Keresztkérdés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tíz év után ismét közszemlére teszik a katolikus egyház legvitatottabb ereklyéjét Olaszországban. A torinói lepel hitelességét évtizedek óta vizsgálják a tudomány legkülönfélébb eszközeivel, perdöntő eredmény azonban még nem született. Közel négy és fél méter hosszú, 1,1 méter széles; lenvászonból készült, és hosszú évszázadokon keresztül ellenállt a történelem viharainak. Arról, a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzött lepelről van szó, mely a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus – egyetlen máig fennmaradt – egész alakos képmását örökíti meg. Az elméletnek legalább annyi…

Tíz év után ismét közszemlére teszik a katolikus egyház legvitatottabb ereklyéjét Olaszországban. A torinói lepel hitelességét évtizedek óta vizsgálják a tudomány legkülönfélébb eszközeivel, perdöntő eredmény azonban még nem született.

Közel négy és fél méter hosszú, 1,1 méter széles; lenvászonból készült, és hosszú évszázadokon keresztül ellenállt a történelem viharainak. Arról, a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzött lepelről van szó, mely a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus – egyetlen máig fennmaradt – egész alakos képmását örökíti meg. Az elméletnek legalább annyi a híve, mint az ellenfele, ám egy dolog nem kétséges: bármikorra datálható is a szövetdarab, létrejöttének körülményei felettébb különlegesek lehettek.

Középkori hamisítvány?

Torinóban idén április 10. és május 23. között ismét közszemlére bocsátják a leplet. A kiállítás azért megy eseményszámba, mert az egyház az utóbbi évszázadban csak néhány alkalommal engedte meg, hogy az érdeklődők személyesen is leróhassák tiszteletüket az ereklye előtt. Amikor 1933-ban – a megváltás XX. századi jubileuma alkalmából – először mutatták meg a széles nyilvánosságnak, több millióan voltak kíváncsiak rá; hasonló nagyságú tömeg fejezte ki érdeklődését 1978-ban, majd a 2000-es jubileumi esztendőben. Most is hatalmas áradatra számítanak, ezért csak azok tekinthetik meg a leplet, akik előzetesen jegyet foglalnak az erre a célra készített honlapon.

Ami pedig sok hívőnek vallásos hódolat tárgya, az a tudósoknak továbbra is válaszra váró talány. Olyannyira az, hogy a görög sindon, vagyis lepel névből szindológia néven külön „tudományág” – más megközelítésben áltudomány – jött létre annak vizsgálatára, hogy a szövet Krisztus kereszthalála tárgyi bizonyítékának, vagy éppen, ahogy sokan tartják, középkori hamisítványnak tekintendő-e.

Annyi bizonyos, hogy egy minden kétséget kizáróan több évszázados múltra visszatekintő szövetdarabról van szó, mely anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített férfi testének képét. Bár 1350 előtti létezésről nincs semmiféle (például írásos) bizonyíték, a lepel igazi különlegességét az adja, hogy máig megmagyarázhatatlan, miként került a test rajzolata az anyagra. Festéknyomot ugyanis nem találtak rajta; a képet összetöpörödött vagy megpörkölődött lenszálak alkotják, melyek csupán a szövet felszínét színezik el, vagyis nem hatják át teljes vastagságában az anyagot.

A pörkölődésre kétféle magyarázat született. A lepel hitelessége mellett érvelők szerint valamiféle sugárzás, illetve elektromos kisülés érhette a vásznat – ez pedig, mondják, nem eredhetett másból, mint a Jézus feltámadásakor bekövetkező természetfeletti jelenségből. Mások azonban azt hangoztatják, hogy az égésnyomok egész egyszerűen a lepel korábbi őrzési helyén, a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztító tűzvész nyomai.

A XXI. századi technikával készített elemzések aztán azon túl, hogy számítógépes eljárás segítségével háromdimenziós kép elkészítését is lehetővé tették, olyan részletekre is fényt derítettek, amelyek korábban rejtve maradtak az emberi szem előtt. A vizsgálatok kimutatták, hogy a szöveten talált vér a Közel-Keleten gyakori AB vércsoportba tartozik, a férfi hátán korbácsnyomok vannak, a láb környékén látható szennyeződések pedig a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi mészkőből származnak. Egy professzor az elhunyt szemén pénzdarab nyomait fedezte fel, méghozzá olyan érmék képét, amelyeket kizárólag Pontius Pilátus idejében használtak. Míg azonban ő ebben az eredetiség kétségbevonhatatlan bizonyítékát látta, a kétkedők arra hívták fel a figyelmet: a korabeli zsidóságnál nem volt szokás letakarni a halott szemét.

Pro és kontra

A katolikus egyház 1988-ban adott engedélyt a radiokarbon vizsgálatra, melyet egymástól függetlenül három laboratóriumban – az oxfordi, a zürichi és az arizonai egyetemen – is elvégeztek. Mindenhol ugyanaz az eredmény született: ezek szerint a lepel keletkezése valamikor 1260 és 1300 közé tehető. Az elvileg perdöntő ítélet nem győzte meg az eredetiség híveit, ők ugyanis azt hangoztatják: mivel a szövet évszázadokon keresztül tisztelet tárgya volt, a hívők sokat fogdosták és hódolatuk jeléül megcsókolták, a kézen lévő zsír és a nyálban található anyagok pedig afféle konzerváló, illetve fiatalító hatást fejtettek ki rajta.

A leghitelesebb eredményt mindazonáltal a pollenvizsgálatok hozták. A kutatók több tucat fajta virágpormaradvány nyomát mutatták ki a leplen, melyek közül több kizárólag Palesztinában, illetve kis-Ázsiában honos. Egy tudós egyenesen odáig merészkedett, hogy kijelentette: az egyik fajta pontosan ugyanabból a növényből származik, melynek ágaiból a Jézus fejére helyezett töviskoszorú készült. Más pedig azt mutatta ki, hogy a vásznon található virágok maradványai közül egy csak a nap bizonyos szakaszában, egész pontosan délután három és négy óra között nyílik – mármost Krisztus történetesen ebben az időpontban halt meg. A pollenvizsgálatokkal csak egy gond van: hogy ezek az elemzések sem teszik korábbira a leplet a VIII. századnál, ráadásul még az is felmerült, hogy a virágpormaradványok csak utólag kerültek a szövetre.

2009 nyarán aztán a BBC bemutatott egy dokumentumfilmet, mely annak lehetőségét vetette fel, hogy a leplet Leonardo da Vinci hamisította. A reneszánsz zseni ezen elmélet szerint egy akkor úttörő fotográfiai eljárással, az úgynevezett camera obscura segítségével készítette a nyomatot, és Krisztus arcvonásait saját fizimiskájáról mintázta. Tavaly decemberben pedig közel-keleti régészek arról számoltak be, hogy Jeruzsálemben megtaláltak egy Jézus korabeli temetkezési leplet; az anyag egy leprában meghalt főpap vagy arisztokrata testét fedte, és szövése jóval egyszerűbb volt, mint a szegény sorban élő Jézusé – ebből a körülményből ők azt szűrték le, hogy a torinói lepel nem eredeti. Más ugyanezt a feltevését azzal próbálta alátámasztani, hogy kísérletet tett a lepel másának megalkotására. Egy férfi köré vásznat csavart, azt savtartalmú okkerfestékkel dörzsölte be, majd sütőben felmelegítette és vízben kimosva „megöregítette”, végül vérfoltokat juttatott rá és lyukakat égetett bele. A másolat sokban valóban hasonlított a torinói szövethez, ám a reprodukció nem minden részletben sikerült.

A lepel vizsgálatában a legutóbbi említésre méltó esemény tavaly év végén történt, amikor a Vatikán titkos levéltárában dolgozó Barbara Frale bejelentette: egy korábban nem észlelt feliratot talált az anyagon. A három nyelven is olvasható szöveg szerinte így szól: „Tibériusz császár uralkodása alatt a Názáreti Jézust, akit kora este levettek, miután egy római bíró halálra ítélte, mert bűnösnek találta a zsidó hatóság, ezennel el kell temetni azzal a kötelezettséggel, hogy családjának egy év letelte után át kell adni.” Ez pedig nem volna más, mint Jézus Krisztus „halotti bizonyítványa” görög, arámi és latin feliratban. A korabeli Palesztinában ugyanis szokásban volt, hogy a kivégzetteket a temetés után egy évvel átadták a családjuknak; addig pedig közös sírboltban feküdtek, és erre a szövegre azért volt szükség, hogy később meg lehessen találni kinek-kinek a halottját.

Pápábbak a pápánál

A megannyi tudományos érv és ellenérv közepette érthető, hogy az egyház óvatosan fogalmaz a lepel eredetiségéről. A néhai II. János Pál pápa egy alkalommal így nyilatkozott a témáról: „Mivel nem hitbeli kérdésről van szó, az egyház nem foglalhat állást ilyen kérdésekben. A tudósokra bízza, hogy folytassák a vizsgálatokat, amíg megfelelő válaszok nem születnek a lepellel kapcsolatos kérdéseikre.” Ezzel együtt fontosnak tartotta, hogy támogatásáról biztosítsa a szövet körül kialakuló kultuszt. „A lepel Isten szeretetének és az emberi bűnnek a képmása. A Megfeszített megkínzott testének lenyomata, amely igazolja azt a félelmetes emberi képességet, hogy fájdalmat és halált okozzon embertársának, minden korban az ártatlanok szenvedésének ikonja lesz” – jelentette ki egyik elmélkedésében. Hasonlóképpen, a jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek még pápává választása előtt, 2000-ben arról beszélt, hogy a lepel „valóban titokzatos kép, melynek létrehozására emberi művészet nem lehetett képes.” Ennél pápává választása után sem ment tovább, ám az a körülmény, hogy hozzájárult a mostani közszemlére helyezéshez, illetve hogy személyesen is fel kívánja keresni a leplet, arra enged következtetni, hogy maga is nagy becsben tartja az ereklyét.

Vannak azonban, akik ebben a kérdésben is pápábbak akarnak lenni a pápánál. Amikor ugyanis az egyház engedélyével 2002-ben restaurálták a vásznat, akadtak olyan „keményvonalas” lepelpártiak, akik azzal gyanúsították Rómát: ezzel tudatosan meghamisítja az évszázadok óta változatlan formában megőrzött ereklyét. A kedélyek olyannyira felizzottak, hogy egy William Meacham nevű kutató A torinói lepel megerőszakolása címmel adott ki könyvet. A hivatalos magyarázat szerint ugyanakkor a restaurálásra azért volt szükség, mert a beindult oxidációs folyamat már maradandó károsodással fenyegetett. Az állagmegőrzés jegyében egyébként eltávolították a lepelről a tűzvész nyomait, lefejtették róla a klarissza apácák által korábban hozzátoldott részeket, és azt a szövetet, amelyet megerősítésként 1534-ben varrtak a hátára, újabbal pótolták.

A vita valószínűleg még sokáig témát ad a lepel szakértőinek. Egyvalamit azonban mindenképpen meg kell fontolni: még ha egyértelműen bebizonyosodna, hogy a szövet Jézus korából származik, még akkor sem lehetnénk egészen biztosak benne, hogy az a megváltó testét fedte – elképzelhető ugyanis, hogy egy másik keresztre feszített férfié volt. A további megfontolások azonban innentől fogva nem a tudomány, hanem a vallásos hit tárgykörébe tartoznak.

Szőnyi Szilárd

 

Saját testén belül nevelt őssejtekkel mentették meg a gyerek életét

Brit és olasz orvosok áttörést jelentő műtétet hajtottak végre, amelynek során saját testén belül nevelt őssejtekkel újraépítették egy 10 éves fiú légcsövét – jelentették be a londoni Great Ormond Street gyermekkórház munkatársai. A közel kilencórás operáció alatt a fiúba donortól származó légcsövet (tracheát) ültettek be, amelyet megfosztottak sejtjeitől, majd beborítottak a fiú sejtjeivel. Az orvosok reményei szerint a következő hónapokban a fiú csontvelői őssejtjei átalakulnak tracheális sejtekké. A helyreállító orvoslás forradalmát jelentené, ha sikeresen zajlana le ez a folyamat. Az új szervet nem lökné ki a fiú immunrendszere – ami a hagyományos transzplantációk kockázata –, hiszen a sejtek saját szöveteiből származnak.

Info Rádió

Júliustól kötelezően mikrochipet kapnak a kutyák

Júliustól jogszabály teszi kötelezővé a kutyák mikrochipes megjelölését Magyarországon. A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló kormányrendelet értelmében júliustól „ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minősülő más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transzponderrel (bőr alá ültetett mikrochip) történő megjelölése” után lehet. A chip rizsszemnyi méretű, szövetbarát üvegből készült elektronikus állatazonosító eszköz, amelyet tűszúrással ültetnek be a kutya bőre alá. A chipben nincs mozgó eszköz vagy elem, ami meghibásodhatna vagy lemerülhetne, csupán egy kis szénszál, amibe egy 15 jegyű számot kódoltak. Ezt az állat gazdájának adataival együtt rögzítik egy nyilvános adatbázisban.

www.hvg.hu

Már tényleg van láthatatlanná tévő köpeny

Olyan háromdimenziós köpenyt hoztak létre német és brit kutatók, amellyel láthatatlanná tettek egy tárgyat – számolt be róla az amerikai Science magazin. A felfedezés nyomán lehetségessé válhat a jövőben, hogy nagyobb objektumokat is láthatatlanná tegyenek, bár a kutatók hangsúlyozzák, jelenleg még nem foglalkoznak a további alkalmazásokkal. A Karlsruhe-i Technológiai Intézet és az Imperial College London kutatói metaanyagból készítették el a köpenyt. A metaanyagok különleges optikai tulajdonságokkal bírnak, amelyek segítségével eltérítik a látható fényt. Tolga Ergin és munkatársai a „varázsköpeny” segítségével eltüntettek egy arany felületen lévő dudort. A „köpenyt” különleges lencsékből alkották meg, melyeknek sajátossága, hogy részlegesen elhajlítják a fény hullámait. Így térítették el a fényt attól, hogy a dudorról szóródjon vissza.

MTI


Kapcsolódó cikkek

2022. június 24.

Hormonok és gének bűvöletében

Egészséges életünk megőrzéséhez, eléréséhez tudatos életvitelre van szükségünk – állítják két nyári könyvújdonság szerzői.