehéz helyzetbe kerül, annak próbálok segíteni a túlélésben. A cégek vezetőivel általában szinte baráti a viszonyom, majdnem mindenkivel tegeződünk. A segítségem a jelen helyzetben nemcsak jogi tanácsadást és munkát jelent, hanem akár fizetési kedvezményt és halasztást is.

Nagyon szeretném, ha végre megfordulna ez a folyamat és fejlődésnek indulna a magyar kis- és középvállalkozói réteg, mert ők azok, akiknek igénye lenne a magasabb színvonalú szolgáltatásra, ha éppen nem a szakadék szélén állnának.

A magyar jogi piac utóbbi években tapasztalható szűkülésével egyre inkább külföldi kis- és középvállalkozások, valamint magánszemélyek jogi képviseletére koncentrálunk, főként francia, német, angol nyelvterületen. Nagyon sok a külföldi követelésbehajtási megbízás magyar cégek ellen, valamint számos külföldi vonatkozású örökösödési, családjogi és ingatlanügyünk van.

Alapvetően országimázskérdés, hogy a befektetők szívesen jönnek-e Magyarországra?

Nyilvánvalóan fontos szerepe van az országimázsnak is, de ez gazdasági kérdés. A jelenlegi gazdasági helyzet miatt az új befektető – és ez alatt nemcsak a multinacionális cégeket értem, hanem azokat a külföldi magánszemélyeket, kisvállalkozókat is, akik esetleg csak egy lakást vásárolnak vagy céget alapítanak Magyarországon – jelentősen kevesebb. Külföldi ügyfeleink többnyire olyanokból kerülnek ki, akik évek-évtizedek óta Magyarországon élnek és már több szállal kötődnek az országhoz.

Alapjában véve erősen megegyezés- párti.

A jogbiztonság Magyarországon ingatag és esetleges, így bízni is nehéz benne. Talán a legrosszabb az, hogy már a piaci szereplők is evvel kalkulálnak és gyakran kihasználják a másik fél jogérvényesítési nehézségeit. Ezen persze elsősorban a bíróságok működésének javításával lehetne változtatni. Itt nemcsak az ügyek gyorsítására gondolok – egy átlagos peres ügynek nem szabadna 2-3 hónapnál tovább tartania –, hanem arra a szerintem téves bírói gyakorlatra, hogy a bíróságok a végsőkig titkolják, mit gondolnak az ügyről és minden csak az ítélethirdetéskor derül ki. Ha a bíró tájékoztatná a véleményéről a feleket egy szűk körű egyeztetés keretén belül, akkor mindkét fél jobban ismerné az esélyeit és valószínűleg sokkal hamarabb megegyeznének. Általában mind a két fél – itt most elsősorban az ügyfelekre gondolok – meg van győződve arról, hogy neki van igaza és ez lehetetlenné teszi a megegyezést. Ezenkívül a döntések gyakran kiszámíthatatlanok, sokszor csak egy bíróság vagy egy bíró által követett gyakorlatot tükröznek. Egy ügyfelem azt mondta, hogy a bíróság olyan, mintha egy dobókocka lenne a bíró helyén.

Ha egy ügyfél perrel akar minket megbízni, akkor a tájékoztatást mindig azzal kezdem, hogy a pernek 4 tulajdonsága van: drága, sokáig tart, idegesítő és bizonytalan a kimenetele.

Alapvető fontosságúnak tartom tehát a megegyezés lehetőségének keresését, amit az ügyvédnek már akkor el kell kezdenie, amikor a megbízást elfogadja és nem csak akkor, amikor már bizonytalannak érzi a per kimenetelét. Még mindig jó néhány kolléga úgy érzi, hogy akkor felel meg az ügyfél igényeinek, ha a lehető legkeményebben lép fel és a végsőkig harcol bíróság előtt. Lassan ugyan, de javul a konfliktuskezelés kultúrája Magyarországon, sokszor meg tudom győzni az ügyfelet arról, hogy lemondva a követelése egy részéről, kössön egyezséget ahelyett, hogy évekig pereskedjünk. Ebben a körben nagyon fontosnak tartom a személyes egyeztetést. Ha szemtől szemben vagyunk a másik féllel, akkor mindenki óvatosabban fogalmaz, civilizáltabban viselkedik, könnyebb és gyorsabb megegyezésre jutni. Természetesen vannak olyan esetek, amikor mi sem tudunk a pernél jobbat tanácsolni az ügyfélnek, mert a másik fél nem mutat semmilyen hajlandóságot a kompromisszumra.

Az iroda honlapján különböző jogterületeken belül jogi tippeket is adnak az olvasóknak.

A honlapon a leggyakrabban felmerülő jogi kérdéseket igyekeztünk összegyűjteni ingatlanjog, cégjog, büntetőjog és polgári peres ügyek témakörben. Ezek a tippek persze semmiképpen sem alkalmasak konkrét jogesetek megoldására, de alapkérdéseket tisztázhatnak és segítenek az ügyfélnek megérteni a saját problémáját. Tapasztalatunk szerint az ügyfelek szívesen veszik a tájékoztatásnak ezt a formáját.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.