Kalandra fel!


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A tárgyalóteremről sokan azt hiszik, hogy drámai csatározás helyszíne, ahol emberi sorsokról dönt a bíróság. A hétköznapok gyakorlatában viszont nem mindig ez a kép tárul a kívülálló elé. „Az átlagos tárgyalás puszta formaság, végeredményét a rutinos tárgyaláslátogató a vád ismertetése után jó eséllyel megtippelheti, ünnepélyessége pedig akár az iparengedély kiváltását célzó hatósági eljárásé. Így aztán az igazságszolgáltatás a vele kapcsolatba kerülők szemében gyakorta nem egyéb, mint egy a sokféle szolgáltatás közül.”[1] Mi most mégis részesei lehettünk egy ünnepélyesebb és vidámabb…

A tárgyalóteremről sokan azt hiszik, hogy drámai csatározás helyszíne, ahol emberi sorsokról dönt a bíróság. A hétköznapok gyakorlatában viszont nem mindig ez a kép tárul a kívülálló elé.

„Az átlagos tárgyalás puszta formaság, végeredményét a rutinos tárgyaláslátogató a vád ismertetése után jó eséllyel megtippelheti, ünnepélyessége pedig akár az iparengedély kiváltását célzó hatósági eljárásé. Így aztán az igazságszolgáltatás a vele kapcsolatba kerülők szemében gyakorta nem egyéb, mint egy a sokféle szolgáltatás közül.”[1]

Mi most mégis részesei lehettünk egy ünnepélyesebb és vidámabb hangulatú pervezetésnek, és láthattuk, hogy a jogalkalmazók is rendelkeznek humorral. Igen, így is lehet tárgyalást tartani, nem csak futószalagon.

Erre a kivételes eseményre 2009. május 6-án az Ügyészek Országos Egyesülete és a Legfőbb Ügyészség által rendezett Kriminálexpón került sor, ahol a közönséget nem mindennapi élmény fogadta. Egy híres magyar film (Kalandorok) története adta a vád tárgyát, és rendes tárgyalótermi díszletek között, de nem a megszokott szereposztásban játszották el a jogesetet a jogalkalmazók. Borbély Zoltán, aki a valóságban ügyész, most bírói szerepet kapott. A vád képviselőjeként a tavalyi perbeszédverseny győztesére, Juhász M. Gábor ügyvédjelöltre esett a választás. Meghatalmazott védőként pedig Hrabovszki Zoltán bíró járt el a vádlott képviseletében. Ez utóbbi személy pedig nem volt más, mint a filmben szereplő Elekes Géza, azaz Rudolf Péter Jászai Mari-díjas színművész.

Mi volt a vád Ön ellen?

Rudolf Péter: Egy gázolási ügybe „keveredtem”. A filmben egy súlyosan alkoholos állapotban lévő román rendőr zuhan a kocsimra. Nincs magánál. Nehezen tudjuk eldönteni, hogy mennyi ebből a pia és mennyi az ütközés következménye. Kínunkban berakjuk a kocsinkba, és némi vita után egy félreeső helyen megszabadulunk tőle, miután filmbéli édesapám (Haumann Péter) még egy jelentős mennyiségű pálinkával végrehajtott előre megfontolt szándékú leitatásban részesíti.

Ennek a tényállásnak egy kissé módosított változatával zajlott a játék. Ezen a tárgyaláson nem rendőr, hanem rendőr ruhába bújt, jelmezes, illuminált alak az áldozat.

Akik látták a filmet és a próbatárgyaláson is jelen voltak tudják, hogy a film hangulata részben eltért a bemutatott tárgyalásétól annak ellenére, hogy a humor mindkettőnél lényeges elem volt. A film keserűbb, illetve bánatosabb érzéseket sugárzott, a tárgyalóteremben viszont sokkal kedélyesebb volt a hangulat. Ön ezt hogyan látja?

Rudolf Péter: Én régen röhögtem ennyit, mint ezen a délelőttön. Színészként tilos is lenne egy jelenetben ennyire kívül kerülni, de ebben az esetben inkább magam is nézővé váltam.

A film rendezője, Paczolay Béla a szereplők személyére illesztette a történetet, és a színészek kiválasztásánál sokszor érzelmi szempontok érvényesültek. Hogyan volt ez a próbatárgyalás esetén? Létezett itt is forgatókönyv? Mennyi szerepe volt az improvizációnak?

Rudolf Péter: Megpróbáltam az előre megadott és elképzelt forgatókönyvet megbolondítani. De a szakemberek kizökkenthetetlenek voltak. A tanúk improvizációi, túlzás nélkül állíthatom, hogy igazi színészbravúrok voltak. Nyilván van bőven élményanyag.

Úgy tudom, hogy a film rendezője első színészként Önt választotta ki, és a Kriminálexpo szervezői is Önt keresték meg először a szereplők közül, talán nem véletlenül. Milyen kapcsolat fűzi Rudolf Pétert az Ügyészek Országos Egyesületéhez?

Rudolf Péter: Ez már a második alkalom, hogy meghívást kapok a rendezvényre. Először, mint megfigyelő, az Üvegtigris 2 egyik jogi esete kapcsán. Most mint vádlott, de még pár év, és bíró is lehetek. Borbély Zolival egyébként régóta ismerjük egymást. Fociztunk is egymás ellen. Kötényt is kapott, de erre nyilván nem emlékszik. Megjegyzem, számos tanút tudok felvonultatni. A tárgyalások világa, a jog mindig is érdekelt. Olyannyira, hogy engem előbb vettek fel a jogra, mint a színművészetire.

Amikor kiválasztották a többi résztvevőt is, hogyan készültek a szerepre? A Kriminálexpo előtt találkozott a per résztvevőivel? Mennyit próbáltak?

Rudolf Péter: Nagy próbákat nem rendeztünk. Kaptam egy anyagot, amit áttanulmányoztam. Megismertem az ellentmondásos vallomásaimat, amelyektől aztán itt is eltértem. Ahogy „illik”.

Volt már igazi büntető tárgyaláson?

Rudolf Péter: Sajnos igen. Két alkalommal. Egy közlekedési ügyben és egy filmes szerződés kapcsán. Ez utóbbi 12 évig tartott. Körülbelül 10 perc alatt átlátható helyzet volt. Megnyertem. Természetesen közben csődöt jelentett a cég. De ne rontsuk el a beszélgetés hangulatát, mert máig kiver a víz, ha belegondolok.

A színészek esetében megszoktuk, hogy az illúzió igen fontos dolog. Ennek megfelelően teljes beleéléssel játsszák el a rájuk kiosztott szerepet. Mit jelentett Önnek ez a vádlotti szerep? Tudott azonosulni vele? Bele tudta élni magát a bűnbe esett Elekes Géza helyzetébe?

Rudolf Péter: Természetesen, hiszen már a filmben is ez volt a feladatom.

Milyen volt a kapcsolata ott a tárgyalóteremben a meghatalmazott ügyvédjével? Elégedett volt Hrabovszki Zoltán tevékenységével?

Rudolf Péter: Tökéletesen elégedett voltam. Én követtem el hibákat. Borús homlokkal hallgatta ügyetlenkedéseimet, de aztán kihúzott a slamasztikából. Úgy láttam, minden szereplő élvezte, hogy megmutathatja a másik oldal modorosságait, közhelyeit. Én pedig, még egyszer mondom, rég szórakoztam ilyen jól.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy a színész saját lelkét használja munkaeszközként. Ez ennél a vádlotti szerepnél is megvalósult?

Rudolf Péter: Természetesen.

Aki látta ezt a próbatárgyalást, azt tapasztalta, hogy a tárgyalóteremben a jókedv és a játékosság került előtérbe. Az Ön esetében úgy tűnt, hogy először a humor segítségével védekezett, később viszont – ahogy jobban szorult a hurok – már egyre kétségbeesettebben küzdött az igazáért.

Rudolf Péter: Furcsa érzés nekem egy ilyen játék, hiszen dönthettem volna úgyis, hogy ez legyen az életem. Éreztem, hogy lenne közöm ehhez a munkához. Nem tudom, hogy a tárgyalóterem melyik pontján ülnék. (A vádlottétól most tekintsünk el.) Szellemi kihívás a legegyszerűbbnek tűnő ügy is. Nyilván futószalagon épp olyan nehéz topon lenni, mint a színházban. Mindenesetre tudatosan próbáltam összezavarni a történéseket, és vádlottból vádlóvá lenni, de nem sikerült meggyőznöm a bíró urat. Nyilván a kötény befolyásolta.

Ön nem csak színész, hanem rendező és forgatókönyvíró is. Hogyan írná meg a következő Kriminálexpo forgatókönyvét, és milyen rendezői utasításokat adna a benne szereplőknek?

Rudolf Péter: Eszem ágában sem lenne belefolyni. Úgy volt jó az egész, ahogy volt. Köszönöm, hogy ott lehettem.

Most Borbély Zoltánt arról kérdezzük, hogy ügyészként milyen volt a bírói talárba bújnia.

Borbély Zoltán: Bár évek óta ügyészként dolgozom, a bírói szerep mégsem áll távol tőlem, hiszen korábban a Pesti Központi Kerületi Bíróságon voltam fogalmazó, illetve a szakvizsga után titkárként dolgoztam. A szabálysértési határozatok bírói felülvizsgálatában például hosszú ideig közreműködtem. Ráadásul az idősebb jogászok közül Pálinkás György legfelsőbb bírósági bíró, volt a példaképem, aki még egyetemista koromban konzulensként nagyon sokat segített a szakdolgozatom elkészítésében. Később is mindig mellettem állt, s szinte második apámként vezetett engem ezen a pályán. Magyarország legszigorúbb bírója, nekem ettől függetlenül mindig csak Gyurka bátyám marad. A bírói szerepfelfogás kialakításában tehát igen nagy hatást gyakorolt rám. Természetesen Elekes Gézára a Kriminálexpón nem tekinthettem úgy, mint ő annak idején Soós Lajosra. Sem a helyzetet, sem a szereplőket nem lehet összehasonlítani.

Én is jól ismertem Pálinkás Györgyöt. Fogalmazóként sokszor éppen az ő tárgyalásán vezettem a jegyzőkönyvet. Nem csak bíróként, hanem kiváló előadóként is ismert volt. Rendkívüli színészi képességekkel rendelkezett.

Borbély Zoltán: Igen, ez köztudott volt róla. Számomra ő volt a BÍRÓ, így, csupa nagybetűvel. Egyszer rábeszéltem arra, hogy álljon kamera elé, és beszéljen a bírói hivatásról. Szerkesztő-riporterként én is aktívan közreműködtem ennek a filmnek az elkészítésében.

A mostani próbatárgyalásnál, amikor az ügyészi szerepet a döntéshozóira cseréltem, mindvégig Pálinkás György tárgyalásvezetői képessége lebegett a szemem előtt.

Nem izgult nagyon? Hiszen az „ellenfelei” a tárgyalóteremben mindent megtettek azért, hogy Önt kizökkentsék a szerepéből.

Borbély Zoltán: Olyannyira, hogy talán én izgultam a legjobban az összes szereplő közül. Mindenki kiválóan játszotta a ráosztott szerepet. Túlságosan is jól. A védővel szemben – aki egyébként ítélőtáblai bíró –, például minden lehetséges fegyelmezési eszközt igénybe kellett vennem, amit a jogszabály egyáltalán megenged.

Bár nagyon izgultam, néha mégis nehéz volt megállnom, hogy el ne nevessem magam. A kollégáim ott, a tárgyalóteremben nem csak jogászként és tanúként, hanem színészként és humoristaként is nagyszerűen szerepeltek. Ráadásul a vádlotti szerepben – igazi művészként – Rudolf Péter sokszor „feldobta a labdát”, és erre reagálnunk kellett. Nagyon élveztem ezt a játékot, ugyanakkor komolyan is vettem.

Ha már megemlítette a humort, akkor Ön szerint szerepet kaphat-e a humor a jogban?

Borbély Zoltán: A jogban meglehet a szerepe általában, de a tárgyalóteremben semmiképpen, mert támadási felületet jelenthet, és akár elfogultság bejelentésére is okot adhat.

A humor különben nagyon hiányzik nekem, mert korábban sportriporterként sok vicces esettel találkoztam. Ez a mostani próbatárgyalás – amikor éppen nem izgultam –, ezért is volt üde színfolt nekem. Bár igyekeztem komoly maradni, de voltak olyan szituációk, ahol én is elnevettem magam, pedig „beugrónk” egyetlen taktikai tanácsa az volt, hogy maradjak végig komoly.

A „Kalandorok” című filmet és Rudolf Péter korábbi szerepeit egyébként ismertem, ezért előre tudtam, hogy a „tárgyalás” enyhén szólva is, szórakoztató lesz.

Nehezebb-e úgy tárgyalni, ha a tanúk értenek a joghoz? Ugyanis ebben a játékban bírák bújtak a tanúk, illetve a sértett szerepébe.

Borbély Zoltán: Nem volt nehéz velük tárgyalni, nagyon élveztem. Régóta ismerjük egymást. Színészként is nagyon tehetséges kollégáknak tartom őket, Szűcs Ádám, csoportvezető bíró a főnököm is volt a PKKB-n, Nyilas Leventével is dolgoztunk egy épületben, Hrabovszki Zoltánnal pedig jelenleg is „egy házban lakunk”, mivel a Fővárosi Ítélőtábla ugyanabban az épületben van, mint a Legfőbb Ügyészség.

Mindannyian tudtuk, hogy ez játék, bár igyekeztünk ezt szakmai szempontból is komolyan venni. Gondoljunk csak a perbeszédekre! Mind retorikai, mind jogi szempontból kiválóan felépített végindítványok voltak.

A bakter szerepét alakító ügyészségi titkár, Ragány Zoltán, nagyon hitelesen játszotta el a tanút. Igazi jó karakterét adta ennek az egyenes és becsületes férfinak. Ő egyáltalán nem a humor szempontjából építette fel ezt a szerepet, helyenként még megindító is volt ez az igazságkereső ember.

Na, és az ítélet? Akik ott voltak, mindannyian úgy vélik, hogy nagyon jó döntés született. Mindenkit meggyőzött az indokolás arról, hogy a vádhoz képest miért történt eltérés, és a három bűncselekményből miért csak a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete valósult meg. A kiszabott büntetés, a közérdekű munka is megállja a helyét.

Borbély Zoltán: Nagyon sok fejtörést okozott szakmai szempontból az ítélet meghozatala. Mint azt említettem, a bírói szerep nem áll tőlem távol, de ítéletet még sohasem hoztam. Ezért alaposan végig kellett gondolom a döntést lépésről lépésre. Bár könnyebb helyzetben voltam, mint a mindennapokban eljáró döntéshozó, hiszen mi a tárgyalás előtt láttuk a filmbeli jogesetet, ezért pontos ismereteink voltak a tényállásról.

A vádban szereplő három bűncselekmény közül a személyi szabadság megsértése csak formailag valósult meg, de mivel a társadalomra veszélyesség hiányzott belőle, ezért itt felmentés született. A közúti baleset gondatlan okozásának vádja alól is fel kellett mentenem a vádlottat, hiszen az autó alacsony elvárható sebességgel ment, és a sértett féktávolságon belül lépett a jármű elé, így a balesetet nem tudta elhárítani.

A büntetés kiszabása azért okozott gondot, mert tudtam, hogy egy ilyen bűncselekménynél nem lenne jó döntés, ha a vádlottat végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnék, ezért született meg az 50 nap közérdekű munkát elrendelő határozat. Felfüggesztett szabadságvesztést nem szabhattunk ki, mert a vádlott a mostani bűncselekményt egy korábban kiszabott és végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el.

Bár a Be. lehetővé teszi a felek általi kikérdezést, mégis általában a hagyományos rend szerint folyik az eljárás. Részt vett-e már olyan perben, ahol ez az alternatív változat érvényesült, és egyébként jónak tartja-e a felek általi kikérdezést?

Borbély Zoltán: Én még sohasem vettem részt olyan perben, ahol felek általi kikérdezés történt. Egyébként ez nem véletlen, mert tudtommal ezt a formát nem nagyon alkalmazzák. Egyik jogalkalmazó sem szereti. Az, hogy vajon miért nem, az egy másik riport témája is lehetne.

Kiss Anna

 

 

[1] Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói. Bp. 1987. 12. o.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.