„Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Izgalmas tanulmány látott napvilágot a száz évvel ezelőtti Budapest kábítószer-fogyasztásáról és jogi megítéléséről.

„Ami a legfeltűnőbb: a morfium és kokain élvezete szinte népszerűvé vált, s alig bújik meg a titkolózás szégyenkező leple mögé” – írta a Pesti Napló 1921 júniusában. A száz éve megjelent újságból dr. Kerepeszki Róbert „Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa” – Kábítószerek, „alvilág” és sajtónarratívák a két világháború közötti magyar fővárosban című tanulmányában idéz. A figyelmet érdemlő, izgalmas publikáció 2022 januárjában jelent meg a Clio Intézet Nonprofit Kft. kiadásában. A negyvenéves szerző a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója, s ezt megelőzően Darányi Kálmánról, Magyarország 1936–1938 közötti miniszterelnökének életútjáról írt könyvet.

E témakörben az orvos- és a társadalomtudománnyal szemben a történettudományi kutatási irány azt vizsgálja, milyen helyi sajátosságok fedezhetők fel a kábítószerek használatában, terjesztésében, az ezekre irányuló korlátozásokban, a drogok helyi társadalmi csoportokra és bűnözésre gyakorolt hatásaiban, jogi szabályozásaiban – magyarázza a szerző, aki az utóbbi irányt választotta.

Csodaszerből városi csapás

A XIX. század végén, a XX. század első évtizedeiben alakult át a kábítószerekhez való társadalmi viszony, korábban még más volt a jogi, orvosi és kulturális megítélése, különösen napjainkhoz képest – magyarázza a szerző. A nagyvilágban a XIX. században nagymértékben terjedt el az elsősorban Kínából származó kábítószerek, főleg a morfium és a kokain használata. Ekkor a narkotikumokra még nem mint potenciális társadalmi veszélyforrásra tekintettek, hanem olyan csodaszerekre, amelyek számos testi bajon enyhíthetnek. Amikor az orvostudomány a század második felében felfedezte a függőséget, a rendszeres fogyasztását új betegségként azonosította.

A kábítószer a közgondolkodásban idővel csodaszerből „városi csapássá” vált. Az urbanizáció révén New Yorktól Londonon át Párizsig felduzzadt a modern nagyvárosok lélekszáma, felborult a társadalom korábbi hagyományos értékrendje, gyökeresen átalakult az életmódja. Ez lett a táptalaja a bűnözésnek, vele szoros összefüggésben a kábítószerek terjedésének, illegálissá nyilvánított terjesztésének is.

A háború következményei

Európában az első világháború idején a fronton sérülést szenvedett katonáknak a kórházakban, fájdalmuk mérséklésére, nagy mennyiségben adtak kokaint és morfiumot, így katonák ezrei váltak függővé, és e szerek híre a hátországba is eljutott.

A kábítószerek iránti fokozott igény a háborút követő időszakban is megmaradt, a politikusokban pedig a félelem a káros hatása miatt. Ez jelentősen befolyásolta az ekkor megalakuló Nemzetek Szövetsége ez irányú munkáját – vezeti tovább a történelmi szálat a szerző, megjegyezve: az 1919–20-as versailles-i békerendszerbe a győztes Antant-országok beépítették, a veszteseket pedig belekényszerítették egy „közös” kábítószer-ellenes politikába is. Ez azonban kontraproduktívnak bizonyult, a tilalom ugyanis tovább növelte a csempészést és az illegális terjesztést. Rejtélyessége, egzotikuma csak növelte az érdeklődést a kábítószerek iránt. A narkotikumok és a szervezett bűnözés összefonódása, nemzetközi kriminalizálása egyben fontos társadalmi és történelmi tényezővé vált.

Budapesti rejtélyek

Az első világháborút követő időszakban Magyarország, és főleg a magyar főváros különösen súlyos helyzetbe került – folytatja okfejtését a történész. Az elhúzódó harcok, a vereség, az anyagi, emberi és területi veszteségek, majd az 1918/19-es forradalmak komoly politikai, társadalmi és gazdasági következményekkel jártak, növelték azokat a konfliktusokat, melyeket a XIX. század végén késve lezajló modernizáció idézett elő. Ilyen körülmények között váltak mind elterjedtebbé a normaszegő magatartásformák. Ráadásul ezeket a virágzó korabeli bulvársajtó fel is nagyította, és az újságírókkal karöltve az írók, és más közéleti személyiségek „apokaliptikus” közállapotokat festettek le az öngyilkosságok, alkoholizmus, prostitúció gyakori emlegetésével. Az 1920-as évek első felétől kezdve egyre hangsúlyosabban említették a különböző kábítószerek fogyasztását is, elsősorban a morfium és a kokain használatát. A Friss Újság 1922 áprilisában már arról írt, hogy Budapesten elsősorban „vagyonos hölgyek” magánlakásaiban és éjjeli mulatóhelyeken „cocain-szeánszokat” tartanak. Ugyanez a bulvárlap 1925 augusztusában az alábbi szalagcímmel hívta fel olvasói figyelmét rajzzal illusztrált cikkére „Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa”.

Értekezésében a szerző gyakran újságcikkek, korabeli tanulmányok alapján igyekszik feltárni a korabeli magyar kábítószer-helyzetet. Bár az újságszerkesztők és szerzők helyzetleírásukkal egyszerre kívántak elrettenteni, és figyelmet felkelteni a jobb eladás reményében, a leírások alapján azért megismerhetjük a korabeli budapesti éjszakai élet és a nagyvárosi bűnözés összekapcsolódásait. Példákat olvashatunk a kábítószer témájának megjelenéséről korabeli filmekben, regényekben, színművekben. De a rendőrség, a bíróságok hozzáállását is megismerhetjük a narkotikumokhoz, a velük kapcsolatos bűncselekményekhez.

Késedelmes jogszabályok, fejletlen alvilág

A különböző narkotikumok élvezete sokig nem számított jogi értelemben büntetendő cselekedetnek. „A jogszabályok szintjén azonban feltűnően lassan valósult meg a szigorúbb kriminalizálás és büntetés. Az 1920-as években még annak ellenére sem volt szigorú jogszabályi háttér a narkotikumokkal való visszaélések büntetéséhez, hogy Magyarország 1922-ben csatlakozott a Nemzetek Szövetségéhez, és ezzel elviekben közösséget vállalt annak drogellenes céljaival” – állapítja meg a szerző, hozzátéve: az 1912-es hágai nemzetközi ópiumegyezményt csak 1924-ben ratifikálta a magyar törvényhozás, az 1925-ben kötött genfi kábítószer-egyezményt pedig csak 1930-ban. A kábítószerek gyártásának korlátozásáról és forgalomba hozatalának szabályozásáról szóló, 1931-ben, szintén Genfben született új egyezmény is csupán 1933-ban került a magyar törvénytárba.

„A korszak folyamán Magyarországon foganatosított korlátozó és büntető rendelkezések azonban továbbra is csak az üzéreket sújtották, a kábítószerek élvezőit nem” – összegez a történész, és egy érdekes bűnügyet is megemlít, melyet a fővárosi törvényszék 1928 végén tárgyalt, nagy érdeklődés közepette. Egy feltörekvő fiatal színésznőt megölt a férje, akinek ügyvédje azzal védte ügyfelét, hogy a feleség kábítószerfüggő volt, „titkos kokainszeánszokon” vett részt, és maga kívánta, hogy férje erőszakosan viselkedjen vele. A nő függőségét tanúk tucatjaival igazolta.  A bíróság figyelmen kívül hagyta a védelem tanúit, vagyis „kevés rutinnal rendelkezett a szerfüggők objektív megítélésével kapcsolatban” – jegyzi meg dr. Kerepeszki Róbert. Idézi a korszak ismert jogászprofesszorát, egyben bűnügyi statisztikusát, Hacker Ervint, aki egy 1934-ben megjelent írásában négy kategóriában különítette el a bűnügyi eseteket. Az elsőbe olyanok tartoztak, amelyekben a kábítószer hatása alatt álló személyek váltak bűncselekmény áldozatává. A másodikba azokat sorolta, amelyekben egyes narkotikumok élvezői annak hatása alatt követnek el erőszakos bűncselekményeket. A harmadik esetkategóriába olyan vagyon elleni csalásokat helyezett, amelyek kábítószerek meghamisításával jártak. A negyedikbe pedig azokat az ügyeket, melyeket a függők azért követnek el, hogy kábítószerhez jussanak – sikkasztással, recepthamisítással.

Minden körülményt figyelembe véve a szerző túlzásnak tartja, hogy a budapesti, kábítószer-terjesztéssel foglalkozó alvilág elérte volna azt a szervezettségi szintet, mely a nyugat-európai vagy amerikai nagyvárosokban akkoriban tapasztalható volt. Erre számos érvet fel is sorakoztat. De hogy melyek ezek, nem soroljuk fel, hadd maradjon még több meglepetés a tanulmány leendő olvasóinak.

Történekem – közérthetően

A művet megjelentető Clio Intézetet pár évvel ezelőtt a történetírással hivatásszerűen foglalkozó fiatal kutatói generáció tagjai azzal a céllal hívták életre, hogy a XX. századi magyar történelem sorsfordító eseményeit és térségbeli összefüggéseit dolgozzák fel: közérthetően, alapos forrásfeltárásra építve, kritikai érzékenységgel. A pályájuk elején járó történésznemzedék képviselőiként higgadtan, tárgyszerűen kívánnak közelíteni a múlthoz. További céljuk, hogy a lehető legszélesebb olvasói körhöz jussanak el a magyar történettudomány kutatási eredményei. Ezért is jelentetik meg online formában Clio Műhelytanulmányok című folyóiratukat, s teszik díjmentesen hozzáférhetővé, minden érdeklődő számára.

E tanulmány is bárki számára ingyen elérhető és letölthető a Clio Műhelytanulmányok weboldaláról, innen.

---