Görög Ibolya a báli protokollról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Budapesti Jogászbál báli protokolljának szakmai tanácsadója Görög Ibolya, aki 1987-1999 között a Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályának vezetője volt. Munkásságáért 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.

Jól gondolom, hogy a bál az etikett szempontjából az egyik legjobban körülhatárolt és kötött forma?

Igen, ugyanis pont a bál az, ahol „etikett” szerint kell viselkedni. A királyi, főúri házakban született, de átvette a polgárság is. A XIX. századtól ismertek a „tematikus” bálok, ahol egy-egy szakma ünnepelte egymást. Ebben az időben születtek a megyebálok, ahol a megye színe-java megjelent.

A tradíciók miatt ennyire szabályozott?

Igen. A szabály szerinti viselkedés: a legyező kellő használata, a gardedám ottléte, a táncolók közötti távolság hajszálpontos betartása, illetve a felmerült hibák, baklövések hónapokig témát adtak a „jobb köröknek”.

Mennyire illendő pontosnak lenni egy bálon?

A bál nem egy üzleti tárgyalás, itt még én is megengedek némi késést. Szerintem fél óra – ez optimális. Már vannak ott – tehát látják, ahogy megérkezünk, különös tekintettel a hölgyek bundájára!

Görög Ibolya

Jól emlékszem, hogy egyszer azt nyilatkozta: „bálról túl korán, éjfél előtt nem ildomos távozni”?

Igen, mivel eleve bálba, tehát táncolni megyünk, azt mindenképp meg kell várni és körülbelül éjfél az az idő, amikor feltűnés nélkül már távozhatunk. Egyszer meghívtak egy szakmai szövetség báljára. Vonakodtam, nem vagyok már „mai csirke”, de csak elmentem. Eleve rosszul indult, úgy konferáltak fel, hogy én vagyok a bálanya! Asztaloknál ültünk és volt ilyen beszéd, olyan beszéd, divatbemutató, népitáncos, tényleg minden… Éjfélkor még egy lépés nem sok, annyit se táncoltak, csak valamikor utána indult be. Nekem, akárhogy is szenvedtem, ezt meg kellett várnom.

Vannak-e első bálozókra érvényes szabályok?

Az első bálozók fura fogalom. Mert ha valaki először megy bálba, az attól még nem „első bálozó”. Ezt hallva inkább azokra a fiatalokra gondolok, akik az ünnepélyes nyitótáncot, keringőt, palotást lejtik el. Az ő ruházatuk nagyon formális, tehát a fiúknak frakk, a lányoknak hosszú alkalmi ruha és könyököt takaró kesztyű. Ezt a ruhát aztán átcserélik a „rendes” báli ruhájukra, mert ezekben nem lehet reggelig ellenni. Ha mondjuk egy hagyományokat őrző esten, például egy megyebálon külön pontban köszöntik az első bálozókat, akik ilyenkor nyilván a lányok, akkor nekik a szüleikkel kell megjelenniük, a bemutatásra a papájuk kíséri őket.

Mi jellemzi egy bálozó öltözékét? Mi a különbség a black tie és a white tie között?

Nagyon jó, hogy ezt kérdezi. Ugyanis sok szervező elrontja a kódokat. A „white tie” a frakk, amihez kötelező az emelt, tört gallérú (úgynevezett „apagyilkos”) ing, fehér mellény, a villás farkú zakó, fekete selyemzokni, fekete lakkcipő és természetesen a csokornyakkendő, ami fehér. A nőknek hosszú alkalmi ruha és kötelezően a könyököt takaró kesztyű. Na, ha ezt írják elő, ebben kell lenni végig. A nagyon kényelmetlen frakkban nem lehet órákig táncolni, a nők a kesztyűt nem vethetik le, abban kéne enni is. Tehát csak a nyitópár hordhatja ezeket. Az igazi báli ruha a „black tie”, ez a szmoking. Természetesen fekete, de a fehér ing gallérjának nem kell magasan felnyúlnia, nem kötelező a mellény, de ha van, akkor fekete, nem kötelező a spanyol öv sem. A nőknek hosszú alkalmi ruhát kell venniük, de nem kell a kesztyű. Tehát, remélem érzékelhető, ezek a ruházatok hordhatóak akár reggelig is. A hölgyeknek a bálba nem illik rövid ruhában menniük. A férfiaknál pedig elvárt a szmoking. A „technikai minimum” a fekete öltöny, hosszú ujjú fehér ing és csokornyakkendő.

Vannak a táncra vonatkozó szabályok? Hogyan kell bemutatkoznia annak, aki épp egy társasághoz érkezik?

A férfi jobbján karonfogva vezeti be a hölgyet. Az asztalnál még állva köszönnek az ott lévőknek, kezet nem kell fogni. A férfi húzza ki a széket a hölgynek és mikor már ő leült, akkor üljön le a férfi is. Legalább bálban adjunk a formáknak esélyt! A táncnál az első táncot a saját párjával táncolja mindenki. Ezzel nincs is gond. Ha mást kell felkérni, a férfi odalép és „felkérhetem?” „szabad?”, vagy valami ilyesmit mond… Ha a hölgy a férjével van, akkor illik egy kis fejbólintással az ő engedélyét is kérni. Ha tömegen kell átvergődni magukat, a férfi megy elől, de kezével tartja a hölgyet. A tánc után (egy szám, maximum kettő) a nő jelzi, hogy menne már a helyére. A férfi visszakíséri és megköszöni a táncot. Ez így most leírva rém avíttnak és régiesnek tűnik, de életben ez pikk-pakk megy, egyszerű. Ha a nőt olyan valaki kéri fel, akivel nem akar táncolni, akkor „köszönöm, most nem táncolok” mondattal elküldheti, de akkor a következő egy szám alatt nem mehet el mással sem. Lekérés tánc közben nincs.

Hogyan kell viselkedni, mire kell ügyelni egy bálozónak?

A bál nem „buli”. Elvárható az elegancia. Nem csak külsőségekben, hanem viselkedésben is. Nem illik hangoskodni, feltűnősködni. Éjfél után általában az elfogyasztott alkoholos italmennyiségtől függően lazulnak a szabályok, hát akkor lazuljunk mi is! De ne felejtsük el, másnap arra is fogunk, fognak emlékezni.

Van szabály esetleg az étkezésre, az alkoholfogyasztásra?

Bálok esetében általában ismerősök váltanak egy asztalt. Ha mégsem, akkor az asztalhoz érkezésnél a férfi mutatkozik be és mutatja be a feleségét (de ezután bármikor ismeretlennel találkoznak, a feleségének mutatja be az idegen férfit.) A bemutatkozáskor vagy üdvözléskor nem kell kezet fogni. Asztal fölött nem illik, körbemenni meg bonyolult. Ha netán mégis ezt teszi valaki, míg mi ott ülünk, férfiként felállunk a kézfogáshoz, hölgyként pedig felnyújtjuk a kezünket vagy – ami még jobb – szemkontaktus és laza fejbólintás! Beszélgetni a szomszédunkkal lehet, és ha nem túl nagy az asztal, akkor keresztben is lehet, de nem illik kiabálni, emelt hangon beszélni. Az étkezést illeti, annak minden körülmények között vannak szabályai. Az asztalhoz ülve a szalvétát a tányér bal oldalára tesszük, ezzel jelezve, hogy elfoglaltuk a helyünket. Ha már van étel (hideg előétel) az asztalon, akkor a damaszt szalvétát az ölünkbe helyezzük. Annak végig ott a helye. Ha táncolni vagy ételért megyünk, a szalvétát a jobb oldalra kell tenni. Ha morzsa vagy bármi kerül az asztalra, nem szedegetjük, vendég nem takarít. Ha nagyobb a gond, például felborul a borospohár, a pincérnek szólunk és megköszönjük, hogy ő takarítja el. Evéskor soha nem szabad letámasztani a könyököt. Egyre többen esznek így, letámasztják és a fejükkel bólintanak a falat fölé, mint az olajfúró torony. Sikongatni tudnék! Én nem azt mondom, hogy két könyv a hónunk alá, de legalább annyi, hogy a villára felszúrt falat vagy a kanál leves fölé hajolva ne tegyük le a könyökünket! És van még egy újabb szokás. A nők – én úgy mondanám, hogy a „kiscsajok” – leülnek az étkezőasztalhoz és azonnal keresztbe feldobják a lábukat. Így a térdük ott van előttük, magasabban, mint az asztal. Na, itt nyilván csak úgy tud enni, hogy derékszögben meggörbített háttal belebukik a tányérba. Szörnyű! És van még egy hiba – jaj, ezt már elmondani is szégyellem –, ne nyalogassuk az evőeszközöket. Még a kapucsínós kanalat se nyaljuk le! Ütögessük le a csésze szélén…

Szivar vagy cigaretta?

A kérdés inkább az, hogy egyáltalán lehet-e dohányozni. Ha valaki gondosan szervezi meg a bált, kialakít egy dohányzóhelyiséget (nem is tudom, engedik-e ezt a törvények), fotelekkel, esetleg röviditalokat kínálva, és elnevezi szivarszobának. Aki szivarozik, vigyázzon arra, nehogy rajta hagyja a szivaron a szivargyűrűt!

Van esetleg olyan szabály, ami a férfi-női érintkezéseket szabályozza? Gondolok itt a köszöntésre, bemutatkozásra…

Elvben lehet pár nélkül menni, de akkor úgy kell az asztaltársaságot szervezni, hogy ismerősök legyünk. Ha szóló férfi meg akar ismerkedni egy szemmel láthatóan kísérő nélkül érkezett nővel, akkor kérjen meg egy közös ismerőst, hogy mutassák be. Ilyenkor a közös ismerős a nőhöz beszélve bemutatja a férfit (pl. „régi kollégám”). A férfi mondja a teljes nevét és a nő nyújt kezet, szintén bemutatkozva.

Ön szerint mennyire van szükség a XXI. században erre a nagy hagyományokkal rendelkező tradicionális műfajra?

A magukat „elitnek” tartó körök ragaszkodnak hozzá. A polgári lét egyik fontos hagyománya. Szerintem mindenki maga döntse el, vállalja-e az ottlét merevebb szabályait. De bohóckodásból nem kellene egy-egy lezserebb szakma összejövetelét „bálnak” nevezni. No, sejtheti, nem a jogászokra gondolok!

Járt esetleg valaha az egykori fővárosi jogászbálokon?

Nem. Egyedül élek, nem is vagyok fiatal. Nem vágyom már ilyen helyekre.

Mi a véleménye a korábbi és a jelenlegi helyszínről?

2015-ben a Gundel egy tökéletes választás volt. Száz éve biztosítja a helyszínt a legelegánsabb báloknak, partiknak. Szerencsés, hogy külön bejárata is van a bálteremnek – ebből is látszik, hogy eleve annak találták ki. Sok különszobája van, remekül ki lehet alakítani pihenőszobát a hölgyeknek, esetleg szivarszobát az uraknak. Tágas és magas a bálterem, kellően díszített – igazi báli hangulatot tud biztosítani. Természetesen kellett egy rendezvény ahhoz, hogy lássák, mekkora helyre van szükség, így mikor rövid időn belül teltházzá duzzadt az estély, a hely is kissé szűkösnek bizonyult. A Finta József tervezte Marriott Budapest Bálterme kétségkívül az egyik legelegánsabb helyszín a fővárosban, fantasztikus panorámája pedig valóban egyedülálló. Úgy gondolom, hogy a szervezés fő irányelve, a polgári értékek felé való törekvés szempontjából nagyszerű előrelépés ez a helyszín!

Vannak speciális szabályai az ültetésnek?

Mindig attól függ, milyen asztalok vannak, milyen formában feltéve. Azt tudnám általános rendező elvnek mondani, hogy a jobb oldal a főhely, tehát a férfi jobbján van a párja.

www.gprotokoll.hu

 

---