Igazságkeresés vagy jogszolgáltatás?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Pauló Katalin 1959-ben született Gödöllőn. 1983-ban a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1985-ben bírói szakvizsgát tett. 1985–1990-ig a Pesti Központi Kerületi Bíróság Vagyonjogi Csoportjában bíróként dolgozott. 1990-ben egy ipari szövetkezetnél volt gazdasági jogtanácsos. 1991-től egyéni ügyvédi irodáját vezeti. Szakterülete a polgári jog, gazdasági jog, családi jog, munkajog. Az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében külkereskedelmi szakjogász képzésen vett részt. Angolul beszél. Több éve foglalkozik pszichológiával és annak határterületeivel. Szereti a színházat, szeret olvasni, utazni, kertészkedni, és a barátokkal, ismerősökkel szervezett programokat. Autóban a Renault a kedvence. Kedvenc étterme az irodájához közeli Menta Terasz és a Cafe Gusto. Főként a halételeket kedveli. Egy veszélyes út, amelyről később nagyon nehéz letérni

Mesélne pár szót a pályafutásáról?

Dr. Pauló Katalin: Több mint 25 éve vagyok a pályán. Az egyetem befejezése után a Fővárosi Bíróságon kezdtem dolgozni, majd fogalmazó, később, a szakvizsga után pedig bíró voltam a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Gyerekkoromtól jogász szerettem volna lenni, azon belül is bíró, és ez a vágyam teljesült. Nagyon szerettem a bírói munkát.

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon voltam 5 évig a Vagyonjogi Csoportban bíró, a polgári jog területén szinte minden típusú ügyet tárgyaltam (tulajdonjog, öröklési jog, szerződési jog, élettársi vagyonközösség megszüntetése stb.), valamint a kisvállalkozásokkal kapcsolatos jogvitás ügyeket.

1990-ben hagytam fel a bírói pályával, annak ellenére, hogy nagyon szerettem és a jogi szakma csúcsának tartom a mai napig is, de olyan sok volt a munka, hogy úgy éreztem, hogy nem tudok minőségi munkát végezni. Ez egy rendkívül komoly pálya szerintem, amit csak magas szakmai színvonalon szabad gyakorolni.

Egy rövid kitérővel egy nagy ipari szövetkezetnél gazdasági jogtanácsos voltam, ahol gazdasági döntések jogi előkészítésével foglalkoztam, majd a baráti körből kaptam egy ajánlatot, hogy ügyvédi irodát alakítanánk és gondolkodás nélkül igent mondtam, mert a bírói pályán megszoktam a függetlenséget és azt, hogy önálló munkát végzek, nekem ez a jogtanácsosi munkában hiányzott, és úgy gondoltam, hogy az ügyvédi pálya ennek az elvárásomnak jobban megfelel.

1991-ben magalapítottam saját egyéni ügyvédi irodámat.

Először akkor kezdtem el családjoggal foglalkozni. Bíróként még azt mondtam, hogy én ezzel a jogterülettel soha nem fogok foglalkozni, de ügyvédként nagyon megszerettem és azt hiszem, hogy elég nagy gyakorlatot szereztem már e téren. Azt gondolom, hogy a családjogi terület az, ahol talán mi, nők vagyunk a jobbak, mert sokkal empatikusabbak vagyunk, mint a férfiak. Jogi szempontból nem mindig annyira bonyolult, de emberileg nagyon nehéz, és épp ezért csak az tudja jól csinálni, aki vállalja ennek a lelki részét is.

Bírói tapasztalatomból eredően a családjogi ügyeken kívül peres képviseletet folyamatosan vállalok a polgári és gazdasági jog minden területén, ezen belül különösen kedvelem az öröklési ügyeket, az élettársi vagyonjogi kérdéseket, tulajdonjogi és szerződéses jogvitákat, de társasági jogi perekben is voltak már nagyon érdekes ügyeim. Büntetőügyeket soha nem vállaltam, ez a jogterület nagyon távol áll tőlem. Szerintem egyre több igény lesz az ún. family business ügyekre, melynek terén már szintén szereztem tapasztalatokat. Egy cég átörökítéséhez vagy megosztásához nemcsak komplex jogi gondolkodás, de megfelelő emberismeret, élettapasztalat, sőt némi közgazdasági ismeret szükséges. Az ilyen ügyeket is szívesen vállalom.

Az ügyeket most a másik oldalról nézi. Lelkileg nehéz volt az átállás a bírói hivatás után?

A bírói tapasztalatok után folyamatosan vállaltam peres ügyeket, ami hasonlít a bírói munkához, csak a másik oldalról. Egy teljesen klasszikus ügyvédi praxist folytatok. Ezért olyan kollegáktól igyekeztem tanulni és tanulok ma is, akik a pályán hagyományos praxist alakítottak ki, és e téren próbálom folyamatosan ismereteimet és tapasztalataimat bővíteni.

A bírói pálya volt a vágyam, életem végéig ezt szerettem volna csinálni, csak az élet valahogy másképp adta, de amikor elhagytam, ez számomra nem egy csalódás volt, hanem egy szükségszerű változás, mert úgy éreztem, hogy meg kell keresnem azt a hivatást, ahol önálló és minőségi munkát tudok végezni, és közvetlenül kapcsolatban vagyok az ügyfelekkel.

Az ügyvédi pályán kezdetben nem volt könnyű, mert egy teljesen más mentalitást kíván. Ma már úgy érzem, hogy az ügyvédi pálya jó választás volt. Egy pár évet igényelt, amíg az ügyvédi gyakorlatot megszereztem, de szakmailag a bírói gyakorlat támogatott ebben, és ma már az ügyvédi pályán is lassan húszéves tapasztalattal rendelkezem.

Az ügyvédi gyakorlatnak inkább a technikai részét kellett jobban elsajátítanom. Nagyon sok kollégám és barátom volt, aki ebben segített.

Ügyvédként hogyan látja ma a szakmai fejlődési lehetőségeit?

Családjogi területen érdemes a pszichológiai ismereteket bővíteni, mert ezekben az ügyekben jobban tudok dolgozni, és az ügyfeleket is jobban tudom kezelni, az egyezkedés, peres eljárás során is segít. Amikor emberekkel foglalkozunk, akkor az élettapasztalatnak is nagyon nagy szerepe van, bár fiatalon ezt az ember még nem így gondolja. Ezenkívül a türelem és kitartás nagyon fontos emberi tulajdonságok szerintem ehhez a jogterülethez, illetve más jogvitás ügyek ellátásához is. Manapság például sokkal több az élettársi viszony, mint a házasság és ezen a téren sokszor bonyolult emberi és jogi helyzet alakulhat ki. Szerintem ezeket az ügyeket sem lehet egyszerűen csak jogi szempontból megközelíteni.

Szakmámban nagyon fontos az emberismeret, az empátiás készség, tárgyalási és meggyőzési képesség, amit mindig igyekeztem fejleszteni. Fontosnak tartom, hogy munkám során – amennyire képzettségemtől és képességeimtől telik – ne csak jogi, de emberi segítséget is nyújtsak ügyfeleimnek.

Azt gondolom, hogy azzal is tud az ember fejlődni, ha folyamatosan tájékozódik, bővíti ismereteit. Fontos, hogy egy ügyvéd ne legyen szakbarbár, mert szerintem hogyha az, akkor nem tud megfelelő színvonalon dolgozni. Ezért számomra nagyon fontos, hogy ne csak a jog töltse ki az életemet, hanem más tartalmas elfoglaltságaim is legyenek. Az ügyvédi munkához is hozzátartozik szerintem a műveltség folyamatos fejlesztése és a munkához elengedhetetlen napi információk ismerete. A jogi pálya tradicionálisan egy nagyon komoly értelmiségi pálya és azok tudnak ebben a szakmában jók lenni, akik nemcsak jogászok, hanem értelmiségiek is.

Elégedett a mai igazságszolgáltatással?

Az igazságszolgáltatás egyik nagy problémája, hogy sok esetben lassú az ügyintézés, hónapokat kell várni egy tárgyalásra, ami az ügyfelek számára rendkívül hátrányos és nehezen tolerálható, és sajnos sok esetben kiszámíthatatlan az ítélkezés. Tehát nem lehetünk elégedettek. Szerintem fontos, hogy ezzel ne csak az igazságügyi szakma szembesüljön, hanem a társadalom, a kormányzat is, és ne csak megfogalmazzuk a problémákat, hanem próbáljunk tenni azok megoldása érdekében. Úgy érzem, erre mindig volt törekvés, de eddig még nem sikerült valódi fordulatot végrehajtani.

Sokszor felvetődik a szakmában a bírói alkalmasság kérdése.

Előrelépést kellene tenni abban, hogy ha valaki szakmailag vagy emberileg nem alkalmas a feladat elvégzésére, akkor az ne lehessen bíró. Nagyon komoly szakmai munka és nagy felelősség a bírói pálya. Többek között határozottság, lényeglátás és objektív szemlélet szükségeltetik hozzá. Nem lehet emberek sorsáról úgy dönteni, hogy ha valaki nem érzi át ennek felelősségét és nem alkalmas erre a pályára.

A bírói munka egy nagyon komplex személyiséget kíván, hozzá egy rendkívül biztos szakmai alap kell és ezenkívül olyan emberi tulajdonságok, ami hogyha valakiben hiányzik, akkor nem lenne megengedett, hogy bíráskodjon.

Ezért sokan talán az angolszász gyakorlatot ebből a szempontból jobbnak tartjuk, ahol megfelelő szakmai eredményeket és tapasztalatot felmutatva, 40–50 éves vagy még idősebb korban lehet csak bíró valaki. Ma már úgy tartom, hogy részemről is nagy bátorság volt huszonéves fejjel, tapasztalat nélkül a bírói székbe ülni.

Például sok esetben a tárgyalás-előkészítés elmarad, pedig az alapja lenne annak, hogy a tárgyaláson érdemi dolgok történjenek, és hatékony legyen a pervezetés, illetve az ítélkezés.

Nagyon sok az értelmetlen halasztás, a felesleges kitérő, ami eleve fokozza a perek elhúzódását. A jogszabályok is folyamatosan változnak és elég nehezen alkalmazhatóak. Így egységes joggyakorlatot is nehezebben lehet kialakítani.

Sok esetben első tárgyaláson a bíró nem mer ítéletet hozni, pedig vannak kizárólag jogkérdéssel kapcsolatos keresetek, amelyek tárgyában megfelelő előkészítés után az első tárgyaláson érdemi döntést lehetne hozni.

Az eljárási törvényben korábban az igazság kiderítése mint alapelv szerepelt, ma már ez hiányzik, ami teljesen más szemléletet eredményez. Tehát ma már az igazságszolgáltatás deklaráltan jogszolgáltatássá vált. Kérdés, hogy ebben az esetben be tudja-e tölteni alapvető funkcióját, és az ügyek a bíróságokon így valóban megoldódnak-e.

A törvénykezési szünetben hol fogja tölteni a nyarat?

Idén belföldön töltöm a nyarat, a Balatonnál és vidéken kertészkedéssel, olvasással.

Szellemi munka mellett fontos a fizikai kikapcsolódás, és a törvénykezési szünetben van lehetőség arra, hogy hosszabb ideig pihenjek. Évközben inkább rövidebb utazásokat szoktam tenni, az idén is készülünk ősszel Rómába, operába, és Caravaggio képeiből szeretnénk többet megnézni. Tavasszal Erdélyben jártam, ahova szinte minden évben ellátogatok.

Operaszeretete mellett a színház világát is nagyon kedveli.

Rendszeresen járok színházba, számomra a színház az egyik igazi kikapcsolódás. Az operában nem szeretem a modern rendezést, viszont a színházban kimondottan igen, sőt inkább az úgynevezett „művész” színházat, a klasszikusabb darabokat vagy az olyan színházi előadásokat kedvelem, amelyek komolyabb darabok és magas színvonalat képviselnek.

Egyáltalán magát a színházi légkört, az egész közeget nagyon szeretem.

Ha valaki a munkája során emberi sorsokkal foglalkozik, akkor azt nagyon érdekes összehasonlítani, hogyan jelenik meg ez a művészetben.

A színháznak, a művészetnek az a szerepe, hogy a mindennapokból az embert kiemelje, de ugyanakkor sok esetben ráismerünk a mindennapokra, főként a modernebb daraboknál, rendezéseknél. A művészetben viszont megjelenhet a katarzis, ami az életben ritkán adódik.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.