Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ötvenes, hatvanas éveiben járó generációt időutazásra invitálja a Volt egyszer egy Ifipark című kiállítás, mely az ifjúsági park eredeti helyszínén, a mai Várkert Bazárban látható.
„Fejenként egy pár virsli, egy bambi, esetleg egy korsó sör volt a honorárium” – emlékezik Komár László. „Ez volt az első számú koncerthely, a bemutatkozás, a befutás egyetlen színtere” – összegez Benkő László. „Annyi vizezett sört életemben nem ittam sehol” – fogalmaz Presser Gábor. A magyar pop-rockélet három jelentős egyénisége így emlékezik tömören a legendás parkra, mely mondatokat a Volt egyszer egy Ifipark című, nosztalgikus hangulatot árasztó kiállításon is felidézik a szervezők. Az idősebbek számára azért lehet érdekes a tárlat, mert felidézi ifjúságukat, a fiataloknak pedig azért, mert láthatják, hogyan szórakozhattak szüleik, nagyszüleik.
A Volt egyszer egy Ifipark című, nosztalgikus hangulatot árasztó kiállítás képei (Fotók: Falus Tamás)
Hivatalosan Budai Ifjúsági Parknak hívták a Várnegyed Duna-parthoz közel eső, alsó részét, melyet 1961. augusztus 20-án nyitottak meg. A tánczenei, később pop-rockkoncerteknek helyet adó létesítmény 1972-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) gondozásából a Fővárosi Tanácshoz került. Az ártatlanság korát 1965-ig élte (Scampolo, Komár László), majd 1969-ig beköszöntött az első aranykor, a magyar nyelvű beat (Illés, Omega, Metró) és a külvárosi underground (Kex) felemelkedésének időszaka. 1976-ig a „Sajtból van a Hold” naív táncestjeinek korszaka jött el (a Bergendyvel az élen), majd 1977-től 1980-ig a második arany korszak csövesekkel, őszinte kőkemény rockkal (Piramis). A park 1980 tavaszán egy évre bezárt, miután leomlott lépcsőfeljárójának korlátja, megsebesítve néhány fiatalt. 1981 tavaszától 1984. szeptember 23-áig, a végső bezárásáig a magyar újhullám és a könnyebb pop képviselői (P. Mobil, Beatrice, Edda, Color, Generál, Hungária) osztották meg békésen a színpadot
Az életveszélyessé nyilvánított területet 1987-ben ugyan a budai Várnegyed részeként felvették az UNESCO világörökségi helyszínek listájára, ám az azt követő negyedszázadban üresen állt az omladozó épület. Végül az elmúlt két évben uniós és magyar forrásokból kapott új arculatot a Várkert Bazár, melynek déli épületrésze emlékezik meg a nagy múltú, korszak-meghatározó Ifiparkról.
|
Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
Minderről a tárlat tablóin olvashatunk, melynek fényképei, gondosan megfogalmazott szövegei pontos képet adnak nemcsak a park történetéről, hanem annak társadalmi, politikai hátteréről. Arról, hogy a szocialista korszak mennyire nem tudott mit kezdeni az országban felnövekvő fiatal nemzedékkel, arról, hogy a fiatalok ösztönösen próbáltak megszabadulni attól a köteléktől, amely a rendszer foglyává tette őket. A legegyszerűbb, legőszintébb kifejezésmód a rockzene volt, melynek főszereplői egyfajta bálvánnyá is váltak. A politikusoknak pedig volt elég félnivalójuk a koncertektől, a fiatalság spontán összejövetelétől, kordában tartásától, hiszen e rendezvényeken az ifjúság nagy tömegekben gyűlt össze, sokszor irányíthatatlanul, kezelhetetlenül.
E kiállítás épp azért hiánypótló, mert egyszerre mutatja be az Ifipark történetét, az ott fellépő zenészeket, a fiatalok öltözködés- és hajviselet-kultúráját, italfogyasztási szokásait és azt a politikai, társadalmi környezetet, melyben a park létezett.
A tablók, a korabeli lemezborítók, utcai- és koncertviseletek mellett láthatjuk a zenészek relikviáit: a Hungária együttesből Szikora Róbert fellépő öltönyét, Novai Gábor rock and roll mellényét, Fenyő Miklós ingét, Dolly cipőjét. A Syconorból Pelles Péter Pál hippis fellépő ruháját, a Piramisból Závodi János bőrmellényét, Az Edda frontemberének, Pataky Attilának bőrdzsekijét és farmerjét. Vitrinben állították ki az ugyancsak eddás Slamovits István gitárját és karkötőjét, Illés Lajos melodica hangszerét, Cseh Tamás gitrárfogóját. Megszemlélhetünk egy nagy asztali Pacsirta rádiót, valamint egy kis Orionton táskarádiót – íme, ilyen technikai csodákból szólt az otthonokban a zene. A presszókban pedig a már lemezeket kiválasztani tudó zenegép ontotta a muzsikát.
Élőben pedig olyan erősítőből áradt hangosan a rock, amilyet a kiállított korabeli színpadon láthatunk. Aki kedvet érez, a színpad melletti egykori ruhatárból választhat magának szerelést, és öltheti magára. A szervezők a legújabb digitális világot is segítségül hívták a tárlaton: tableteken nézegethetjük a korabeli plakátokat, válogathatunk a fotók között. Sőt, egyórányi archív video- és két és félórányi hanganyag segítségével is felidézhető a múlt.
A tablókon szó esik a park egykori vezetőiről is, akik közül Rajnák László volt a legrettegettebb igazgató. Az egykori KISZ-káder 1961-től 1974-ig irányította a parkot. Ő volt az, aki nem engedte be a hosszú hajú fiúkat, és azokat, akik farmernadrágot viseltek. Ő verette meg ifjabb Rajk Lászlót és barátait (1971-ben), és az ő utasítására vizezték a büfében a sört, manipuláltak a belépőjegyekkel. Leváltása után sikkasztásért hat év börtönbüntetésre ítélték. Kiállították egykori íróasztalát is, fekete telefonjával és Lenin-szobrával.
A látogatók saját élményeiket is feljegyezhetik egy papírosra, és azt kitűzhetik a koncertpódium melletti falon elhelyezett nagy parafatáblára. De a kiállítás facebookos közösségi médiafelületén, interaktív módon is lehet írásban mesélni a múltról. (Itt lehet hallani-látni további archív felvételeket az egykori fellépőktől: így Radics Béla gitárszólóját vagy a Piramis egyik dalát. A hatvanas évek tehetségkutatójából is felvillannak részletek. )
A Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogram rendezésében született meg e kiállítás, mely hozzájárul ahhoz, hogy ne merüljön feledésbe a mára már kultikussá váló Ifipark. Nemzedékek fiatalságának meghatározó élményeivel, a maga egyszerűségével, nagyszerűségével, ellentmondásosságaival, kortörténeti jelentőségével.
