Genesis – A siker útján

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Páratlan dokumentumfilm érkezett a magyar mozikba, mely a világ egyik legjelentősebb rocktársulatának történetét dolgozza fel sok zenével, őszinte vallomásokkal.

A rocktörténet egyik legfontosabb brit zenekara az 1967-ben alakult Genesis, amelynek tagjai együtt és külön-külön is szédületes karriert futottak be. A progresszív rockzenével indult társulat első fénykorát az 1970 és 1975 közötti időszakban érte el, a klasszikus felállás így festett: Phil Collins, Peter Gabriel, Steve Hackett, Tony Banks, Michael Rutherford.

A pop-rock máig meghatározó egyéniségei, akik szólóban, új háttérzenekaraikkal is mind hatalmas sikerekkel büszkélkedhetnek, legnagyobb teljesítményüket mégis még huszonéves korukban, együtt érték el. Játékukkal stadionokat töltöttek meg. Utolsó koncertjüket – a „klasszikusok” közül már csak hárman –, 2007 júliusában, Rómában adták. A mai magyar, kissé már őszes hajat viselő generáció zenebarátai pedig jól emlékeznek arra, hogy 1987. június 18-án, Budapesten, a Népstadionban is telt ház előtt léptek fel.

A BBC tavaly készítette el a Genesis – A siker útján (Genesis – Sum Of The Parts) című egész estés dokumentumfilmjét, mely minden eddiginél hitelesebben mutatja be a világhírnevet szerzett zenekar pályafutását. Annál is inkább, mert John Edginton rendező a film kedvéért összeboronálta a ma már hatvanas éveiket taposó zenészeket, és a régmúlt összetűzéseit elfeledtetve, olykor épp felidéztetve arra kérte őket, meséljenek a múltról, a legendás együttes megalakulásáról, pályafutásáról, sikerekről, örömökről, nézeteltérésekről, a kompozíciók megszületéséről, a későbbi kiválások, szétválások okairól. A zenekar rajongói, tisztelői számára van valami szép abban, amikor azt látja, hogy a stúdióban, ahol újra együtt van az ötösfogat, Peter Gabriel karjával maga elé tartja mobilját, lefotózza a csapatot, és közben mindenki nevet…

Nemcsak együtt, hanem külön-külön is kamerák elé ültek a zenészek, hogy ma már csak mosolyogva, olykor önkritikusan, őszintén beszéljenek a múltról. Az emlékezést szakemberek, menedzserek elemzése, értékelése teszi teljessé. Mindeközben pedig felvillannak régi koncertek, videók, tévéfelvételek részletei. Eddig soha nem látott, több mint negyvenéves, archív koncertfilm-részleteket is látunk a hetvenes évek elejéről, amikor Peter Gabriel maszkban, női ruhában állt a színpadon és excentrikus viselkedésével botránkoztatta meg, nyűgözte le mind a nézőket, mind a kritikusokat. S ahogy most a filmből kiderül, háborította fel kezdetben a zenésztársakat is…

Az alkotás kronologikus sorrendben mutatja be a zenekar útját. Az angliai Godalmingban lévő Charterhouse School fiataljait, akik a konzervatív brit iskolarendszer ellen akartak lázadni, és a zenében találták meg azt a kifejezésmódot, amellyel azt megtehetik. Igaz, zenélni akkoriban még nemigen tudtak. Anthony Phillips volt közülük talán a legjobb, aki a többieket gitározni tanítgatta. Később aztán egészségügyi okok miatt hagyta ott a csapatot, és 1970-ben Phil Collins váltotta őt a doboknál.

Korszakonként és lemezenként halad előre a filmben a történet. A Peter Gabriel-évekből megszólal Jonathan King, a hatvanas évek angol popsztárja, aki a zenekarnak a nevet adta. Hogy miért? Producerségének kezdete volt ez, az első zenekar, amellyel elkezdte a munkát, így „keletkezett” első együttese. Amikor Phil Collins egy színi tanodából megérkezett a Genesisbe, csak az a cél vezérelte, hogy valahogy megélhessen a dobolásból, nem akart sztár lenni. Humorával aztán jó hangulatot varázsolt a kissé mereven próbáló és játszó társulatba. Peter Gabriel arról mesél, mi vezetett a zenekarból való kiválásához. A többiek Peter önfejűségére, színpadi különcségére emlékeznek, és arra a nehéz időszakra, ahogy a The Lamb Lies Down on Broadway (1974) című dupla konceptalbumuk készült, kizárólag Peter Gabriel verseivel. A feszültségek mégis oda vezettek, hogy Peter 1975-ben otthagyta a csapatot. Ezt követően a zenekar tagjai számtalan énekest hallgattak meg, hogy helyére új embert találjanak. Sokan már a Genesis végét jósolták. Az énekest csak nem sikerült megtalálni. A jelölteknek Phil Collins mindig előénekelte a dalokat, de hiába. A végén aztán Tony Banksék feladták a keresést, és szóltak Philnek: jó lesz, ha ott marad a mikrofonnál, és barátkozzon meg a gondolattal: ő lesz az új énekes…

Az együttes sokkal sikeresebb volt nélkülem – mondja ma utólag Peter Gabriel, aki szintén hihetetlenül gazdag szóló pályafutást tudhat maga mögött. Két évvel utána Steve Hackett gitáros is megsértődött és elhagyta az együttest. Idővel aztán az okozott feszültséget a megfogyatkozott csapatban, hogy Phil Collins szólistaként egyre népszerűbbé vált a nyolcvanas évektől, és szinte kezdte kinőni a társulatot. A zenekar viszont tudatosan nem keverte koncertjein Collins szólószámaival saját repertoárját. A nyolcvanas évtizedben az új Genesis-szerzemények műfaja is változott. Miközben a koncerteken néhány régi, progresszív-pszichedelikus rock kompozíció is felcsendült a hetvenes évekből, az ezt követő évtizedben már a Music Television által favorizált videoklipes, slágeresebb, poposabb világ uralkodott el az együttes zenei világában. Az Invisible Touch címet viselő lemez (1986) tovább növelte a csapat népszerűségét. Ennek zenei anyagát már saját angliai stúdiójukban, Surreyben rögzítették. Ebben a korszakukban léptek fel Budapesten is Chester Thompsonnal a doboknál és Daryl Stuermer gitárossal, akik turnézenészként egészítették ki a három tagot.

1996-ban aztán Phil Collins is kivált az együttesből. Csak tizenöt évvel később tért vissza, hogy a nagy hármas egy újabb stadionkoncert-sorozattal idézze fel a múltat, immáron több generációnak. 2010-ben a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is bekerült a Genesis.

A kiváló dokumentumfilm a rocktörténelem egyik legmarkánsabb zenekarának pályáját dolgozza fel, melyből kiderül: tagjai külön-külön is karizmatikus, erős egyéniségek, így az is csoda, hogy ennyi éven, évtizeden át csapatban is együtt is tudtak zenélni. E profi alkotás remek alkalom arra, hogy a rajongók és a pop-rock iránt érdeklődők másfél órára felidézzék magukban a Genesist – és tisztelegjenek műve előtt.

https://www.youtube.com/watch?v=aPktx4CGMuo

---