Kisvasút és teaföldek

India egyik legérdekesebb városát nem csak magyar vonatkozása miatt érdemes megnézni. A Kelet-Himalája csúcsai között fekvő városka köztudottan Kőrösi Csoma Sándor nyughelye, a világhírű tudóst a tibeti–angol szótár megalkotása után hazafele úton érte utol a halál.

Darjeling
India északkeleti részén fekszik Bengál állam felett. Delhiből vasúttal érdemes menni Siliguriig (New Jaarpaguri), Indiában a vasúti közlekedés olcsó és viszonylag biztonságos. Siliguriból indul a kisvasút fel a hegyekbe, már ha éppen üzemel. Ha kisvasúttal akarunk menni, akkor egy éjszakát majdnem biztos, hogy a városban kell tölteni, mert a vonat hajnalban indul csak. A buszpályaudvarról számos busztársaság üzemeltet járatot a városba, ha nem szeretjük a zsúfoltságot, lehet kisbusszal és terepjáróval is menni. A nepáli határ is a közelben található, érdemes az utat úgy megtervezni, hogy a következő állomás Katmandu legyen.

Az angol gyarmatosítók viszonylag hamar kiszúrták maguknak a nehéz, monszunokkal terhelt klímájú Indiában a tiszta levegőjű települést, és üdülőhelynek használták. Erről számos angol építésű villa tanúskodik, és persze nem utolsósorban az egzotikus, keskeny nyomtávú „játékvasút” a kávédaráló gőzössel, amely mintegy 9 óra alatt teszi meg az utat Siliguriból a városka állomásáig. Egyes helyeken annyira kénytelen lelassítani, hogy a teaárusok a vonat mellett sétálva kínálják portékájukat. Ha meg az őserdőben zakatol a vonat, akkor a kolduló majmokkal barátkozhatnak a bátrabb turisták, de ezt ne vigyék túlzásba, mert az elbizakodott makákók harapnak is.

Sajnos, a vonat gyakran nem üzemel, mert a monszun utáni földcsuszamlások könnyen kikezdik a síneket. A busszal, vagy terepjáróval való felkapaszkodás sem kevésbé izgalmas az egyedi szerpentinek, és a még egyedibb figyelmeztető sziklafeliratok miatt: pl. „Ha házas vagy, ne barátkozz a sebességgel!”.

Darjeling a Himalája egyik gerincén fekszik. A gerincen lévő házakból, hotelekből mindkét oldalon gyönyörű látvány tárul az ember elé, a házak alatt teaföldek, majd felhők, a távolban a Himalája csúcsai. A zegzugos utcácskákon gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületek közt bolyonghatunk, az angol villák és klasszikus indiai épületek közé ékelődő buddhista és hindu szentélyek közt fel-feltűnik egy keresztény templom is. A várost hosszában alapvetően három főút szeli ketté. Az alsó főút mellett található a piac, a kisvasútállomás, és viszonylag olcsó szállodákat is itt kereshetünk. Jellegzetességük, hogy lefelé épültek a hegyoldalba, a teaföldek közé ékelődve, vagyis a földszint helyett a legfelső szinten van a recepció, és az emeleteket lefelé tudjuk megközelíteni. Ezen alsó út mellett fekszik az angol katonai temető, amelynek az út feletti részében helyezték örök nyugalomra Kőrösi Csoma Sándort. Komoly magyar zarándokhely a síremlék, erről számos emléktábla, gyertyamaradvány és nemzeti színű szalagfoszlány tanúskodik. Az úton tovább haladva baloldalt a teaföldek között egy egyedi teafeldolgozó üzem működik, amely szabadon látogatható, ingyenes idegenvezetéssel, de ha valaki végignézi a teafűkészítés folyamatát, akkor illik azért a gyár kisboltjában is vásárolni. A teagyár után jobbra következik a világ egyik legmisztikusabb állatkertje, amely két egzotikus állatfajtát is rejteget: az egyik a fehér tigris, a másik a vörös panda. Ha valaki nem fáradt el az állatkert és a teagyár után, akkor néhány kilométeres sétával eléri a szintén gyarmati időkben épült drótkötélpályás függővasutat, amely mintegy 6 kilométeren keresztül ereszkedik le a teaföldek felett a Himalája lankáin.

A város igazi központja a középső út mentén található. A buszpályaudvar, az utazási irodák mellett dzsipbérlési lehetőség – ami csak sofőrrel ajánlott –, töméntelen vendéglő, bazár, a helyiek kavalkádja emlékeztet arra, hogy Indiában vagyunk. A klasszikus, európaiabb kávézók, könyvesboltok, túraboltok az eggyel fentebbi utcában fekszenek, amelynek végén egy mellvérttel körülvett parkból lehet rálátni a környező hegyekre. Kedvenc és ajánlott túraútvonal a Tigris-hegyi napfelkelte, ahová hajnali 3-kor el kell indulni. Nekem még egyszer sem sikerült erre felkelnem.

A gerinc mentén a diákszálló melletti hotelt egy volt gurkha katona üzemelteti. Nyugat-Berlinben szolgált egykor, a zsoldjából alapított családot, és kezdett neki a vállalkozásának. A kilencvenes évek elején, amikor először jártunk ott, kiderült, hogy nagy focirajongó, fel tudta sorolni az aranycsapat tagjait. Ajándékoztunk egy nemzeti színű szalagdarabot, ráírva a nevünket. 14 évvel később, amikor újra arra vetődtem, az egykori kis panzió emeletes szállodává nőtte ki magát. A szalag a recepció fölé volt tűzve, és az öreg katona megismert.

Az a mondás járja, hogy az nem is járt igazán Darjelingben, aki nem vonattal csattogott fel. Sajnos, nekem ez kétszeri próbálkozásra sem sikerült, úgyhogy ezt a restanciámat egy himalájai pisztrángozással összekötve szeretném még letudni. Aki Indiában jár, semmiképpen ne hagyja ki!

Dr. Bodolai László