Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Két korszakalkotó, lázadó bécsi művész áll az artmozikban látható színvonalas dokumentumfilm középpontjában.
Szinte egyszerre lázadt fel a hagyományok ellen a bécsi gondolkodók, művészek egy része a XIX. század végén, a XX. század elején. A divatos historizáló, eklektikus művészet ellenében a császárvárosban gyökeresen mást akartak a később szecesszió néven ismertté vált mozgalom hívei. A kor feltörekvő alkotói a polgári szalonok, bécsi kávéházak közösségi tereiben vívták meg szellemi csatáikat, hogy új irányt szabjanak művészetüknek és a világnak. Az időszak festőzsenijei Gustav Klimt és Egon Schiele voltak, akik munkásságukkal meghatározták a festészet új irányzatát. Mindketten Bécs közelében születtek, a Monarchia fővárosában alkottak, és egy évben haltak meg, 1918-ban, mely esztendő egyszerre jelentette egy történelmi és egy művészeti korszak végét.
Róluk szól a Klimt és Schiele: Amor és Psyche: A szecesszió születése című 90 perces olasz dokumentumfilm, mely A művészeti templomai című sorozat részeként látható 2018. december közepétől az ország artmozijaiban, Budapesten az Uránia Filmszínházban. Az alkotás nagy erénye, hogy nem életrajz-szerűen mutatja be e két különleges egyéniség pályáját: tevékenységüket történelmi, társadalmi, filozófiai, kulturális környezetbe helyezi, s úgy elemzi művészetüket, legjelentősebb műveiket.
Michele Mally rendező szakértőket – tudósokat, művészettörténészeket, kutatókat – megszólaltatva varázsolja elénk a pezsgő bécsi társasági életet, a benne lázadni vágyó művészi elitet, melynek kiváló szellemi táplálékot adott a városban publikáló és rendelő pszichoanalitikus és pszichiáter, Sigmund Freud. 1900-ben publikált Álomfejtés című könyve különösen nagy hatással volt a társasági élet meghatározó szereplőire éppúgy, mint a művészvilágra: az álom és a tudatalatti, az érzékenység és az érzékiség, az agresszió és a szexualitás, az emberi psziché rejtelmei új gondolatokat ébresztettek. Új szellemi erőket szabadítottak fel az alkotókban, a szabadság új fokára emelték őket. A festészet, az irodalom, a zene, az építészet, az iparművészet, a fotográfia, valamint a tudomány művelői már nemcsak feszegetni, hanem lebontani is akarták a határokat. Freud mellett Arnold Schönberg zeneszerző, Arthur Schnitzler író, Otto Wagner építész, Koloman Moser festő-grafikusművész, no meg Klimt és Schiele, akik tabudöntögető témaválasztásaikkal és stílusukkal egyszerre botránkoztatták meg és bűvölték el azokat, akik figyelmet fordítottak rajzaikra, festményeikre.
Központi figuráiknak elsősorban a lelki gondokkal küszködő nőt tették meg, gyakran meztelenül, olykor erotikus pózokban. Klimt jellegzetessége, talán aranyműves apja hatására is, az arany túlzó használata volt: aranyruhát viselő nőalakjai vagy a portréi mögött lévő arany háttér szinte védjegyévé váltak.
Schiele az emberi testet helyezte művei homlokterébe. A túláradó érzelmeket kifejező arcok mellett elsősorban a nemiség érdekelte. A rajzain, festményein látható aktok vonalai olykor finomak, érzékiek, olykor pedig túlzottan is szögletesek, szenvedést kifejezők, szándékosan taszítók. Durva önarcképei, szexcentrikus önaktjai harsányak, elidegenítő hatásúak.
A remekműveket közeli éles felvételeken szemlélhetjük a nagy mozivásznon. Schiele nyakatekert figuráinak körvonalait éppúgy, mint Klimt aprólékos arany díszítéseit.
A megdöbbentő erejű, szokatlan hangvételű és erősségű képek kölcsönösen hatottak a két művészre. A dokumentumfilmből sok érdekességet megtudhatunk erről, de arról is, hogy a Schielénél 28 évvel idősebb Klimt odavette ifjú alkotótársát műtermébe, hagyta, hogy műhelyében ellesse alkotófolyamatát, ő is lefesse női modelljeit, használja, sőt kihasználja őket, a szó minden értelmében.
A kamerák segítségével együtt sétálunk a látogatókkal bécsi Leopold, Albertina és Szépművészeti Múzeum, a Belvedere-kastély nagyszabású tárlatain, s a művek értő elemzésével mintha mi is a tárlatvezetések részesei lennénk. És közben a szakértők elmagyarázzák nekünk, milyen is volt a nagy bécsi Belle Époque, a „szép korszak”, e néhány év virágzó, új kultúrája, szemléletmódja, melyet aztán viharként söpört el az első világháború.
Ha nemcsak mozivásznon, hanem élőben, eredeti vásznon is látni szeretnénk a szecesszió két nagyágyújának munkáit, elég elutaznunk Bécsig. A Leopold Múzeum őrzi a világon a legjelentősebb Schiele-gyűjteményt, ahol a művész 42 festménye és 187 eredeti grafikája, jó néhány főműve tekinthető meg, s Klimt számos klasszikus alkotása is a tulajdonában van. Klimt – Moser – Gerstl címmel pedig 2019. március 10-ig tart nyitva az a kiállítás, mely számos Klimt-remekművet mutat be, mellettük pedig két kortárs alkotó, Koloman Moser és Richard Gerstl festményeiből válogat.
A kiváló dokumentumfilm a Pannónia Entertainment gondozásában látható.
A film előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=dVBolhFl-K0
