Kiváló ügyvédnek lenni egy időigényes pályán


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Óvári Győző 1979-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Karán diplomázott summa cum laude minősítéssel. 1979–1980 jogi előadóként dolgozott a Zengő Gyöngye Mgtsz-nél. 1980–1989 osztályvezető-helyettes MÉM Szövetkezeti és Üzemgazdasági Főosztályán. 1989–1991 a 189. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség tagja. 1991–1995 ügyvéd a Hegyesi és Óvári Ügyvédi Irodában.1995-ig jogi ismereteket oktatott a Kertészeti Egyetemen. 1995 óta az Óvári és Társai Ügyvédi Iroda irodavezető ügyvédje. Szakterülete a gazdasági jog, cégjog, médiajog, ingatlanjog. 2002-ben gazdasági–büntető szakjogász képzésben vett részt. 1997 óta BÜK elnökségi tag, 2002-től a MÜK fegyelmi bizottság tagja, 2006-tól a MÜK fegyelmi bizottság alelnöke. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Fellebbviteli Tanács elnöke. Több alapítványnak végez ingyenes jogi segítségnyújtást. Folyékonyan beszél angolul. Szabadidejében teniszezik, nyaranta a Balatonon versenyvitorlázik, télen síel. Kedvenc étterme a Déryné.

Matematikusnak készült, de mégis másfajta logikai pályát választott.

A gimnáziumban nagyon vonzott a matematikának a logikai része, de végül is a jogi pálya mellett döntöttem. Aktívan részt vettem az egyetemi közéletben, újságot szerkesztettünk, tankörökbe, klubokba jártunk. Akkoriban még az egyetemi oktatás olyan volt, hogy a professzorok és a hallgatók nagyon szoros kapcsolatban álltak egymással, volt egyfajta személyes képzés.

Az egyetem befejeztével jelentkeztem ügyvédnek, de nem vettek fel, mivel akkor még meghatározott volt az ügyvédi létszám. Így Bogádon lettem termelőszövetkezeti jogász, ami adott egyfajta tapasztalatot, és megtanított arra, hogy sokat, figyelmesen és szorgalmasan kell dolgozni.

Később felkerültem Budapestre. A Mezőgazdasági Minisztérium Szövetkezeti és Üzemgazdasági Főosztályán dolgoztam, ahol a szövetkezetekre vonatkozó jogi és gazdasági szabályozás összehangolása, elkészítése volt a feladatom. Ott tanultam meg azt a fajta gondolkodást, amit a jelenlegi praxisomban is hasznosítani próbálok, hogy a cégügyvédeknek vagy nagyvállalati ügyvédeknek nagyon kevés az, ha csak jogi tudásuk van, kénytelenek a vállalati közgazdaságtanba, a piaci élet egyéb dolgaiba is belemerülni.

A 80’-as évek végén, amikor egyre nagyobb tér nyílt a piacgazdálkodás szabályainak hazai megvalósítása előtt, azt gondoltam, hogy ez a minisztériumi munka már nem nyújt számomra újat, és megalapítottuk a saját jogtanácsosi munkaközösségünket, Dr. Kéri Marianna kolleganőmmel, és dr. Hegyesi Miklóssal.

Egy véletlen folytán találkozott Fenyő János egykori vállalkozóval, aki a ’90-es évek egyik ellentmondásos személyisége volt, kinek hatására a médiajog területén kezdett el tevékenykedni.

Egy peres ügy kapcsán ismerkedtünk meg, ahol ellenfelek voltunk, de a per felénél azt mondta, hogy inkább kössünk egyezséget, majd felkért, hogy legyek a továbbiakban a jogi képviselője. 9 évig voltam Fenyő János ügyvédje, aki sajnos később egy gyilkosság áldozata lett, de ez a pár év sok mindenben meghatározó volt az életemben, főleg abban, hogy megtanultam: a legváratlanabb kihívás előtt sem szabad megriadni, nyitottnak kell lenni az új dolgok iránt és sikerorientáltnak kell lenni.

Az ügyvédi képviselet mellett olyan különös feladatokkal is megbízta, hogy pl. vásároljon repülőgépet a részére.

1994-ben nem nagyon mondtak ilyet magyar ügyvédnek, ennek megfelelően nem volt kijárva az az út, hogy hogyan kell repülőgépet venni, miként kell azt üzemeltetni stb., de végül is sikerült ezt is megoldani.

Fenyő János mellett sikerült az addig hiányzó peres gyakorlatot is megszereznem, bár – az ő sajátos jogfelfogása miatt – inkább csak az alperesi jogi képviselő feladatait gyakorolhattam. Volt olyan időszak, amikor egyszerre 62 folyamatban lévő peres ügyünk volt, ahol 61-ben én alperesi pozícióban voltam. A halála után egy ideig a vállalat vezetésében dolgoztam, aztán eladtuk a médiavállalatot és nyitottam újra az ügyvédi munka felé. Jelenleg irodánk döntően magyar vállalkozók képviseletét látja el.

Mindig igyekeztem úgy ügyfeleket választani, hogy azok a projektek, amiket ők elterveztek, valamilyen módon különlegesek vagy érdekesek legyenek. Büszke vagyok, pl. arra, hogy 2003 óta foglalkozhatok ingatlanfejlesztéssel a Zsámbéki-medencében lévő Talentis Program keretén belül.

Emlékszem, egyszer egy ügyvédtalálkozón az egyik régi barátom mondta, hogy „Nem fogod megúszni napi 10–14 óra munka alatt az ügyvédi pályát. Ha kibírod, akkor akár jó ügyvéd is lehet belőled”.

Igaza volt, mert rá kellett jönnöm, hogy ez a pálya nagyon sok időt igényel, az ügyfelek elvárják a személyes közreműködést és ez nagyon időigényes. Az természetes, hogy az ügyvédnek mindenben a megbízója érdekeit kell képviselnie, de a polgári ügyvédektől gyakran még azt is elvárják, hogy ezekkel az érdekekkel azonosuljanak is.

Ez utóbbi elvárásnak azonban szerintem nem feltétlenül kell eleget tenni. Az ügyvéd persze legyen a győzelemre tréningezve, de a határt pontosan meg kell találni, hogy mi az, amit a győzelem érdekében meg kell, és mi az, amit már nem szabad megtenni.

1997 óta részt vesz az ügyvédi közéletben, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 2002-től a MÜK fegyelmi bizottság tagja, 2006-tól a MÜK fegyelmi bizottság alelnöke.

A fegyelmi bizottsági feladat nagyon sok hasznos tapasztalatot ad és válaszol azokra a kérdésekre, hogy mi az, amit meg kell tenni és mi az, amit nem szabad megtenni. Ez a határ sokszor nagyon vékony, nagyon könnyű átesni a ló túloldalára, akár személyes anyagi okokból, akár hiúsági okokból.

Ez a tisztségem gyakran jár konfliktusokkal, de azt gondolom, hogy a Kamarának muszáj egy ilyen rendszert fenntartani, és ha valóban olyan szervezetként akar működni, amelyik maga felelős azért, hogy az ügyvédi tevékenységet a kollegák szakszerűen, a törvényeket betartva, az ügyfelek érdekét szem előtt tartva, az ügyvédi alapelveknek megfelelően dolgozzanak, akkor ebben a tevékenységében következetesen és határozottan kell eljárnia. Persze, mindig lehet ennek a fegyelmi apparátusnak a munkáját kritizálni, de még mindig jobb, hogy mi döntünk saját ügyeinkben, mint hogyha ezt külsős szervezetekre bíznák. (Lengyelországban pl. az ügyészség látja el ezeket a fegyelmi feladatokat.)

Ha a kamarai fegyelmi tevékenységet nem gyakorolnánk kellő komolysággal, akkor előbb-utóbb súlytalanná válna ez a szervezet.

Mik azok a „nem bocsánatos bűnök”?

Az Ügyvédi Kamara vezetősége és általában az ügyvédi közvélemény nem tartja megbocsájthatónak az ügyvédi letéttel, ingatlannal kapcsolatos okiratszerkesztéssel, cégjogi eljárással kapcsolatos szabálysértéseket.

A letét kapcsán pl. nemcsak az lehet a gond, hogy az ügyvéd a gondjaira bízott ügyféli vagyonnal felelőtlenül bánik, de gyakori az helyzet is, hogy az ügyvédnek kell döntenie abban a kérdésben, hogy a letétet melyik ügyfél javára kell kifizetni.

Ha már a jogszabály egy ilyen súlyos kérdésben ránk bízta a döntés felelősségét, akkor nemcsak a szabályokat kell pontosan betartani, de az is fontos, hogy az ügyvéd tisztessége megkérdőjelezhetetlen legyen.

Azt gondolom, hogy az ügyvédi tevékenység itt felsorolt formái nyújtják nagyon sok kollégának majdnem hogy az egyedüli megélhetési forrást, ezért nagyon gondosan kell ügyelni arra, hogy a tisztesség fő követelményei itt is megjelenjenek és az ügyvéd pl. ne legyen részrehajló, amikor adásvételi szerződést készít, ne nyújtson segítséget ahhoz, hogy másokat kifosszanak. (pl. lakásmaffia). Ha ezeket a szabályokat az ügyvéd megszegi, akkor nemcsak az adott ügyfélnek okoz kárt, hanem az egész kamarai tagságnak is, és ezért ezekben az ügyekben gyakrabban alkalmazzuk a kizárás fegyelmi büntetést.

Persze mint minden dolognak, ennek is több oldala van. A fegyelmi ügyek mindig leképezik azokat a társadalmi körülményeket, amiben az ügyvédek is élnek. Nagyon sokszor találkozom olyan kollégával, akiről látom, hogy az ő maga tisztessége nem vitte volna erre az útra, de – a megélhetési kényszertől motiválva – mégis a szabályok megszegését választotta. Ezekben az ügyekben nehezebb szívvel hozunk döntést, de mégis meg kell tennünk.

Az ügyvédi képzésben is részt vállal.

A Budapesti Ügyvédi Kamara nagyon komoly anyagi és szellemi erőfeszítést tesz meg, hogy a magas létszámú ügyvédjelöltek oktatását, a pályára való felkészülését megszervezze, megtanítsa nekik, hogy hogyan kell az ügyfelekkel bánni, kommunikálni stb.

Büszke vagyok, hogy a közelmúltban 4 kiváló kollégámmal együtt Kiváló Ügyvédi Munkáért kitüntetésben részesülhettem, és ha már a Budapesti Ügyvédi Kamara ilyen módon elismerte a tevékenységemet, akkor egy nagyobb feladatot szeretnék vállalni az ügyvédjelölti oktatásban is, mert ezzel tartozom a szakmának.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.