Eredményesen a felszámolási eljárásban VI.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A cikk előző részeiben az eljárás megindítása, a bizonyítási eljárás és a bírósági döntés meghozatalával foglalkoztam. A folytatásban rátérek az érdemi döntés elleni jogorvoslati lehetőségekre, majd az utolsó részben a felszámoló által irányított, a bíróság által lényegében csak ellenőrzött tényleges felszámolás periódusára, ezen belül a hitelező(k) teendőire és az adós kötelezettségeire.

EL KELL-E FOGADNI A BÍRÓSÁG DÖNTÉSÉT?

A bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megszületik az érdemi döntés, mely a lefolytatott bizonyítástól függően lehet a fizetésképtelenség megállapítása és az adós felszámolásának elrendelése, vagy az eljárás soron kívüli megszüntetése. Azokban az eljárásokban, ahol ellenérdekű felek állnak egymással szemben, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy a bíróság képes-e olyan döntés meghozatalára, mely mindkét fél számára kedvező? Természetesen nem. Kivétel ez alól az a helyzet, amikor a felek az eljárás során megállapodásra jutnak egymással és a hitelező kérelmének visszavonását követően a bíróság megszünteti az eljárást. Ekkor mindenki elérte a célját. A hitelező követelése és eljárási költségei megtérülnek, az adós megszabadul a felszámolás általi fenyegetettségtől, a bíróságon eljáró bíró vagy titkár pedig jogerősen befejezte az ügyet. Ez azonban az eljárások kisebb hányadában fordul csak elő. Legtöbbször a felek által szolgáltatott bizonyítékok mérlegelését követően meghozott bírósági döntés zárja le az eljárást. Ezért a felszámolási eljárás során is biztosított a felek számára a jogorvoslathoz való jog.

A FELLEBBEZÉS

A felszámolási eljárás során az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a hitelező és az adós is egyaránt. A részletes szabályokat a Polgári Perrendtartás szabályairól szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) határozza meg, melyeket az alábbiakban pontokba szedve ismertetek.

a) A fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap.

A határidő kezdete szempontjából a szabályszerű kézbesítésnek van nagy jelentősége. A fellebbezési határidő ugyanis a szabályszerű kézbesítés tényével nyílik meg, ezért ha a félnek az eljárás vitelére maghatalmazottja van, a jogorvoslatra nyitva álló határidőt a határozat meghatalmazott részére történt kézbesítésétől kell számítani.

Meghatalmazott hiányában a cég székhelyére történik a kézbesítés. Ekkor a kézbesítést szabályszerűnek kell tekinteni akkor is, ha a cég nevében arra nem jogosult személy veszi át a postai küldeményt. A cég köteles ugyanis saját székhelyén biztosítani az odaérkező küldemények szabályszerű átvételét.

A fellebbezési határidőbe a határozat átvételének napja (kezdőnap) nem számít bele. Megtartott a határidő, ha a fellebbezést a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adják. Ugyanezen megítélés alá esik az elsőfokú bírósághoz a határidő utolsó napján faxon beérkező fellebbezés is.

Ha a fellebbezési határidőt önhibáján kívül lépi túl a fél, igazolási kérelmet terjeszthet elő, melyben elő kell adni a mulasztás okát és egyben elő kell terjesztenie a fellebbezést is. Az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság határoz.

Ha a bíróság szabályszerűen kézbesített határozata ellen tizenöt napon belül az érdekelt nem él fellebbezéssel, vagy az elkésett, a bíróság határozata jogerőre emelkedik.

b) Mire kell ügyelni a fellebbezés benyújtásakor?

A fellebbezést – jogi képviselő útján,
– írásban,
– három példányban,
– az eljárt megyei bíróságnál,
– a bírósági ügyszám feltüntetésével,
– az eljárt felek megjelölésével,
– az illetékes ítélőtáblának címezve,
– 7000 Ft-os illetékbélyeggel
kell benyújtani.

A fentiekből következik tehát, hogy a fellebbezést kizárólag jogi képviselő útján nyújthatja be a fél, akkor is, ha az első fokú eljárás alatt nem volt jogi képviselője. Ennek oka, hogy a Pp. az ügy érdemében hozott végzések elleni fellebbezés elbírálására az ítélőtáblák kötelező illetékességét köti ki, mely fórum előtt a jogi képviselet kötelező. Tekintettel a kötelező jogi képviseletre, a fellebbezést csak írásban, három példányban lehet előterjeszteni, nincs mód a jegyzőkönyvbe mondásra.

Ha a fél már az elsőfokú eljárás során személyes költségmentesség vagy illetékfeljegyzési jog kedvezményben részesült, annak hatálya kiterjed a másodfokú eljárásra is. A magánszemély hitelező egyébként a személyes költségmentesség engedélyezését és pártfogó ügyvéd kirendelését legkésőbb a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérheti. A kérelmet egy példányban kell előterjeszteni, mellékelve a külön jogszabályban megjelölt igazolásokat.

A fellebbezést az eljárt megyei bíróságnál kell benyújtani. Az első fokú bíróság vizsgálja meg a fellebbezést, hogy formailag megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, határidőben érkezett-e és hogy az arra jogosult terjesztette-e elő. Ha a fellebbezés nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, az első fokú bíróság intézkedik a hiányok pótlása érdekében. A hiánypótlás elmaradása, illetve elkésettség esetén a fellebbezés hivatalból elutasításra kerül.

Ha a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adott fellebbezés rossz helyre kerül benyújtásra, az nem vehető figyelembe és elkésettnek fog minősülni. Ezért fontos, hogy mindenképp az eljárt bíróságnak legyen címezve a küldemény.

Valamely adós esetlegesen megpróbálkozhat azzal a látszólag nyerő megoldással, hogy a fellebbezést elutasító határozatot hiányosan fellebbezi meg, majd az ezt elutasító határozat ellen szintén hiányos fellebbezést nyújt be, és így folytatva egy véget nem érő körforgásba kezdve próbál időt nyerni, és elodázni a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését. Ilyen esetben a bíróság megteheti, hogy az újból hiányosan benyújtott fellebbezést hiánypótlásra való felhívás és elutasítás nélkül rögtön felterjeszti a másodfokú bíróságnak az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezés elbírálása végett. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy a Pp. szabályai alapján, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság által pénzbírsággal sújtható. Ez a pénzbírság a Pp. szabályai alapján 500 000 Ft-ig terjedhet.

Ha a bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja, a fellebbezési eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes és az illetékes adóhatóságnál kérelmet lehet előterjeszteni a lerótt 7000 Ft-os illeték visszatérítése iránt.

c) Mit tartalmazzon a fellebbezés?

A fellebbezést
– határozott fellebbezési kérelem megjelölésével,
– az indokok ismertetésével
kell benyújtani.

A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a másodfokú eljárásban is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, azaz a másodfokú bíróság csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálhatja felül a megtámadott elsőfokú határozatot, e kérelmeken nem terjeszkedhet túl. Ezen felül a fellebbezésnek azt is tartalmaznia kell, hogy a fél milyen okokra alapítja a fellebbezését, vagyis kérelme indokolását. Szükségképpeni tartalmi eleme a fellebbezésnek az elsőfokú határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére irányuló határozott kérelem, azaz a fellebbezési kérelem.

A bíróság érdemi határozatához, így a felszámolást elrendelő, illetve az eljárást soron kívül megszüntető végzéséhez kötve van. Az ellene bármilyen címen előterjesztett kérelmet – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével – fellebbezésnek kell tekinteni. Ezért, ha az adós a felszámolását elrendelő végzés kézhezvételét követően igazolja a tartozás megfizetését és kéri az eljárás megszüntetését, kérelme fellebbezésnek minősül és csak a másodfokú bíróság tudja megszüntetni vele szemben az eljárást.

A fellebbezés részletes indokainak elmaradása csupán azt eredményezheti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban már előadottak figyelembevételével bírálja felül az elsőfokú határozatot. A fellebbezésnek érdemi vizsgálat nélkül való elutasítására ilyen esetben nem kerül sor.

A beérkezett fellebbezés másodpéldányát az elsőfokú bíróság azzal a figyelmeztetéssel kézbesíti a fellebbező fél ellenfelének, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az elsőfokú bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésére nincs lehetősége a másik félnek. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt – felterjeszti az ítélőtáblára másodfokú elbírálás végett.

d) A fellebbezés jelentősége, joghatálya, a jogerő

A felszámolási eljárásokban a másodfokú bíróság által elbírált ügy végleges döntésnek minősül. Ezt a véglegességet hívjuk jogerőnek. A másodfokú határozatnak mind a felszámolást elrendelő, mind az eljárást megszüntető határozatok esetében három változata lehetséges. Helybenhagyó, megváltoztató és hatályon kívül helyező. Hatályon kívül helyezés esetén az első fokú bíróság előtt folytatódik az eljárás és új határozat meghozatalára kerül sor. Megváltoztatás esetén a másodfokú bíróság valamilyen részben megváltoztatja az első fokú bíróság határozatát és azzal emelkedik jogerőre a döntés, míg helybenhagyás esetén a másodfokú bíróság az első fokú döntést változatlanul hagyva emeli jogerőre a határozatot.

Az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésével az eljárás befejeződik. A felszámolást elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően az első fokú bíróság rendelkezik a határozat közzétételéről és megkezdődik az adós cég felszámoló által irányított érdemi felszámolása.

A fellebbezés legfontosabb eljárásjogi hatása, hogy a felszámolást elrendelő határozat végrehajtására halasztó hatálya van, tehát nem következik be a véglegesség, mivel a bíróság döntése nem emelkedik jogerőre és ezért nem fűződik hozzá semmilyen joghatás sem. Ebből kifolyólag, amíg a másodfokú elbírálás folyamatban van, nem kezdődhet meg az adós érdemi felszámolása sem. A meghozott másodfokú határozat ellen nincs helye további jogorvoslatnak, így a felülvizsgálat kizárt. Ennek oka, hogy a felszámolás elrendelésével, a felszámoló irányítása alatt olyan gazdasági folyamatok indulnak be (adós vagyonának átvétele, értékesítése, munkavállalók munkaviszonyának megszüntetése stb.), melyek később egy bírósági határozattal nem lennének orvosolhatóak. Mindkét fél érdeke ezért, hogy már az elsőfokú eljárás során a bíróság tudomására hozza az ügy szempontjából lényeges bizonyítékait.

Dr. Dénes Raymond

 

Eredményesen a felszámolási eljárásban – I. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – II. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – III. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – IV. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – V. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – VII. rész

---