Különleges közösségek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nagy-Britanniában egyre több középkorú dönt úgy, hogy ismeretlenekkel közösen bérel ingatlant. Magyarországon sem ismeretlen ez a lakóforma.

Általában egyetemistákról, pályakezdőktől halljuk, hogy a tanulás évei alatt, a munkakezdésük éveiben nem önálló lakást választanak albérletként, hanem csupán egy szobát bérelnek egy házban vagy lakásban. Így csökkennek a lakhatási költségeik, és még társaságot is találnak otthonukban. A legfrissebb angliai kutatások azonban arról árulkodnak, hogy már idősebb korban is kezd vonzóvá válni a lakásmegosztás. A BBC üzleti rovata nemrégiben több, lakáskiadással foglalkozó weboldal felmérését is publikálta, mely szerint egyre több ötven éven felüli dönt úgy, hogy olyan ingatlant bérel, amelyben vállalja, másokkal lakik együtt.

A lakásmegosztás brit okai

A brit SpareRoom piacvezető lakásmegosztó portál szerint 2011 óta napjainkig az 55–64 éves korosztály körében nőtt meg legjobban az ilyen ingatlanok iránti kereslet, 239 százalékkal. A 45–54 éves korosztályban 114 százalékos volt a növekedés. Egy hasonló szolgáltatást nyújtó oldal, a 40 év fölöttieknek szóló Cohabitas egy év alatt 51 százalékos növekedésről számolt be az 55–64 éves felhasználók körében, míg a 45–54 évesek esetében 35 százalékosról.

Az ideiglenes otthonukat másokkal közösen használók azért többségükben a 18–24 és a 25–34 éves korosztály tagjai közül kerülnek ki a SpareRoom adatai szerint, a tendencia azonban érdekesen változik. A szakemberek szerint ennek két fő oka van. Az egyik a bérleti díjak növekedése. A megélhetési válságot a bérlők jobban megérzik, mint a lakástulajdonosok, mivel jövedelmük nagyobb részét kénytelenek lakhatásra költeni. Nagy-Britanniában a bérleti díjak folyamatosan emelkednek azóta, hogy 2021 nyarán enyhítették a Covid-korlátozásokat. A nagy kereslet miatt a 2022 júliusáig záruló 12 hónapban a bérleti díjak 3,2 százalékkal nőttek, mely 2016 eleje óta a legnagyobb éves növekedési ütemnek számít.

A Rightmove ingatlanos weboldal összesítése szerint rekordot, havi 1126 fontot ért el a Londonon kívüli átlagos lakásbérleti díj, ami 11,8 százalékos emelkedés az előző esztendő azonos időszakához képest. (A londoni városi, különösen belvárosi díjak az egekben járnak, és megfizethetetlenek az átlagjövedelemmel rendelkező egyedülállóknak.) Ha valaki egymással megosztott ingatlanba költözik, kevesebb költséggel megúszhatja a lakhatást. Ez sokak számára különösen fontos, különösen az idei év óta, amikor is az energiaárak soha nem látott ütemben nőnek.

Egy felmérés szerint 2011 óta napjainkig az 55–64 éves korosztály körében nőtt meg legjobban a közös használatú ingatlanok iránti kereslet (Fotó: Pixabay)

 A Cohabitas weboldal még 2021-ben, több mint másfél ezer felhasználó körében végzett felmérése szerint a válaszadók 45 százaléka pusztán a kedvezőbb pénzügyi megoldás miatt döntött a lakásmegosztás mellett, ám 48 százalékuk nemcsak anyagi, hanem szociális okokból vált bérlővé megosztott lakásban. Vagyis a magány, a közösség hiánya is szerepet játszott az ingatlan megválasztásában, ez tehát a másik jelentős tényező egy ilyen elhatározásban.

Számos oka van annak, ki miért válik magányossá 45, de különösen 55, majd 65 év fölött. Sokan elvesztik párjukat, gyerekeik pedig már önálló életet élnek, másoknak tartós párkapcsolatuk ért véget. Vannak, akik világéletükben lakásbérlők voltak, nem vágytak önálló otthonra vagy nem sikerült életük során ingatlant vásárolniuk. A másokkal megosztott lakást, házat azért is választják, hogy elkerüljék az egyedüllétet, s így másokkal is lehessen szót váltani. Persze tudni kell megválasztani a lakótársa(ka)t, és szerencse is kell hozzá. Hiszen sok esetben nem könnyű az alkalmazkodás, ha közös a konyha, a fürdő használata, nem egyszerű beosztani a közös helyiségek takarítását, alkalmazkodni mások szokásaihoz. A BBC megszólaltat középkorú és idősebb embereket, akik ilyen lakásban élnek, és őszintén mesélnek annak előnyeiről, hátrányairól.

Egyesületben a cohousingban élő magyarok

Azt a lakhatási formát, melyben egy lakásban vagy házban a lakók önkéntesen és tudatosan vállalják a közösséget egymással, cohousingnak nevezi a szakirodalom. Közösségi összefogás erejével igyekeznek alakítani és fejleszteni lakóhelyüket. Közösen osztanak meg tereket, tevékenységeket. Eredetileg a múlt század hatvanas éveiben, Dániából indult el e közösségi forma, kezdetben elsősorban családok, nagyobb közösségek köré szerveződött. Később az Egyesült Államokban is ismertté vált.

Azt a lakhatási formát, melyben egy lakásban vagy házban a lakók önkéntesen és tudatosan vállalják a közösséget egymással, cohousingnak nevezi a szakirodalom (Forrás: A CoHousing Budapest Egyesület weboldala)

Magyarországon egyesület is van e lakhatási formának, nevében is viseli a szervezet az angol szót. 15 alapító 2019-ben hívta életre a CoHousing Budapest Egyesületet, melynek tagjai céljuknak tekintik, hogy tudatosan foglalkozzanak a közösségi lakhatás témakörével, s a gyakorlatban is kipróbálják. Úgy látják, napjaink nagyvárosaiban a lakók nem ismerik, nem segítik egymást, gyakran még az egy épületben élők is idegenként tekintenek egymásra. Sokaknak a lakhatása is bizonytalan az ingatlanpiac kedvezőtlen változásai miatt. A magyar fővárost is elérte a lakhatási krízis, mely ellehetetleníti a lakáspiacra belépni vágyókat. Elsősorban a pályakezdő fiatalokat és a szociálisan hátrányos helyzetű embereket.

Az egyesület csapata úgy képzeli el, hogy a nagyvárosokban a lakhatás megteremtésében és hétköznapjaiban magukat, valamint egymást támogató közösségek lehetnének jelen. Valójában ez válhatna megosztáshoz kötődő, közösségi alapú lakhatási formává. A tagok az egyesület weboldalán meg is fogalmazzák missziójukat. Ez nem más, mint e lakhatási forma népszerűsítése, a magyar cohousing-modell kialakítása, mindez alulról jövő kezdeményezésként. A honlap bemutat több fővárosi lakás- és házközösséget, ahol úgy zajlik az élet, ahogy azt az egyesület megálmodói elképzelik, még akkor is, ha a közösségek tagjai alkalmanként cserélődnek is.

Az egyesület tehát részben kényszerből kovácsol erényt. Ahogy Nagy-Britanniában, úgy Magyarországon is mind többen úgy élnek albérletben, hogy alkalmi otthonukat másokkal osztják meg. Ez akár közösségformáló kapcsolattá is emelkedhet, mely javíthatja, jobbíthatja az egyén életfeltételeit, életminőségét, életmódját.

---